Helyek

A szabadság súlyos váltsága - christianita módra

1/42

Christiania - google.maps

Christiania - google.maps
Christiania - fotó: Steiner Dóra
Christiania - fotó: Steiner Dóra
Christiania - fotó: Steiner Dóra
Christiania - fotó: Steiner Dóra
Christiania - fotó: Steiner Dóra
Christiania - fotó: Steiner Dóra
Christiania - fotó: Steiner Dóra
Christiania - fotó: Steiner Dóra
Christiania - fotó: Steiner Dóra
Christiania - fotó: Steiner Dóra
Christiania - fotó: Steiner Dóra
Christiania - fotó: Steiner Dóra
Christiania - fotó: Steiner Dóra
Christiania - fotó: Steiner Dóra
Christiania - fotó: Steiner Dóra
Christiania - fotó: Steiner Dóra
Christiania - fotó: Steiner Dóra
Christiania - fotó: Steiner Dóra
Christiania - fotó: Steiner Dóra
Christiania - fotó: Steiner Dóra
Christiania - fotó: Steiner Dóra
Christiania - fotó: Steiner Dóra
Christiania - fotó: Steiner Dóra
Christiania - fotó: Steiner Dóra
Christiania - fotó: Steiner Dóra
Christiania - fotó: Steiner Dóra
Christiania - fotó: Steiner Dóra
Christiania - fotó: Steiner Dóra
Christiania - fotó: Steiner Dóra
Christiania - fotó: Steiner Dóra
Christiania - fotó: Steiner Dóra
Christiania - fotó: Steiner Dóra
Christiania - fotó: Steiner Dóra
Christiania - fotó: Steiner Dóra
Christiania - fotó: Steiner Dóra
Christiania - fotó: Steiner Dóra
Christiania - fotó: Steiner Dóra
Christiania - fotó: Steiner Dóra
Christiania - fotó: Steiner Dóra
Christiania - fotó: Steiner Dóra
Christiania - google.maps
Christiania - fotó: Steiner Dóra
Christiania - fotó: Steiner Dóra
Christiania - fotó: Steiner Dóra
Christiania - fotó: Steiner Dóra
Christiania - fotó: Steiner Dóra
Christiania - fotó: Steiner Dóra
Christiania - fotó: Steiner Dóra
Christiania - fotó: Steiner Dóra
Christiania - fotó: Steiner Dóra
Christiania - fotó: Steiner Dóra
Christiania - fotó: Steiner Dóra
Christiania - fotó: Steiner Dóra
Christiania - fotó: Steiner Dóra
Christiania - fotó: Steiner Dóra
Christiania - fotó: Steiner Dóra
Christiania - fotó: Steiner Dóra
Christiania - fotó: Steiner Dóra
Christiania - fotó: Steiner Dóra
Christiania - fotó: Steiner Dóra
Christiania - fotó: Steiner Dóra
Christiania - fotó: Steiner Dóra
Christiania - fotó: Steiner Dóra
Christiania - fotó: Steiner Dóra
Christiania - fotó: Steiner Dóra
Christiania - fotó: Steiner Dóra
Christiania - fotó: Steiner Dóra
Christiania - fotó: Steiner Dóra
Christiania - fotó: Steiner Dóra
Christiania - fotó: Steiner Dóra
Christiania - fotó: Steiner Dóra
Christiania - fotó: Steiner Dóra
Christiania - fotó: Steiner Dóra
Christiania - fotó: Steiner Dóra
Christiania - fotó: Steiner Dóra
Christiania - fotó: Steiner Dóra
Christiania - fotó: Steiner Dóra
Christiania - fotó: Steiner Dóra
Christiania - fotó: Steiner Dóra
Christiania - fotó: Steiner Dóra
Christiania - fotó: Steiner Dóra
1/42

Christiania - google.maps

A szabadság súlyos váltsága - christianita módra
Helyek

A szabadság súlyos váltsága - christianita módra

2011.07.15. 13:17

Cikkinfó

Szerzők:
Sterner Dóra

Földrajzi hely:
Koppenhága, Dánia

Vélemények:
20

Egyenlőre megmenekült az ingatlanfejlesztőktől és eredeti formájában fennmaradhat Koppenhága "szabad városrésze", Christiania. Függetlenség, önellátás, egyenjogúság, szolidaritás és korlátlan szabadság minden lakos számára - ez tükröződik a hely környezetbarát, egyéni invenciókra épülő - takarékos, ám mégis fantáziadús -, hivatásos építészek nélküli, alternatív építészetében. Sterner Dóra kalauzolásával járhatjuk be ezt a már-már utópikus, mesébe illő világot.

Christiania - google.maps
1/42
Christiania - google.maps

 

 

Középkori erődök és várárkok közé ékelődve rejtőzik Christiania, Koppenhága világszerte ismert szabad városrésze. Napjaink lakáshiánnyal és égbe szökő ingatlanárakkal küszködő társadalmában valódi különlegességnek számít ez a kis sziget, amelyet 40 évvel ezelőtt alapítottak a társadalomból kivonuló – illetve magukat a munka-, és pénznélküliség miatt kizártnak érző – akkori fiatalok. A hetvenes évek elején Dániában éppúgy, mint egy sor más nyugati országban, még élénken élt 1968 szelleme: a pénz-, és státuszorientált kapitalizmussal szembeni kiábrándultság, egy őszintébb, humánusabb életforma keresése. Először néhány fiatal szülő bontott lyukat a Christianshavn nevű városrészben fekvő, elhagyott katonai terület kerítésén, hogy gyerekeik játszótér hiányában az üres kaszárnyák közti zöld területen futkározhassanak. Hamarosan megjelentek az első hippik és házfoglalók, akik fokozatosan birtokba vették az üresen álló épületeket.

 

Christiania - fotó: Steiner Dóra
2/42
Christiania - fotó: Steiner Dóra

Christiania - fotó: Steiner Dóra
3/42
Christiania - fotó: Steiner Dóra

Christiania - fotó: Steiner Dóra
4/42
Christiania - fotó: Steiner Dóra

 

 

Az első beköltözők 150 fős csoportja mára mintegy 1000 fős közösséggé nőtte ki magát. Az alapító elvek ma is érvényesek: az államtól független, autonóm közösség, ahol minden fontos döntés közös megegyezést feltételez. Önellátás, egyenjogúság, szolidaritás és korlátlan egyéni szabadság mindenki számára, feltéve, hogy senki mást nem sért és nem zavar. A könnyű drogok iránti toleranciát idáig a rendőrség is úgy-ahogy tudomásul vette, bár a hasiskereskedelmet 2004-ben erőszakkal felszámolták. Tilos viszont a házak és lakások magántulajdonként való birtoklása és értékesítése, a kemény drogok fogyasztása, a lopás, a fegyverviselés és az erőszak. A cél egy olyan közösség megteremtése, amelyen belül azok is megtalálják a helyüket, akik a központosított, bürokratikus fogyasztói társadalomból kiábrándultak, vagy abból akaratukon kívül kiszorultak.

