Absztrakt erdő – iskolabővítés Zánkán

Megjelenhet-e a Makovecz-féle ágasfák továbbgondolása az egykor Úttörővárosként ismert Zánkai Gyermek és Ifjúsági Centrum panelmiliőjében? Hordozhat-e egy iskolabővítés olyan pluszt, melytől több lesz, mint pusztán a funkcionális igényeket kielégítő, szerkezetileg korrektül megvalósított építmény? Ezekre a kérdésekre keresett és talált választ Erhardt Gábor és Krizsán András új épületének bemutatásakor.

A cikk témáját képező épületbővítést legalább három síkon érdemes vizsgálni, már ami a tervező és a szűkebb vagy tágabb helyszín kapcsolatát illeti. Krizsán András a közelben nőtt fel, itt dolgozik tervező építészként bő két évtizede, és a konkrét feladat jóval több volt számára egy egyszerű funkcionális épületbővítés megvalósításánál.

A szűkebb helyszín, a Zánkai Gyermek és Ifjúsági Centrum (leánykori nevén Úttörőváros), építészeti szaklapba aligha illő, egyedi emlékek sorát ébreszt(het)i a ma dolgozó építészek többségében. (Hej, te bunkócska, te drága…) Ezen emlékek, persze, közvetlenül aligha mutathatók ki az épületen, amelynek tervezője több-kevesebb időt töltött a tábor igen vegyes képet mutató későszocialista épületei között.

 

 

Az épület vizsgálatakor jóval hangsúlyosabb lehet a fent említett bő két évtized, amelyet Krizsán András a környéken tervező építészként eltöltött, és ami számtalan, országosan is jegyzett épületet eredményezett. Ezen épületek sorában az első, a vándoriskolai diplomafeladatként tervezett pulai temetőkápolna volt. Ez az időszak Krizsánt a Balaton-Felvidék jó ismerőjévé, megkerülhetetlen közszereplőjévé tette.

Az igazán érdekes azonban a két fenti aspektus ütközése, ami a konkrét tervezési feladat kapcsán adódni látszik. A Krizsán-féle szerves, helyhez kötődő építészeti szemléletmód megjelenése a mára részben jól-rosszul humanizált szocialista panelmiliőben.

A bővített épület eredetileg a tábor egyik átlagos minőségű, ún. téli üdülőépülete volt, amely jelenleg az Egry József Középiskola, Szakiskola és Kollégium egyik oktatási épületeként funkcionál. Az eredeti rendeltetésből következően az épület előtere, közösségi és közlekedő terei meglehetősen szűkösek, így valós igény volt az új aula építése, amit a tervező nagyon okosan az eredeti lépcsőházhoz kapcsolt, ezáltal minden szintre belopva a tágasság érzetét. Ugyanilyen intenzív (vizuális) kapcsolatot igyekezett az épületet környező zöld felé teremteni, két irányban megnyitva az északnyugatról színpaddal zárt teret.

 

 

A teret izgalmasabbá teszi az emeleti galéria, amelyből az igazgatói iroda és a tanári szoba nyílik. Ez utóbbi helyiségek rangja egészen új minőséget hoz nem csak az épületbe, hanem az egész táborba, meglátásom szerint. Az irodához kapcsolódó emeleti terasz hozza be azt a harmadik réteget, amiről egy tárgyalásra méltó épületnél beszélni kell és lehet, mégpedig azt a pluszt, amitől egy ház több lesz, mint pusztán a funkcionális igényeket kielégítő, szerkezetileg korrektül megvalósított építmény.

 

 

Az én meglátásom szerint ez a plusz a technikai vagy esztétikai invenció, amelynek mind nagyszerűbb példáit láthatjuk a nagyvilágban, és amelyet annál kevésbé kezelünk ma helyén Magyarországon. Az úri jókedv megnyilvánulása, ami nélkül a ház működne ugyan, de jóval kevesebbet érne. E ház esetében ez az egyedi elem az épületet betakaró bárkaszerű tető, amely a terasz felett egy hatalmas konzolban végződik, a bejárati oldalon pedig egy expresszív tornáccá olvad, mely a környező erdőket is megidézi. Absztrakt erdő ez, amelyet jól kiegészít a mögötte húzódó üvegfal tömör elemeinek foltszerű kitakarása a belső térben. Nagyon jó ellenpontja az íves tető az amúgy fegyelmezett, vízszintesre és függőlegesre szerkesztett alépítménynek. Talán mondhatjuk, hogy a Makovecz-féle ágasfák továbbgondolása ez, a mai technikai elvárásoktól és előírásoktól nehezített környezetben. (Hogy az építőipar teljesítőképességét meg se említsük.)

Ha a cikk bevezetőjében azt írtam, hogy a tervező többet akart egy egyszerű funkcionális épületbővítés megvalósításánál, akkor összegzésképpen annyit mondanék, hogy útkeresésnek érzem ezt a munkát, amely az organikus építészet formavilágát kívánja átemelni a XXI. századba a mai korszerű anyagok használatával, illetve az ezek által indukált építési előírásoknak megfelelve.

Amit én hiányolok, egy kicsit az iskola névadója, az épület mellett mellszoborral megörökített Egry József fejével is gondolkodva, az a fénytől átjárt atmoszféra, a Balaton festőjének sajátos szín- és fényábrázolási stílusának építészeti megfelelője.

Erhardt Gábor

(A cikk eredetileg az Új Magyar Építőművészet 2011/3-as számában jelent meg.)

 

---

vezető tervező: Krizsán András
tervezés éve: 2010
kivitelezés éve: 2011
bruttó szintterület: 2050 m²
építtető/Megbízó/Fejlesztő neve: Zánkai Gyermek és Ifjúsági Centrum
generáltervező cég neve: MODUM ÉPÍTÉSZIRODA Kft.
építész munkatársak: Debreczeni Szabolcs, Csontó Judit
szakági tervezők:
statika: Medek Ákos, Szarka Gergely
gépész: Rosza Csaba
villamos: Kovács Zsuzsa, Sándor Dávid
belsőépítész: Horváth Gyula
projektvezető: Krizsán András
generálkivitelező: KUTI ÉS FIA Kft.
fotó: Hajdú József