építészet : környezet : innováció

"Az a célom, hogy az életet itt tegyem jobbá, ebben az országban."

Pásztor Erika Katalina interjúja Földes László építésszel (Földes és Társai Építésziroda), az Építészfórum 15 év tranzit című kiállításához.

Pásztor Erika Katalina interjúja Földes László építésszel (Földes és Társai Építésziroda), az Építészfórum 15 év tranzit című kiállításához.

(Földes Lászlóval az interjú eredetileg angol nyelven készült.)

PEK (Éf): Hogy érzed magad ebben a világban?

Földes László: Köszönöm, jól vagyok. Rengeteg a dolgom. Néha küszködöm, de vannak sikereink is.

Éf: Mi a legutóbbi sikeretek?

FL: Van egy családi ház, ami hamarosan elkészül, és nagyon boldog vagyok vele. De van egy másik épület, ami még nem készült el. Terveztünk egy tornatermet a Toldy Gimnáziumnak, sokat kell küzdeni és dolgozni érte, de remélem, jó lesz, mire elkészül.

Éf: Te személyesen, hogy érzed magad? Nem mint munkamániás építész, hanem mint ember. Elégedett vagy a változásokkal?

FL: Érzékelem a változásokat, és azt gondolom, hogy a korábbiakhoz képest most sokkal jobb lehetőségek nyílnak meg mindenki előtt. Belekezdhetsz magánvállakozásba, olyan munkákat kaphatsz, amiket soha annak előtte. Nagyon jó dolog, hogy közben az ember nincs az állami bürokrácia nyomása alatt. A másik oldalon pedig nagyon sok új kihívással szembesülünk. Ez az új kapitalizmus néha elég kegyetlen, máskor meg teljesen őrült. Ez nehézségeket okoz, amivel együtt kell élni.

Éf: Mondhatjuk azt, hogy nem érzed magad jobban, csak egy kicsit másképp?

FL: Nem, mindenképpen jobban érzem magam, de hát amiben élünk, az nem éppen a tökéletes harmónia. Ma másfélék a frusztrációink.

Éf: Mit értesz másféle frusztráció alatt?

FL: Ha házat építünk, és az építtető vacak munkát végez. Ha megpróbáljuk őt jobb irányba terelni, s ő ezt teljesen figyelmen kívül hagyja. Ez elég frusztráló, mert szembemegy a minőséggel, a morállal, a normális gondolkodásmóddal. De az is nagyon frusztráló, ha bürokratikus akadályokba ütközik a munkánk. De mikor túljutok a nehézségeken, és jó az eredmény, akkor nagyon örülök. Néha nem sikerül, máskor igen, és ez így jó.

Éf: Ez egy tanulási folyamat...

FL: ...vagy az élet maga.

Éf: Elégedett vagy ezzel a zaklatott élettel: néha fent, néha lent?

FL: Úgy mondanám, hogy a körülményeket nem lehet kiküszöbölni. Ha ilyenek a körülmények, akkor ezekkel kell boldogulni.

Éf: Nem vágynál egy olyan helyre, ahol jobbak a körülmények, kényelmesebbem lehet élni és dolgozni, ahol könnyebb az élet?

FL: Igazából nem hiszek abban, hogy ez lehetséges, hogy van ilyen hely számomra. Azon dolgozom, hogy itt jobb legyen. Nem az a célom, hogy egy másik helyre menjek, ahol egy könnyebb, szebb életet élvezhetek, hanem az, hogy az életet itt tegyem jobbá, ebben az országban.

Éf: Miért?

FL: Azt gondolom, minden állampolgárnak, és nekünk, építészeknek is, nemcsak jogaink, hanem kötelességeink, feladataink is vannak. Az a kötelességünk, hogy az életet jobbá, normálisabbá, kevésbé bürokratikussá, jobb minőségűvé tegyük.

Éf: Jól hangzik, amit mondasz, nekem tetszik. Mesélj kicsit a részletekről: mit értesz jobb élet, kevesebb bürokrácia, jobb minőség alatt? Tudsz példákat mondani arra, amit gondolsz?

FL: Azt hiszem, a világot, mint egységet nem tudom megjavítani, ez kicsit nagy falat lenne nekem. De a saját szakmámban tehetek erőfeszítéseket. Az építészet, valamint ennek az irodának, mint munkahelynek a létrehozása: ezek a lehetőségeim. Ha van egy építészeti feladatom, és azt a legjobb tudásom szerint próbálom megoldani, esetleg az átlagosnál magasabb szinten, akkor elégedett vagyok, mert tettem valamit. Azt gondolom, Magyarországon mindenkinek körülbelül ennyit kellene tennie a maga területén. Ha ezt mindannyian megtesszük, akkor jobb lesz ez a hely, ez az ország. Miközben iskolák, kutatóközpontok, családi házak, víztornyok tervezésével és építésével vagyunk elfoglalva, nagyon érdekes helyzetekbe botlunk. Segíthetünk egy kicsit. Mondok egy példát: több mint tíz évvel ezelőtt egy erdészeti iskolát terveztünk Visegrád mellett, s azóta is tartom velük a kapcsolatot. Egy évvel ezelőtt még nem volt honlapjuk, és felajánlottam, hogy csinálok nekik egyet, hogy kapcsolatba kerülhessenek a világgal. Ez nem éppen egy építészeti tett, de azt hiszem, segítettem nekik, hogy jobban menjenek a dolgaik.

Éf: Van titkos vágyad, hogy mit szeretnél elérni?

FL: Persze. Egy szellemileg és egzisztenciálisan is erős irodát szeretnék, ami nem függ annyira a kliensektől. Ahol választhatok a munkák közül, s nem azért, mert válogatós vagyok, hanem mert mikor ilyen helyzetbe kerül az ember, a minőségre figyelhet.

Éf: Milyen építészeti minőségre gondolsz? Az épületben felhasznált anyagokra, pénzre?

FL: A szellemi minőségre gondolok. Minnél inkább függsz valakitől, annál több kompromisszumot kell kötnöd. Ha körülnézek, nagyon erős és nagyon gyenge irodákat is látok. Egzisztenciális értelemben és az építészeti minőség értelmében is. Azt gondolom, hogy ha erős az iroda, akkor több a lehetőség is. A mi irodánkban tíz ember van. Nagyon érdekes, de a jó iroda többletenergiát ad. Tíz kreatív, tehetséges ember mesés dolgokat vihet végbe, ha közös céljuk, hogy jó épületeket csináljanak.

Éf: Ez a cél?

FL: Ez az egyik cél, a másik a jó család. A két dolog néha egymás ellen megy.

Éf: Mit értesz jó család alatt?

FL: Harmonikus, barátságos, boldog családot:-)

2004. május
Pásztor Erika Katalina
epiteszforum.hu

vélemény írásához jelentkezzen be »