Budapest több mint város - Fidesz rendezvény az Uránia moziban

Április 20-án délelõtt az Uránia mozi kávézójában, fényvetõkkel megvilágított, dizájnolt háttér elõtt négyen foglaltak helyet: Orbán Viktor, az elõzõ kormány miniszterelnöke, Cselovszky Zoltán építész - az elõzõ kormányciklus idején elnöke annak a hivatalnak, ami éppen akkortájt avanzsált Országos Mûemlékvédelmibõl Kulturális Örökségvédelmivé -, Fábry Sándor tévé-show-man és Finta József akadémikus, építész.

Április 20-án délelõtt az Uránia mozi kávézójában, fényvetõkkel megvilágított, dizájnolt háttér elõtt négyen foglaltak helyet: Orbán Viktor, az elõzõ kormány miniszterelnöke, Cselovszky Zoltán építész - az elõzõ kormányciklus idején elnöke annak a hivatalnak, ami éppen akkortájt avanzsált Országos Mûemlékvédelmibõl Kulturális Örökségvédelmivé -, Fábry Sándor tévé-show-man és Finta József akadémikus, építész.

Az említett sorrendben beszédeket hallhatott a szép számú hallgatóság arról, hogy Budapest, a vesztes, hova jutott a rendszerváltás óta - kátyúba (© O.V.) -, és ezen változtatni kell. Orbán Viktor szerint adósai vagyunk ennek a városnak, és felelõsséggel tartozunk érte. Szerinte volt olyan szakasz a közelmúltban, igen, 1998 és 2002 között, amikor épült egy-s-más, itt-ott történtek dolgok. De nem látható átfogó törõdés a várossal és ezen változtatni kell. Toldozgatás-foltozgatás helyett másképp kell cselekedni, például az életformáról kell gondolkozni. Valahogy úgy, ahogy saját pártjának átalakítása történt a közelmúltban.

A Fidesz által most indítandó kezdeményezés jelszava: “Budapest több mint város", aminek megvalósításáért másféle közéletet kell indítani, meddõ viták helyett föl kell mérni az igényeket, és ember-arcú, a nemzethez kötõdõ programot kell kialakítani. Orbán szerint nem pártintézmény, amit szorgalmaznak, hanem a várossal foglalkozó energiákat összegyûjtõ szellemi mûhely, amely létrehoz egy új Budapest programot.
Cselovszky Zoltán szerint “jövõkép centrikus igeneket" kell találni, például abból a célból, hogy ne folytatódjon a város népességének fogyása. A folyamat ecsetelésére számokat is citált, és külföldi ellenpéldákat említett. Szólt a térfoglaló képesség javításának igényérõl, nem csak a valós, hanem a virtuális térben is! Elmondta, hogy az interneten a keresõ Budapestre és Helsinkire egyaránt 3,6 millió linket dob ki, csakhogy a finn fõváros népessége majdhogy negyede Budapestének. Ebbõl látszik, hogy mennyire aktív vagy passzív a lakók népe, vagyis Budapest alszik, kómás állapotban van. Programjuk 3 pontban foglalható össze.

Egyrészt vizsgálatokat kell folytatni és kérdéseket kell felvetni tudós mûhelyek bevonásával, hogy milyen a város ma, és miért alakult ki ez a helyzet.

Másrészt a helyzetképet megfelelõ módon leíró tartalmakat kell mindenki tudomására hozni - amihez szükséges más városokról is tudósítani, megadva az összehasonlítás lehetõségét.

Harmadrészt ezekre támaszkodva olyan projektsort kell kialakítani, ami serkenti az együttmûködést, sokak számára büszkeséget okoz, mert jelenleg a város szenved egy ilyen projektsor hiányától. Természetesen ez nem csak építészeti kérdés - tudhattuk meg -, hanem foglalkozni kell a jogi, közgazdasági, finanszírozási vetületekkel is. A jövõképet szinte egy mondatban össze lehet majd foglalni, fölvázolni, hogy 15 év múlva mit is akarunk látni. Fontos ebben a participáció, társadalmi vitára kell bocsátani az elképzeléseket. Ehhez egy kis irodát indítanak majd, de mozgó információs központot is létre kívánnak hozni.

Fábry Sándor nevettetésben bõvelkedõ szpícse alatt volt alkalmam megnézni az Uránia emeleti elõcsarnokában az ALDEBARAN Kárpátok Eurórégió Társadalomtudományi Kutatómûhely (Miskolc) kiállítását. Beregszászi János, Bócsi Krisztián és Kocsis Zoltán szociológiai szemléletû fotóit Marosvásárhelyrõl, Maroskeresztúrról, a román tengerpartról, Gdanskról, Prágáról. A Budapest témához remekül passzítható, tanulságos képeket a Dialektus Filmfesztivál kísérõprogramjaként mutatták be itt.

Finta József szólt
- a vizuális és általában a mûvészeti oktatás rémes helyzetérõl...
- arról, hogy például Helsinkiben az egyszerû helyi lakosok mennyivel többet tudnak a kortárs építészetrõl...
- további pozitív küföldi példákról, Prága, de még Szófia is stb....
- Pesten jó is van: Liszt Ferenc tér, Ráday utca, Fehérhajó utca...
- Viszont a közlekedés - borzalom. Tönkrement úthálózat...
- Védendõ az eklektika meg a szecesszió, de mai állapotában lakhatatlan...
- Megváltozik az élet, igen, meg lehet megtölteni élettel a várost...
- Kell például valamit kezdeni a Budapestet szorító panel-övsömörrel...
- Az egész világ építészete válságban van, óriásiak a társadalmi változások, az információs társadalom robbanása nehéz helyzetet teremt...
- Budapest vezetésének és sok lakójának konzervativizmusa gátló tényezõ...
- Állandó megújulás kéne...
- Pártoktól függetlenül az emberek kezdik figyelni, hogy mi történik a városban, a várossal...
- Még nem ment el a hajó, van lehetõség olyasmire, amit Mitterand csinált Párizsban...
- Kell ehhez egy olyan kormány, amely tenni tud...
- Az építészet manipuláció!, de maguk az építészek nem tudnak a helyzeten változtatni, õk szolgáltatnak a megbízónak...
- Kell az erõk összefogása, Budapest még lehet közép-európai regionális központ.

A beszédeket Pataki Enikő (HírTV) konferálta föl, és a végén tett egy halvány utalást, hogy az újságírók kérdezhetnek a nagy plénum elõtt. Kérdés nem volt.

A hallgatóság soraiban számos építész volt jelen, például Benczúr László, Borostyánkõi Mátyás, Eleõd Ákos, Fazakas György, Jánossy Johanna, Skardelli György, Szakál Ferenc, Vadász Bence, és az építészeti sajtó képviseletében Bojár Iván András, Jankovich Valéria, Osskó Judit, Szász Katalin.

Gödörből kátyúba? De félre a tréfát, kezdjük a Nemzetinél – Vargha Mihály kommentárja