A Károlyi Mihály utcai Ybl-palota felújítása

Generáltervező: MÉRTÉK Építészeti Stúdió Kft.

Kivételes öröm a főváros közönségének, bennszülötteknek és minden idelátogatónak egyaránt, hogy oly hosszú idő után megújult az Ybl-palota. A Károlyi Mihály utca 12. száma alatti ház, melynek egyik sarok-szomszédja az Egyetemi Könyvtár, a másik pedig a nagy sikerrel rekonstruált Centrál Kávéház épülete hosszú évekig az egyik legszomorúbb seb volt a déli Belvárosban. Nyilvánvaló tehát, hogy sok külföldi Budapest rajongó is örömmel fogja konstatálni: végre megújult Ybl Miklós e jeles munkája, mégpedig láthatóan igen magas színvonalon.

A felújítás generáltervezője a MÉRTÉK Stúdió volt (Stúdióvezető: Dr. Komjáthy Attila), amely az utóbbi két évtizedben számos kiváló rekonstrukció tervezésében jeleskedett, építtetője pedig a Lindner Budapest Kft., amely a budavári Hapimag-ház rendkívül jó visszhangot keltett megépítése után bizonyára e munkájával is megérdemelt sikereket arat majd. A történethez hozzátartozik, hogy a Lindner 2000. őszén közbeszerzési pályázatot követően szerződést kötött a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletével (PSZÁF), mint a ház leendő bérlőjével, de nem sokkal később a bérlő fölmondta a szerződést. Ilyen rövid idő altt nem sikerült újabb bérlőt találni, ezért természetesen az irodahelyiségek végső berendezése még nem készült el. Az alábbiakban részleteket közlünk a Klinyecz Margit által összeállított műleírásból.

Az épület története

A Budapest belvárosának déli részén álló, eredendően vegyes funkciójú épület 1866 májusa és 1869 júliusa között épült. A terveket Ybl Miklós készítette a Pesti Hazai Első Takarékpénztár Egyesület számára. A Takarékpénztár folyamatos fejlődése szükségessé tette a saját irodaépület felépítését, amit a kor szokásának megfelelően, más bevételt biztosító funkciókkal is kombináltak. A földszinten kereskedelmi és vendéglátó funkciók kaptak helyet. Az épület saroktornya alatti bejárattal, pedig kávéház nyílt. Az emeleteken elegáns polgári lakásokat alakítottak ki, melyekben a bérlőkön kívül néhány takarékpénztári vezető is lakott.

1887-ben az udvari, hivatali szárnyat emeletráépítéssel bővítették Ybl Miklós tervei szerint. A század elejétől kezdve a ´80-as évek közepéig az épületben székelt a Budapesti Vízművek. A metró építése során - a környező épületekhez hasonlóan - az akkor már Ybl-palotaként emlegetett ház is megsérült, aminek következtében ki kellett üríteni, és napjainkig üresen állt. Az üzemeltető nélkül álló épületben az elmúlt évtizedben hihetetlen pusztulás ment végbe; ezek közül ki kell emelni a könnyező házigomba elterjedését, ami napjainkra a padlástól a pincéig átszőtte a szerkezetet és elpusztította a fa elemek nagy részét. A kovácsolt és öntöttvas szerkezetek közül, az épület őrzésének ellenére, több értékes darab ismeretlen helyre került. 1998 elején a Lindner Budapest Kft. megvásárolta az épületet és haladéktalanul hozzákezdett az életveszélyes állapot megszüntetéséhez.

