A megtisztuló Nyugati tér

A Nyugati tér Budapest egyik legforgalmasabb csomópontja, ahol naponta közel 100.000 ember fordul meg. A Nyugati pályaudvarra érkezők ezen a szimbolikus városkapun lépnek be a városba. Koszorú Lajos, Skorka Lajos és Neumann Zsuzsanna munkájának köszönhetően a tér teljes átalakuláson ment keresztül, elbontották többek között a pavilonsort, új térburkolatot, lámpasort, és zöldkazettákat tettek le, egyszóval átláthatóbb és használhatóbb közteret alakítottak ki. 

A Nyugati tér rehabilitációja

A funkcionálisan, műszakilag és esztétikailag is nagymértékben elavult, amortizálódott tér arculatának és struktúrájának újratervezése, a kor elvárásaihoz igazítása tehát igencsak időszerű volt. A Tér_Köz Pályázat támogatásával megújuló közterekről, épületekről szóló cikksorozatunkban a 2015. október 7-én átadott Nyugati teret mutatjuk be. A Nyugati tér építészeti koncepcióját és terveit Koszorú Lajos, a Város-Teampannon Kft. vezetőtervezője mutatta be Szabó Eszter Ágnesnek.

A Nyugati tér rövid története

A váci országút mellett – a mai Nyugati tér helyén – a 19. század második feléig csak egy árvízvédelmi töltés állt. Az 1870-es években már több lóvasúti vágány is keresztezte itt egymást, és az egyre forgalmasabb csomópont mellé szálloda is épült az utazók számára. A környék lassan fejlődésnek indult, az olcsó telkek vonzották az ipart is, így több gyár települt a környékre. Lipótváros parcellázásával kialakulhatott a Szent István körút, az akkori Lipót körút is. A dinamikus fejlődés magával hozta az igényt egy új pályaudvar épület megépítésére is. A Gustave Eiffel tervei alapján épült Nyugati pályaudvart 1877. október 28-án adták át, így a Nyugati tér Budapest nagyvárosi fejlődésének meghatározó eleme lett. A tér 138 éves történetében a legnagyobb fejlesztések az 1970 – 80-as években történtek. A tér mai struktúrája a felüljáró, a Kővári György által tervezett és 1982-ben átadott Skála Metró, illetve a 3-as metró megállójának megépítése során alakult ki. Az 1984-ben befejezett beruházások óta elmaradt a szakszerű fenntartás, és nem történt nagyobb fejlesztés, ezért a szerkezetek elavultak, tönkrementek. A térhasználati szokások és a kulturális miliő markáns változása miatt a tér sem funkcionális, sem formai-esztétikai értelemben nem tud megfelelni korunk elvárásainak.

Esztétikai megújulás és funkcióbővítés

A Nyugati tér három kerületet (V., VI., XIII.) kapcsol össze. A rajta áthaladó sugárút és körút, illetve a villamos-, metró-, autóbusz- és vonatközlekedés nem csak országos, de nemzetközi csomóponttá is teszi. A budapesti kollektív tudatban a Nyugati tér, középpontjában az órával, egy emblematikus és kultikus találkozási hely, de az elmúlt években semmilyen marasztaló szerepet nem tudott betölteni. Ennek egyik oka az volt, hogy az aluljáróba vezető, indokolatlanul nagy méretű lépcsősorra ráépült egy pavilonsor, és az az óra körüli területet jelentős mértékben beszűkítette. A pavilonok elbontásával és a lépcsőhossz csökkentésével a tér használati értéke jelentősen növekedett, átláthatóbb lett és a beavatkozás hatására a Skála bejáratainak megközelíthetősége is egyszerűsödött. Az áruház első emeletére vezető, négykarú lépcsőt körülölelő födém, illetve teraszrész elbontása is hozzájárult a tér áttekinthető képének megteremtéséhez. A tér újratervezése egy XXI. századi igényeknek megfelelő többfunkciós tér és agora víziójára épült, ennek megvalósítását szolgálja az új térburkolat, a lámpasor és az utcabútorok, a zöldkazetták, a növényzet és a telepített fák, valamint a sugárutak által négy részre tagolt tér új gyalogos átkelői.

