Nézőpontok/Tanulmány

A szatmárnémeti Casa de Moda újrahasznosítása

1/2

A tervezett átalakítás és környezete

A tervezett átalakítás és környezete
A tervezett átalakítás és környezete
1/2

A tervezett átalakítás és környezete

A szatmárnémeti Casa de Moda újrahasznosítása
Nézőpontok/Tanulmány

A szatmárnémeti Casa de Moda újrahasznosítása

2019.07.08. 16:01

Cikkinfó

Szerzők:
Laczka Áron

Földrajzi hely:
Szatmárnémeti

Történelmi környezetben található szocialista építészeti örökségünk – a Szatmárnémetiben található Casa de Moda épület és környezete – kortárs rehabilitációjának lehetőségeit dolgozza fel Laczka Áron tanulmánya.

Szatmárnémeti építészeti változásai:

A keleti blokk országainak második világháború utáni építészeti fejleményei nagymértékben megváltoztatták a történelemi városaik látképét. Egyes településeken a beavatkozások sokszor drasztikus méreteket öltöttek, teljesen átalakítva az adott város építészeti egységét és karakterét. Ez a jelenség nem csak hazánkban, hanem olyan egykori szocialista országokban is megfigyelhető, mint Lengyelország, Románia vagy a második világháború után a keleti blokkhoz tartozó német területek. Kelet-Európa egykori szocialista városépítészete olyan radikális törést okozott a városok folytonosságon alapuló organikus fejlődésében, amely a mai napig érezteti hatását. Nem történt ez másképpen Szatmárnémetiben sem, ahol a háború után létrejött építészeti változások nyomai mai napig megoldatlanok maradtak.

Mivel tanulmányom elsősorban az építészeti linearitást és ezzel kapcsolatban a Casa de Moda környezetét vizsgálja, érdemes komolyabb figyelmet szentelnünk a történelmi városszövetre melybe a Casa de Modat, számos más háború utáni épülettel együtt elhelyezték.

Szatmárnémeti Románia észak-nyugati részén helyezkedik el. Történelmi jelentősége a városon áthaladó sókereskedelemnek köszönhető, ugyanis Erdély egyik legjelentősebb sópiacának adott helyet. Bár Szatmárnémeti gazdag múlttal rendelkezik, a város igazi fejlődése igazán csak a 19.-20. század során indult meg. A folyamatot elsősorban a terület erőteljesebb iparosítása és a demográfiai növekedés eredményezte, melynek köszönhetően a város területe jelentősen megnövekedett. Az első világháború kitöréséig a város elsősorban a Szamos északi oldalán terjeszkedett, majd a háború után a megye legfontosabb városává vált, mely rangját a két világháború közötti időszakban megtartotta. 

Bár a várost 1150-ben, Zothmar néven említik először, építészeti remekművei mégis elsősorban a 19. század második felében épültek. A Szatmárnémeti talán leglátványosabb változását, a régi polgármesteri hivatal elbontása és a Pannónia szálló 1902-es megépítése jelentette, de a korszak jelentősebb épületei közé sorolhatók még az Igazságügyi Palota, az Északi Színház, a “Fehér ház”, a Tivoli, a Vécsey ház, a Csizmadiaszín épülete, az Iparos Otthon, a Székesegyház, a Tűzoltó torony és a Láncos templom is. A közintézmények reprezentatív épületei mellett idővel sorra jelentek meg a díszes polgári lakások, melyek szecessziós vagy klasszicista jellegzetességeikkel tökéletes összképet alkottak a városban. 

Urbanisztikai léptékben szintén történnek fejlesztések. Létrehozták például a vasútállomás szomszédságában lévő területen a Kossuth-kertet, mai nevén Római-kertet, illetve a város központi terén a központi parkot. Ezek létrejötte Kiss Gedeon szatmári főkapitány nevéhez köthető. 1936-ban befejezték a közigazgatási központ építését, melyet ma a megyei múzeum épületeként hasznosítanak. Szintén ebben az időszakban tervezték és építették meg a vasútállomás és a mai régi központ között elhelyezkedő sugárutat, mai nevén Bulevardul Ion C. Brătianu-t.

