építészet : környezet : innováció

Carrilho da Graça: Dokumentációs és információs központ - BELÉM PALOTA

Építész: João Luís Carrilho da Graça

Radikális lényegretörés

Az Arrábido kolostortól a Portugal Köztársasági Elnökségig terjedő Belém Palota, elhelyezkedéséből adódóan rendkívüli stratégiai jelentőséggel bír. Ez, a Tejo folyóra és Lisszabonra nyitó, mégis tökéletesen zárt, magábaforduló tér a város szemétől elzárt kertekből, függő teraszokból, madárkalitkákból, szökőkutakból, villákból, a szem elől elrejtett veteményesekből álló mikrokozmosz, ami az idők során ráépült az eredeti sziklatájra. Ezek a feszültségek, a palota - citadella labirintus jellege ihlette Joao Luis Carrillo da Graça dokumentációs és információs központ részére készített 1997-ben díjnyertes tervét.

A portugal építész, a tér és az azt meghatározó peremvonalak megtervezésével új rendező elemmel gazdagította a Belém Palota nyitott tereinek, kertjeinek, az elnöki citadella épületeinek tagolt egymásutániságát. A pontos körülhatárolás konkrét fizikai, anyagi valóságában ragadja meg a teret, és új tartalommal tölti meg a rózsaszín palotaszárny épületegyüttesét, valamint az idők során kialakuló szükséges, mégis látszólag véletlenszerű logikai fonalat. A tér és körvonalainak pontos meghatározása méreteket és távolságokat rögzít, feltárja a meglévő elemek új összefüggéseit.

Joao Luis Carrilho da Graça, a hely morfológiai és topológiai adottságait figyelembe véve két platformot alakít ki a palota mögött elhelyezkedő szintkülönbségből. Ezek közé ékeli az épületet, egy "L" alakú tömböt, ami a nyitott terek új rajzolatát tárja fel. A palotára merőleges elhelyezkedésű dokumentációs és információs központ meghatározza a kert beltéri szintméreteinek felső és alsó határértékeit. A lejtős, későromantikus kert hozzávetőleg négy és fél méteres szintkülönségéből kialakított platformok között parkot hoz létre - amit a felső szinttel csatlakoztat, ahol D. Maria hatalmas medencéje található -, majd tovább vezeti egészen a valamikori madárházakig.

Az épület egyedüli látható frontja a keleti: ez egy, a két platform között elhelyezett üveg falfelület, amely majdhogynem érinti az elnöki palotát, amellyel a lábazat magasságában egy szintbe simul. A palotával párhuzamos elhelyezkedésű tömb a beépített terület északi határvonalát képezi, mely egyben a felső platformon újonan kialakított zöld felület háttere is. A homlokzat fogalmát megtagadó, hatvan méternél hosszabb, hatalmas függő falfelület - az északi, záró tartófal duplikációja - sehol nem érinti a talajt. Az épületet maga mögött rejtő függő falfelület absztrakt, sima és fehér egyszerűségében jelenik meg; behatárolja az előtte elhelyezkedő zöldfelületet, és északon - akár egy, az építész által odavarázsolt díszletként - keretbe foglalja Liszabon városképét és az Ajuda-i dombságot.

Carrilho, ugyanugy mint a Társadalmi Kommunikációs Főiskola, sőt azt megelőzően a Campo Maior medencéje esetében is, egy új zenitet húz, melynek vonala egyetlen metafizikai színtéren belül, egyidejüleg egyesíti és választja szét az épület különböző elemeit. A fal teljes hosszában húzódó, egységes vízfelületet kialakító medence árnyékként érzékelteti a talajtól való elszakadás vonalát. A felület a légben függő tömeg energiáját és a sík kétdimenziós könnyedségét sugallja. Ugyanez a tömeg és a sík között fellelhető feszültség már a liszaboni Expo "Tengerek megismerése" című pavilonja esetében is felismerhető volt. A portugál építész most ismét egy strukturális elemre - a függesztett tartógerendára - bízza az épület arculatát, az építészet primér alkotóelemeinek grammatikáját kényszerítve a nyelvezetre.

A lényeget hansúlyozó feszültség Carrilho számára a nyelvezet fölé kerekedő koncepciók kutatását jelenti. A modernnel szemben megnyilvánuló kritikus, radikális magatartás mindenekelőtt a kortárs, globalizált és a képfogyasztástól szétmarcangolt építészettel áll szemben. Az elnöki palotára merőleges tömbben található épületet hosszanti irányban tágas folyosó szeli át, míg északon egy párhuzamos elhelyezkedésű tömbbel kapcsolódik a palotához. Az irodának szánt tereket a keleti fekvésű folyamatos üvegfelület világítja meg, míg az átellenes oldalon található a belső udvarra néző archívum és könyvtár, melyek a belső udvarra néznek. Az utóbbiakkal egy térben alakítottak ki egy vetítőtermet illetve egy kis konferencia és sajtótermet is; a garázs az alsó szinten kapott helyet.