A térmegújítás koncepciójáról Koszorú Lajos építészt, vezetőtervezőt kérdeztük:

Szabó Eszter Ágnes: A Nyugati tér felújítása a Fővárosi Önkormányzat Tér_Köz pályázata támogatásával, a VI. kerületi Önkormányzat, a Skála Metró áruház, a SPAR, valamint a különböző szolgáltatók és üzemeltetők részvételével valósult meg. Ennyi szereplővel hogyan tud elindulni egy köztér tervezésének folyamata?

Koszorú Lajos: A Város-Teampannon irodát a Skála Metró igazgatónője kereste meg a térfelújítás ötletével, és az elkészült tanulmányterveket fejlesztettük tovább a Tér_Köz pályázatban. Lényeges tervezési körülmény, hogy igen erős magánpartnerrel indult az együttműködés, aki szintén érdekelt volt a tér fejlesztésében. Mi tehát a Skála metró felőli térnegyedet elemeztük több szempontból. Az elemzések alapján arra a következtetésre jutottunk, hogy itt egy agorára van szükség, amely a tér közepének felszabadításával jöhet létre. Az összefüggő felszín jelentős növelésével létrejövő városi tér alkalmassá válik a sokrétű közösségi igények kielégítésére. A tér beégett a város mentális térképébe, több generáció kultikus helye lett, ezért is maradt a tervben az óra és a szökőkút, mint emblematikus elem. Az órától az aluljáróba érkezésig tartó új központi térben helyezkednek el az eltérő használatra nyitott szegmensek, mint a pihenő szigetek, a zöldkazetták, és az ülő lépcső. A Skála metró új üzleti-funkcionális koncepciójának megfelelően az épülethez kapcsolódó, kitelepülésre alkalmas, lámpasorral tagolt térrészt alakítottunk ki. Kiemelten fontos volt a tér kétszintes jellegének újraértelmezése, az aluljárószinttel való kapcsolat átalakítása a megváltozott funkcionális programnak megfelelően. Sok-sok egyeztetés folyamán sikerült elérni, hogy az épület privát tereiben található mozgólépcsők – ha időben korlátozottan is – bekapcsolódjanak a közhasználatba, részlegesen javítva az akadálymentes térhasználat lehetőségeit.

A Fővárosi Önkormányzat képviselői a körúti korzó felszíni folyamatosságának fontosságát hangsúlyozták, amelyet az áramlási irányok vizsgálata igazolt. Annak feltételeit, hogy akadálytalanul, az aluljáró érintése nélkül is végig lehessen sétálni a körúton a tér felújításának második üteme fogja megteremteni.

SZEA: Érdekes látni, hogy napjainkban a budapesti közterek megújulásánál a közösségi funkciók és az akadálymentes átjárási kapcsolatok megteremtése milyen nagy hangsúlyt kap. Ez korábban miért nem volt szempont?

KL: A ’80-as években a kor építészeti trendjeinek megfelelő volt a tér kialakítása, de azóta megváltoztak a térhasználati szokások. Grandiózus volt az aluljáróba levezető lépcső, amely a burjánzó teraszokkal magát a teret szüntette meg. Akkor talán úgy képzelték, hogy a nagyvárosi miliőben nincs szükség ekkora közösségi térre. Ma már másképpen működik a város, az emberek szívesen töltik el szabadidejüket olyan tereken, amelyek valamelyest is vonzóak. Sikerült elfogadtatni a felszín bővítését. Műszaki adottságnak kellett tekintenünk, hogy az egész tér alá van építve (az irodaház gépészete, élelmiszer áruház, aluljáró üzletek, közlekedők). Ahhoz, hogy megnövelhessük a teret, be kellett fednünk a gépészeti szint gödrét határoló lépcső egy részét. Haránt irányú lépcsős faltartókkal megtámasztott új födémet építettünk a meglévőre, hogy az bírja a terhelést. A lépcsőző alsó födém és az új felső síkfödém közötti tér lehetőséget adott arra, hogy egy nagy növénytartó betonkazettát építsünk be az elfedett lépcső fölé. Ez 3 m mély földréteget jelent, amelybe már fákat is lehetett ültetni.