 

Christiania - fotó: Steiner Dóra
5/42
Christiania - fotó: Steiner Dóra

Christiania - fotó: Steiner Dóra
6/42
Christiania - fotó: Steiner Dóra

Christiania - fotó: Steiner Dóra
7/42
Christiania - fotó: Steiner Dóra

 

 

Mindazonáltal ne gondoljuk, hogy csak foglalkozás nélküli, áttelelt hippik népesítik be Christianiát. A közhiedelemmel ellentétben a christianiták is dolgoznak, ki a területen belül, a mintegy 70 vállalkozás valamelyikében – van itt asztalos-, kovácsműhely, pékség, óvoda, kávézó, vendéglő és különféle kis boltok –, ki pedig kint a városban. Többen hivatásszerűen foglalkoznak szenvedélybetegek rehabilitációjával. Jóllehet a kemény drogok fogyasztása Christianiában is tilos, a probléma létezik, és szép számmal vannak olyanok, akik a társadalomba már sosem tudnának visszailleszkedni, itt viszont a szolidaritás és a tolerancia jegyében menedékre találnak. Az évek során sok alternatív gondolkodású értelmiségi és művész is letelepedett itt. A lakók között akad építész, festő, szobrász, szociális munkás.

 

Christiania - fotó: Steiner Dóra
8/42
Christiania - fotó: Steiner Dóra

Christiania - fotó: Steiner Dóra
9/42
Christiania - fotó: Steiner Dóra

Christiania - fotó: Steiner Dóra
10/42
Christiania - fotó: Steiner Dóra

Christiania - fotó: Steiner Dóra
11/42
Christiania - fotó: Steiner Dóra

 

 

Rövid séta után megbizonyosodhatunk arról, hogy a szabadelvű gondolkodás nemcsak a szellemi lét elvont dimenziójában érvényesül, hanem az épületek, a környezetalakítás sokkal inkább kézzelfogható területén is. A mintegy 34 hektárnyi terület részint régi kaszárnyákból, részint burjánzó fák és bokrok borította, félig elvadult parkos részekből áll, amit az elmúlt négy évtized alatt jobbára házilagos, rögtönzött módszerekkel felhúzott, de annál fantáziadúsabb építmények tarkítanak. Az 1960-as évek végéig használatban lévő katonai objektum egy középkori erődítményrendszer helyén létesült, fekvését a hosszában kétoldalt végighúzódó, ősi védőbástyák maradványaitól cakkosra tagolt vizesárok teszi még változatosabbá. A dús növényzettel benőtt kanyargós ösvényeket követve olykor az az érzés keríti hatalmába a látogatót, hogy a mesék világába lépett át. Itt egy színesre mázolt lakókocsi, amott egy rönkökből ácsolt kunyhó madárszárnyra emlékeztető teteje kandikál ki a bokrok közül.

 

Christiania - fotó: Steiner Dóra
12/42
Christiania - fotó: Steiner Dóra

Christiania - fotó: Steiner Dóra
13/42
Christiania - fotó: Steiner Dóra

Christiania - fotó: Steiner Dóra
14/42
Christiania - fotó: Steiner Dóra

Christiania - fotó: Steiner Dóra
15/42
Christiania - fotó: Steiner Dóra

 

 

„A művészetben és az építészetben a szépség, a harmónia fontos szerepet játszik. Ám a túlharmonizált társadalmakból hiányzik a lüktetés, az energia. Nem is mindenki érzi jól magát ilyen körülmények között. A formanélküliség esztétikája, a befejezetlenség, az esetlegesség is képviselhet önálló értéket, amit könnyű alábecsülni” – így vélekedik például egy svéd tájépítész, Maria Hellström, aki 2006-ban írt doktori disszertációjában (Steal this place: the aesthetics of tactical formlessness and "The Free Town of Christiania" - a szerk.)  méltatja Christiania egyediségét és stílustörténeti jelentőségét.

 

Christiania - fotó: Steiner Dóra
16/42
Christiania - fotó: Steiner Dóra

Christiania - fotó: Steiner Dóra
17/42
Christiania - fotó: Steiner Dóra

Christiania - fotó: Steiner Dóra
18/42
Christiania - fotó: Steiner Dóra

 

 

A háztervezői és építőmesteri feladatokba láthatólag többé-kevésbé minden ide költöző belekóstolt. Az eredmény arról tanúskodik, hogy a fantázia senkit sem hagyott cserben, és hogy az építkezés, a házak és kertek gondozása állandó öröm forrása. A hivatásos építészeknek talán nincs igazán ínyére az a megállapítás, hogy az ötletes megoldások egy része éppen a tapasztalat, a tervezői beidegződések hiányára vezethető vissza. A környezetbarát, forrástakarékos építési módszerek pedig sok szempontból épp itt valósultak csak meg igazán, ahol eddig sem technikai előírásokra, sem engedélyeztetési kritériumokra nem kellett tekintettel lenni, a személyes ízlésnek egyedül az olcsón hozzáférhető – rendszerint bontott – építőanyagok kínálatával kellett egyezkednie. Van, akinek az energiájából az öreg ablakkeretek újramázolására már nem futotta – annyi baj legyen! A kopott, nyers fa színe szépen harmonizál a szoba faburkolatával, a jobb napokat látott bútorokkal, és egyébként is, ha valami nem tökéletes, az itt senkit sem zavar.

