építészet : környezet : innováció

A pekingi hutungok végnapjai

Egykor az idegen csak félve, a feszélyezettség érzésével lépett be a négyszögletes udvarra, mára az ajánlott turistalátványosságok egyike lett Peking eltűnőben lévő sikátorainak (hutungjainak) rendszere, mi több, még bíztatják is a turistát: ha 180 jüanért (22 dollárért) a Sicsahaj tó környékén ül bele a kerékpáros riksába, s vág neki a hutungoknak, egy-két helyen nyugodtan kukucskáljon be a falak mögé, még el is beszélgetnek vele.

Egykor az idegen csak félve, a feszélyezettség érzésével lépett be a négyszögletes udvarra, mára az ajánlott turistalátványosságok egyike lett Peking eltűnőben lévő sikátorainak (hutungjainak) rendszere, mi több, még bíztatják is a turistát: ha 180 jüanért (22 dollárért) a Sicsahaj tó környékén ül bele a kerékpáros riksába, s vág neki a hutungoknak, egy-két helyen nyugodtan kukucskáljon be a falak mögé, még el is beszélgetnek vele.

A hutungok kialakulása az északi fővárosban (Peking neve - a Pejcsing - ezt jelenti, szemben a vetélytárs Nankinggal /Nancsinggal/, a déli fővárossal) egybeesik a császári palota épületegyüttesének mértani megszerkesztésével és felépítésével. A várostervezők kínos törekvése a szimmetriára, az egyensúlyra, a harmóniára a mai napig rányomja bélyegét a városszerkezetre: ha a Csangannak, Peking körülbelül harminc kilométer hosszú közlekedési tengelyének, az Örök Béke nyílegyenes sugárútjának van keleti része, kell lennie egy nyugati szakasznak is. Ha megépítették az Ég Templomát, a térképen sürgősen meg kell keresni a Föld Templomát, ha szenteltek szentélyt a Napnak, a Hold sem húzhatta a rövidebbet.

A hutungok rendszere kezdetben a palota körül épült ki, ezekből a negyedekből akarnak meghagyni néhányat az utókornak, a turistáknak az "új Peking" megtervezői, miután az elmúlt öt-tíz évben szabályosan "kicserélték" a várost: az egykori földszintes Pekingből - különösen távolabbról nézve - japán, vagy délkelet-ázsiai nagyvárosokkal vetekedő, lüktető metropolist építettek A változást nem egyformán viselik el az emberek: panaszkodnak az építészek, az értelmiségiek, akik a régi Peking varázsának elmúlása miatt siránkoznak, de sokan a hutungok lakói közül sem hagyják el szívesen a házakat, amelyekben esetleg több nemzedék is leélte életét.

Kétségtelen: ezekben a negyedekben élni csak akkor kellemes, ha egy család egyedül lakja az udvart, az udvarházat, ahogy azt a kosztümös kínai filmekben látni. Ilyen házakkal, udvarokkal voltak tele a palota köré épített telepek, ahol arisztokraták, a császári udvarhoz tartozó személyek éltek családjukkal. Kialakultak aztán Pekingben szegényesebb, de még mindig tűrhető negyedek, ezekben kereskedők és egyszerű városlakók vertek tanyát. A díszesebb házhoz járt a kerek holdkapu, ezen belépve a látogató kénytelen volt jobbra vagy balra venni útját, minthogy az egyenes utat eltorlaszolta az ártó szellemek elriasztására épített fal. Ha mindezen túljutott, beért a szihöjüanba, a négyszögletes udvarba, amelyet négy oldalról beüvegezett verandára hasonlító lakószobák sora, vagy éppenséggel falrész vett körül. A kulcsszó a ,,szi", amely négyet jelent. A jól szituáltak megengedhették maguknak a külső és a belső udvart, a minden ízében kínaias tetőzetet, az oszlopokat, s azt is, hogy a lakószobák a napos déli oldalra nézzenek.

A hutungok mindig is idealizált világának romlását Peking lakosságának felduzzadása, a kommunisták rendszerében elrendelt kisajátítások felgyorsították: az egykori tulajdonosnak még szerencséje volt, ha nem kergették el, és neki meg családjának meghagytak egy lakrészt, a többibe pedig új lakókat, társbérlőket költöztettek. Épültek aztán már olyan hutungok is, ahol a romantikának a nyomával sem lehetett találkozni: a kínai falvakra emlékeztető házak sorakoztak egymás mellett sivár egyhangúságban. A hutungok legtöbb háza komfort nélküli, vagy igen alacsony komfortfokozatú. Télen a csikókályha ad némi meleget - csöve az ablakon át vezet ki -, közös az udvari csap, hogy a fürdőszobák, az angolvécék, a csatornázás hiányáról már ne is beszéljünk. Ezekben a negyedekben nem ritka látvány az utcán fogát mosó kínai, a zsúfoltság, vagy a szabadban, kis sámlin üldögélő idős ember. Sorakoznak a kis házak falain a közeli lebontásukat hirdető jelek, a lakók valamelyik új lakótelep 20-25 emeletes házában kötnek majd ki. A felszámolást meggyorsította a Nemzetközi Olimpiai Bizottságnak az a döntése, hogy 2008-ban Peking nyári olimpiát rendezhet. A prospektusok a hutung-rezervátumokban hutung-romantikát ígérnek: merészkedjen ki luxusszállodájából, vessen egy pillantást a hagyományos pekingi életre. Madarát kalitkában sétáltató öreg, aranyhalárusok, szabadtéri borbélyok, hangosan kiáltozó házalók biztosítva!
(Sarkadi Kovács Ferenc, MTI-Panoráma)

vélemény írásához jelentkezzen be »