Az anyag rejtett lelke - fekete ház Rákospalotán
Budapest egy kisvárosias lakóövezetében áll a Vékony Péter által tervezett, antracitszürke téglával burkolt többgenerációs családi ház. A belső kerttel és romantikus kapubejáróval rendelkező épületet Mizsei Anett mutatja be.
A környéket kisvárosias, földszintes, tetőteres, odalhatáron álló beépítés jellemzi, ami azonban összhatását tekintve inkább zártsorúba hajlik. A beforduló szárnyakkal rendelkező oldalhatáros házak ugyanis épp mielőtt összeérnének, megtorpannak, hogy keskeny kapubejáratok nyílhassanak közöttük. Kisléptékű, helyenként kisszerű házak sora, koruk 150-től 15 évig terjed, állapotuk legalább ilyen komoly szórással a felújított és az omlás szélén álló közt. A lakók - ki-ki vérmérséklete és ízlése szerint - a legváltozatosabb kiegészítésekkel, bontásokkal, applikációkkal formálták saját igényeikre házaikat. Olasz kisvárosokban tudják efféle hanyag természetességgel alakítani az utcaképet. Talán éppen ennek az organikusan kialakult jellegnek köszönhetően a látvány valahogyan mégis összesimul, látszólagosan eklektikus részletei ellenére az összkép egységes, bár tagadhatatlanul kicsit kopottas.
Ide tervezte meg Vékony Péter ezt a nehezen besorolható, sötétszürke téglaborítású családi házat. Másodszor. Mert először a terv még csak felújításnak indult, aztán az utcafronti szárny rossz állapota miatt megtartása gazdaságtalannak, kivitelezhetetlennek bizonyult. Így épült meg a földszinttel és beépített tetőtérrel rendelkező többgenerációs családi otthon. Léptékében tartja magát a szomszédaihoz, de ha nem lennének a fehér vakolt keretekkel kiugró emeleti ablakok, sötét burkolatával akkor is kitűnne a környezetéből. A megnyitásokkal mértéktartóan bánt a tervező, a mai kitárulkozó, nagy üvegfelületekkel operáló trenddel szemben az ablak itt "csak" lyuk a falban.
És ha már a nyílásoknál tartunk: a helyi szokásokhoz híven itt is sikátorszerű kapubejáró vezet az udvarba. Csúcsíves záródása a legszokatlanabb megoldás manapság. Talált elem, a régi ház emlékét őrzi. Lelkiismeretesen beszegték téglával, finom iróniával odabiccent a szomszéd keleties nyíláskeretezésének, s hogy nem válik üres geggé, azt talán a ház amúgy méltóságteljes külsejének, talán a mögötte nyíló megkapó folyosónak köszönheti.
Mert a nagy, pucér villanykörtékkel megvilágított bejáró tagadhatatlanul a ház egyik leglátványosabb pontja. Kilátunk, belátunk; mindezt a belső kert intimitását maximálisan tiszteletben tartva. A telken a megtartott, utcával párhuzamos hátsó oldali beépítés miatt ugyanis két kertrész alakult ki. Az épület hátulsó szárnya nem egyszerűen L alakúvá egészíti ki az utcafronti tömeget, hanem ismét befordulva U alakúvá hajlik, három oldalról közrefogva egy jó arányú kis díszkertet, amely egyszerre mediterrán udvar, távol-keleti kertecske és átmeneti tér. Sarkában magas fenyő áll, csodálatos módon sikerült megőrizni a kivitelezés közben, enélkül az udvar sokkal szegényebb volna. A kapu tengelyében továbbhaladva juthatunk el a hátsó kertbe, amely így még bensőségesebb, védettebb pozícióba került.
