építészet : környezet : innováció

A jelenlét élménye

A zuglói Mozgásjavító Iskola bővítésének első üteméről • vezető tervezők: Csillag Katalin, Gunther Zsolt (3h Építésziroda Kft.)

A budapesti Mozgásjavító Iskola története 1903-ig nyúlik vissza: Rothfeld Richárd ekkor hozta létre a Nyomorék Gyerekek Egyletét és Menhelyét. A mozgáskorlátozott gyerekek és fiatalok komplex rehabilitációjára – vagyis a gyógyítás mellett a tanításra és a szakképzésre – törekvő intézmény 1913-ban költözött be a Mexikói úton álló épületébe, melyet Medgyes Alajos tervei szerint, különféle adományokból emeltek. A „tanít, gyógyít, kiképez” hármas alapelvre alapozódó szisztémát azonban a II. világháború után szétdarabolták, magát az intézményt az 1950-es években átköltöztették a szomszédos épületbe, a Lajta Béla tervezte Vakok Intézetébe (1905–1908). A Medgyes-házat később a Budapesti Orvostudományi Egyetem Orthopéd-Traumatológiai Klinikája vette használatba, mely a Nyomorék Gyerekek Otthonából nőtt ki 1922-ben, s ma az Uzsoki Kórház hasonló nevű osztályát képezi. Bár a '60-as évektől kezdődő időszak sem volt kedvező időszak az iskola szakmai-tudományos fejlődése számára, a gyógyítás és a képzés igen jó eredményeket ért el.

 

Mozgásjavító Iskola

 

A ’90-es évek elején végre lehetőség nyílt az intézmény átfogó fejlesztésére, bár a bővítéssel kapcsolatos érdemi önkormányzati lépésekre 2003–2004-ig várni kellett. A cél az volt, hogy a gyógykezelésekre illetve oktatásra szolgáló helyiségeket, valamint diákotthont és óvodát magába foglaló új épület fizikai kapcsolatot teremtsen a Lajta-féle épület és a Medgyes-ház között, s váltsa ki az előbbinek a mozgáskorlátozottak számára nem használható lépcsős főbejáratát.

Mivel a két épület közé időközben lakóházakat emeltek, nem volt lehetőség arra, hogy az új tömb a főbejárati oldalra (a Mexikói útra) kerüljön. Az építészek, Csillag Katalin, Gunther Zsolt, Anthony J. Gall és munkatársaik a helyzet megoldására funkcionális szempontból a lehető legtisztább megoldást választották: a régi épületek hátsó homlokzatai előtt meghúzott tengelyre hosszan elnyúló pavilonsort fűztek.

A Lajta-ház udvarát lehatároló, s a Mexikói útra kifutó mellékutca felől lehet belépni az új épületbe. Az udvar centrumában álló hangsúlyos bejárati épület a főtengely meghosszabításaként nyúlik ki a mögötte emelkedő kétszintes tömbből. A tágas, egyik oldalán üvegfallal megnyíló aula merőlegesen csatlakozik a régi épület mellékszárnyához, átfut a tan- és tornatermeket, rendezvénytereket, éttermet és a pinceszinten uszodát magába foglaló főépületen, majd hosszú, utcaszerű folyosóban folytatódik, melyhez kétszintes lakótömbök illeszkednek. A tengely a Medgyes-ház egyik oldaltraktusához L-alakban megtörve érkezik meg, s a tervek szerint tovább fut majd a következő építési ütemben megépülő óvoda felé.

 

Mozgásjavító Iskola, fotó: Csathó Csaba
Mozgásjavító Iskola, fotó: Tapa Gergő

 

A telepítés racionalitása nemcsak a megbízó határozott elvárásaival, hanem természetesen a feladat jellegéből, a funkció sajátosságaiból következő ökonómiával is összefügg. Az egyébként rendkívül konzekvens szerkesztési szisztémában a használók speciális téri igényei szempontjából sajátos szelídség, rugalmasság érződik: a racionalitás itt ugyanis nem az építészeti raszterhálóhoz illeszkedő téralakítás uniformizálását jelenti, hanem annak az adott funkcióhoz igazodó, módosult változatainak sorát. Ahol például átjárhatóságra, sokirányúságra van szükség, ott a falak az „áramló térben” úszva paravánszerűen elszakadni látszanak a tartószerkezettől. A főtömb földszintjének geometriai centrumában – az épület belső udvarában – elhelyezett színházterem mindkét hosszoldalát nagy nyílássorok tárják fel, hogy ezzel a szinte univerzális térként megjelenő aula és a nagy, osztatlan terű étterem között vizuális és fizikai kapcsolat alakuljon ki.

