építészet : környezet : innováció

Borivóknak való

Az Esztergomi Bazilika alatti pincerendszer felújítása, hasznosítása és belsőépítészeti kialakításának tervei
építészet: KIMA Studio Kft.; belsőépítészet: TAAT csoport

Az Esztergomi Bazilika alatti pincerendszer felújítása, hasznosítása és belsőépítészeti kialakításának tervei

A hatalmas belmagasságú, impozáns terekkel rendelkező boltíves pincerendszert a Bazilika építésekor hozták létre a 19. század első felében részben azért, hogy az épület kiemeléséhez tervezett rámpát ne kelljen teljes terjedelmében földdel feltölteni, másrészt pedig azért, hogy legyen hol tárolni a javadalmi területekről érkező érseki borokat. A pincerendszer szigetelés nélkül készült. A tömörödött agyagos feltöltés több mint száz évig megvédte a boltozatokat a talajba jutott csapadékvíztől. A legújabb kori közműfektetések megbontották a régi szigetelő réteget, ezért a boltozatok ázni kezdtek. A kárelhárítás és felújítás azért is fontos, mert a beázás és a falak vizesedése már a főszékesegyház altemplomát is veszélyezteti.

A Főegyházmegye célja a helyreállítással a vendéglátás, a történelmi borvidékek bemutatása, ehhez kapcsolódva a kultúrált borkóstolás helyének megteremtése, a bor készítését és a borkultúrát bemutató múzeum kialakítása, valamint a helyi turisztikai látnivalók megismertetése és ajánlása a látogatóknak.

A 2010-ben nyitó pincerendszer négy egymástól jól elkülöníthető térből áll.
A főbejáraton keresztül az információszerzést és a tájékoztatást szolgáló idegenforgalmi fogadóközpontba lépnek be a vendégek, ahol eligazítást kapnak a turisztikai programokról, igénybe vehetik a bolt, a kávézó szolgáltatásait, találnak itt különtermet, illemhelyet, csomagmegőrzőt, internet-terminált, illetve a panorámalifttel a Bazilikához juthatnak.

A pincét hosszirányban átszelő folyosó az úgynevezett Barkóczy alagút, falfülkéiben a Kárpát-medence borvidékeit bemutató installációkkal. A kiállításon fokozott szerepet kap majd a Felvidék, hiszen a régi egyházmegye nagy része ott volt. A nyolc méteres belmagasságú folyosó borkóstoltatások méltó helye.

A most is működő Prímás Pince Étterem is megújul, korszerű új konyhával egészül ki, és belsőépítészeti kialakítása a többi tércsoporthoz igazodik. A domb két végén található bejárat (étterem, információs tér) és a közrefogott Barkóczy alagút a padlótéglával szőnyegezett belső tengelyt adja.

A pince másik szárnyában kap helyet az úgynevezett interaktív borászati múzeum, ahol a borászatban alkalmazott eljárásokkal és eszközökkel, valamint a borokkal ismerkedhetnek meg a látogatók korszerű informatikai és kommunikációs módszerek, illetve interaktív kiállítási technikák segítségével.

A pincerendszer történeti áttekintése (Csepely-Knorr Kristóf)*
Az Esztergomi Bazilikát a város fölé, kiemelt környezetbe tervezték. Ezért a várdomb oldalának átalakításával, a domb mesterséges kialakításával alakították ki azt az épített környezetet, mely méltó helyszíne volt a Bazilika építésének. Az igen nagymértékű, helyenként 10 m feletti feltöltések műszaki megvalósítása igen nagy munka lett volna, ezért már az első tervekben szerepel a Sötétkapu, valamint a mellette kialakított pincerendszer. Ezen építmények csökkentették a feltöltés mértékét, valamint hasznos közlekedési útvonalat biztosított az alagút, tárolótereket a pince rendszer.

Rudnay Sándort 1819-ben nevezték ki Esztergom érsekévé, sürgős feladatának tekintette az érseki székhely visszatelepítését Esztergomba, és a székesegyház felépítését.

Az építési munkák terveinek elkészítésével eredetileg Ludwig von Remy bécsi építészt kérték fel, akinek irodájában dolgozott Kühnel Pál. Remy Kühnelt bízta meg a felmérésekkel, aki így kapcsolatba került Rudnay érsekkel. Feltehetően az érsek egy kijelentését félreértve, az épületegyüttes terveinek elkészítéséhez is hozzáfogott. A tervekkel két év alatt elkészült, azt benyújtotta az érsekségnek. A tervekkel az érsek is és tanácsadói is meg voltak elégedve, és mivel Remy megtagadta saját terveinek átadását, a végleges tervek kidolgozásával Kühnelt bízták meg.

