Archív közigazgatási adatrétegek - a KÖH nyilvántartásának digitális fejlesztése

A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal nyilvántartása térinformatikai adatbázissal egészült ki, amellyel lehetővé vált a védett ingatlanok, földrészletek adatainak felülvizsgálata, a régi térképek digitalizált, georeferált változatainak bevonásával pedig a telkek történeti rekonstrukciója és a változások időbeli lekövetése. Dr. Fekete Csaba írása az EU-s forrásból megvalósított fejlesztésről, némi történelmi visszapillantással.

Archív közigazgatási adatok és régi térképek jelentősége az örökségi értékek térinformatikával segített nyilvántartásában
A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal közszolgáltatásainak elektronizálása, informatikai rendszereinek fejlesztése című, EKOP-1.A.1-08/B-2009-0009 azonosítószámú projekt keretében a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal (KÖH) közhiteles műemlék-, és lelőhely-nyilvántartásának a védéskori földrészlet-kiterjedések meghatározását lehetővé tevő, EOV-rendszerbe illeszthető, vektoros „archív közigazgatási adatréteg" kialakítására, illetve a raszteresen digitalizált és georeferált történeti katonai felmérések, továbbá a forgalomból kivont, levéltári és megyei földhivatalokban fellelhető kataszteri térképek beszerzésére nyílt lehetősége.

 

 

A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal a hatályos, a kulturális örökség hatósági nyilvántartására vonatkozó szabályokról szóló 17/2002. (VI. 21.) NKÖM-rendelet szerinti egységes központi hatósági nyilvántartást vezet, többek között a műemlékekről és a régészeti lelőhelyekről. E Rendelet pontjai előírják, hogy a műemlékek, illetve a régészeti lelőhelyek nyilvántartása tartalmazza a műemlékek, műemléki területek, régészeti lelőhelyek ingatlan-nyilvántartási adatait a hiteles tulajdoni lap szerint, továbbá a vonatkozó ingatlan-nyilvántartási térkép másolatát, régészeti lelőhely esetében helyszínrajzot, kataszteri térképet, vázrajzot. A műemlék-nyilvántartás történetileg és alapvetően a műemlékek, műemléki területek, a régészeti nyilvántartás pedig a régészeti lelőhelyek és védőövezetek (régészeti területek) hatósági és szakmai adatait tartalmazza, amelyek - a kulturális örökség védelméről szóló 2001. évi LXIV. törvény vonatkozó rendelkezéseit is figyelembe véve - a védetté nyilvánított, jogi aktusban nevesített építményekre és területekre, valamint ezek alkotórészeire, tartozékaira, együttesére és területére vonatkozó adatokat jelentik.

Az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény az építmény fogalmát az épület és műtárgy gyűjtőfogalmaként, műszaki tartalommal határozza meg: az építési tevékenységgel létrehozott … minden olyan helyhez kötött műszaki alkotás, amely a terepszint, a víz vagy az azok alatti talaj, az azok feletti légtér megváltoztatásával, beépítésével jön létre. Az építménynek azonban más – a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény szerinti – jogi fogalma is ismert: mindazon végleges vagy ideiglenes rendeltetéssel megvalósított ingatlan jellegű műszaki alkotás, … amely általában a talajjal való egybeépítés (az alapozás) révén … (válhat ingatlanná)... A vonatkozó jogszabályok értelmezésekor¹ kitűnik, hogy azok az építmény, az ingatlan fogalmát hagyományosan és egyértelműen a földhöz, illetve a földrészlethez való viszony szempontjából az alkotórész és a tartozék fogalmával definiálják. A földrészlet legfontosabb ingatlan alkotórésze az építmény, az épület. Ingatlannak minősülő dolog (pl. építmény, épület) a földnek, földrészletnek tehát csak alkotórésze lehet, s az ily módon alkotórésznek minősülő, a földrészleten álló építmény jogi szempontból - ha erről a műemléki védettség kiterjedése szempontjából jogszabály így rendelkezik - osztja a földrészlet jogi sorsát.