A középfolyosós rendszerű emeletek térsorai már kötöttebbek, de a helyiségsorok mégsem zárt egységekként, hanem a közlekedőterekkel szerves kapcsolatban álló téri struktúrákként jelennek meg – ez főként a széles nyílásoknak és a folyosók szobaszerű arányainak köszönhetőek. Különösen a második emeleten érezhető a terek egyidejű finom lehatároltsága és egymásba való áthatolása: itt ugyanis a helyiségek mély teraszokkal váltakoznak, melyek benyúlva az épület belső részeibe, a külvilágot szinte mindenhonnan láthatóvá teszik. Az áttörések, felnyitások az épület minden pontjára jellemzőek – kereszt és hosszirányban egyaránt átlátható majdnem az egész épület. A bejárati épület üvegfalán át belátunk a színházterembe, onnan az étterembe, ahol üvegfalak engedik be a fényt a kert felől.

 

Mozgásjavító Iskola, fotó: Csathó Csaba
Mozgásjavító Iskola, fotó: Tapa Gergő

 

A színházterem rövidebb oldalainak üvegfalai a tekintetet az udvarra, illetve a környező épületszárnyak nyílásain át a belső terekbe vezetik. A lakópavilonokat összekötő folyosó a funkciónak megfelelően intimebb, zártabb, mint az aula, de a széles nyílások mindenütt biztosítják a bőséges természetes fényt. Itt már jóval kevésbé érzékelhető a szabad téri áramlás, a helyiségek sűrűbb csoportokat alkotnak. A lakásokban négy háló és egy tágas, nappaliként, konyhaként és étkezőként szolgáló közösségi tér van, mely szintén üvegfallal nyílik meg a közlekedőtér, és azon keresztül a kert felé. A feszesebb téralakítás tehát nem vezet az iskola életétől és a külvilágtól lehatárolt, merev struktúrához; éppen ellenkezőleg: ez a téri világ úgy lesz bensőségessé, hogy közben ezer szállal kötődik környezetéhez.

A geometriai szabályosság és az oldott részletezés kettőssége formai értelemben is érvényesül. A tereket övező falak és az épület tömegformái bizonyos pontokon kimozdulnak az egyenes síkok, derékszögek, különféle geometriai idomok által meghatározott alakjukból. A finoman megtörő élek, megbillenő falak és tetővonalak feloldják az épület erősen additív, túlzottan elnyúló, s ezáltal kissé monoton szerkezetét, az összképet esztétikai értelemben is szelíddé, érzékennyé téve. Ez az oldottság azonban – hasonlóan az alaprajzi rendszerhez – épületrészenként eltérő mértékű.

 

Mozgásjavító Iskola, fotó: Csathó Csaba
Mozgásjavító Iskola, fotó: Csathó Csaba

 

Míg a bejárati pavilon kifelé dőlő betonfalával, emelkedő és hegyesszögben kinyúló előtetőjével, V-tartóival, átlósan kimozduló üvegfalával töredezett mennyezetével, erős színeivel szinte expresszionisztikusan felfokozott, addig a lakóegységek közlekedőterét már csak lapos cikkcakkvonalban húzódó falak kísérik. Mintha a bátor formatobzódás fokozatosan elcsituló hullámokba váltana át. A főtömb emeletein ez a mozgalmasság szinte teljesen eltűnik, minden részlet a nyugalomról szól; csak az enyhén lejtő tetők aszimmetriája élénkíti a látványt. Ilyenek a lakások is: a tiszta térsort csak a közösségi tér ferdén felmagasodó mennyezete élénkíti.

Az építészek a Lajta-házhoz való illeszkedés nehéz esztétikai feladatát is e formálásmód segítségével oldották meg, s ekképp sikerült a ház minden elemében következetesnek maradniuk. Mellőzték mind a Lajta-házat formai értelemben felidéző elemekkel kísérletező, mind az új épület sajátos karakterét a műemlék iránti tekintélytisztelet jegyében eljelentéktelenítő utat. Az új üveghomlokzatok a Lajta-féle szárnyhoz enyhe átlóban csatlakoznak, s ezzel az épület egyfajta ölelő gesztussal fordul a régi ház felé. Ebben a részletben a ház egészére jellemző szelíd, mégis feszes, határozott formálás érvényesül – miközben a modern üvegfalrendszer és a régi, kézműves jellegű, téglaburkolatos homlokzat brutális ütközése elmarad, az új épület mégis megőrzi saját identitását. Az épület esztétikai nyitottságát az is mutatja, hogy a Lajta-homlokzat a csatlakozásnál minden szinten – mint valami különleges faldekoráció – megjelenik a belső térben is.