SZEA: Hogyan tervezték a két egymással szemben álló ikonikus épület, a Skála Metró és a Nyugati pályaudvar kapcsolatának erősítését?

KL: A Nyugati teret négy részre tagolja a villamospálya és a felüljáró műtárgya, az előbbi megállója pont erre a szakaszra esik és elválasztja a tér két felét egymástól. A Nyugatiból kilépve a lépcső tetejéről rálátunk a térre. Azok számára, akik megérkeznek, ez a városba való belépés helye, ilyen értelemben kapu helyzetű a tér. A Nyugati tér korábbi állapotában egy átláthatatlan, amortizálódott bódévárost láttak, amely nem volt éppen a legjobb első benyomás. A tervek alapján létrejött egy olyan tér, amely átlátható, befogadó, és megszabadult az öncélú építészeti elemektől. Ugyanakkor ügyeltünk arra, hogy a helynek és az építészeti környezetnek megfelelő geometriával utaljunk a város és az építészet folyamatosságára. A visszafogott kialakítás nyitott a lehetséges jövőbeli kapcsolódásokra, és a környezet továbbfejlesztésében rejlő kihívásokkal is szembe tud nézni.

Szabó Eszter Ágnes

Adatlap

A projekt címe: Nyugati tér, a Skála Metróelőtti terület megújítása
Projektgazda: Budapest Főváros VI. kerület Terézváros Önkormányzata
Projektmenedzser: Matus István főépítész, Sarkar Nirmal
Támogató: Budapest Főváros Önkormányzata
Projektkoordinátor: Főpolgármesteri Hivatal, Városépítési Főosztály, Városmegújító Csoport

Tervezők: Város-Teampannon Kft. – Vezetőtervezők: Koszorú Lajos okl. építészmérnök, Skorka Lajos okl. építészmérnök; DUNAPARK Zöldterületi Tervező, Építő, Fenntartó és Kereskedelmi Kft. – Vezetőtervező: Neumann Zsuzsanna
Partnerek: Skála Metro Ingatlanhasznosító Kft.

Elnyert fővárosi támogatás: 295,5 M Ft
A támogatás intenzitása: 80% kerületi tulajdonra és 100% fővárosi tulajdonra
Teljes projektköltség: 486,791 M Ft

A projekt tartalma:
A Skála Metró előtti terület megújítására került sor, amely az eredeti kedvezőtlen térstruktúrájával, leromlott fizikai állapotával nem felelt meg a kiemelt városi- és közlekedési szerepének. A beavatkozás célja az volt, hogy a tér ma is működő „találkozási hely" funkcióját erősítse, és a nagyvárosi terektől elvárt, differenciáltan használható helyszínt hozzon létre.

Projektelemek:

• A Skála épületéhez csatlakozó gyalogoshíd és első emeleti teraszrész bontása
• A teraszos lépcsőrendszerre települt bazársor felszámolása
• A nagyméretű teraszos lépcsőrendszer racionalizálása – födém bontása és építése
• Az élelmiszerüzlet bejáratának felszabadítása: az aluljáróból a felszínre vezető kétkarú lépcső bontása és helyette egykarú lépcső kialakítása
• Az elavult, rossz állapotú és rosszul pozícionált utcabútorok cseréje a mai igényeket jobban kiszolgáló új padokra, hulladékgyűjtőkre, kerékpártárolókra és pollerekre
• Az ikonikus óra, mint találkozási pont megtartása
• Új felszíni gyalogos kapcsolatok kialakítása