A végleges tervváltozat perspektív képén jól látható a tervezett alagút az új bazilikához vezető rámpa alatt.

1821-ben kezdődtek meg az építési munkák, a kezdő fázisban építették meg a „Sötétkapunak” nevezett alagutat és a mellette lévő pincerendszert. Ezekre azért is volt szükség, mert a mesterségesen felépített dombhoz, melyre a bazilikát tervezték, így kevesebb földmunkára volt szükség, valamint értékes tároló területet is nyertek a pincében, és a város két része között a közúti összekötetés is megmaradt az alagúton.

 

A végleges tervváltozat perspektív képe
Dombach féle felmérési terv
Dombach féle felmérési terv

 

A pincét lezáró cseh süveg boltozatokat a körítő falak, valamint a 28 db belső pillér támasztja alá. A boltozatokon 5–7 méter magas földfeltöltés épült a rámpa tervezett kialakítása érdekében. A nyugati pince tartó pillérek alapjai a nagy teher miatt megsüllyedtek, a boltozatokon veszélyes repedések keletkeztek.

A munkákat Packh Keresztelő János irányította, aki Kühnel unokaöccse volt. A süllyedések megakadályozása érdekében az északi-déli pillérsorok közeit befalazta, a kelet-nyugati pillérsorok között az aláfalazásokban ovális nyílásokat hagyott az átjárás biztosításának érdekében. Az Érseki Levéltárban őrzött Dombach féle felmérési terveken már jól látszanak ezen ovális nyílások.

A pillérek és a boltozatok alátámasztásainak megerősítései mind a mai napig tökéletesen funkcionálnak. A Dombach felmérésekből láthatjuk, hogy a Sötétkapu és környező támfal rendszere az elmúlt 150 évben nem változott, azon átépítések nem történtek.

 

A pincerendszer jövője

A tervezés során közös kiindulási koncepció volt, az utólagos beépítések elbontása mellett, az új falak építésének minimálisra csökkentése, hogy az eredeti 3 méteres pillérek által határolt impozáns tér látványa teljes mértékben érvényesülhessen. A szükséges kiszolgáló funkciók vendégforgalmi terekkel határos falainak felületképzésére és az egybenyitott pincerendszer különálló tereinek jelzésére bútorszerű megoldásokat alkalmaztunk. A különböző egységek, melyek valójában egy teret képeznek, csak belsőépítészeti eszközökkel, burkolatukban, megvilágításukban és a tervezett bútorok terenként egységes kialakításában érzékeltetik azok felosztását.

Olyan rendszerű térkialakítás volt a cél, ahol bármilyen szintű, rangú és létszámú rendezvény könnyen megrendezhető. A felújított, rekonstruált pince önmagában biztosítani tudja a hangulatot. Minimális építészeti beavatkozás mellett, csak a funkciót szolgáló belsőépítészet és a jól komponált világítás szükséges, hogy a tér atmoszférája megmaradhasson.

 

információs fogadóközpont
információs fogadóközpont
információs fogadóközpont

 

Információs fogadóközpont
A főbejáraton keresztül, mely a belső tengely elejét képezi, ebbe a helyiségcsoportba jutunk. A tengelyből nyílik balra a panorámalift előtere az internetes terminálokkal, az iroda és a szociális blokk. Az iroda boltozott terében a funkcionális egységek térelhatároló falak és üvegfalak mentén különülnek el.

A bejárattól jobbra az információs térbe jutunk. Az utólagos befalazások és galériák elbontásával egy csarnoktér alakult ki. Az egész térrészre jellemző a „zsebkendő minta” szerűen kiosztott világos és sötétszürke terazzó burkolat, melyben néhol parketta, néhol padlótégla felületek találhatók.

A beérkezőt egy hosszú, több funkciót ellátó zárható kialakítású táblásított tölgyfából készült bútor fogadja. A recepciós pult asszisztensei eligazítást adnak a programokról, az utazási irodák ajánlatairól és a belépőjegy, valamint a kóstoláshoz szükséges chipkártya vásárlása is itt történik.

A programokról a recepción kívül a pilléreken elhelyezett hirdetőfelületek is gondoskodnak.