 

Christiania - fotó: Steiner Dóra
19/42
Christiania - fotó: Steiner Dóra

Christiania - fotó: Steiner Dóra
20/42
Christiania - fotó: Steiner Dóra

Christiania - fotó: Steiner Dóra
21/42
Christiania - fotó: Steiner Dóra

 

 

A falakon kívül azonban, úgy tűnik, egyre jobban. A konzervatív kormány szemében régóta szálka a christianiai közösség. 2004-ben az addigi legsúlyosabb csapást mérték az itt élőkre: új törvényben rendelték el a terület normalizálását. A magánerőből épült házak léte egyszerre veszélybe került: a terv szerint a hatóságok egyenként dönthették el, helyükön maradhatnak-e vagy lebontásra kerülnek. Új épületet a városi hatóságok jóváhagyása nélkül többé nem lehetett felhúzni. A christianitáknak új, központilag megtervezett lakónegyedeknek is helyet kellett volna adniuk, ugyanis a normalizálási program a sokoldalú fejlesztés jelszavával bér- és öröklakások építését is előírta. Főképp az utóbbi elfogadása jelentett súlyos dilemmát, hiszen a közösség ideológiájának kezdetektől fogva sarkalatos elve, hogy a lakás nem lehet anyagi haszon forrása, azaz spekuláció tárgya. A jelenlegi szabályok szerint lakását, házát mindenki szükség szerint kölcsönzi, illetve önköltségi áron bérli a közösségtől, a jelképes bér összege pedig független az épület méretétől.

 

Christiania - fotó: Steiner Dóra
22/42
Christiania - fotó: Steiner Dóra

Christiania - fotó: Steiner Dóra
23/42
Christiania - fotó: Steiner Dóra

Christiania - fotó: Steiner Dóra
24/42
Christiania - fotó: Steiner Dóra

 

 

A lakosok szavazással dönthettek, hajlandóak-e önként részt venni a programban, ám a többség úgy érezte, kelepcébe csalták, hiszen a beleegyezésnek alighanem csak egy alternatívája lett volna: Christiania kényszerű kiürítése. A szabad várost villámcsapásként ért rendelet kibocsátása óta Christiania lakói állandó létbizonytalanságban éltek. Nyolc éven át folyt a nem egyszer kilátástalannak tetsző egyezkedés. Szóba került az államtól való bérlés, lakásszövetkezeti konstelláció, sőt egyfajta néprészvények kibocsátása is, amelynek értelmében Christiania az egész dán nép közös tulajdona lett volna. Vita tárgya volt természetesen az is, hol és milyen formában épüljenek új házak, és az őslakosoknak milyen beleszólásuk legyen abba, hogy kik költözhetnek oda. A tervek ugyanis 30.000 négyzetméternyi új lakás építését is előirányozták, többemeletes házak formájában. (Tekintettel a terület központi, vízparti, gyönyörű fekvésére, amit budapesti viszonylatban akár a Margitszigetéhez is hasonlíthatnánk, az államilag tervezett lakásberuházások nem a vékonypénzű rétegeket célozták volna meg.)

 

Christiania - fotó: Steiner Dóra
25/42
Christiania - fotó: Steiner Dóra

Christiania - fotó: Steiner Dóra
26/42
Christiania - fotó: Steiner Dóra

Christiania - fotó: Steiner Dóra
27/42
Christiania - fotó: Steiner Dóra

Christiania - fotó: Steiner Dóra
28/42
Christiania - fotó: Steiner Dóra

Christiania - fotó: Steiner Dóra
29/42
Christiania - fotó: Steiner Dóra

 

 

A kívülállók hozzáállása a nosztalgikus jóindulattól a vitriolos kritikáig végig sokféle volt. Az ideológiát megkérdőjelezők rámutattak: a fennen hirdetett függetlenség csak látszat, hiszen Christiania egzotikus légköre és létformája a legmesszebbmenőkig feltételezi a nagyváros, a külső társadalom közvetlen közelségét. A legtöbben azonban belátták azt is, hogy a közösség felszámolásával Dánia fontos nemzetközi védjegyet veszítene el, ami a sokszínűség és az alternatív életstílusok iránti toleranciát illeti. Ezért Christiania továbbélésének valamilyen formában esélyt kell adni, máskülönben nemcsak egy páratlan társadalmi életformaváltás kísérlete hiúsulna meg, hanem a találékony – és nyersanyagtakarékos – csináld magad-építészet Európában sehol másutt fel nem lelhető példái semmisülnének meg.

 

Christiania - fotó: Steiner Dóra
30/42
Christiania - fotó: Steiner Dóra

Christiania - fotó: Steiner Dóra
31/42
Christiania - fotó: Steiner Dóra

Christiania - fotó: Steiner Dóra
32/42
Christiania - fotó: Steiner Dóra

 

 

A normalizálással kapcsolatos huzavona döntő fordulata lett végül, hogy a dán Legfelsőbb Bíróság ez év februárjában kihirdette a végzést, miszerint Christiania felett az állam rendelkezik. A közösség tagjainak ez nagy csalódást jelentett, ők ugyanis arra hivatkoztak, hogy a sok évtizedes ottlakás alatt ha nem is valós, de egyfajta eszmei tulajdonjoguk alakult ki, ami felülírja az állam és a főváros profitorientált törekvéseit. A bíróság azonban másként döntött, és bár vannak, akik további instanciákhoz készülnek továbbvinni az ügyet, egyre többen próbálnak reálisan alkalmazkodni az új helyzethez, és konstruktív megoldásokat keresni a jövőre nézve.

 

Christiania - fotó: Steiner Dóra
33/42
Christiania - fotó: Steiner Dóra

Christiania - fotó: Steiner Dóra
34/42
Christiania - fotó: Steiner Dóra

Christiania - fotó: Steiner Dóra
35/42
Christiania - fotó: Steiner Dóra

 

 

A dán állami ingatlanfelügyelőség ezután felajánlotta a christianitáknak, hogy igen kedvező áron, a környező kerületek átlagos négyzetméterárának alig több mint 10%-áért megvásárolhatják a területen lévő épületek egy részét. Június végén többé-kevésbé végleges formát öltött a nyolc éves bizonytalanságot lezáró szerződés. Ennek értelmében Christiania mintegy 700 felnőtt lakosa alapítványt hoz létre, amely az állam által felkínált ingatlanok egy részét kollektív formában vásárolja meg 76 millió dán koronáért (kb. 2,7 milliárd forint), egy részükért pedig évi 6 millió korona bérleti díjat fizet. További 40 millió koronát kell fizetniük a területen való építkezés, illetve bővítés jogaiért. (Mindez felnőtt lakónként kb. 6 millió forintnyi, jórészt hitelből fedezendő vételárnak, illetve 25 ezer Ft havi bérnek felel meg).

