BM-MÉK stratégiai együttműködés - halottnak a csók

A BM és a MÉK között stratégiai együttműködési megállapodás született - ebben az évben. Az aláírás pontos időpontja a dokumentumból nem derül ki, de az igen, hogy a MÉK azt vállalja, hogy széles társadalmi érdeket jelenít meg, a BM pedig azt, hogy a MÉK javaslatait mérlegeli és a be nem épített javaslatokat tipizált összefoglalóban indokolja meg. A teljes dokumentum Pásztor Erika Katalina írása után innen is letölthető. 

A BM és a MÉK között stratégiai együttműködési megállapodás született - ebben az évben. Az aláírás pontos időpontja a dokumentumból nem derül ki, de az igen, hogy a MÉK azt vállalja, hogy széles társadalmi érdeket jelenít meg, a BM pedig azt, hogy a MÉK javaslatait mérlegeli és a be nem épített javaslatokat tipizált összefoglalóban indokolja meg. (A teljes dokumentum a cikk végén letölthető.)

Miközben a MÉK dolga, hogy széles társadalmi érdeket jelenítsen meg ebben a stratégiai együttműködésben, a véleményalkotáshoz szükséges információkhoz való hozzáférés szabályai kemények és meglehetősen egyoldalúak. A miniszteri döntést megalapozó adatok keletkezésüktől számítva tíz évig nem nyilvánosak, sőt, az egyeztetésben résztvevőktől adott esetben megvonhatók, az egyeztetések sem nyilvánosak, a minimális véleményezési határidő 10 munkanap (!), de akár ennél kevesebb is lehet, és ha a Miniszter a kitűzött határidőn belül nem kap választ, akkor azt egyetértésnek tekinti. Ha mégis érkezne esetleg vélemény (5-10 munkanapon belül? egy több száz oldalas jogi nyelvtörőre?), azt a BM-nek nem is kötelező figyelembe vennie, csak formális (ha jól értem a tipizált összefoglalót) indoklással kell ellátnia, hogy miért is hagyta figyelmen kívül.

Szép, hasznos és rendkívül hatékony megállapodás a széles társadalmi érdekek és értékek képviselete szempontjából. Drukkolunk a sikeres együttműködéshez.

-----------------------

Csak azt nem értem, hogy ha egy szervezetnek az a dolga, hogy széles társadalmi érdekeket jelenítsen meg, akkor egy ilyen megállapodásban miért nem méri fel, hogy ez micsoda, mennyi idő kell hozzá, hogyan kell azt jól csinálni és vajon ez mennyibe kerül? Nevezetesen a széles társadalmi érdekek megismeréséhez idő kell, ami mögött persze kommunikációs, piackutatási, stb. módszereknek, eljárásoknak és technikáknak röviden gyakorlatnak kellene lennie, ami pénzbe kerül, hogy a szervezet valóban fel tudja térképezni az érdekeket, s ne csak az egyeztetésben résztvevő, egyébként jó szándékú kollégák egyéni véleményeit, hanem megalapozott, valódi közösségi érdekeket tükröző véleményt tudjon képviselni. Két hét alatt nem lehet olyan véleményt alkotni, amely széles társadalmi érdekeket képvisel, s legfőképpen nem azzal a kimenettel, hogy a jogszabályalkotó ezt kénye-kedve szerint vagy figyelembe veszi vagy nem.

Nem értem továbbá, hogy miért nem lehet nyilvános az érdekegyeztetés folyamata, hiszen nem kevesebbről és nem többről szólnak a jogszabályok, mint hogy életünk olyan absztrakt kereteit jelölik ki a területrendezés, településfejlesztés, ~rendezés, ~üzemeltetés, építésügy területén, amelyek majd tényleges fizikai formát öltenek, s ráadásul teszik ezt hosszú-hosszú évekre, évtizedekre. Vajon a jogszabályalkotók tisztában vannak ezzel? Szerintem nem. Ha tisztában lennének vele, akkor nem ilyen diktátumszerű megállapodást kötnének, akármennyire is sürget az idő. De hova is, minek ez a nagy rohanás?

A fenti kérdésekben millió egy érdek ütközik, nagy részükről halvány fogalmunk sincs. Pedig nem lenne rossz megismerni egymás eltérő céljait. Hátha akkor talán kicsit nagyobb tisztelettel és megértéssel tudnánk azokat kezelni, s hamarább konszenzusra lehetne jutni. A preambulumban írva vagyon, hogy mindez a megállapodás azért köttetik, hogy a társadalom legszélesebb rétegei kapcsolódhassanak be a jogszabályalkotásba, a közjó érdekében, hogy az állam jó legyen - s persze jót tegyen.

Akkor miért is kell titokban tartani az egyeztetéseket? Miért csak azok ismerhetik az elképzeléseket, akikkel egyeztetési kötelezettsége van a MÉK-nek? S kik ők tulajdonképpen? S ki hiszi el, hogy ha ez egynél több szervezet, akkor azzal bármiről is 10 munkanap alatt érdemben lehet egyeztetni?

A megállapodásból látszik, hogy a felek vagy nincsenek tisztában azzal, hogy a széles társadalmi érdekek hogyan tárhatók fel, vagy ha tisztában vannak vele, akkor erre nincs igazán szükségük, mert időt a feltárásra nem hagynak, profikat nem bíznak meg, pénzt erre nem fordítanak, s hogy fontosabb nekik a jogszabály meg a leütésszám, mint a világ, ami ebből majd megépül.