Az utcafronti tömegre visszanézve ismét megcsodálhatjuk a sötét téglafalat. A csúcsíves kiskapu hangulatteremtő hatása talán erről az oldalról érvényesül igazán. A hátsó szárnyakat azonban már nem a szürke burkolattal, hanem fehér vakolattal látták el. Ez egyrészt megkülönbözteti a régi és új szárnyakat, miközben - szelídebb, stílusosabb formában - az utcaképre is annyira jellemző nőtt jelleget, természetességet kölcsönzi a belsőnek. Nem tévedés: ez a kis udvar ízig-vérig "beltér", még akkor is, ha részben fedetlen.
Fa dobogóról lépünk be az ésszerű méretű előtérbe, amelynek központi pozíciója révén valamennyi helyiség könnyen elérhető. Az utcafrontra néző, étkezővel együtt berendezett polgári nappali sarkában újabb hagyományőrző elemként kandalló tornyosodik, és nem csalás, nem ámítás: a fal túloldalán, a konyhában valódi sütővel folytatódik a kemence. A hátsó oldalon a galériázott társalgó üvegfalán át a ház megnyílik a hátsó kert irányába is. Két vizesblokk szolgálja a több együttélő generáció - dédmama, unokák és dédunokák - kényelmét. Elegáns, tágas fa lépcső vezet az tetőtérbe, ahol a család hálószobái és fürdői nyílnak egy tágasabb előtérből. A gyerekszobák meglehetősen élénk színezéssel, a szülői háló határozott bordó falakkal lakói ízlését, igényeit tükrözik.
A ház számos erénye mellett is szembeszökő furcsasága, látszólagos különbözősége a szomszédaitól egyáltalán nem zavarja össze a képet. Sőt, talán pont ezek miatt annyira koherens ez az épület mind a környezetével, mind a benne lakó, mozgalmasan élő többgyermekes családdal. Egyéni, néha ünnepélyes vagy komoly, néha humoros és játékos oldalát mutatja, nem olvad be teljesen a környezetébe, de nem is megy szembe vele. Mívessége, gondos tervezettsége és gyakorlatilag hibátlan kivitelezése az, ami kiugróvá teszi.
Mizsei Anett
07:32
Kép tényleg nincs, de ha megnyitjuk a dk homlokzat c. rajzot, jó áttekintést kaphatunk az udvari oldalról.
Amúgy nem vitázó megszólalásnak szánom, csupán előző hozzászólásomhoz fűzöm hozzá, hogy ami ebben a házban zavar, az a megalkuvásmentes kétarcúsága. Építészünk a földszinten mintha az eredeti, szerény értékek megmentésén fáradozott volna: eredeti ablakkeret-falazás, ablakosztás, sőt, a már az építés korában is szelíd modorosságnak számító csúcsíves bejárati nyílás gondos megőrzése - tulajdonképpen indokolt, vállalható program. Az első emeleten aztán mindent bele, hasít a kissé túlérett kortársiasság, színben, formában, textúrában, ablakosztásban, mindenben. De csak a tetőig, mert ott meghagyódott a cserépborítás - még ha Bramac is. Pedig ha valahol, akkor ezen az épületen, efölé az első emelet fölé lett volna indokolt a teljes, korcolt bádogtető. Szóval, egy igényes szendvics született. Lenn a kora XX. század, jellegtelen tónusban előadva, középen a kilencvenes évektől máig terjedő kortársiság, fenn a kortalan nyeregtető, hagyományos, de immáron oda nem illő cserépborítással.
Persze, lehet, hogy az utcáról nem látszik a Bramac, csupán a korcolt eresz (az oldalsó oromfalakkal). Végülis az én házamról se mondaná meg senki, akár az utcáról, akár mellette állva, hogy modernista stílusú tömbje egy jó öreg sátortetőt tart...
