Az anyag rejtett lelke - fekete ház Rákospalotán

Budapest egy kisvárosias lakóövezetében áll a Vékony Péter által tervezett, antracitszürke téglával burkolt többgenerációs családi ház. A belső kerttel és romantikus kapubejáróval rendelkező épületet Mizsei Anett mutatja be.

A környéket kisvárosias, földszintes, tetőteres, odalhatáron álló beépítés jellemzi, ami azonban összhatását tekintve inkább zártsorúba hajlik. A beforduló szárnyakkal rendelkező oldalhatáros házak ugyanis épp mielőtt összeérnének, megtorpannak, hogy keskeny kapubejáratok nyílhassanak közöttük. Kisléptékű, helyenként kisszerű házak sora, koruk 150-től 15 évig terjed, állapotuk legalább ilyen komoly szórással a felújított és az omlás szélén álló közt. A lakók - ki-ki vérmérséklete és ízlése szerint - a legváltozatosabb kiegészítésekkel, bontásokkal, applikációkkal formálták saját igényeikre házaikat. Olasz kisvárosokban tudják efféle hanyag természetességgel alakítani az utcaképet. Talán éppen ennek az organikusan kialakult jellegnek köszönhetően a látvány valahogyan mégis összesimul, látszólagosan eklektikus részletei ellenére az összkép egységes, bár tagadhatatlanul kicsit kopottas.

Ide tervezte meg Vékony Péter ezt a nehezen besorolható, sötétszürke téglaborítású családi házat. Másodszor. Mert először a terv még csak felújításnak indult, aztán az utcafronti szárny rossz állapota miatt megtartása gazdaságtalannak, kivitelezhetetlennek bizonyult. Így épült meg a földszinttel és beépített tetőtérrel rendelkező többgenerációs családi otthon. Léptékében tartja magát a szomszédaihoz, de ha nem lennének a fehér vakolt keretekkel kiugró emeleti ablakok, sötét burkolatával akkor is kitűnne a környezetéből. A megnyitásokkal mértéktartóan bánt a tervező, a mai kitárulkozó, nagy üvegfelületekkel operáló trenddel szemben az ablak itt "csak" lyuk a falban.

És ha már a nyílásoknál tartunk: a helyi szokásokhoz híven itt is sikátorszerű kapubejáró vezet az udvarba. Csúcsíves záródása a legszokatlanabb megoldás manapság. Talált elem, a régi ház emlékét őrzi. Lelkiismeretesen beszegték téglával, finom iróniával odabiccent a szomszéd keleties nyíláskeretezésének, s hogy nem válik üres geggé, azt talán a ház amúgy méltóságteljes külsejének, talán a mögötte nyíló megkapó folyosónak köszönheti.

Mert a nagy, pucér villanykörtékkel megvilágított bejáró tagadhatatlanul a ház egyik leglátványosabb pontja. Kilátunk, belátunk; mindezt a belső kert intimitását maximálisan tiszteletben tartva. A telken a megtartott, utcával párhuzamos hátsó oldali beépítés miatt ugyanis két kertrész alakult ki. Az épület hátulsó szárnya nem egyszerűen L alakúvá egészíti ki az utcafronti tömeget, hanem ismét befordulva U alakúvá hajlik, három oldalról közrefogva egy jó arányú kis díszkertet, amely egyszerre mediterrán udvar, távol-keleti kertecske és átmeneti tér. Sarkában magas fenyő áll, csodálatos módon sikerült megőrizni a kivitelezés közben, enélkül az udvar sokkal szegényebb volna. A kapu tengelyében továbbhaladva juthatunk el a hátsó kertbe, amely így még bensőségesebb, védettebb pozícióba került.

Az utcafronti tömegre visszanézve ismét megcsodálhatjuk a sötét téglafalat. A csúcsíves kiskapu hangulatteremtő hatása talán erről az oldalról érvényesül igazán. A hátsó szárnyakat azonban már nem a szürke burkolattal, hanem fehér vakolattal látták el. Ez egyrészt megkülönbözteti a régi és új szárnyakat, miközben - szelídebb, stílusosabb formában - az utcaképre is annyira jellemző nőtt jelleget, természetességet kölcsönzi a belsőnek. Nem tévedés: ez a kis udvar ízig-vérig "beltér", még akkor is, ha részben fedetlen.

Fa dobogóról lépünk be az ésszerű méretű előtérbe, amelynek központi pozíciója révén valamennyi helyiség könnyen elérhető. Az utcafrontra néző, étkezővel együtt berendezett polgári nappali sarkában újabb hagyományőrző elemként kandalló tornyosodik, és nem csalás, nem ámítás: a fal túloldalán, a konyhában valódi sütővel folytatódik a kemence. A hátsó oldalon a galériázott társalgó üvegfalán át a ház megnyílik a hátsó kert irányába is. Két vizesblokk szolgálja a több együttélő generáció - dédmama, unokák és dédunokák - kényelmét. Elegáns, tágas fa lépcső vezet az tetőtérbe, ahol a család hálószobái és fürdői nyílnak egy tágasabb előtérből. A gyerekszobák meglehetősen élénk színezéssel, a szülői háló határozott bordó falakkal lakói ízlését, igényeit tükrözik.

A ház számos erénye mellett is szembeszökő furcsasága, látszólagos különbözősége a szomszédaitól egyáltalán nem zavarja össze a képet. Sőt, talán pont ezek miatt annyira koherens ez az épület mind a környezetével, mind a benne lakó, mozgalmasan élő többgyermekes családdal. Egyéni, néha ünnepélyes vagy komoly, néha humoros és játékos oldalát mutatja, nem olvad be teljesen a környezetébe, de nem is megy szembe vele. Mívessége, gondos tervezettsége és gyakorlatilag hibátlan kivitelezése az, ami kiugróvá teszi.

Mizsei Anett