A boltot a csarnoktérből nyíló dongaboltozatú átkötő folyosóban alakítottuk ki, szintén táblásított tölgyből készült egyedi bútorokkal. A padlóburkolat a bemutató polcok közti sávban dió-furnérozású parketta, mely a különtermet elválasztó, és gépészetet magában rejtő könnyűszerkezetes fal burkolataként folytatódik. Ugyanez a burkolati és szerkezeti megoldás ismétlődik a különterem másik két lehatárolásánál, a kávézó és az idegenvezető felől.

A különterem – mely egy gyámkövekkel díszített hosszú boltozott tér – mindhárom irányból megközelíthető, így bármelyik térrel egybenyitható, vagy szeparáltan, a többi funkció zavarása nélkül is használható. Bútorozása változtatható, konferencia, széksoros vetítés, vagy éttermi, kávéházi használatra is berendezhető. Burkolata szürke terazzóval keretezett padlótégla.

A kávézó, melynek fogyasztótere igény szerint a különterem területével bővíthető, csupán egy pult, és asztalok, székek, kanapék sokasága. A kiszolgáló bútor anyaga feketére festett tölgy, frontoldala sötétkék steppelt bőr és feketével szegélyezett üveg, mely keretezésen át a cukrászati bemutató vitrint látjuk. A székek általában minden fogyasztó térben egységesen rakásolható tölgy székek, melyek csak bőr kárpitozásuk színében térnek el. Így szükség szerint a különböző funkcionális egységektől kölcsönvehetőek.

Barkóczy alagút
Barkóczy alagút

 

Barkóczy alagút, borfolyosó
A pincerendszer sötétkapuval párhuzamosan végigfutó belső tengelyének középső grandiózus szakasza. A teljes hosszúságában több mint 90 méteres folyosó terazzó keretezésű padlótégla „futószőnyeg” burkolatot kapott, mely a főbejárattól az étterem kapujáig ér.

Tervünkben ez az alagút –a belsőépítészeti eszközök segítségével- nagy hangsúlyt kapott. Összeköti és egyben elválasztja a két végén található tereket, a fogadóközpontot az étteremtől, és szakaszolja a hosszú folyosót. A tengely belmagassága ebben a térben 9 méterre vált. A világítás ennek kiemeléseként a boltozatot célozza, a többi derengő fényt a hátulról világított üveginstalláció és a fa asztalokon elhelyezett gyertyák adják.

A hosszú, nagy belmagasságú boltozott tér a borospincék hangulatát idézi. A bútorozása is ennek megfelelően vaskos egyedi tölgyfa asztalok, azokkal megegyező kialakítású padokkal kisérve. A folyosó középrészén található a sommelier pultja, és mellette kétoldalt a bútor, mely a chipkártyával önkiszolgáló rendszerűen működő borkóstoltató enomatic rendszert is magában rejti.

A folyosó két oldalán sorakozó hat-hat falfülke a borvidékeket bemutató kiállítás világító installációinak ad helyet. A borospalackokból rakott falban két kirekesztés található, az egyik a palackozott borokat bemutató vitriné, a másik az aktuális borvidék borászatát, borászait és szőlőtermő vidékeit bemutató tablóé. A tabló ajtószerűen nyitható, így a hátsó világítás hozzáférhető, és a mögötte található raktár bortárolásra használható.

A Barkóczy alagút étteremmel való összenyitása eredményeként, az étterem galériájáról is rálátás nyílik a borfolyosóra.

 

Primás Pince Étterem
Primás Pince Étterem
Primás Pince Étterem

 

Prímás pince étterem
A nagyvonalú kilenc osztatú 100+80 férőhelyes teret érdekes léptékváltásokkal játszó megoldások teszik izgalmassá. A fogyasztótér légtechnikai vezetékeit rejtő két vendégfalának diófa furnéros parketta burkolati sávjai -a terazzó padló szőnyegeként folytatódva- a konyha falára futnak, hogy aztán a galéria mellvédjét megkerülve, az emeleti padló burkolataként, majd az ott található gépészeti vendégfalak burkolatát adják.