 

Christiania - fotó: Steiner Dóra
36/42
Christiania - fotó: Steiner Dóra

Christiania - fotó: Steiner Dóra
37/42
Christiania - fotó: Steiner Dóra

Christiania - fotó: Steiner Dóra
38/42
Christiania - fotó: Steiner Dóra

 

 

A lakosok eddigi költségei ezzel megduplázódnak. Mostanáig egy szimbolikus összeget kellett csak havonta a közös kasszába befizetniük, ezentúl viszont tulajdonosként eddig ismeretlen anyagi felelősség hárul rájuk. Mivel a lakosok döntő hányada éppen azért választotta Christianiát lakóhelyéül, mert a kinti élet követelményeit ezért vagy azért teljesíhetetlennek ítélte, a szükséges pénz előteremtése sokuknak komoly kihívást fog jelenteni. Pillanatnyilag mégis öröm és megkönnyebbülés jellemző a közhangulatra, hiszen született egy olyan megoldás, ami ha nem is változatlan formában, de lehetőséget nyújt a terület eredeti szellemiségének továbbvitelére. A sok éves huzavona, az állandó fenyegetettség és létbizonytalanság időszaka egyelőre lezárult. A terület továbbfejlesztésével kapcsolatos döntések a közös alapítvány kezében lesznek. Mivel azonban ezeknek a döntéseknek mostantól anyagi tétje is van, várható, hogy Christiania jövőjét az eddiginél is nagyobb építészeti és környezetvédelmi tudatosság jellemzi majd. A korlátozott anyagi lehetőségek és a hiányos infrastruktúra (a terület nagy része például nem közelíthető meg gépkocsival) továbbra is arra ösztönzik a lakókat, hogy minél takarékosabban és találékonyabban, a helyi adottságokat minél jobban kihasználva, a környezetet és a természetet kímélve építkezzenek.

 

Christiania - fotó: Steiner Dóra
39/42
Christiania - fotó: Steiner Dóra

Christiania - fotó: Steiner Dóra
40/42
Christiania - fotó: Steiner Dóra

Christiania - fotó: Steiner Dóra
41/42
Christiania - fotó: Steiner Dóra

 

 

A hagyományos, központosított és ezért a lakóktól jobbára elidegenedett építőipart az idő=pénz mottója hajtja, ami a maximális profit érdekében a gyors és sablonos megoldásoknak kedvez. Christiania lakói viszont hozzászoktak a kompromisszumokhoz, és tudják, hogy a szabadságnak ára van. Itt még az sem magától értetődő, hogy egy ház villannyal vagy angolvécével van felszerelve. Van viszont idő és mód próbálgatni, pénz hiányában sajátkezűleg olyan egyéni megoldásokra jutni, ami a kinti világ gazdasági feltételei között nem volna életképes. A legjobb esetben akár egy igazi ökologikus mintatársadalom is megvalósulhat itt, bizonyítva, hogy nemcsak a profitközpontú építőiparnak, hanem a piacgazdaság által kikényszerített pénz- és státuszhajhász polgári életformának is van alternatívája.   

Szöveg és fotók: Sterner Dóra
Térkép: Google maps

 
Kapcsolódó oldalak:
Christiania a Wikipédián

Christiania weboldala

Maria Hellström írása (dán)