[Egy kis morgás. Tiltakozom a titkolózás ellen, tiltakozom, hogy a fejem fölött érthetetlen és irracionális jogi-fontoskodásokkal döntenek arról a világról, amiben az unokáink fognak élni, tiltakozom a magyar nyelv (a józan ész egyik legcsodálatosabb kifejező eszközének) megerőszakolása ellen, tiltakozom a mesterséges komplexitások ellen, s tiltakozom, hogy az építészetet az összes felsorolt település~ és terület~ akármiből kihagyták, pedig az a lényeg.]

Állam, jogszabály értünk van, s nem fordítva, ezt jó lenne sohasem szem elől téveszteni.

Az építészet ember és természet viszonyát határozza meg (egy adott helyen), s a tervezés során, különböző léptékekben az épített környezet megannyi részletében megbúvó problémákra keresi a választ. Az építészeket arra kellene végre használni, amire valók: alkossanak víziót, kommunikáljanak társadalomkutatókkal, ökológusokkal, s legfőképpen politikusokkal, vitatkozzanak azon, hogy milyen célokat kell, hogy a jogszabályalkotás szolgáljon.

Azt kell látni, hogy hogyan akarunk élni 10-20-100 év múlva, milyennek szeretnénk a világot magunk körül, s ebből következik majd, hogy hogyan (ne!) betonozzuk le az országot és hogyan (ne!) hagyjuk lerohadni a műemlékeinket. Az építészek dolga a tervezés, a jövőalkotás és az, hogy az agyafúrt jogászokat ellenőrizzék, hogy a paragrafusok, amiket megfogalmaznak, valóban azt a víziót, azokat az elveket szolgálják, amelyeket korábban meghatároztak.

Van ilyen vízió? Vitatkoztunk ilyesmiről? Moderálják ezt valakik? Létezik Magyarország Építészeti "Blueprint"? Létezik közös, politikusok és a "nép" által is ismert, egyszerű és könnyen érthető jövőkép? Nem, itt nem arra a bizonyos évek óta íródó és még mindig nem kész építészetpolitikai dokumentumra gondolok, amit nem csak itt, hanem európai szinten is negligálni látszanak a domináns politikai erők.

Küldjünk szét több millió példányban kérdőívet az ország lakosságának, s kérdezzük meg, milyen országot, várost, falut szeretnének az unokákra hagyni? Talán fölösleges, mert vajon van-e olyan, aki nem tiszta vizet, levegőt, földet, egészséges élelmiszert és (a természeti és a társadalmi veszélyekkel szemben) a biztonságot választaná? Nem az a dolgunk mindannyiunknak, hogy lefordítsuk ezt építészetre (tervezésre, gazdálkodásra)? Nem az a dolga az építésznek, hogy képességeit arra használja, hogy erre találjon mások érdeksérelme nélküli okos megoldásokat? S nem az a dolga a jogszabályalkotónak, hogy a holisztikus szemléletből, a legkisebb közös többszörösből kiindulva logikus, át- és belátható absztrakt keretrendszert származtasson?

Egy jogszabály akkor tartatható be könnyen, ha látjuk értelmét, ha látjuk, hogy miért kell betartani, ha felismerhetők még benne a szülő-gondolat, a holisztikus elv maradványai. A jogszabály-dzsungel csak arra jó, hogy az ember kaffkai kiszolgáltatottságában a büntetőipart, a kiskapuipart és a TB kiadásokat lendítse fel.

Kezdjük nulláról, takarítsuk ki a szemetet és próbáljuk meg logikusan, szépen és érthetően újra felépíteni a semmiből azt, ahogyan élni szeretnénk. Ez nem pártpolitikai kérdés, hanem mindannyiunk közös ügye, vagyis pártok feletti politika (amiről ne higgyük el, hogy senkit sem érdekel). Elég volt a túlzott befolyásra szert tett jogi káoszból, az érzéketlen bürokráciából. Tegyük első helyre a természetet, s kezeljük ennek részeként az embert, hogy az a maga tudásával és eszközeivel szolgálja mindkettő folytonos megújulását.

A fákat földbe kell ültetni, nem dézsába. Ez az abszurd, különös kegyetlenséggel elkövetett növénygyilkosság és az emberi hülyeség (meg pazarlás) fontos jelzés, amit értenünk kéne, s ami egyre gyorsabban szaporodik városaink közterein.    

A széles (és valós) természeti és társadalmi érdekek feltérképezéséhez pedig profikra van szükség, akik moderálnak, akik tudják, hogy ezt hogyan kell csinálni - jól. (Esetleg participációs tervezési technikákkal? Vagy valami mással?) Nyilvánvaló, hogy ez nem a Kamara. A Kamara egy kiemelt szereplője ennek a párbeszédnek, nem pedig moderátora és legfőképpen nem sarokba szorított, ingyenmunkás ad-hoc közönségkutató ügynöksége.

Mindenki normális, átlátható, egyszerű, logikus, kiskapu- és korrupciómentes szabályozást szeretne, és meg kell óvnunk a természetet magunktól, az ember kapzsiságától. Ezt kellene szem előtt tartania az ország vezetőinek. Ehhez időre, talán évekre van szükség, de megcsinálható. Ehhez a BM-ben először takarítani kellene, sok fölösleges file-t meg szemléletet törölni, felvállalni, hogy másképp, nagyon másképp kell ezt csinálni. Ilyen megállapodásokkal csak a drága időt és energiát vesztegetjük, ez így nagyjából annyit ér, mint halottnak a csók. S persze ez az egész eljárás - a legjobb szándék és irdatlan mennyiségű (ingyen!) munka befektetése ellenére is - kínosan megalázó és amatőr.

Pásztor Erika Katalina