Az 1949. november 16. és 1964. december 31. között hatályos, a múzeumokról és műemlékekről szóló 1949. évi 13. számú törvényerejű rendelet szerint műemlék a földben vagy a föld felszínén lévő minden olyan építmény (épület, épületrész, földmű) és tartozéka, amelyet …a művelődésügyi miniszter műemlékké nyilvánít. A műemlékké nyilvánítással az ingatlan a jelen törvény értelmében védetté válik. 1967. január 31-től, az 1/1967. (I. 31.) ÉM rendelet hatályba lépésétől annak végéig, 1997. december 31-ig terjedő időszakban a műemlékké nyilvánított védett építmények tartozékai – az építményhez tartozó földrészlet (park, udvar), kerítés, támfal és melléképítmények – úgy váltak védetté, hogy azokat a védetté nyilvánító jogi aktusnak nevesítenie sem kellett, mert a védettség ezekre a rendelet erejénél fogva kiterjedt. 1998. január elsején, a műemlékvédelemről szóló 1997. évi LIV. törvény hatályba lépésével e kérdés viszont ismét szabályozásra került: Műemlék: minden olyan épület, építmény, létesítmény vagy egyéb ingatlan jellegű alkotás, valamint azok rendeltetésszerűen összetartozó együttese (rendszere), vagy annak része, illetőleg romja vagy töredéke, …, annak rendeltetésszerűen szerves történeti alkotórészeivel, tartozékaival, … és ingatlanterülettel (területrésszel) együtt, … amelyet ilyenként védetté nyilvánítottak.

Az egységes központi hatósági nyilvántartásban a műemlékek és régészeti lelőhelyek nyilvántartása mellett a védett földrészletek nyilvántartása is megjelenik. A műemlék-, és a régészeti nyilvántartás tehát szervesen kapcsolódik – egy egységes, ún. relációs adatbázist alkot – a műemlékekkel és régészeti lelőhelyekkel összefüggő, az adott területet lehatároló földrészletek nyilvántartásával. A műemlék építményt, régészeti lelőhelyet, vagy területet azonosító adatok több csoportra oszthatók. Ezek közül a hagyományos topográfiai leírás, földrajzi nevek sora mellett különösen fontos szerepet kap a közigazgatási azonosítás történeti és változó adatai: a megye, a településnév, a településrész-név, a cím, vagy címek, valamint a földrészletek helyrajzi számai.

Magyarországra vonatkozó helyrajzi vizsgálatok katonai és kataszteri felméréseinek ábrázolás-sorozata. Az első katonai felmérés (1782–1785) és országleírás túlnyomó részét katonai térképészek készítették. A mai Magyarország területét bemutató 463 darab, 64x42 cm és ún. egész, vagy egyszerű katonai mértékkel felvett, 1:28.800 – azaz 1 cm a térképen a valóságban 288 méter – méretarányú szelvényből álló sorozat hazánkat megközelítően 125 m2 felületen ábrázolja. E hatalmas felületet teljesen kitölti a rajzolat és a színezés, amely igen gazdag információban. A térkép készítői teljes részletezettséggel kívánták ábrázolni az ország domborzati viszonyait, puszta, vagy megművelt és erdővel borított területeit, vízrajzát, úthálózatát, településeit, és a településen kívül fekvő épületeket. Az első katonai felmérés szelvényeihez eredetileg nem készült egységes jelkulcsi előírás, sem a különböző kartográfiai jelek, sem a megírások tekintetében, de a katonai szempontból leglényegesebb jellemzőket jegyzőkönyvbe foglalták. Az elsővel azonos léptékben, 1819-1869 között készült a Magyar Királyság és a Temesi Bánság területét ábrázoló második katonai felmérés. A második katonai felmérés részletes, 1:28800 méretarányú térképei tekinthetők az első olyan térképműnek, amely Magyarország területét topográfiai céllal és valamilyen vetület (Cassini-Soldner) szerint ábrázolja. Míg az első katonai felmérés magyarországi szelvényeihez nem volt egységes jelkulcs, a második katonai felméréshez a General-quartiermeisterstab 1827-ben egységes jelkulcs használatát rendelte el, amely a továbbiakban irányadó lett a terep térképi ábrázolásánál. Az 1869–1887 között elkészült harmadik katonai felmérés jelentőségében háttérbe szorul a sokkal részletesebb ábrázolású kataszteri felmérés mellett, de fontos megjegyezni, hogy az 1:25000 méretarányú kéziratos szelvényeit 1920-1926 között reambulálták, vagyis helyszíni helyesbítés alapján felújították, és színes, szintvonalas térképként adták ki. Az új térképészeti felmérést 1927-től kezdték meg, új topográfiai  felmérési módszerek és a légi fotogrammetria alkalmazásával.