Vélemények (20)
DSterner
2011.07.17.
07:24

Ha már be lett linkelve a (nem dán, hanem svéd) cikk 2003-ból, akkor itt egy gyors fordítás - egy kis városépítészet elmélet :-) Maria Hellström - Eltűnőben a szabad város 2003-at írunk, és egész Koppenhágán eluralkodott a várostervezés modern normalitása. Vagyis tényleg az egész Koppenhágán? Mégsem - egy kis szabad város 1971 óta ellenáll. Maria Hellström egy Utópiát barangol be - ami talán hamarosan már csak a múlté. Időről időre feltűnik Christiania az újságok címlapjain. Most ismét itt az idő. Május 6-án a dán kormány ismertette javaslatát, miszerint hatályon kívül helyezik a "Christiania törvényt" , ami 1989 óra különleges eljárásmódot és nagymértékű autonómiát biztosított a szabad városrész számára, hatályon kívül kívánják helyezni. Több mint 30 éven át fejlődhetett ez a központi fekvésű koppenhágai városrész mindefajta városrendészeti beleszólástól és építészeti trendtől függetlenül. Ám ennek most vége - legalábbis ha a kormányon lévő pártok, a Baloldal, a Dán Néppárt és a Konzervatív Néppárt akarata érvényt nyer. Christianiát "normalizálni" kell. Magyarán szólva ez annyit jelent, hogy az elhagyott kaszárnyákat és környéküket, amit 1971 szeptemberében a "slum-rohamosztag" néven elhíresült társaság birtokba vett, megtisztítják a drogkerekedelemtől, amellett, hogy alávetik a szokványos, "normál" várostervezés, valamint tulajdonjogi és infrakstrukturális rendezés kritériumainak. Az évek során sokszor jártam erre. Nem marijuanáért jöttem, hanem a váratlan kezdeményezésekért, a karácsonyi zsibvásárokért, a Spiseloppen nevű alternatív vendéglő ételeiért. No és persze az anarchisztikus építészet és városkép kedvéért. Most a kiszolgáltatottság kényszerített ide. A Dyssen-en, vagyis a történelmi bástyákkal és vizesárkokkal szemben fekvő vízparton Anders Thorssen áll élete műve, a sajátkezűleg épített Snesol (Hó-Nap) fantázianevű ház előtt. Gyomorgörccsel küszködik, miközben azon tépelődik, mit is hoz magával az újonnan kihirdetett politika. Anders házának formája hajóra emlékeztet, kajüttel és parancsnoki híddal, különféle méretű ablakokkal ellátva. Az építőanyag 98 %-a "genbrug", azaz újrafelhasznált, bontásból származik. Ha mégis valamilyen címkét kellene rá ragasztani, a "népi" lenne a legalkalmasabb. Anders sok éven keresztül építkezett, a ház életének változásai szerint alakult. Micsoda bátorság és micsoda kitartás, mondom elismerően. "Pár hete még törvényes volt, amit csinálok. De most új urak vannak." - válaszol. Vagy új idők, gondolom magamban. Christiania mindig is az uraktól függetlenül, dacból és bizonytalanságból építkezett. 1973-ban a szociáldemokrata többség három éves haladékot adott a közösségnek, mint "szociális kísérletnek". Harminc évvel később a "kísérlet" még mindig ezer tagot számlál, sok apró cég, kisiparos, ilyen-olyan intézmény és napi mintegy 10 ezer látogató Christianiát a "Csodálatos Koppenhága" második legvonzóbb látványosságává teszi. A szabad város is változott az idők folyamán, de a normalizálás szószólóinak ez szemlátomást nem elég. "Christiania nem elmélet, politika vagy vallás. Christiania fizikai valóság, mégpedig egy sajátos valóság" - írta Steen Eiler Rasmussen dán építészprofesszor már 1976-ban, amikor az öt éve fennálló szabad várost először fenyegették kiürítéssel. Rasmussen úgy vélte, Christianiához csakis pusztán "földrajzilag", előítéletektől mentesen lehet közelíteni. Christiania egyrészt a mai napig egy a sok utópisztikus elvek szerint épült, 60-as 70-es évekbeli dán kisváros közül, mint pl. Albertslund vagy Avedøre Stationsby, melyeknek tipikus jellemzője az alacsony és sűrű beépítettség, valamint az ökologikus önkormányzati ideál - amelyek közül persze nem minden valósult meg maradéktalanul. Másfelől Christiania egyedülálló a maga nemében, lévén egy olyan városrész, amely nemcsak vizuálisan, hanem formálisan is elkülönül az őt körülvevő társadalom és politika alapjaitól, és a kísérletezéstől az alternatívák megvalósítása felé lép tovább. 1975-ben ez is fontos szempontja volt a területre kihirdetett, akkor díjakat is nyert építészeti pályázatoknak. Kívánatos volt, hogy figyelembe vegyék: "vannak itt olyan, környezettudatos lakásformák, amelyeket a mai építőipar nem képes megvalósítani, a társadalomépítés pedig nem merülhet ki abban a problematikus városfejlesztésben, amelybe itt kint bonyolódtunk bele." 1975-ben nyilvánvaló volt, hogy itt egy olyan városdarabkáról van szó, amely megmakacsolta magát a többséggel szemben, hogy bármely naiv és őrült módon, de valóra váltsa a kreatív és előre megjósolhatatlan élményt, amikor az ember "várost épít magának". Ma ez másképp megy, már magában a "normalizálás" fogalmában is benne van, hogy vitának nincs értelme. Ám mielőtt az ember nekirohan az urbánus ellenállás effajta védőbástyáinak, hogy végleg eltakarítsa őket az útból, fel kellene tenni a kérdést: mit is képvisel egy ilyen szabad város (a "fristad" szó egyszersmind menedéket is jelent). A "The Unknown City - Contesting Architecture and Social Space" ("Az ismeretlen város - Az építészet és a közösségi tér vetélkedése) (MIT Press 2001) c. könyvben a szerkesztők, Iain Borden, Jane Rendell, Joe Kerr és Alicia Pivaro ismertetik az utóbbi években jelentkező új városrendezési eszmeáramlatot: egy olyan mozgalmat, amely az antiformalizmust, a változékonyságot tűzi zászlajára, amellett pedig a hagyományos építészi és várostervezői szerpeket is megkérdőjelezi. Elsősorban Henri Lefebvre által ihletve, a mozgalom hívei az újliberális széthullás helyett valami más módon próbálják értelmezni a várost - mint aktivitást, mint szituációt, mint idő- és térbeli tevékenységet. A marxista Lefebvre számára a tett az absztrakt tér szétfoszlásának egyetlen ellenszere, egyedül ez vezet valami értelmes homogenitás felé, "akár egy marok, ami a homokot szorítja egybe." Lefebvre számára a város olyan hely, ahol az egyén és a társadalom viszonyát újra és újra fel kell építeni, ahol a szubjektivitás, identitás, emlékek és tapasztalatok jelentik mindennek az alapját, ami nem annyira a szabad választásban, mint inkább a térbeliségben nyilvánul meg: mint állásfoglalás, mint konstrukció, tűréshatár és territórium. Christiania ebben az "ismeretlen város" felé való törekvésben válik nagyon is aktuálissá. A "szabad város" az átfogó, 1947-es koppenhágai városrendezési terv zöld, antimodern, és lassan fejlődő alternatívájaként jelent meg. Az ún. "ötujjas-terv" hatása a mai napig felismehető Koppenhága infrastrukturális szerkezetében, ennek alapján ugyanis a város növekedése annak "ujjai" - vagyis forgalmas bekötőútjai - mentén történt, ami egyszersmind lehetővé tette ezek közé a jobb levegőjű, a városszövetet részekre bontó zöldterületek beékelését. Ez ellen a mindeható tervezői kéz ellen lázadtak fel annak idején a christianiai telepesek, akár egy kis dacosan összeszorított ököl, tették pedig mindezt egy nagy befektetői értékkel bíró területen, közel mind a város centrumához, mind pedig egy terjeszedő egyetemhez. Egy napról napra homogénebb formát öltő térben Christiania tehát a differenciálódást jelképezi. Egyfajta önkéntes "gettósodásról" van itt szó, amely az egyént egyre láthatatlanabbá tevő "integráció" ellenében jön létre. Itt maradéktalanul láthatóvá válik az a "szociospaciális dialektika", amiről például Edvard Soja (sz. 1940, amerikai várostervező és politikai geográfus) beszél. Az alternatíva, a "szabad város" (vagy menedék, ahogy tetszik) egy állandó taktikai manőver, folyamatos válaszadás a igényeket kielégíteni nem tudó környezet felé. Létesült egy ökologikus óvoda, most készül egy új környezettudatos hulladékvisszanyerő, és több egyéni projekt is folyamatban van. A menekülés, eszkapizmus helyett Christiania inkább láthatóvá tesz - határvonalakat, perifériákat, tűréshatárokat. A határokat azonban bárki bármikor átlépheti és megélheti, oda és vissza is. Christiania megőrzése tehát, a dán kormány álláspontjával szemben, nemcsak arról szól, hogy kipucolják a drogokat a Pusher Street-ről, hogy szankciók alá helyezzék vagy odébb telepítsék a legjobb, de engedély nélkül épült házakat, hogy adókedvezményeket nyújtsanak a legígéretesebb kiscégeknek, és hogy műemlékké nyilvánítsák az öreg kaszárnyákat. Nem, a megőrzendő maga az alternatíva: az átlagostól eltérő feltételek, a gazdasági önkormányzat, az improvizált városépítés. És hogyan lehetne ezt megvédeni? A sok befejezetlen projekt, az anarchisztikus településtervezési modell, ami Christianiát jellemzi, a város elaszticitását helyezi a kérdés középpontjába. Mennyi tér szükséges ahhoz, hogy a "normális" ne válhasson totalitárius eszmévé? Mekkora legyen a tűréshatár, mekkora a rugalmasság? Mekkora mozgástere lehet az egyéni, sajátos értelmezéseknek? Nos, most úgy tűnik, a válasz: kisebb, mint eddig. Mielőtt visszatérek a normalitás szférájába, amerikai turistákba ütközöm. Csoprtba verődve ácsorognak a "Kovácsnők műhelye" és a biciklibolt előtt, és az egyik helyi idegenvezetők egyikét hallgatják, aki piros, "Mentsük meg Christianiát" feliratú pólót és ausztrál kajla kalapot visel. A normalizálás, fejtegeti, egyszerűen arra megy ki, hogy a "pénztelen embereket lapátra teszik" és eladják a területet annak, aki a legtöbbet kínál érte. Utána, folytatja, jön az ordas nagyvállalkozó a Skanska képében és nekiáll luxuslakásokat építeni. Pont úgy, ahogy a Holmen kerületben, egy kőhajításnyira innen. Elrettetnő gondolat, és ha optimista akar lenni az ember, nem is túl valószínű. De az amerikaiak a fejüket csóválják és szemlátomást úgy meg vannak győzve, hogy még kérdéseket se tesznek föl. Hiszen a felvázolt drámai vég méltó egy effajta urbánus utópiához.