Később, az 1960-as években kezdődött meg az Aurora hotel építése, melynek helyén a Brenczei Kováts házként vagy az “emeletként” is említett épület állt. A helyszín régen a szatmáriak egyik kedvelt találkozó helye volt. Anekdoták szerint belső tereit kardok és lándzsák díszítették. Szintén ebben az időszakban kezdődik meg az új főtér kialakítása és a Casa de Moda megépítése.

Ezek az új beépítések tehát egy teljesen új sziluettet eredményeztek, nagymértékben megváltoztatva a városképet. Hogy ezek a változások Szatmárnémetiben milyen mértékűek, jól mutatja a következő néhány felvétel, melyen századfordulós, 30-as évekbeli és 60-70-es évekbeli beépítések rétegződései figyelhetőek meg. A fotókon a történeti épületek öröksége mellett, azt nagy mértékben átírva jelenik meg a 60-70-es évek építészete. Szatmárnémeti utcáit járva, ez a jelenség utcáról utcára felfedezhető, ám legerősebben, a régi városközpont környezetében érzékelhető.



Ennek illusztrálásául négy felvételt mutatok be.

Az első felvétel a régi központot ábrázolja, előtérben a központ térfalát meghatározó, alacsony beépítésű történeti épületekkel, háttérben megjelenve az új központhoz tartozó Adminisztratív Palotával és három tömblakással. Az Adminisztratív Palota magassága 97 méter, szintjeinek száma 18.



A második felvétel nem sokkal a régi központ mellett, a Bran Petru utcában készült. Jól látható, hogy a 60-70-es években épült lakótömbök figyelmen kívül hagyták környezetük építészeti léptékét.

A harmadik felvételen a régi központ nyugati oldala látható, az Aurora szállóval és az Adminisztratív Palotával.

A negyedik felvételen pedig a Casa de Moda épülete látható, közvetlen mellette az Északi Színház épületével, illetve a kép bal oldalán látható szintén történeti épülettel, melynek falán lévő emléktáblája megemlékezik Petőfi Sándor többszöri látogatásáról.



Kitekintés és a Casa de Moda egy lehetséges jövőképe:

Hogy az előbbiekben bemutatott változások nem csak Szatmárnémetire jellemzőek, azt a Kolozsváron található Central Áruház és a Varsóban található Emília nevű volt bútor áruház példája is jól mutatja, melyek érdekessége, hogy nem csak hasonló építészeti helyzettel rendelkeznek, hanem ezekre a sajátosságokra már megfogalmazódott egy építészeti válasz. A kolozsvári Centrál Áruház épületének építését 1975-ben kezdték meg. Az idők során kialakult telekrendszerből adódó épülethomlokzatok váltakozását figyelmen kívül hagyva, tervezése során egy összefüggő, három emelet magas, szalag ablakokkal ellátott homlokzatot hoztak létre. Földszintje nyitott, az utca irányába kialakított vizuális kapcsolatot csak a tartószerkezeti pillérek ritmusa töri meg. Legfelső szintjén az ablakok feletti díszítés kissé kiugrik, melyről első ránézésre egy koronázó párkány juthat az eszünkbe. A négyzetes épülettömeg több bővítéssel is rendelkezik, melyek lépcsőházként funkcionálnak. Egy másik hasonló eset az Emília bútoráruház Varsóban, mely idővel funkciót váltott és egy ipari, kereskedelmi funkció helyett kulturális intézménnyé, a Modern Művészetek Házává vált.

A Casa de Moda épülete hasonló módon avatkozott környezetébe. Története erősen összefügg a sugárút kialakításával. A sugárút megépítése előtt a tér kialakítása jóval zártabb volt. A Hám János utca, mai nevén Horea utca nem szakadt meg a sugárút, jelenlegi nevén Bulevardul Ion C. Brătianu találkozásánál, hanem elért egészen a Székesegyház épületéig. Megépítéséig tehát térfal állt a Székesegyház épületétől kezdődően, a jelenlegi parkon keresztül egészen az Északi Színház épületéig. A park megléte nem nyúlik vissza hosszabb történelmi múltra, helyén a polgármesteri hivatal épülete állt. Díszítése építészeti szempontból nem volt kiemelkedő, jelentőségét az általa létrehozott téri helyzet határozta meg. Nincs ez másképpen a sugárút helyén álló egykori épületekkel sem, melyek klasszicista díszítéseikkel, a néhol íves, néhol pedig csúcsos timpanonok váltakoztatásával, a kovácsoltvas erkélyek határozott díszítésével egységes és karakteres kinézetet biztosítottak a tér megjelenésének.  A térfal megléte, barmennyire is esztétikus külsőt biztosított, nem tette lehetővé, hogy az állomásról egyenes vonalban, közvetlenül juthassunk el a város központjába. A tér eredeti megközelítése az állomás felől, a mai Bulevardul Traianon elindulva, a Bulevardul Vasile Lucaciun át, a Strada 1 Decembrie 1918-on keresztül történt.