 

Az örökségi értékek nyilvántartása elé a legmagasabb követelményt az időszakhoz kötött érvényesség (hatályosság) szempontjainak való megfeleltetés állítja. Ez az idő dimenziójának a megfelelő és többfunkciós kezelését igényli. Szükség van tehát arra, hogy a folyamatosan és állandóan változó, de a nyilvántartásban „rögzített" adatokat egyrészt azok változását követve, a változás folyamatában lehessen megmutatni, másrészt egy objektumra (nyilvántartási egyedre) vonatkozó adat, vagy adatcsoportnak egy adott (múltbéli) időpillanatban hatályos állapotát is rekonstruálhatóvá kell tenni. Az ún. időgép-elv azt jelentheti, hogy az adatbázis az egyedekre vonatkozó adatoknak az összes valamikori – múlt, jelen (és tervezett jövő) – hatályos állapotát, egységes szerkezetben és formában tartalmazza.

A magyarországi műemlékvédelemnek, illetve a régészeti védelemnek - a múzeumokról és műemlékekről szóló 1949. évi 13. számú törvényerejű rendelet hatályba lépésével - az 1949. november 16-tal kezdődő időszaka a védelmet, a védelem mechanizmusát szabályozó jogszabályi háttér többszörös változása miatt semmiképpen sem tekinthető homogén korszaknak. Így minden egyedi védési aktus egyedi rendelkezései csak a védés évében hatályos háttérjogszabály rendelkezéseivel összefüggésben értelmezhetők. Az 1949. november 16. és 1964. december 31. (illetve 1967. január 31.) közötti korszakban a rendelkezésre álló aktusok nem mutatnak jogszabályi formát, és többségük ún. „listás védés", amely egyszerre több építmény, terület védettségét keletkezteti (vagy később szünteti meg). Az építmények, illetve területek meghatározása és azonosítása elsősorban szakmai vagy topografikus, rövid és tömör leíró jellemzéssel történik. A listák az azonosításra alkalmas közigazgatási adatok közül azonban csak a megye, település, cím adatokat mutatják, s az építmények, területek, mint ingatlanok egyértelmű azonosítását lehetővé tevő, a védelem kiterjedésével védetté váló földrészletének korabeli, érvényes ún. telekjegyzőkönyvi helyrajzi szám felsorolása teljességében elmaradt. A műemlék egyértelmű azonosítását - a földrészletek ún. telekjegyzőkönyvi helyrajzi számának felsorolásával - a korszakban csak az 1960. évi, az építésügyi miniszter 22509/58. sz[ám] a[latt] és a művelődésügyi miniszter 120344/58. sz[ám] a[latt] jóváhagyott, hivatalos Műemlékjegyzék alkalmazta először szisztematikusan. A régészeti védelem esetében az első miniszteri határozati forma – a muzeális értékek védelméről szóló 1963. évi 9. törvényerejű rendelet végrehajtásáról szóló 2/1965. (I. 8.) MM rendelet nyomán – 1966 körül tűnt fel, majd kb. 1981-től a régészetileg védett területté, később történeti (régészeti) jelentőségű védett területté történő nyilvánítás formalizáltan, miniszteri határozattal történt. A területek egyértelmű azonosítását a földrészletek – kezdetben ún. telekjegyzőkönyvi – helyrajzi számának felsorolásával, esetenként vázrajzos kiegészítéssel a korszakban a miniszteri döntések, később határozatok alkalmazták először rendszeresen.