Masznyik Csaba
2011.07.18.
18:20

@DSterner: Kedves Dóra! A fordítást és a fordításra fordított energiát is köszönöm/köszönjük! Nekem az Öné/Tiéd jobban tetszett, de ezzel a cikkel is színesedik a kép. Dánia iránti csodálatom csak tovább nő, ha kormányzati/városvezetési szinten működőképes konstrukciót sikerül kitalálniuk egy ilyen helyzetre. Hogy se Skanzen, se Skanska ne legyen belőle :-) Üdv! mCs

DSterner
2011.07.18.
18:42

@Masznyik Csaba: Nagyon szívesen, és elnézést az elütési hibákért! A cikket egyébként a szerkesztőség volt szíves belinkelni, valószínűleg abból az apropóból, hogy a szerző hölgy doktori disszertációjából idéztem egy mondatot a cikkemben - bár ez a disszertáció nem azonos a lefordított újságcikkel, felismerhető a hozzáállás és a gondolatmenet. Mivel nem várható, hogy az ÉF látogatói svédül/dánul olvassanak, így aztán úgymond "kötelességemnek" éreztem, hogy ha esetleg érdekel valakit, hozzáférhetőve tegyem magyarul. Örülök hogy nem volt hiába, mert szerintem is érdekes téma, sőt még érdekesebb lenne magyar viszonylatban is megvitatni ehhez hasonló jellegű alternatívákat. (Ha nem is a Margitszigeten! :)

Pákozdi Imre
2011.07.15.
19:51

Christiania lényege - akárcsak a hajléktalanságé, általában - a szenvedélybetegség. Oda bemenni, legalábbis öt évvel ezelőtt, nem volt tanácsos. A turista groteszk dilemma előtt állt: vagy egyenesen megy tovább a hipermodern koppenhágai Opera irányába, vagy bekanyarodik Christianiába... A dán főváros hatóságai évtizedek óta eszméletlen toleranciával kezelték ezt a sehová nem vezető, deviáns tohuvabohut. Ami immáron Koppenhága legfontosabb tartalékterületén ótvarkodik, régen lenullázott, legfeljebb civilizációtörténeti jelentőségű, zavaros eszmék poros emlékeként...

DSterner
2011.07.16.
10:24

@Pákozdi Imre: Khm… khm… szívesen látom Pákozdi urat kedves nejével együtt egy christianiai túrára. :-) Semmiképp sem szeretném túlidealizálni a szenvedélybetegségeket, és egyéb társadalmi devianciákat, amelyek kétségtelenül a christianiai valóság egy részét képezik, de azért azon is érdemes elgondolkodni, hogy a fényes papírra nyomtatott magazinokban sztárépítészek és sztárfotósok által szignált, kiglancolt és világszerte büszkén mutogatott - hipermodern - koppenhágai (és egyéb európai-nagyvilági- városi) luxuslakás projektek valójában a népesség hány százaléka számára jelentenek reális alternatívát. Nem lenne rossz arról sem statisztikát készíteni, hogy a fent említett luxusprofidesign-projektek kifizetett árának hány százaléka hitel. Azt senki nem feszegeti, hogy ezeket a hiteleket mikor és miből fogják letörleszteni - valószínűleg soha, mert az árba és a kamatokba már az elkövetkezendő 100 évben legoptimistább számítások szerint is várható értéknövekedés is bele van spekulálva. Arról nem beszélve, hogy az átlag lakás- illetve háztulajdonos jóformán nem is törleszt, csak a kamatokat fizeti, és arra spekulál, hogy mire nyugdíjba megy, az ingatlana értéke úgyis a többszörösére emelkedett, tehát a hitel összege (nem ritka a 3-400 000 eurós nagyságrendű) addigra jelentéktelenné zsugorodik. Aha… Ennek a mentalitásnak az eredményét tapasztalják most a magyarországi hitelesek, de egyáltalán nem vennék rá mérget, hogy a "gazdag" nyugatot is előbb-utóbb nem éri utol a valóság. Hitelt persze nem csak az ingatlanra kell felvenni, hanem a 3-4 évenként lecserélt kocsikra, megunt konyhabútor és fürdőszobacsempe rendszeres felújítására, trendenként új lakberendezés, leamortálódó elektromos-digitális szerkentyűk, épületgépészet és háztartási gépek tengerének rendszeres cseréjére- mert a tényleges fizetésből ennek a töredékét se lehetne összespórolni, hiszen közben utazni is kell, öltözködni, síelni… Egy szó mint száz, én nem idealizálnám ezt az életmódot sem. Értem én a kritikát, mert Christianiát sem véletlenül rakták oda, ahol van, szép nagyvárosi környezetbe, ahol minden kényelem közel van de azért az ember mossa kezeit… de azért érdemes értékelni azt a törekvést, hogy szűkösebben, egyszerűbben, a fogyasztói ringlispíl-életformától eltérően is meg lehet próbálni élni. És én is eltöltöttem ott többször is egy-egy délutánt bámészkodással és fényképezgetéssel, anélkül hogy bárki is pisztolyt szegezett volna a fejemnek.

Pákozdi Imre
2011.07.16.
12:03

@DSterner: A meghívást köszönöm (-jük), de a sétán túl vagyunk. Az öt évvel ezelőtt, ott látottak alapján írtam a fentebbieket.

