Ahol nemcsak sietni, de felnézni is érdemes – 139 éves a Keleti Pályaudvar

Budapest új főpályaudvarának építése 1881-ben kezdődött, az akkor várható napi 60-80 vonat kiszolgálására, ami a következő száz évben a duplájára nőtt. Az előtte álló Baross tér fái 1926-ra már nagyra nőttek. Forrás: Fortepan /Pesti Brúnó

A pályaudvar előtti Baross Gábor szobor a kettes metró 1970-es építésekor a tér szélére, majd 2014-ben újra eredeti helyére került.

A pályaudvar monumentális homlokzata a tervek szerint a Rákóczi út tengelyébe került, ami a 19. századi, békésebb utcakép központi elemévé tette. Ma leginkább csak a keresztutcák zöld jelzéseinek másodperceiben látható jól.

A 42 méter fesztávolságú tetőszerkezet hagyományos, láncgörbe formájú acélívek sora. Ezek jellemzően egyenes, vízszintes vonórúdjait itt több ponton az ívekhez kötötték, hogy mélyre nyúló sormintájuk ne törje meg a tágas teret.

A tetőszerkezet tervezője, a korabeli acél hídszerkezetek egyik legfőbb úttörője, Feketeházy János volt, aki a pályaudvar építésének idején az Operaház tetejének acél térvázán is dolgozott.

Az épület talán leglátványosabb újdonsága az elektromos térvilágítás volt. A hetven hagyományos, szénelektródos ívlámpát 600-nál is több, vadonatúj, Edison-féle izzólámpa egészítette ki. Az áramot a pályaudvar saját gőzhajtású dinamója szolgáltatta.

A vasút fejlődésével a pályaudvar vágányainak száma is bővült, északi oldalukon pedig már a 19. században megépült a mai 72-es posta épületegyüttese.

A homlokzat mellett a pályaudvar két oldalsó és két hátsó bejárattal is rendelkezik. Előbbiek közül a látványosabb a Thököly útra néző egykori indulási csarnok, amelyhez a tér tíz évvel ezelőtti rendezése is igazodott.

Az épület északi oldalához csatlakozó, monumentális pénztárcsarnok 1900-ban. Freskóit freskóit Lotz Károly és Than Mór készítették. Forrás: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára / Klösz György fényképei

A 18 méter belmagasságú, több mint hatszáz négyzetméteres csarnokból nyíltak egykor a várótermek. 2008-tól hivatalosan is Lotz-csarnok néven, közvetlenül a vágányok elérésére szolgál, immár pénztárak nélkül.

A csarnok általános képe és díszfestése Schickedanz Albert munkája, aki a következő évtizedben a Hősök tere épületegyüttesének tervezésével vált nemzetközi hírű mesterré.

Than Mór Vasút és forgalom című, több mint nyolc méter széles freskója a csarnok többi művéhez hasonlóan a kevésbé időtálló al secco technikával készült. A 2000-es évek restaurálása így története során már a harmadik volt.

A csarnokból nyíló indulási folyosó, amelynek díszítését archív fotók és az eredeti vakolat töredékeinek segítségével restaurálták.

A pályaudvar egészére jellemző gazdagon díszített részletek ezen a helyen láthatók a legjobb állapotban, és leginkább elérhető közelségben.

A pályaudvarra érkező vasútvonalak közül a Budapest-Bécs vonalat az országban elsők között, 1932-ben villamosították, de az utolsó gőzmozdonyok csak közel fél évszázaddal később búcsúztak el a csarnoktól.

Az állomás területét díszítő, több száz egynyári dísznövény az államvasút évszázados hagyományait követve, ma is a vállalat saját kőbányai kertészetéből érkeznek.

A Kerepesi útra nyíló hátsó kijárat fölötti szárny külseje még felújításra vár, a belsejében a pályaudvar irányító központja működik.

Az építés korában még élesen elkülönített társadalmi osztályok külön területeket kaptak. Az első osztályú utasok az utcai homokozatnál szállhattak fel a szerelvények végébe sorozott kocsikba, míg a harmadosztályú utasok a túlsó végén  – ők a vonat befutásáig nem is tartózkodhattak a várón kívül.

A 31 méter belmagasságú csarnok hossza mintegy 180 méter. Szerkezete azonban már nem eredeti, az 1990-es évek végén szinte teljesen újragyártották, és kis részekben, bravúros állványtechnikával, a forgalom fenntartása mellett cserélték.

A tető régi-új főtartóinak mérete a veszprémi viadukt vasbeton íveihez hasonló, de itt kettő helyett húsz darab van belőlük.

A 43 méter magas főhomlokzat két oldalán a gőzgépet feltaláló James Watt, és a gőzmozdonyt útjára indító George Stephenson szobrai állnak.

A homlokzat tetejét Bezerédi Gyula szoborcsoportja díszíti. Sajnos már ez sem eredeti, az 1990-es években újra kellett gyártani, az erősen porladó kő helyett immár időjárásálló betonból.

A pályaudvar területén ugyancsak megannyi kisebb-nagyobb emléktábla jelzi a hazai vasút történetének fontosabb pillanatait és évfordulóit. Az épület egésze 1988 óta országos jelentőségű műemlék.