11:15
@Pákozdi Imre: Minden ilyen felújítási, bővítési megoldásnál az építészeti illeszkedés megfelelésén túl, azzal egyenértékűen érdekelne, hogy mit tesz a felújító-bővítő a saját jól felfogott érdekében az energiatakarékosság ügyében. Merthogy az egymást követő kormányok magasról tesznek a valódi energia hatékonyságra, azt jól tudjuk, a parasztvakító intézkedések csak súrolják a tényleges tennivalók szükséges volumenét. De a honpolgár saját magát miért csapja be sok esetben? Ha van igényünk és némi pénzünk lendületes építészeti formálásra, kell lennie napelemre, kollektorra, jövőbe tekintő, jelenlegi követelményeket meghaladó szigetelési, hőhíd mentesítési megoldásokra, mert az szinte mindenhol kivitelezhető, csak akarni, tervezni kell (ha másképp nem, pénzügyi,megvalósítási lépcsőkben) az első pillanattól kezdve, akár van támogatás, akár nincs. Mert önmagunkat támogatjuk a megbízható (és megtérülő) önellátással nem?
Természetesen nem szeretnék senkit érdemtelenül vádolni a publikált épületeknél, csak azt tudom, hogy az európai (pl. német) lakóház-felújítási publikációkban egy ideje szinte kivétel nélkül megjelenik egy adatsor, az adott felújítás energiakoncepciójára, energiaszükségletére, primérenergia (év/kWh/m2), szükségletére vonatkozóan. Ha már más nem, akkor mi építészek miért nem teszünk ugyanígy? Az egyik legtanulságosabb információ lenne. Hogy visszatérjek eredeti hasonlatomhoz, ha nem így építünk,felújítunk,bővítünk, akkor a most legyártott arany csak szarany marad, amiről az aranyozás idővel lekopik és kezdhetjük előlről….
12:31
@FenyvesiHK: Jogos az észrevétel, szükség lenne ilyen információra - kitérve arra is, milyen számítási metódussal jön ki az eredmény, beleértve például a hőhidak értékelését (Lettek-e számítva, vagy legalább becsülve?). A konkrét példában a metszetek tanúsága szerint egy komoly hőszigetelés van a külső homlokzati síkon, a fényképek viszont téglaburkolatot mutatnak, ami nem igazán fogható fel hőszigetelésként. Az energiahatékonyság megítélését jelentősen meghatározza az emeleti kiugró nyíláskeretezés anyaga, amely nem megállapítható, remélhetőleg nem vasbeton, mert akkor az komoly hőhíd lenne.
09:57
Majdnem jó, majdnem szép, majdnem sikerült. Egy hagyományos, majd' azt írtam, konvencionálisan fantáziátlan, emeletes családi házat - kis híján - sikerült úgy felfésülni, hogy régi értékei érdekessé váljanak. Sajnos azonban pont a felújítás leglátványosabb elemei, tehát a totális feketeség és az arra erős kontraszttal felelő hófehér, térben geometrikus ablakok írják felül a régi ház eleve szerény színvonalú esztétikumának újrafogalmazását, kihangsúlyozását.
Példák sora mutatja, mennyire nem könnyű feladat középszerű régi épületek kortársi módon történő megszépítése. Ilyen, ugyancsak félig sikerült példa volt nemrég itt az építészfórumon a váci építész-pár háza. Mert régi érték mellé tenni új értéket, csábító tervezői kihívás. Ám az ab ovo gyenge dolgokat a melléjük helyezett kortársi struktúrák már csak újszerűségük miatt is elnyomják vagy semmibe veszik.
20:49
@Pákozdi Imre: A sz.ból arany csinálást idestova fel kéne venni a hungarikumok listájára. Mivel sz-ból jól állunk, a pénzünk meg nem lett több, az aranycsinálás nagy kreatív erőkkel folyik. Ez a ház is ezt példázza. Igaz,hogy már láttam valahol valamelyik külhoni folyóiratban mondjuk dán,német,holland helyszíneken,archdailyn akárhol,de ez egyáltalán nem lényeges, nekem nagyon bejön ez a meg nem hátráló magatartás,ha az embernek ez van és ezt hozza ki belőle.
Kár,hogy az udvar felöl nincs kép.