DSterner
2011.07.16.
15:01

@Pákozdi Imre: Hát ez van, kinek a pap, kinek a papné… :-)

halottember
2011.07.18.
11:45

@Pákozdi Imre: Szomorúan olvastam ezt a hozzászólást, szerintem mindenkinek jobb lett volna, ha ez nem kerül ide, nekem biztosan. Azért különösen kiábrándító számomra ez a szösszenet, mert P.I. korábban számos alkalommal gazdagította értelmes fölvetésekkel, mértéktartó gondolatokkal ezt a fórumot. (Bár a kötözködési hajlam azért számos alkalommal érződik szavain, de ezt sokszor lehet építő kritikának tekinteni és néha képes azért meglátni a jó részeket is..) Ám most rosszízű, felületes és alaptalanul lenéző szavak, sok részben nettó hülyeségek (pld.: hajléktalanség~szenvedélybetegség / "zavaros eszmék poros emléke"... ) lettek itt kategorikusan kijelentve... Csak arra tudok gondolni, hogy kedves P.I. betolt valami LEGÁLIS drogot (lásd gyógyszeripari agymosás),ami agresszívvá és durván intoleránssá tette. Reméljük lejön a szerről hamarosan... Azt pedig tapasztalatból tudom, hogy ez a hely cseppet sem "ótvar", (ez egyébként a mellékelt hangulatképeken is látszik) bár én nem szemellenzőben sétáltam arra... Reméljük a legjobbakat!

Pákozdi Imre
2011.07.18.
14:50

@halottember: Tisztelt khm, bocsánat, a nickjét kicsit nehezemre esik leírni. Egyetértek, a christianiai képek aranyosak, a személyesen megtapasztalható összkép azonban lehangoló. Önt nyilván a "hajléktalanság: majdnem= szenvedélybetegség" tézisem borította ki. Ez egy olyan megállapítás, amelynek az igazságát a budapesti utcán mindenki - Ön is - naponta érzékeli, mégis, a hajléktalansággal szakmaszerűen foglalkozók többségétől kezdve a jóakaratú civilekig (mint amilyen nyilván Ön is), sokan tagadják. Nos, az igazsághoz fűződő viszony eufémizmus-hányada alkati kérdés, ezért magánügy. Christianiára visszatérve: öt évvel ezelőtt oda belépni sem volt egyszerű. Biztonságos parkolóhelyet kellett találni az autónak, utána pedig, a gyalogos séta során, olyan arrogánsan feltárulkozó intimszféra-részletek közvetlen közelében kellet elhaladni, amelyek... szóval, nem egyszer inkább másfelé kanyarodtunk. Hogy értse: egy itthoni, falusi cigánytelepet sem egyszerű gyalog bejárni. Christianiában egyébként jelen volt a hajléktalanság nemzetközi definíciója szerinti minden változat: a jóhiszemű jogcím nélkülitől a fedél nélküliig, mindenki. És jelentem: többnyire részegek voltak és leépültek és igénytelenek.

halottember
2011.07.18.
15:57

@Pákozdi Imre: Tisztelt Pákozdi Imre nicknevű hozzászóló (aki a személyi igazolványa szerint talán Kovács Béla vagy Szenthekomlóssy Eugén- ami az internetes hozzászólás szempontjából teljességgel érdektelen, pusztán beazonosításra szolgál, de ha Ön esetleg a családtagjaival közösen használja ezt a szókapcsolatot, akkor erre is korlátozottan…) Nem csak a hajléktalanos szűklátókörű butaság zavart a hozzászólásában, hanem a rövidlátó beképzeltség is, ami a „zavaros eszmék”-re vonatkozott, sejtetve, hogy Ön szerint a „jólfejlett kapitalizmus” világa a „lehető világok legjobbika” ezen azért talán érdemes lenne még egy kicsit rágódnia üres óráiban… Egyébként meg: Nyilván nem kell hinni a társadalomtudósoknak, sokkal bölcsebb a „saját szememmel láttam, tehát igaz, mindenkire, mindenkor, mindenhogy!”-elv. Ha Ön tanult valaha elemi matematikát, (ez valószínűleg így is van) akkor bizonyára tudja, hogy ez a „bizonyítás” nem bizonyítás, hanem logikai nonszensz… De persze mindenki magánügye, mennyire marad meg a saját szemellenzős (vak)hitében… (Konkrétabban: a szenvedélybetegség az esetek döntő többségében inkább okozat, mint ok…) Az Ön nézetei szerint nyilván mondjuk az észak-kelet magyarországi, illetve baranyai régiók súlyos állapotért is csakis a „szenvedélybetegség” a felelős, „ők tehetnek róla” –„mérnemdógoznak inkább, ivás helyett-merthogy LÁTSZIK, hogy isznak”… De beszélhetnénk a régebbi korok földnélküli zselléreiről vagy jelenkorunk néhány százmillió (inkább több milliárd) éhezőjéről is akiknek mérhetetlen nyomorúságából táplálkozik a „fejlett nyugat” aránytalan jóléte. ŐK TEHETNEK RÓLA… Bizonyára ismeri a Mária Teréziának tulajdonított mondást a kenyérrel és a kaláccsal kapcsolatban…. Tehát mindamellett, hogy elfogadom a hozzászólásából látszó nézeteit (ha tisztelni nem is tudom), arra kérném, hogy ne fogalmazzon meg sommás véleményeket egy alapvetően sok szempontból tanulságos társadalmi-építészeti kísérlettel kapcsolatban, az alapján hogy néhány éve félig-meddig arra sétált és látott leépült , szenvedélybeteg embereket... (Biztosan azért voltak képesek így-úgy fönntartani egy élő utópiát, mert folyamatosan a sárban fekszenek benyomva...) Persze szíve-joga, hogy mit ír/mond, így inkább csak azt mondanám, hogy nekem ez a szösszenete nekem nem volt szimpatikus, Önhöz –eddigi megnyilatkozásihoz mérten – méltatlan dolog volt… (Persze, lehet, hogy csak valaki ellopta a nick-jét…:))

Pákozdi Imre
2011.07.18.
16:22

@halottember: Én nem fogalmaztam meg semmilyen sommás ítéletet az elmaradott magyarországi régiókkal kapcsolatban. Viszont megfogalmaztam igen konkrét, tapasztalataimon alapuló véleményt Christianiáról, amivel kivívtam az Ön sommás rosszallását. Ez a rosszallás a személyemet és a - nyilvánvalóan valódi - nevemet sem kíméli. Maga, amiképpen a társadalmi méretű devianciák iránt toleráns emberek szokták, az önnek ellentmondó konkrét személlyel - velem - igencsak türelmetlen. Képzelődik, és olyan eszmerendszert sejt amögé, amit írtam, ami ott nincs jelen.