Az épület leírása

Az épület historizáló neoreneszánsz stílusú, néhány helyen klasszicizáló részletekkel. A 18 tengelyes Károlyi Mihály utcai és a 22 tengelyes Reáltanoda utcai homlokzatok legjellemzőbb részei a saroktorony, valamint a középrizalitok. A Károlyi Mihály utcai homlokzat középrizalitjának tengelyében nyílik a háromhajós, toszkán-dór oszlopokkal tagolt, keresztboltozatos kapualj. A Reáltanoda utcai homlokzaton az üzletbejáratokon kívül a hátsó, kiszolgáló bejárat nyílik. Az épület földszintjét faragott kőburkolat fedi, ugyancsak kőből faragott (öntött) a homlokzati architektúra összes eleme: párkányok, ablakkeretelések, armírozások, a főpárkány és a tagozatok. Csupán a falsíkokat borítja vakolat.

A Károlyi Mihály utcáról háromhajós, stukkóval gazdagon díszített kapualjon keresztül juthatunk be az épületbe és a belső udvarba. A hatszögű, tengelyesen szimmetrikus belső udvart öt oldalról a háromemeletes egykori lakóépület, függőfolyosós homlokzatai határolják. A hatodik oldalon az egykori takarékpénztár kétemeletes homlokzata látható, amely közelítőleg szimmetrikus elrendezésű és vakolatelemekkel tagolt. Az udvari homlokzatok jóval egyszerűbbek az utcaiaknál, látható kő elemek nincsenek rajtuk.

A belső terek közül különösen értékes a saroktorony mögött kialakított, nagy átmérőjű, öntöttvas szerkezetű, íves karú lépcső, amely egyedülállóan elegáns megoldású. Az egykori takarékpénztári szárny udvari előcsarnokával szemben található az emeletre felvezető, háromkarú, íves lépcső, amely a főlépcsőházhoz hasonlóan felülvilágítós kialakítású. A hivatali helyiségek közül a Reáltanoda utca felőli oldalon megmaradt a földszinti és az emeleti, ún. oszlopos terem, amely a előzőekben említett terekhez hasonlóan megőrzendő. A ház többi helyisége az átépítések során annyira átalakult, hogy a meglehetősen rossz állapotú szerkezeten kívül megtartandó elemeket nem tartalmaz. A ház eredeti szépsége a fennmaradt tervek és a kutatási anyagok alapján, a tulajdonos nagyfokú tehervállalásával volt visszaállítható.

A tervezett funkció

Az épület jelenlegi tulajdonosa az épület vegyes funkciójának megtartása mellett döntött. A Károlyi Mihály utcai oldalon lévő, földszinti és pincei terekben kereskedelmi és vendéglátó funkció lesz. A Reáltanoda utca 5. felé eső területen van a mélyparkoló bejárata. A földszinti terek széttagolásának megszüntetésével az építés korának megfelelő állapot hozható létre. Az udvari szárny földszintjén irodák lesznek, míg a Reáltanoda utca 5. alatti épület felé eső két kis udvart az építéskori állapotnak megfelelően állították vissza.

A jelenlegi szabványok és a megrendelői igények figyelembevételével az épület belső udvara és a takarékpénztári szárny alatt 56 gépkocsi részére kétszintes mélygarázs létesült. A garázsba a Reáltanoda utcai homlokzat végén, két nyílás összekapcsolódásával kialakított, lámpás irányítású rámpán lehet lejutni. A második pinceszintet gépkocsi-felvonóval érhető el. Az I-II-III. emeleten és a tetőtérben irodák vannak, amelyek flexibilisek, így lehetőséget biztosítanak akár cellás, akár nagyteres kialakításra is. A kijelölt, középen lévő közlekedő sáv álmennyezeti területén futnak körbe a szinteken a fő ellátó rendszerek. Az irodaterek elvileg ablakosztásonkénti ugrásokkal szabadon oszthatóak a bérlői igényeknek megfelelően. Minden szinten több vizesblokk és teakonyha létesült a bérlők számára.