A palotával párhuzamos szárny két szintre tagolódik: az alsó platformmal egy szintben lévő térben kapott helyet a kisméretű tornaterem, a zuhanyozók, az öltözők, és az orvosi szoba. A felső szinten, a kerttel egy síkban található a függesztett falfelület síkja által takart étterem, amely egy trópusi növényekkel teli télikertre nyílik. Az étterem valamennyi nyílása északi fekvésű, így a palotatában folyó tevékenységtől elkülönül. Délen a függő falfelület zárja el a belátást, ugyanakkor a teret alulról és felülről jövő indirekt és diffúz fénnyel árasztja el - vibráló csillámlások látványával töltve be azt. A fehér falfelület alatt elhelyezett medence begyűjti a fényt és egy üveg felületen át az étterem beltere felé sugározza, ahol fénylő anyagként árad szét.

A Joao Gomes da Silva kertépítész által tervezett pázsitos kertre nyílik a páció, amely elénk tárja és megvilágítja az alatta elhelyezkedő épületet. Az üvegezett pációt cortenacélból építették, ugyanabból az anyagból, amelyet Carrilho a felső platform szintje alatt elhelyezkedő épületegységek esetében is alkalmazott, feltárva az építkezés során felszínre került talaj rétegződéseit. Egy levendulasövény az alsó síkban elhelyezkedő irodák felé irányítja a tekintetet. A pázsitos talajon elhelyezett fénynyílások természetes fényt juttatnak a folyosóra, kiegészítve a mesterséges világítást. A liozi márvány padlózatú, citromzöld színű hosszú folyosót az irodák és világítótestek váltakozása játékos ritmussal tölti meg, amit a végeken nagyméretű üvegajtók zárnak le. Mögöttük élősövény.

A két egység egymásba olvad, a horizontális forma feszültsége a találkozási pontban összpontosul, és válik a térbeli feszültség középpontjává. Az alsó és a felső platformot két lépcső, egy kültéri és egy belső lépcső kapcsolja össze. A két elem vízszintes és függőleges síkjainak ütközése az épület titokzatosságát ellenpontozza. Az új, derűs hangulatú épület Carrilho szerint a környezetből áradó harmónia részévé válik.



Joao Luís Carrilho da Graça, részlet a tervleírásból

A palotában tett rövid sétáink a színtér bemutatásának logikáját felforgató útvonalat követtek. Bebarangoltuk kereszt- és harántirányba, és megleltük a páholyhoz vezető utat. Az építkezés különböző fázisainak összegzése egy látszólag boldog várost mutat be. A tengerparthoz közel eső, jól látható ponton, egy sziklacsúcson található "citadella", a kezdeti mag, még mindig az építmény lényegi egységét jelenti. A park a távolságot hangsúlyozza, és átmeneti szakaszt képez, ami a palota déli szárnyának karakterét meghatározza. 

A dokumentácíós és információs központhoz tartozó területek a civil és katonai építmények, valamint a főtitkárság épületeinek a kiegészítői is egyben. Bár a kiszolgáló egységek elektronikai megoldások révén kapcsolódnak egymáshoz, a rendszert kiegészítő egység beékelését is előnyösnek véltük. Ez köti össze a palotát a civil és katonai építményekkel. A megoldás egy kővel és fákkal díszített páció kialakítását is lehetővé teszi, amely az adminisztrációnak szánt helyiségeket összekapcsolja, és körülhatárolja a palotát körülölelő parkos részeket is.

A Belém palota magja egységgé tömöríti az épületeknek térfogatot nyújtó függőkertek együttesét. A terv a parkok tipológiájához és morfológiájához idomul; olyan új platformok létrehozását javasolja, amelyek lehetővé teszik a műszaki szerelvények elhelyezését, ugyanakkor a két platform szintjének kialakítására is szolgálnak: így jön létre egy ásványokkal teli alsó szint és egy felső, a palota irányába nyitó növényi szint.


 

 

Műszaki Adatok
Építész Tervező: Joao Luís Carrilho da Graça
Munkatársak:
Anne Demoustier, Giulia de Appolonia, Joao Maria Trindade, Joao Manuel Alves, Susana Coutinho Rato, Mónica Margarido, építészek
Joao Rosário, Nuno Pinto, tervezők
Kivitelezés: 1997/98
Épület átadása: befejezve 2002
Megbízó: Portugál Köztársaság Elnöki Hivatala
Statika: Adao da Fonseca - AF Associados 
Gépészet: Paulo Silva AF - Associados, José Galvao Teles
Elektromos berendezések: Ruben Sobral
Biztonságtechnika: Joao Caxaria / EACE

Kert- és tájtervezés: Joao Gomes Da Silva, kertépítész/Global 
Alapterület: 6.200 m2

Olaszból fordította Fejér Viola



Curriculum Vitae

João Luís Carrilho da Graça 1952-ben született, a lisszaboni Képzőművészeti Egyetemen végezte tanulmányait, majd 1977 és 1992 között a lisszaboni Műszaki Egyetem Építészkarán oktatott. A lisszaboni Független Egyetem Építészettanszékén meghívott előadó 2001 óta, de világszerte sok egyetemen, tanfolyamon és konferencián szerepelt.

1992-ben életművéért a Kritikusok Nemzetközi Díját kapta, egy évvel később kitüntette a Portugál Építészkamara, 1994-ben az újságíróiskola épületéért a "Secil" díjat kapta, a "Fad" díjat 1999-ben az EXPO pavilonért, majd a "Luzboa 2004" első díjat érdemelte ki a lisszaboni nemzetközi képzőművészeti biennálén – és többször is nevezték az európai Mies van der Rohe díjra.

1999-ben a Portugál Köztársaság Érdemrendjével tüntették ki.

vélemény írásához jelentkezzen be »