Az épületek elbontása egy teljesen új téri helyzetet teremtett, melyben már nem lehetett egy főhomlokzattal gondolkodni. Köszönhetően az Északi Színház déli oldalán lévő útnak, az újonnan létrejött telek már nem egy, hanem négy irányba vált nyitottá, így az új helyzet egy teljesen új típusú épületet kívánt. 

A Casa de Moda méretei jóval meghaladják a szomszédos épületek méreteit. A téren található legfeljebb három emelet magas épületek mellett a Casa de Moda jóval magasabb, az alsó emelet megközelítőleg 4 méter, az épülettömeg teljes magassága megközelítőleg 30 méter. Formája henger alakú, a környezettől teljesen eltérő.  Funkcionális szempontból a legalsó szinten üzlethelyiségek kaptak helyet, a felsőbb szinteken varrodák, fogadótermek, raktárak, mosdók és más, a ruhák készítéséhez nélkülözhetetlen funkciók helyezkedtek el. Jelenleg ezeknek a termeknek egy részét, amennyiben hasznosítják, irodaként működtetik. Az eredeti elképzelések alapján az épület műhelyként egy jól hasznosítható, a nap nagy részében jól bevilágított, kiváló kilátással rendelkező épületként funkcionált. Önmagában véve, eltekintve a történeti kontextustól, az épület tehát korának egy karakteres építészeti megoldása, mely a korra jellemző értékeket képviseli.

Bár az épület elhelyezkedésére több esetben is jól reagál, a sarok helyzetét és az abból adódó nyitásokat megfelelően kihasználja, mégis méretével teljesen áthangolja a város központjának 19. századi atmoszféráját, olyan épületekről véve el a figyelmet, mint a Székesegyház, a népi motívumokból inspirálódott szecessziós díszítésű Pannónia szálló és a századfordulóban Szatmárnémeti második legkiemelkedőbb szállója, a Viktória szálló. Továbbá a kulturális élet legfontosabb jelképeit is háttérbe helyezi, mint például a szimfonikus koncerteknek otthont adó Filharmónia épületét és az Északi Színházat. 

A henger alakú épültetömeg mellett egy méreteiben jóval szolidabb négyzetes épültetömeg is helyet kapott, melynek eredeti funkciója az elkészült termékek bemutatása volt. Napjainkban mindkét épület elhanyagolt állapotban van, eredeti funkciójukat elvesztették.

Az épület rehabilitációja vagy átalakítása nagymértékben növelné a terület szellemi és fizikai értékét, átalakítása tehát erősen javasolt. Tervemmel egy olyan megoldást szeretnék felmutatni, mely bontás helyet az épületet a történelmi kontextushoz köti és a szatmári kulturális élet egyik központi elemévé teheti. A tervezési folyamatot olyan szempontok határozták meg, mint például az épület környezetbe való illesztése a homlokzat átalakításának a felhasználásával, illetve, az a gondolat, hogy az épület egy komplex kulturális központként tudjon tovább működni, ezzel elősegítve a szatmári kultúra és hagyomány őrzését és annak folytatását.