Felújítás, átalakítás

Az épület jelenlegi tulajdonosa az épület teljes felújítása mellett döntött, mivel a ház könnyező házigombával fertőzött, és szerkezete is erősen károsodott a metró építése folyamán. Az említett okok miatt valamennyi faszerkezetét eltávolították, és a szükséges talajnedvesség elleni szigetelés után gombátlanítva lett minden megmaradó épületszerkezet. A pinceszinten kombinált módszerrel készült talajnedvesség elleni szigetelés, mivel az épület elhelyezkedése és szerkezeti kialakítása nem tette lehetővé az egységes technológia alkalmazását. Az épületben található födémek mind anyagukat, mind pedig állapotukat tekintve vegyesek, ezért fajtánként különböző módon készültek a megerősítések. A fafödémek helyére új vasbeton síklemez födém készül. A poroszsüveg födémek fölé, az "I" tartók felső övének bevonásával új teherhordó vasbeton lemez készült. A boltozatok állékonysága felső erősítő vasbeton héjjal és szükség esetén alsó erősítő réteggel biztosították. A részben vagy teljesen tönkrement boltozati részek, az építtető szándékának megfelelően, helyreállításra kerültek.

A takarékpénztári szárnynál az elbontott részeket hagyományos falazott technológiával, az eredeti szerkezeti méretek megtartásával állíttották vissza. A II. emeleti födém fölé, a homlokzat síkjától hátrahúzva, az udvarról vizuálisan takarva egy szint ráépítés készült, amellyel elérhető, hogy az épületen egy egységes tető fusson körbe. Az új szint udvari homlokzata, az építés korának jelzése és a tömeg csökkentése miatt strukturált üveg homlokzatot kapott. A belső udvarban, a főpárkány fölé lebegő fémszerkezetű üvegtető készült, amely az esőtől megvédi az udvaron tartózkodókat, de ugyanakkor biztosítja a tér szellőzését. A tető homogén formájával segíti a felső homlokzatok és a épület tömegének érvényesülését. A tetőszerkezet acél tartókból áll, ami az udvari falakra támaszkodik.

A kapualj, a főlépcsőház, a takarékpénztári szárny előcsarnoka és lépcsője, valamint a földszinti és emeleti ún. oszlopos termek az építés korának megfelelő állapotnak megfelelően lettek visszaállítva. Restaurálták a főlépcsőház és a Károlyi M. utcai kapualj eredeti római mozaik burkolatát is. A többi belső térben a mai igényeknek megfelelő kialakítást ötvözték a korhű részletképzéssel (nyílászárók, párkányok stb.). A legnagyobb kihívást a modern, mai funkciókat kiszolgáló gépészeti berendezések, vezetékek elhelyezése jelentette. A hűtés-fűtés kiszolgálására a műemléki terek kialakításához igazodva íves vagy egyenes vonalú hűtő-fűtő álmennyezetet szereltek föl. Az egyterű irodaterek könnyebb oszthatósága következtében és természetesen a gyengeáramú elektromos vezetékek flexibilis elhelyezése miatt bontható álpadló illetve kettős padló készült.

Az épület homlokzatai az eredeti állapotnak megfelelően rekonstruálták. Az utcai homlokzatok kőfelületei tisztítva, javítva és pótolva, szükség esetén cserélve lettek. A teljes külső, vakolt felületen, helyszínen felhordott színminták alapján pontosan meghatározott színű, új vakolat készült. Korhűen utángyártották és pótolták a megsérült vagy nem szakszerűen javított elemeket (kő, öntött kő). Az épület új műemléki palafedést kapott. A tetőtéri helyiségekre tetősíkban fekvő ablakok kerültek. A bádogos szerkezetek hosszú élettartamú elemekből készültek, a díszműbádogos munkák, különös tekintettel a toronyra, az eredetivel azonos kialakításban helyezték vissza. A belső, udvari homlokzatokon visszaállították az eredeti vakolt architektúrát. A függőfolyosók a jelenlegi elrendezés szerint nem rendelkeznek funkcióval, de a belső udvar megjelenéséhez hozzátartoznak, ezért az eredetivel megegyező formában az elpusztult kőkonzolokat újragyártották.

Vargha Mihály