Az ideális partnerség dicsérete
A tervező és a megrendelő szerencsés találkozásából kialakult ideális partnerség eredményeként egy nagyvonalú, gazdag, mégsem hivalkodó villa született Budaligeten. A Ferencz Marcel tervezte családi ház meditatív otthon, a feltöltődés helye, ugyanakkor jó befektetés is egyben. Bán Dávid írása.
Vannak kevésbé fontos találkozások, és vannak olyanok, amelyek szerencsés csillagzat alatt születnek, hosszú időre, akár egy egész életre vagy több emberöltőre hatással lehetnek. Ilyen egy nagyvonalú és felkészült megrendelő – pár száz évvel ezelőtt még mecénásnak nevezték őket – és a megfelelő építész találkozása is. Az egymásra találás, a közös gondolkodás, a bizalmon alapuló ideális partnerség ilyenkor minőségi építészetet teremt. Az építészettörténet számos kiemelkedő munkája születhetett ilyen háttérből, és hasonló lehetett a csillagállás akkor is, amikor Ferencz Marcelt pár évvel ezelőtt megkereste egyik megrendelője. A világlátott családfő alapos építészeti ismeretekkel, széles látókörrel rendelkezett. Meg tudta fogalmazni elképzeléseit és le tudta írni azt az építészeti világot, amely leginkább közel áll hozzá. Nem másolni szeretett volna, nem mutatott konkrét modellt az építésznek, hanem egy hangulatot, egy irányzatot körvonalazott. Ezzel, bizonyos kötöttségek mellett, szabad kezet adott a tervezéshez.
Az építész számára szintén az ideális felállást erősítette, hogy már a telekkiválasztás folyamatába is bevonta a megrendelő. Együtt jártak végig több helyszínt, mire a leginkább kedvező adottságút megtalálták, ahol a legkevesebb kompromisszumot kellett kötniük. Ez a lépés ugyancsak segítette a sikeres együttműködést. A sokfelé utazó megrendelő leginkább ír mintákban gondolkodott, egy visszafogottan elegáns, rusztikus hangulatú, nagyvonalú házat képzelt el magának és családjának. Olyat, amelyet a pajták formavilága ihletett, s amelyben egyszerre köszönnek vissza a hagyományos építészeti megoldások, de közben mégis ízig-vérig mai. Amely visszafogottságával, tompa, ám karakteres színvilágával a környezetében – és eleve a hazai családi házak közegében – egyedi lehet. Nem hivalkodni akart tehát, hanem az általa megkedvelt stílusban kellemes családi környezetet, minőségi otthont teremteni, amely egyúttal hosszú távú, tartós befektetésként is szolgál.
A gondosan megválasztott, acélszínű klinkertéglával borított épület kissé komor eleganciát kapott. Az előkert hatalmas fenyőfái által takart ház jól illeszkedik a természetbe, s ezt olyan nagyvonalúsággal, terebélyességgel teszi, mintha egy erdőség közepén vagy hegyvidéki környezetben, önmagában állna. Csatlakozva egy korábbi épületkritikához, a ház úgy tesz, mintha egy lényegesen nagyobb telken állna – sajnáljuk, hogy az oldalsó telekhatárok ennyire hirtelen zárják le az épület horizontját. Szívesen követnénk a házon elindított hosszanti vonalvezetést, a távolba hívó tetősíkokat, és vesznénk bele a környezet végtelenségébe. Az építész által is vállalt Frank Lloyd Wright-i hatás jól tetten érhető a ház határozott horizontális síkjain, a lehető legtávolabb elnyúló tetőelemeken és árnyékolókon. A végtelenbe tartó tetősíkok a védelem mellett lelket is adnak az épületnek.
A terebélyes tetőzet nyújt védelmet a drága, acélszínű, patinás hatást keltő klinkertégla felületeknek, illetve a hatalmas ablakokat keretező öregített és koptatott borovi fenyőburkolatoknak. A fenyődeszkákat hosszasan kísérletezve lazúrral, csiszolással, napon érleléssel „kezelték", mielőtt felkerültek volna helyükre. A kert felé acélszerkezetű pergola kúszik a ház előterébe, a rajta elhelyezett negyven darab, akkumulátortöltésre is alkalmas napelem pedig jelentős szerepet játszik a ház energiafüggetlenségében és a garázsban álló elektromos autók feltöltésében.
A ház amellett, hogy a legmodernebb technológiáknak köszönhetően – napelemek, földbe lefúrt szondák, automatizált rendszerek – nulla energiaigényű, épít a hagyományos megoldásokra is. Egyértelműen megjelenik benne a tornácos házak alapképlete, amely az ablakok elé vezetett merész kinyúlások segítségével nyáron árnyékolva kellemesen temperálja a belső teret, télen pedig a nap laposabb besugárzása mellett is elég fényt juttat be oda. A ház ugyanakkor teljes mértékben automatizált, árnyékolórendszerei, illetve a teljes üzemeltetése távvezérléssel és számítógép által programozva is működik, elutazás esetén hosszabb időre magára hagyva is képes „élni a maga életét".
Az elkészült ház a megrendelő számára nem csupán családi lakhely, értékálló befektetés, hanem egy lelki kapcsolat megtestesítője is. Síkjaival, kirajzolt irányaival, színvilágával olyan harmóniát teremt, amely feltölti, energiával látja el lakóit. A ház mintegy kifeszíti a rendelkezésére álló kereteket, nem célja, hogy a telekhez és a környezethez igazodjon, inkább önmagában akar egy bizonyos rendezőelvet felmutatni. Természetközeli anyaghasználata és színhatásai, a számos fafelület egyfajta meditatív közeget teremtenek. Lakói ugyanis nem pusztán egy drága és minden kényelemmel felszerelt villában akartak fényűző életet élni, inkább megnyugvásra szerettek volna lelni az épületben. A szintén az ír udvarházi világot idéző enteriőr már-már puritán, mellőz minden luxust, ehelyett a taktilis anyagok dominálnak benne. A helyiségek fölöttébb funkcionálisak, nagyobb vendégforgalmat is könnyedén ki tudnak szolgálni.
A házhoz tartozó kert is fontos szerepet játszik a megrendelők életvitelében, így annak még folyamatban lévő kialakítása szintén megfelelő tervezés mellett zajlik. Ugyan a terület adottságai nem teljesen engedik meg, de a család inkább kisebb parkban gondolkozik, nem egy hagyományos befüvesített, tujákkal megtűzdelt kertben. A házra jellemző nagyvonalú megoldások várhatóan az épület körül is megjelennek majd, s így méltó keretet adva zárhatják le az építész és a megrendelő többéves párbeszédét. Ferencz Marcel több lépcsőben, néhány házon és kísérleten keresztül jutott el eddig a minden szempontból kiérlelt, kiteljesedett formáig.
Bán Dávid
A BIM-alapú ARCHICAD® az innovatív tervezés és a komplex beruházások támogatója
|