építészet : környezet : innováció

Baranyai Balázs - Alapítványi fotóiskola - Budapest, Szerb u.

Hauszmann-díjas 2004-ben

ÉPÍTÉSZET ÉS FÉNYKÉPÉSZET

"Az építész >mondanivalója< a cementben testesül meg, a fényképészé a fényben. Mindkettő egyidejűleg cementtel és fénnyel él, de fordított módon. Az építész arra használja a fényt, hogy láthatóvá tegye a maga cementjét, a fényképész a cementre támaszkodva teszi láthatóvá a fényt. Az építész az alaprajzain keresztül vetíti ki a harmadik dimenziót, a fényképész a valóság mélysége láttán felismeri a kép síkszerűségét"
Jean-Claude Lemagny
Le Corbusier-ről és Lucien Hervé-ről

AZ ISKOLA

". Egy iskolára úgy gondolok, mint a terei által meghatározott olyan környezetre, ahol jó tanulni. Az iskola egy fa alatt kezdődött, ahol egy ember (aki nem tudta magáról, hogy tanár) észrevételeit megosztotta néhány másik emberrel (akik nem tudták magukról, hogy tanulók). A tanulók később elgondolkoztak azon, amiről beszélgettek, s hogy milyen jó is volt együtt lenni ezzel az emberrel. Azt kívánták, bárcsak a fiaik részesülhetnének egy ilyen ember tanításában. Hamarosan falakat emeltek, és létrejöttek az első iskolák. ?.? Azt is mondhatjuk, hogy az iskola >létezni akarása< már az előtt az esemény előtt is létezett, amit a fa alatt beszélő ember jelentett. ."
Louis Kahn: Forma és terv

AZ ÉPÜLET

"az építészet tömegek tudós játéka a fényben"
Le Corbusier

. A fény előfeltétele minden vizuális érzékelésnek. Láthatóvá tesz dolgokat, anélkül hogy maga látható lenne. Tárgyakat formába önt, összefüggést alakít ki terek és formák között, és azokat láthatóvá teszi. A fény csak akkor nyer optikai jelenlétet, amikor egy tárgyról visszaverődik. Sőt, a fény lehetővé teszi, hogy terek átalakuljanak, anélkül hogy fizikailag módosulnának: a fény megnagyobbít és lekicsinyít tereket; összeköttetéseket hoz létre és elhatárol területeket egymástól. Az ember a fény térbeli alakulásából és kiváltképpen a fény és árnyék összjátékából térről, anyagról és struktúráról spontán tudást szerez. .

. Az épület funkciója egy nyitott formájú művészeti szabadiskola, ahol főiskolai rendszerű fotográfus és kisfilmes képzés folyik. Az iskola kreatív képzést biztosít: rendszeres műhelymunkára épülő tematikája elsősorban a kis költségvetésű és önállóan elkészíthető filmekhez, illetve az önálló, igényes fotográfiai tevékenységhez nyújt stratégiát. Az iskola célja az eredeti szabadiskolák legjobb hagyományai szellemében - természetesen a magas szintű technikai, szakmai ismeretek elsajátítása mellett - a kreatív kifejezés, autonóm művészeti tevékenység fejlesztése.
Az épület az iskolai funkción túl egy valódi kulturális központtá is válik, minekután a közönség felé is nyitott. Egyrészt a rendszeres kiállítások, filmbemutatók szervezésével, forgatókönyv-pályázatokkal, illetve kis költségvetésű filmek gyártásszervezésével, fesztiválokon való szerepeltetésével a már végzett hallgatóknak is aktív műhelye, befogadó stúdiója. Másrészt a tehetséges diákoknak adott csoportos és egyéni kiállításokon való bemutatkozási lehetőség mellett egyéb kiállításoknak, filmbemutatóknak és koncerteknek, kamaradarabok bemutatásának is színteret biztosít. A nyilvános könyvtára és a fotóműterme révén az iskolán túli művészi fotós és kisfilmes társadalom fontos szereplője is. .

. Az iskola nem a hagyományos értelemben vett iskola, sokkal inkább egy alkotóműhely, ahol diákok és tanárok együtt alkotnak, a tapasztaltabbak (tanárok) megoszthatják tudásukat a még kevésbé tapasztaltakkal (diákok). Ennek megfelelően az építészeti megformálás sem követi az iskola sztereotípiáját a folyosókra felfűzött osztálytermekkel. Olyan terek szükségesek, melyek az alkotó munkára ösztönzőleg hatnak. A szükséges osztálytermek mellett van hely a tanár által elmondottak, és egymás munkáinak megvitatására, a környezetből inspiráció merítésére. Ezen cél érdekében a közlekedők tere elveszti folyosó jellegét, és sokkal inkább átalakul kiállítótérré, és a találkozás, társalgás helyszínévé. .

. Az épület kiindulási formája alapvetően egy a szűk foghíjban elhelyezett hasáb, melynek egyik oldalfalát egy szakaszon "behúzzuk", így fényt juttatva a "hasadékokon" keresztül az épületbe. Ez a két, a belső udvar felé teljes felületen nyitott, udvari homlokzat a természetes fény legfőbb forrása. A bejutó fény szabályozására a fényképészetből vett analógia szolgál. Az átvilágított negatív-csíkok különböző fedettsége itt három szintre redukálódik: a teljes fedettségre (acél T-tartók közé szerelt horganyzott acéllemez), a teljes fedetlenségre (az árnyékoló hiánya), és egy félig fedett rétegre (vízszintes acél-lamellák). .

.Funkcionálisan az épület három részre osztható. Az alsó két szint az idő nagy részében a közönséget szolgálja. Ide tartozik az előcsarnok; a földszinten található vetítőterem, mely az iskolai használaton túl művészfilmek vetítésével szolgálja a közönséget; valamint a pincében található többfunkciós tér, mely a kiállításokon túl performance-ok, kamarazenei koncertek rendezésére is alkalmas. Maga az iskola lényegében az első emeleten kezdődik, mely szintén két részre bomlik - a hátsó tömbben található, csak a diákok által használt laborokra és tantermekre, valamint a részben nyilvános utcai tömbre, az iskola és az alapítvány ügyeit intéző irodával, a minden beiratkozott számára látogatható könyvtárral, és a kibérelhető műteremmel. Ezt a két "tornyot" köti össze a horizontális és vertikális közlekedőtér, kvázi kiállítótér, mely két részre oszlik, a múltra és a jelenre. A szomszéd felöli falon - mely a jelent képviseli - az iskola diákjainak a munkái kerülnek kiállításra. Míg az udvar felöli fal ("a fotográfusok fala") a múltat mutatja be, mégpedig a fotótörténet klasszikus fotóit üvegpozitívek formájában.

 

 

vélemény írásához jelentkezzen be »