Az épület környezetbe való illesztésére több megoldás is lehetséges, mint például a szintek számának a visszabontása vagy a homlokzat karakterének a környezetre reagáló finom átírása. Tervezésem során a második megoldás mellett döntöttem. Ugyanis az épület részleges visszabontása esetén felmerül a kérdés, hogy az miért lenne részleges és miért nem lenne teljes? Így egy teljesen új épület kerülhetne a jelenlegi Casa de Moda helyére, amely számos problémát megoldana. Azonban egy ilyen jellegű beavatkozás nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy egy hasonló építészeti törést eredményezzen, mint amilyet napjainkban is tapasztalhatunk. Az épület elbontása tehát eltörölné a hely történeti rétegeinek egy részét, kevesebbé téve ezzel a hely történeti értékét.

A belső terek kialakításánál nagy hatással volt rám a helyszín személyes megismerése. Helyszíni bejárásom során nagyon zavarónak találtam, hogy az épület lépcsőházából egy folyosóra tudtam belépni, amelyről több, leválasztott kisebb tér nyílott. Ezzel tulajdonképpen elveszik az épület egyik értéke, amely nem más, mint a belső terek körbejárhatósága. Egy ilyen jellegű épület esetén különösen érdekes lehet, hogy ha a körülöttünk lévő környezetet minden szinten, minden helyzetből megtekinthetjük. Arról nem is beszélve, hogy olyan funkcionális lehetőségeket hagyunk jelenleg ki, mint egy panoráma kávézó, amely nem csak a Tivoli kávézó szellemiségét adhatja tovább a szatmári kultúrában, hanem egy erős gazdasági szerepe lehet az épület fenntartásában. Ezt figyelembe véve, miden szintet úgy alakítottam ki, hogy megszűnjön a tér jelenlegi szétaprózódása és teljes panorámában élvezhessük a kilátást.

Az épületben elhelyezett funkciók megválasztása során olyan lehetőségeket kerestem, amelyek képesek a szatmári kultúra és közösség erősítésére és fejlesztésére. Ennek köszönhetően a szinteket a következők szerint alakítottam ki tervemben.

A földszint kialakítása kettős. Mivel az épületben megszüntettem az előbb említett folyosós elrendezést, részben a nagyobb belső terek, részben az egyszerűbb közlekedés érdekében, ezzel eltüntetve a minden szinten megtalálható előteret, szükséges volt ennek valamilyen helyettesítése. Ezért a földszint részben az előtér funkcióját fogja betölteni, lehetőséget adva a ruhák és csomagok biztonságos tárolására. Szintén itt végezhetőek el az olyan adminisztratív feladatok, mint egyes funkciókhoz szükséges beléptető kártyák vagy előfizetések igénylése. A földszint másik fontos funkciója, a szatmári hírlapok, kulturális újságok és események népszerűsítése.

A következő emeleten egy kiállító tér található. Mivel a kiállítások változnak, hol festmények, hol szobrok, hol installációk valósulhatnak meg, az alaprajznak képesnek kell lennie arra, hogy lekövesse a kiállító művészek térigényeit. Ezért javaslatomban, egy, a felső födémbe rögzített, három részre osztott, leereszthető textil segítségével szabadon változtatható a tér osztása, ezzel különböző tereket, útvonalakat vagy fényhatásokat hozva létre. Az anyag cserélhető, így, ha egy kiállítás esetén igény van rá, akár rajzolni vagy nyomtatni is lehet a textilre. A kiállító térhez szükséges egyéb kiszolgáló funkciók, mint a ruhatár, a mosdók a megérkezésnél, a földszinten oldhatók meg.



A második és harmadik emeleten képzőművészeti műhelyek működnek, mivel Szatmárnémetiben a képzőművészeti közösség nagy hagyománnyal rendelkezik. A második emeleten olyan művészeti ágak oktatása folyik, mint a szobrászat vagy a faragás, illetve egyéb alkotói folyamatok, amelyek sokszor nagyobb zajjal járnak. A három zárható térben kiszolgáló funkciók vannak. Ezek közül kettőben mosdó, a harmadikban anyagraktár kapott helyet. Minden egyéb eszköz a falhoz simuló tárolóban található. A tér itt nem csak teljesen körbejárható, hanem átlátható is, ezzel segítve, hogy a művészek láthassák egymás munkait, kialakítva egy diskurzust, amely elősegítheti a szakmai fejlődésüket.