halottember
2011.07.18.
20:49

@Pákozdi Imre: Örülök ennek az elhatárolódásnak önnön szavai jelentéstől, (logikus továbbgombolyításától), nyílván nem is a magyarországi szomorú régiók problémáinak lekicsinylésével-félreértelmezésével vádoltam, pusztán illusztrálni próbáltam, -némileg karikírozott formában- hogy az Ön által is alig futólagosnak minősített negatív látlelet általánosítása, univerzális tapasztalatként való beállítása (amit Ön sajnálatos módom megtett rövid hozzászólásában) miféle gondolati veszélyeket rejteget. Személyével és nevével nyilvánvalóan semmi problémám, annak valódisága kicsit sem érdekel, "beszélgetésünk" szempontjából teljességgel indifferens, pusztán erre próbáltam rávilágítani, illetve némileg negligálni az Ön által kezdeményezett nick-pocskondiázást/teljességgel fölösleges jelentőségtulajdonítást... Mindazonáltal meg kell jegyeznem, hogy legutóbbi hozzászólásában is tesz egy valódi kultúrközegben vállahatalan negatív általánosítást a "társadalmi méretű devianciák iránt toleráns emberek"-kel kapcsolatban. Nagyon szépen kérem, a későbbiekben tartózkodjék az ilyesmitől, inkább nyerje vissza megfontoltan, tényekre alapozó bíráló énjét, mindannyiunknak ez válna hasznára... Üdvözletem küldöm a virtuális világ egy valós szögletéből...

Pákozdi Imre
2011.07.19.
05:45

@halottember: Khm: ezen a fórumon többségben vannak a könnyen azonosítható nicket hordó szónokok. Többnyire a nevünkre utaló rövidítéssel jegyezzük a véleményünket; én speciel azért koptatom a teljes alakot, hogy ezzel is jelezzem szakmai kívülállásomat. Ám, ha már valaki anonim módon, a budiajtó rejteke mögül szól be, mint Ön, nagyon nem mindegy, hogy kiabál-e, kér-e, nyög vagy éppen csak mond valamit. A névtelenség homályában amúgy is sérülő tisztesség azt kívánná, hogy hangvételét és szidalmai személyességét illetően türtőztesse magát. A gondolatrendőri próbálkozását is visszautasítom. Igenis, léteznek társadalmi méretű devianciák és - hálistennek - ezek iránt toleráns emberek is. Akik persze, a nagy mindentelfogadás hevében, sokszor türelmetlenek a nekik ellentmondó konkrét, hús-vér egyedek iránt. Ezt a türelmetlenséget én, ha személyesen sért, naná, hogy szóvá teszem, és így gömbölyödik a világ a maga levében. Javaslom, ne keserítsük tovább ezt a levet fölöslegesen.

Mizsei Anett
2011.07.19.
06:45

@halottember: A világért nem szeretném én is kihúzni a gyufát... ;) Pusztán kultúrtörténeti kérdés: Emlékeim szerint a citált kenyeres-kalácsos eset -már amennyiben igaz- nem Mária Teréziához kötődik, hanem a Franciaországba kiházasított leányához, Mária Antóniához. (Lásd még: Stefan Zweig - Marie Antoinette)

halottember
2011.07.19.
11:03

@Pákozdi Imre: Kicsiny beszélgetésünk kezd tragikomikus szintre jutni, így folytatása merő időpocsékolásnak tűnik. Ön újfent mérhetetlen információszegénységgel/ tájékozatlansággal/átgondolatlansággal fölvértezve tesz kategorikus kijelentéseket pld. a „tisztességről”: Ha kicsit veszi a fáradságot és utánagondol, maga is rájöhet arra, hogy az Ön „budiajtaja” = fölhasználó azonsítója, ami úgy néz ki, mint egy magyar személynév (akár még az is lehet, hogy Önt is (!) így hívják) semmivel sem „tisztességesebb” önmagában… Sőt, ha már itt tartunk, az Ön logikáját követve még tisztességtelenebb is, mivel nincs tekintettel arra, hogy esetleg más személynek is ugyanez a neve és nem biztos, hogy az a másik lehetséges egyén szeretne azonosulni/azonosítva lenni az Ön áltál írottakkal. (Ezt messzemenően megérteném.) Amellett persze technikailag lehetséges ”Pákozdi-Imre” ”Pákozdi Imre_” , „Pákozdi Imre1”, „Pákozdi Imre az igazi”, „Pákozdi Imre mégigazibb” stb. felhasználói nevek regisztrálása.. Mindazonáltal az Ön azonosítóját is használhatja egy egész szociális otthon is a jelszava ismeretében… Ami igazán zavar, az a legutóbb is megjelenő tudatlanságon alapuló negatív általánosítás- egyféle szellemi kútmérgezés : „névtelenség”~sötétben bújkáló sunyiság. Javaslom, ellenpéldaként gondoljon most csak névtelen jótevők sokaságára, vagy csak a Linux-hoz hasonló nyílt forráskódú közösségekre… Ha nem tudja mi az, könyörögve kérem, előbb próbáljon meg utánajárni, mielőtt jól lehurrogná… Köszönöm. Önnek (Önöknek(?))

halottember
2011.07.19.
11:05

@Mizsei Anett: Köszönöm a pontosítást, a kultúrára szomjazó tömegek nevében is. :)

Mizsei Anett
2011.07.19.
11:23

@halottember: Igazán nincsen mit. :))

Pákozdi Imre
2011.07.19.
14:23

@halottember: -

Masznyik Csaba
2011.07.15.
14:51

Kedves Dóra! Nagyon köszönöm/köszönjük ezt a rendkívül érdekes, alapos és tanulságos cikket. Vagy tizenöt éve voltam egy hétig Koppenhágában, Bitó tanár úr jóvoltából, magyar építész hallgatókkal, az ottani Építész Kar vendégeként. Sokmindent megmutattak, Christianiat is - de csak kerítésen kívülről: itt ilyen is van... most végre egy kicsit többet tudhatok a részletekről... Üdv! mCs

DSterner
2011.07.16.
09:06

@Masznyik Csaba: Boldoggá tesz, hogy sikerült örömet szerezni… :-) Tényleg egy semmihez sem hasonlítható élmény bejárni ezt a helyet. Bárcsak többfelé is lennének követőik...

Új hozzászólás

Friss adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről. Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért. További információk