 

Mozgásjavító Iskola, fotó: Csathó Csaba
Mozgásjavító Iskola, fotó: Csathó Csaba
Mozgásjavító Iskola, fotó: Csathó Csaba

 

A ház tehát ember és környezete kölcsönös egymásra hatásának minden aspektusára élénken rezonál. Ez a végtelenül változni képes, mégis szilárd elvekre épülő tervezői metódus a bizonyíték arra, hogy az építészek számára az elsődleges cél a mozgáskorlátozottak, illetve gondozóik igényeinek a helyiségformákkal, berendezésekkel, technikai megoldásokkal való kiszolgálásán túl sokkal mélyrehatóbb volt. A már eleve meglévő elemek, típusmegoldások mozgáskorlátozottaknak szánt átalakítása helyett, egyfajta univerzális, mindenki számára megfelelő térrendszert igyekeztek létrehozni. Nem valamiféle elkülönített, speciális, csak a mozgáskorlátozottak számára használható közegről van szó, hanem egy olyan környezetről, melyben mindenki – a fogyatékkal élő (mozgáskorlátozott) és az ép ember egyaránt – átélheti a jelenlét élményét, vagyis nem érzi idegennek, kívülállónak magát.

Haba Péter

(szlovákul és angolul megjelent az ARCH magazinban)


Mozgásjavító általános iskola, diákotthon és pedagógiai szakszolgálat
az épületek rekonstrukciója, korszerűsítése és bővítése
Budapest, XIV., Mexikói út 60. III. 63-64. (Hrsz: 31643)

vezető tervezők: Csillag Katalin, Gunther Zsolt, Anthony Gall

generál tervező, kiviteli terv (I. ütem): 3h Építésziroda Kft.
vezető tervezők: Csillag Katalin, Gunther Zsolt
építész munkatársak: Baranyai Balázs, Barcza Gergely, Békesi Tamás, Horváth Roberta, Koós Krisztián, Milassin Gergely, Sallai Krisztián, Szabó Kinga, Pataj Orsolya, Tavaszi Tamás, Török Áron

generál tervező, kiviteli terv (II. ütem): Gall és Társai Építésziroda Kft.
vezető tervező: Anthony Gall
építész munkatársak: Czegány Sándor, Kabdebó Zoltán, Orosz Judit, Szántó Katalin, Horváth Zoltán Vilmos

belsőépítészet: Csillag Katalin, Gunther Zsolt, Pósa Viktor - Minimize Bt.
szigeteléstechnika, akusztika: Zádor Oszkár
tartószerkezetek: Serfőző István, Mester Gábor - LMS Kft.
tartószerkezetek (II. ütem): Braxatoris Franciska, dr. Ivits Ivan - Gall és Társai KFT.
mélyépítés: Kristóf János - BOHN Mélyépítő Kft.
épületgépészet: Németh Balázs, Lucza Péter, Fertőszegi Ernő, Petrikó László - KondiCAD Kft.
Csanád Bálint - Consensus Bt.
elektromosság: Hornung Pál, Farkas Balázs, Gráczol Balázs, Juhász Sándor - KondiVILL Kft.
kert és környezetrendezés: Rozsos Katalin
tűzvédelem: Böröcz István
konyhatechnológia: Rácz Ákos - Coninvest Kft.
uszodatechnológia: Kirschner József, Niebling István, Szolnoki Lajos - Dialcont Kft.
talajmechanika: BOHN Mélyépítő Kft.
külső víz-csatorna: Szalkai Béláné - Makro-Plan Bt.
útépítés: Vida Zoltán, Wettstein Miklós - V-Terv Bt.

építtető: Budapest Főváros Önkormányzata, Főpolgármesteri hivatal
kivitelező: Progress-B'90 Zrt.
bonyolítás, műszaki ellenőrzés: ÉPBER Építőipari Beruházási Szervező Zrt.

fotók: Csathó Csaba, Tapa Gergő

a telek alapterülete 14480 m2
új építés 8985 m2
átalakítás 3129 m2
összesen 12114 m2

3 vélemény | vélemény írásához jelentkezzen be »