A harmadik emeleten olyan művészeti tevekénységek oktatása folyik, mint a festészet, grafikai munkák készítése és egyéb olyan alkotói folyamatok, amelyek csendesebb környezetet és tiszta munkaterületet kívánnak. A második emeleten kialakított három kiszolgáló funkció és a falhoz simuló tárolók rendszere ezen a szinten is megjelenik. A tér, akár csak az előző esetben teljesen nyitott és körbejárható.

A negyedik emelet szakkönyvtárként és tanuló-helyiségként működik az itt alkotók számára, ahol művészekről, művészetekről, történelemről, építészetről olvashatnak. A két funkció bár igényeiben hasonló tereket kíván, mégis ezt a kettőt el szerettem volna választani egymástól, hogy a könyvek keresése és válogatása ne zavarja az éppen tanuló diákokat. Ezért a könyvespolc középre került és két részre osztja a teret, amelynek a belső részére került az olvasótér.

Az ötödik emelet téri elrendezésében kicsit tömörebb, ugyanis ezen a szinten helyeztem el az amatőr rádióállomásokat. A funkció annak érdekében jött létre, hogy változatos, a szatmári kultúrát, művészetet, zeneműveket, verseket is magába foglaló alternatív rádióműsorok jöjjenek létre. Szervezését tekintve, a szintre való megérkezésnél egy recepció fogad bennünket. A többi helységben rádióállomás és egy gépészeti helység található.

A hatodik emeleten egy körpanorámás kávézó kapott helyet. A Casa de Moda épülete helyén régen a Tivoli kávézó állt, mely a szatmáriak körében egy jól ismert, kedvelt találkozóhely volt. Ennek eltörlése, tehát nem csak fizikai rombolást, hanem egy mindenki által kedvelt hely eltörlését is jelentette. Ezért ennek visszaállítása egyik elsődleges gondolatom volt a tervezés során, így nem volt kérdés, hol is kap majd helyet.  A kávézó két szempontból is jelentős: nem csak betölti a rombolás során hátrahagyott szellemi űrt, hanem segít az épület gazdaságos fenntartásában is.

Bár az épület hatalmas méretekkel rendelkezik, jelenleg nem lehet felmenni a tetejére. Ezzel egy olyan lehetőség marad el, mely az épület hátrányából előnyt tudna kovácsolni. A városközpontot jelenleg csak a tűzoltó toronyból lehet szabadon, bárki számára bármikor megtekinteni. A tervemben kialakított kilátóval a város egy új perspektívája nyílhatna meg, nem csak a helyiek, hanem az ide látogató turisták számára is.

Minden egyéb gépészeti, taroló, kiszolgáló helység, amely a felső szinteken nem kapott helyet, a pinceszintre kerülne (pl. mosdók, akadálymentes mosdók, takarítószer tárolók, raktárak, elektromos helyiség). A szomszédos épület hatalmas egybefüggő terével rendezvénytérként működne tovább, olyan eseményeknek otthont adva, mint néptánc oktatás vagy művészfilmek vetítése.

Az épület átalakításáig ideiglenes használatként az egyik szinten a régi városközpont múltját, jelenét és az átépítés utáni jövőjét bemutató kiállitás készülhetne.

A homlokzat kialakításánál a legnagyobb kérdés a múlttal való párbeszéd lehetőségeinek megkeresése volt. A jelenlegi épület nem tesz utalást a korábbi beépítésre, épületmagasságra, esetleg funkcióra, ezzel építészeti szempontból megszünteti a kommunikációt a történelmi környezettel, ezért ezt a problémát mindenképp szerettem volna feloldani. A második meghatározó elem a homlokzat osztása. A jelenlegi épület függőleges osztásokkal rendelkezik, azonban ezek az osztások nincsenek vízszintesen megszakítva, ezzel tovább növelve az épület nagyságának az érzetét. Ennek javítására a vertikalitást hangsúlyozó függőleges osztások helyett, a történeti épületek párkányainak analógiáját követve vízszintes osztások kialakításában is gondolkodtam. Az árnyékolókat az első és második emeleten besűrítettem, hogy az itt elbontott beépítésre egy erős, jól látható utalást tegyek. Az árnyékolok sűrítése nem csak visszaidézi a volt Tivoli kávéház épületének tömegét, hanem az épület vizuális súlypontját is alacsonyabbra helyezi, ezzel egy jobb illeszkedést létrehozva a történelemi környezetbe.

