A sárga (tengeralattjáró) gázvezeték avagy az észtek a biennálén

Mi hozzuk létre az infrastruktúránkat, majd ez az infrastruktúra hoz létre minket. A projekt célja, hogy építészet és valóság, építészet és környezet viszonyáról gondolkoztasson el, s a kritikai építészet lehetőségeit tapogassa ki politika, környezet, infrastruktúra, energia kérdései kapcsán.Ingrid Ruudival, az észt kiállítás kurátorával beszélgettünk.

Az észt installáció

A Viale Trentón, a Giardini egyik legforgalmasabb helyén, az orosz és a német pavilon között egy hatalmas, élénksárga színű cső kígyózik. Hossza 63 méter, átmérője 1,2 méter, vastagsága 12 mm, súlya több mint 15 tonna. A 12 elemből álló, dúcolt lábazaton szemmagasságba emelt óriási acélszerkezet egy gázvezeték - a maga kézzel fogható és kikerülhetetlen, 1:1-es valóságában.

Az összefüggés nyilvánvaló: a Nord Stream Gasprom kezdeményezte nagy vihart kavaró vállalkozásáról van szó, hogy a Balti-tengeren át egy Oroszországot és Németországot közvetlenül összekötő földgázvezetéket építsenek. Az eredeti tervet mind ökológiai, mind geopolitikai szempontból számos kritika érte. S bár még nem született végleges döntés, a tervezett gázvezeték az egész Baltikum életére kihatással lesz.
(További információ a Nord Stream projektről: http://en.wikipedia.org/wiki/Nord_Stream)

Az Észt Építészek Egyesülete még márciusban döntött a projekt mellett. Mikor az elképzelés a Biennálé bizottsága elé került, az első reakció az egyhangú nem volt. Aaron Betsky, az idei Biennálé főkurátora volt az, akinek a közbenjárására végül is engedélyezték a projekt megvalósítását, azzal a feltétellel, hogy mindegyik állam, amelyiknek nemzeti pavilonja előtt a gázvezeték elhalad, beleegyezését adja az installáció megvalósításához. Az észt csoportnak tehát meg kellett szereznie az orosz, a japán, a norvég, a svéd, a finn, a francia, a cseh, a szlovák, a brit, a kanadai és a német állam beleegyezését. Sikerült, még a leginkább érintettek, Oroszország és Németország is hozzájárult.

A projekt célja egyértelműen és felvállaltan az, hogy provokatív kérdésfelvetésével az építészet és valóság, építészet és környezet viszonyáról gondolkoztasson el, s a kritikai építészet lehetőségeit tapogassa ki politika, környezet, infrastruktúra, energia kérdései kapcsán. Mert hogy milyen lesz a jövő épített környezete, az nemcsak az építészek vízióitól függ, hanem országhatárokon átívelő gazdasági érdekek, összefonódó politikai döntések, szabályok és szabályzók, rendeletek és egyezmények új térképet rajzoló erővonaitól.

A Biennálén az észt projekt két helyen is jelen van: egyrészt a Giardini kertjében, másrészt az Arsenale épületében. Ez utóbbiban két hatalmas képernyő ad hírt arról, hogy a látogatók hogyan viszonyulnak a gázveztékhez.

Ingrid Ruudival, az észt kiállítás kurátorával beszélgettünk.

ÉF: Ez a projekt a Biennálé talán legnyíltabb és legegyértelműbb politikai állítása. Hogyan született a döntés, hogy ezt választják, egy gázcsövet?

IR: Mikor Aaron Betsky kihirdette a Biennálé fő témáját (Odakint: az építészeten túl), rögtön arra gondoltunk, hogy csinálni kéne valamit: egy installációt vagy manifesztumot. Ennek kapcsán merült fel a gázvezeték ötlete, a Nord Stream projekt miatt. Ez manapság igazán forró téma Észtországban és a környező államokban, s minket nagyon is közelről érint. Innen kiindulva aztán továbbgondoltuk a gázvezeték adta lehetőségeket. – nyilvánvaló, hogy ez egy metafora, az ehhez hasonló gázvezetékek, olajvezetékek, infrastrukturális beruházások metaforája. Egy tiszta és világos eszköze annak, hogy a mai világ szerveződésére rámutassunk: arra, hogy az energia és infrastruktúra a politikai hatalom megerősítésének eszköze, hogy az üzlet világa és az állam egymásba fonódik. S az infrastruktúra az, ami a társadalmi szerveződést és működést lehetővé teszi.

ÉF: Hogyan kapcsolódik mindez az építészethez?

IR: Nos, ami az építészetet illeti, a kapcsolatot nem tudom jobban leírni, mint ahogy azt Sam Jacobs tette a katalógusunkba írt cikkében, vagyis hogy az infrastruktúra az építészet tudatalattija. Az az építészet, amivel általában dolgunk van, jórészt ezen alapul. A gázvezeték amit leraktunk itt a Giardini parkjában láthatóan megragadja az embereket: megnézik, megérintik, belekiabálnak, még bele is bújnak. Ez maga az eredeti cső, egyenesen a német gyártótól származik. Az volt a célunk, hogy közel hozzuk az emberekhez ezeket a problémákat, hiszen általában nem szembesülnek ilyen közelről az energia vagy az infrastruktúra kérdéseivel, mindez kívül esik a hatókörükön, a döntések az ő részvételük nélkül születnek. A gondolat, hogy ez így kell-e legyen, tehát elkerülhetetlen. Amit mondani akarunk az az, hogy az építészeknek foglalkozniuk kell ezekkel a kérdésekkel, segíteniük kell a megválaszolásukban.

ÉF: A jelentés többrétegű: ez az installáció egyszerre politikai állítás, gazdasági, energetikai, ökológiai, építészeti, de egyben egy játékos művészi állítás is.

IR: Közel akarjuk hozni az embereket: először is itt van maga az installáció, a gázvezeték, aztán az Oroszország és Németország közötti kapcsolat, majd az emberek reakciója az installációra. A jelentés többrétegű, olvashatod ahogy akarod vagy ahogy hozzád szól, aszerint hogy mi is érdekel igazán, a politikai vonatkozás vagy az energia kérdései, vagy az installáció.

ÉF: Beszéljünk azokról is, akik létrehozták ezt a projektet. Kik a team tagjai, építészek, művészek?

IR: Négyen vagyunk. Két építész, Maarja Kask és Ralf Lõoke, mindketten az észt Művészeti Akadémián végeztek, és egy nagyon sikeres építész irodát vezetnek, a Saltót. A harmadik tag művész, Neeme Külm, aki korábban már több nagyméretű installációt is létrehozott. Én építészettörténész vagyok, író és a kiállítás kurátora. Hozzá kell még tennem, hogy mind a négyen nagyon jó barátok vagyunk.

Kiszely Márta
fotó: Pásztor Erika Katalina

További információk a honlapon.

---

nemzeti biztos: Laila Pödra, építészeti szaktanácsadó, Észt Kulturális Minisztérium
kurátor: Ingrid Ruudi, az Ehituskunst észt építészeti folyóirat főszerkesztője
szerzők: Maarja Kask, építész, Salto AB, Ralf Löoke, építész, Salto AB, Neeme Külm, művész
mérnökök: Teet Dooner, KTR Projekt OÜ.,Nicola Ferrari, Servizi Tecnici S.l.r.
geodéta: Andrea Sambo, Sambo & Bertolo Szudia Associato
3D vizuális terv: Villu Scheler, építész, Salto AB
építő kivitelező: Scanweld AS
projekt koordinátor: Andrea Zausa
grafika: Kalle Roolaid