A válság és az építészek

Célkeresztben a válság: induló „munka-jaj" fókusztémánk keretében az egyre mélyülő gazdasági válság és az építészet kapcsolatával foglalkozunk. Villáminterjúkban faggatjuk az építész társadalmat: milyennek látják az előttünk álló időszakot, milyen megoldásokkal készülnek a 2009-es évre. Elsőként Lukács Istvánnal, a Lukács és Vikár Építészstúdió egyik alapítójával beszélgettünk.

Célkeresztben a válság: induló „munka-jaj" fókusztémánk keretében az egyre mélyülő gazdasági válság és az építészet kapcsolatával foglalkozunk. Villáminterjúkban faggatjuk az építész társadalmat: milyennek látják az előttünk álló időszakot, milyen megoldásokkal készülnek a 2009-es évre.

Elsőként Lukács Istvánnal, a Lukács és Vikár Építészstúdió egyik alapítójával beszélgettünk.

Építészfórum: Hogyan érinti Önöket a gazdasági válság? Visszamondtak az építtetők megbízásokat, számítanak erre?

Lukács István: Nem mondtak vissza megbízásokat, de minden tolódik, halasztódik. Nem lehet tudni, hogy mikor indulnak be a dolgok. Az előkészítő munka és a döntések is csúsznak.

ÉF.: Hogyan lehet túlélni ezt az évet? Milyen megoldásokban gondolkoznak, egyáltalán fel lehet készülni előre?

L.I.: Nem készülünk előre, legfeljebb annyiban, hogy a cég műszaki-építészeti hátterét megerősítjük. Azon fogunk dolgozni, hogy még fegyelmezettebben működjön a cég.

ÉF.: Mire számít, mikor enyhülhet a válság?

L.I.: Úgy gondolom, hogy a következő másfél évben, ebben a bizonytalan, tapogatózó, halasztó gazdasági hangulatban kell élnünk. Biztos vagyok benne, hogy a jövőben mindenhez építészeti, műszaki előtanulmányokra lesz szükség. Egy projekt nyereségessége kevésbé lesz egyértelmű, így jobban alá kell azt támasztani. A tervezés első fázisa előtérbe fog kerülni, megnő a jelentősége.

ÉF.: A politika, várospolitika szintjén szükség lenne-e valamilyen beavatkozásra, esetleg szabályok módosítására?

L.I.: Természetesen igen. Nem külön az építészet megsegítésére gondolok, hanem általában a vállalkozásokat segítő, a bürokráciát visszaszorító intézkedésekre.

ÉF.: Szükségesnek tartaná a szakmai párbeszéd intenzívebb megindulását? Egy nagyobb összefogás tompíthatna a helyzeten?

L.I.: Sokkal nagyobb összefogásra van szükség egy ilyen dekonjunktúrában. A szakmában és egymásban bízó összefogásra lenne szükség. Egy ilyen gazdasági környezetben könnyű nehéz helyzetbe kerülni, de akkor is etikusan kell dolgozni. Aki nem így cselekszik, az a szakma jó hírét veszélyezteti. Korrekt árakon, korrekt feltételekkel kell munkát vállalni.

Az interjút Biczó Gabriella készítette.