A tervezett átalakítás és környezete
1/2
A tervezett átalakítás és környezete

Tanulmányom írása során számos kérdésre kerestem a választ. Milyen szerepet töltenek be a XX. század második felében épült épületek a történelmi környezetben? Milyen hatással volt a szocialista építészet a városok építészeti értékeire?  Hogyan viszonyulunk a szocialista építészet örökségéhez? Feloldható-e építészeti eszközökkel a történeti és háború utáni építészet közt feszülő látványos feszültség?

Mint ahogy láthattuk, a bemutatott háború után létrejött épület önmagában, a történelmi kontextushoz való igazodás hiányától eltekintve, kiváló alkotásként értelmezhető. Tervezőik érdekes megoldásokat, karakteres formákat hoztak létre. Az építészetileg kérdéses helyzeteket tehát nem az épületek ötletességének hiánya, hanem az építészeti és kulturális kontextus, ezzel együtt pedig a város értékeinek és múltjának a figyelmen kívül hagyása eredményezte. A vizuális kultúránk és értékeink megértése, megőrzése majd tudatos fejlesztése közös felelősségünk.

A tanulmányban bemutatott épületek sora csak egy válogatása annak illusztrálásául, hogy a háború utáni építészet milyen mértékben befolyásolta a városok organikus fejlődését és változtatta meg a hosszú idők során kialakult sajátos atmoszférát. Azonban a sokszor nem megfelelő építészeti helyzetek között találunk olyan karakteres épületeket is, amik városépítészeti tévedéseik ellenére szerves részévé váltak a településeknek, így helyzetük kiemelt figyelmet érdemel.

Végezetül tehát a háború utáni építészet bár nagy változásokat eredményezett a városok folytonosságon alapuló organikus fejlődésében, mégis, megértve a hely történetét, értékeit, sajátosságait és erényeit képesek lehetünk megteremteni ezeknek az épületeknek a történelemi környezetükkel való megfelelő kommunikációt.

A tanulmány az Emberi Erőforrások Minisztériuma ÚNKP-18-2 kódszámú Új Nemzeti Kiválóság Programjának támogatásával készült. Ezúton is szeretnék köszönetet mondani a BME Középülettervezési Tanszéke tanárainak, Szabó Levente és Kronavetter Péter építészeknek a lelkes és fáradhatatlan segítségükért.

Források:
BAGOSSY Bertalan, Szatmár-Németi története, MEK, Arcanum Adatbázis Kft. 2004 BB, Central Áruház. http://kolozsvari.blogspot.com/2010/08/central-aruhaz.html (Utolsó megtekintés: 2018. október 24.)

COPPER Concept, Central Áruház, Kolozsvár. https://copperconcept.org/hu/referenciak/centralaruhaz-kolozsvar (Utolsó megtekintés: 2018. október 24.)
DIANA Iegar, SÁRÁNDI Tamás, SZŐCS Péter Levente. Direcţii de evoluţie urbană în istoria oraşului Satu Mare
EMILIA: furniture, museum, modernism Book release. https://artmuseum.pl/en/wydarzenia/premiera-ksiazki-emilia-meble-muzeum-modernizmspotkanie-z (Utolsó megtekintés: 2018. október 24.)
EMPORIS, Palatul Administrativ. https://www.emporis.com/buildings/282665/palatuladministrativ-satu-mare-romania (Utolsó megtekintés: 2018. október 24.)
SZATMÁRNÉMETI anno. https://www.facebook.com/pg/Szatm%C3%A1rn%C3%A9metianno-537503453014131/photos/?tab=album&album_id=559491070815369 , https://web.facebook.com/537503453014131/photos/a.538071089624034/557883037642839/?type=3&theater (Utolsó megtekintés: 2018. október 24.) 
WIKIPÉDIA, Nicolae Porumbescu. https://ro.wikipedia.org/wiki/Nicolae_Porumbescu
WIKIPÉDIA, Szatmárnémeti https://hu.wikipedia.org/wiki/Szatm%C3%A1rn%C3%A9meti

 

Vélemények (0)
Új hozzászólás

Friss adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről. Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért. További információk