A fogyasztótér feletti boltozatok vakoltak, a nyers vakolati mezők apró arany szőlőlevél mintákkal festettek, a befüggesztett, üveggyöngy sorokkal díszített lámpatestek felfelé irányított fényeitől, a hatás olyan, mintha hatalmas cizellált lámpaburák, fednék a teret. A recepció és a közönség vécé feletti boltíves lezárás felületképzése is ilyen kialakítású. Alatta a hátrahúzott térben a recepciós pult frontoldala, illetve a wc előtér homokfúvott üvegparavánja került a boltív síkjába. A galériára vezető lépcső és lift a ruhatár mellett kapott helyet, ez a tér az étterem fogadótere, előcsarnoka, így kialakítása is kényelmes. A lépcső diófával burkolt, a fogyasztótér felé homokfúvott üvegszerkezet lehatárolással. A liftház látszó vasbetonból készült. A lépcsőn felérve újabb fogyasztóteret találunk, a lenti térhez hasonló hangulattal. Az eredetileg is meglévő galéria belső tengely feletti szakaszán a boltív kibontásával letekintés nyílik a Barkóczy alagútba.

 

Interaktív borászati múzeum
Interaktív borászati múzeum
Interaktív borászati múzeum

 

Interaktív borászati kiállító tér
A Sötétkapu Bazilika felöli oldalán található különálló pince, a kapu felöli bejárattal. Itt egy körbejáró útvonalra felfűzött szőlészet- és borászattörténeti kiállítás lesz látogatható, melynek témájában külön hangsúlyt kap az egyházi borászat. A múzeum terét a három traktusból álló tér első két traktusa adja. A történeti kutatásban leírt, Packh János által készített megerősítés ovális nyílásai tagolják a szintén nagy belmagasságú szép teret. Az egyes egységekbe kerültek a kiállítás különböző témái: szőlőtermesztés, borkészítés, interaktív foglalkoztató, egyház és bor. A terazzó padlóburkolatban az egyes terek külön-külön téglaburkolati felületeket kaptak. A hatalmas 5 méter hosszúságú egyedi tárlók, az eddig még nem teljes terjedelmében ismert gyűjtemény kiállítási igényeihez igazíthatóak, üvegezett, polcos, vízszintes és nyitott vitrinrészei tetszés szerint alakíthatóak. A bútorok szerkezeti kialakítása a paraszti gépek anyagaival és kapcsolati kialakításával megegyezően fa és acél. A borkészítés eredeti relikviái mellett, utángyártott eszközök (daráló, prés, hordó stb.) is helyet kapnak a térben. Ezek az első traktus bővületében kerülnek bemutatásra és kipróbálásra.

Egyházi szőlő- és borkultúrát bemutató múzeumi séta utolsó állomása lezárásaként egy apszist formázó paravánfalat terveztünk, utalva ezzel a szőlő átváltozási folyamatának lezárásaként, a bor megszentelésére. A paravánfalra a gelencei templomban látható középkori freskósáv utolsó vacsora stációképének reprodukált másolata kerül.

A múzeumtér mögötti megemelt traktus falfülkéjében egyszerű kialakítású, egyenként zárható bortrezorok kaptak helyet, melyekhez kóstolótér is kapcsolódik, a szolgáltatást igénybe vevők saját használatára.

A múzeumi tér világítását a tárlók, és a szentélykép derített fényén kívül, a falra szerelt, számítógéppel vezérelt irányfény lámpák adják.

Zatykó Krisztina (szöveg) KIMA/TAAT (képek)



* A Sötétkapu és a pince rendszer történetét a Miscellanea Ecclesiae Strigoniensis III. Emlékkönyv az esztergomi bazilika felszentelésének 150. évfordulója alkalmából c. könyvben található Pattanatyús-Ábrahám Ádám: Műszaki újdonságok és érdekességek az esztergomi bazilika építkezésénél cikke segítségével állítottuk össze. Az archív terveket Hegedűs András, az Érseki Levéltár vezetője kutatta fel és adta át számunkra.


A tervezésben résztvevő tervezők
generál tervezés: KIMA Studio Kft
felelős tervező: Németh Tamás - KIMA Studio Kft
építész tervezők: Csepely-Knorr Kristóf, Kapcsos Éva, Rónai Piroska - KIMA Studio Kft

belsőépítész tervezők: Zatykó Krisztina, Kamarás Bálint, Bende Attila - TAAT csoport
világítás tervező: Haász Ferenc
belsőépítészeti látvány: Turáni Zoltán

statikus tervező: Besey László - Besey Kft.
gépész tervező: Bajor Ervin, Komáromi Dániel - BARA Bt.
elektromos tervező: Petkovics János - Sollenau Kft
konyhatechnológia: Straub Ágnes - Szigmavill Kft
szigetelés tervező: Seidl Ágoston
külső közmű tervező: Széher László, Széher Péter - NOVUM Kft.

vélemény írásához jelentkezzen be »