 

Az archív közigazgatási adatok – telekjegyzőkönyvi helyrajzi számok, régi utcanevek, címek – szakmai nyilvántartásba vételének az egyedileg védett régészeti területek meghatározásában alapvető fontossága van, míg a műemlék objektumok azonosításán túl a védett földrészletek mai utódingatlanainak teljes körű és hiteles levezetése (megállapítása) terén, tehát a hatósági nyilvántartási adatok számára van jelentősége. Az erre kidolgozott módszer (revíziós eljárás) az ún. telekrekonstrukció elnevezést kapta. A telekrekonstrukció során a műemlék objektum védése hatálybalépésének napján (!) érvényes telekjegyzőkönyvi helyrajzi számok és telekadottságok (földrészletek kiterjedése) meghatározásából egyértelműen és (köz)hitelesen (elsődleges földhivatali és levéltári forrásokkal alátámasztva) le lehet vezetni a mai védett utódingatlanok teljes körét. Az időközben a számos és sokféle telekalakítás során bekövetkezett változások miatt a védéskori telekállapot rekonstrukciója kizárólag az eredeti, ma már forgalomból kivont telekjegyzőkönyvi betétek (birtoklapok), telekalakítási határozatok, megosztási vázrajzok, azonosítási jegyzékek, analóg tulajdoni lapok, valamint állami alaptérképek, archív kataszteri térképek segítségével végezhető el. Eme elsődleges források egy része a körzeti, vagy megyei földhivatalokban, másik része a megyei levéltárakban, illetve a Magyar Országos Levéltárban kutatható fel.

 

 

A társadalmi igényeknek való korszerű megfelelés, az intenzíven fejlődő számítógépes nyilvántartások adta szinte korlátlan lehetőségek kihasználása, a jelenlegi ingatlan alapú közigazgatásban a materializált kulturális örökség védett (műemléki, régészeti) és nem védett értékei nyilvántartásának térinformatikai alapokra helyezéséhez vezet el. A térinformatika egyetlen rendszerbe integrálja a térbeli és a leíró információkat, ezzel alkalmas keretet biztosít az adatok gyors kezeléséhez. A hatályos földmérési alaptérkép, a topográfiai térképek, a történeti (archív) kataszteri és katonai térképek, ortofotók, valamint egyéb térbeli adatok részleges, vagy teljes digitális formába alakításával a térinformatikai módszerek lehetőséget nyújtanak a topográfiai ismeretek újszerű és célorientált elemzésére, megjelenítésére, továbbá ezekkel a kapcsolódó közigazgatási adatváltozások is jobban követhetővé válnak. A digitális térkép, illetve térinformatikai adatbázis készítésekor a valós világ objektumaiból (pl.: birtokhatár, épületek, és egyéb létesítmények stb.) képezhető egy fizikai modell, vagyis az objektumok jellemző pontjai, vonalai ábrázolhatók, szimbolizálhatók. A valóságban kiterjedéssel megjelenő objektumok különféle geometriai modellekkel absztrahálhatók. Az egyedi, vagy többségében területi jelleggel védett objektumok jelentős csoportját alkotják azok, amelyeknek történeti kontextusát a térbeli, illetve területi kiterjedésük határozza meg – jellemzően a városrészek, a történeti kertek, műemléki jelentőségű területek, környezetek, régészeti lelőhelyek, védőövezetek stb. – s így térinformatikai megjelenítésük egy területet lefedő, zárt digitális poligon. A közös, vagy hasonló tulajdonságokkal attribuált szimbólumok azonos rétegre helyezhetők. Ezek közül a legfontosabbak az ingatlan-nyilvántartási hatályos, illetve archív rétegek, ahol a rétegek közötti geometriai műveletek elvégzéséhez poligonként szükséges szimbolizálni az ingatlan-nyilvántartásban szereplő földrészletek kiterjedését is. A korszerűen működő térinformatikai rendszerben a „földnyilvántartási (közigazgatási) rétegek" közül az „idegen réteg" kezelése az ún. ingatlanok nyilvántartása és az archív ingatlantörzs alrendszerek feladata, a földhivatali ingatlan-nyilvántartás hiteles adatainak lekérése és kezelése, amelyek a kulturális örökségvédelem számos folyamatában nagy jelentőséggel bírnak. A beérkező ingatlanok – földrészletek, épületek, albetétek – alapadatainak, illetve az azonosítására szolgáló – helyrajzi szám, elsődleges cím – adatoknak a nyilvántartását, az ingatlanok térképi megjelenítését – megfelelő térképi szimbólumokkal való összerendelését is ezek az alrendszerek végzik.

Az ingatlan örökségi értékek térinformatikai nyilvántartásában minden egyedileg és területileg védett műemléki, vagy régészeti védelemben részesített értékhez rendelhető egy olyan, hatályos földrészletekből álló terület, amely a közigazgatásban használt adatokkal azonosíthatja a védett értéket. Egyedi műemlékek estében ez a műemlék egyedileg védett területe, területi védelem esetében a műemléki terület, régészeti védelem esetén a régészeti terület. A védett területek a legszorosabb összefüggésben, illetve geometriai kapcsolatban kell hogy álljanak a digitális földmérési alaptérképpel, hiszen e területeket a hatályos földrészletek (ingatlanok) kiterjedése adja ki. Az ingatlanok kiterjedésének változásvezetése az ingatlan-nyilvántartás intézményrendszerének kötelessége, s a hatályos adatokhoz való teljes körű hozzáférés az ingatlan örökségi értékek térinformatikai nyilvántartása létrehozásának és fenntartásának alapfeltétele. A védett földrészletek kiterjedésének hatályos adatain túl két összefüggő jogszabály a kiterjedések archív adatainak ismeretét és térinformatikai feldolgozását is szükségessé teszi. Az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény végrehajtásáról szóló 109/1999.(XII.29.) FVM rendelet szerint: Az ingatlanok helyrajzi számának, területének és egyéb adatainak megváltozása az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett jogokat és tényeket nem érintheti; továbbá a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal eljárásaira vonatkozó szabályokról szóló 10/2006. (V. 9.) NKÖM rendelet szerint: A telekalakítási eljárás a védettség hatályát nem érinti, valamennyi létrejövő ingatlanra, amelyre az eljárás megindításakor műemléki védelem vonatkozott a védelem továbbra is fennáll. E két jogszabály együttes alkalmazása azt jelenti, hogy az ingatlan örökségi értékekhez tartozó védett mai földrészletek, nemcsak az érintett ingatlanok köréből állnak, hanem számolni kell a telekalakítások során keletkezett, szintén védett utódingatlanokkal, amelyeknél a védett érték fizikailag nem található meg. A védett utódingatlanok nyilvántartása az érintett földrészletek védéskori, valamint archív kiterjedésének ismeretében vezethető csak teljes körűen.

A földrészletek nyilvántartásának adatrevíziója során – sokszor a telekrekonstrukció módszerével – hatályos és archív adatok egyaránt kerültek pótlólag rögzítésre. Az adatbázisból teljességében hiányzó, de a földrészletek védettsége szempontjából különös jelentőséggel és fontossággal bíró, a védés időpontjából (vagy jellemzően csak időszakából) ismert telekkönyvi helyrajzi számok archív, a részlegesen hiányzó mai ingatlan helyrajzi számok érvényes felvétele valósult meg.

A térinformatikai modul megjelenítésében vektoros és raszteres ábrázolás együttese (hibrid modell) lehetséges. A vektoros ábrázolás kisebb méretű adatállományok – jellemzően szakmai rétegek összetett adatszerkezetének – tetszőleges felbontású megjelenítésére alkalmas. A raszteres állományokat elsősorban az ábrázolások megjelenítési alapfelületei (például történeti katonai, vagy régi kataszteri térképek, ortofotók) adhatják.

  ¹ E helyen mondok köszönetet dr. Lopussny Zsuzsanna, a Jogi Osztály vezetője részére, aki munkámat körültekintő és precíz jogértelmezéssel folyamatosan segíti.


Dr. Fekete J. Csaba                            
irodavezető                
Kulturális Örökségvédelmi Hivatal             
Nyilvántartási Iroda

A projekt az Európai Unió támogatásával,
az Európai Regionális Fejlesztési Alap társfinanszírozásával valósul meg.