Csányi Pincészet Rt., Villány

Vezető tervező: Kovács Csaba Belsőépítész vezető tervező: Göbölyös Kristóf

Villány hegység keleti nyúlványának tövében, Villány város szélén, a főútvonal mentén, a hatalmas pincerendszert rejtő lankák lábánál épült meg a Villányi Borászat Rt. új telephelye. Évszázadok óta termelnek itt jóféle vörös borokat, a környező települések pincesorai máig hordozzák a borvidék építészeti tradíciót. A világhírű pincészetek államosításával létrejött szocialista borgazdaság túlméretezett üzemi együttese diffúz telepítésével a mennyiségi bortermelés jegyében jött létre: az országút egyik felén a szőlőfeldolgozó, másik oldalán a borászati üzem helyezkedett el, a hegy túloldalán a palackozó és a raktár működött. A hegy két oldalán települt üzemi épületeket a hegy alatt húzódó hatalmas, régi pincerendszer kötötte össze. A szőlőlé és a bor sok száz méteres vezetékeken utazott egyik helyről a másikra, ami nem tett jót a minőségnek.

 

 

 

 

 

 

Az üzem magánosítása után az új tulajdonosok a minőségi bortermelés elkötelezettjeiként a teljes struktúrát átrendező reorganizáció mellett döntöttek. Megszüntették a régi üzemi együttes területi széttagoltságát és az országút és a Villányi hegység keleti nyúlványa közé ékelődő - a régi pincerendszerhez szervesen kötődő - elnyúló területen lineáris telepítési rendben hozták létre az új, csúcstechnológiára épülő pincészetet.

Az egyes épületek az országúttal párhuzamos belső feltáró út mentén, a technológia és a helyszín adottságait figyelembe véve szorosan egymáshoz simulva állnak a domb tövében. Az új üzem mennyiségi kapacitásában kisebb, minőségében sokszorosan jobb teljesítményre képes, mint a régi borkombinát. Az új telepítés lemond a közvetlen vasúti kapcsolatról és a decentralizált országúti szállítást helyezi előtérbe, ami összefügg az európai gazdasági és társadalmi folyamatokkal és az új kereskedelmi-disztribúciós struktúrákkal.

A hátsó, üzemi bejárattól kezdődően a termelő blokk helyezkedik el (a garat, a kültéri nagy rozsdamentes tartályok, a présház, a nyersbor tároló, a készbor tároló, a mosó, a palackozó és a kapcsolódó dolgozói szociális blokk), majd az épületegyüttes fejépületeként működő irodaépület, a bemutató és borkóstoló helyiségekkel, laborral, vendégszobákkal, végül a pincesort idéző külön épületben a csomagoló és raktárhelyiségek követik egymást.

A borok a szőlő állapotot követően típusuktól és minőségüktől függően általában 2-8 évet töltenek az üzemben, de a muzeális kategória borai ennél jelentősen hosszabb ideig is érlelődhetnek. A portával ellenőrzött főkapun át szállítják el a csomagolt palackokat - remélhetőleg a világ mind több országába.

Az épületegyüttes magába integrálja a régi üzemi épületek értékesnek ítélt szerkezeti elemeit: az irodaépület vasbeton szerkezetét és a vasbeton bortároló tartályok egy részét. Ez a funkciók telepítésében és a tömegalakításban is erős kényszert jelentett, de az adottságokat kihasználva sikerült megnyugtató technológiai elrendezés mellett erőteljes tömeg- és homlokzatkoncepciót találni.

 

 

 

 

 

 

Fontos célkitűzés volt az egységes, minőségi eszményeket hordozni képes építészeti karakter kialakítása a teljes együttesen. A tervezés során az is meghatározó cél volt, hogy az épületegyüttes a jövő és a múlt felé egyaránt kapcsolódó, szinte időtlen, kortalan építészeti obejktté váljon. Hittünk benne, hogy ezáltal válik igazán alkalmassá arra, hogy ne csak technológiai, hanem szellemi értelemben is a bor és a borkultúra házává válhasson.

Ennek érdekében vegyesen alkalmaztunk archaikus, történeti, regionális és kortárs építészeti elemeket és eszközöket, miközben bizonyos esetlegesség és spontaneitás felvállalása mellett az elérhető maximális összerendezettségre törekedtünk. Ehhez az építtető értő támogatásával kitűnő anyaghasználati lehetőség társult: rusztikus burkolótégla, gyönyörű hasított és faragott mészkő, ragasztott faszerkezetek, tömörfa burkolatok, titán-cink fedési anyag.
 

Az anyagokat az egész épületegyüttesen következetes rendben használtuk, ami a markánsan eltérő formai és tömegbeli különbségeket jól ellensúlyozza és nagyban elősegíti az egységes "megjelenést".

Az épületegyüttes komoly éjszakai díszkivilágítást is kapott, így éjszakai látványa is érdekes csemege a villányiak és vendégeik számára. A beruházással felszabaduló, az országút túloldalán elhelyezkedő korábbi ipari területen az Önkormányzat a város szerkezetébe szervesen illeszkedő, a főútvonalat gyalogos zónával meghosszabbító új városnegyed építését tervezi, ami helyt ad fogadók, panziók, kis borházak, közösségi épületek, szabadtéri színpad elhelyezésére, Villány és a borkultúra híveinek örömére.

 

Szerző: Kovács Csaba (szöveg, tervlapok)

 

 

Villányon innen és túl

A nyár végén átadott új üzem helyén már a 19. században is borászat működött. Akkor az a Teleki Zsigmond volt ott az úr, aki a filoxérának ellenálló szőlőfaj nemesítésével szerzett magának világhírnevet. Az az udvarház persze már elenyészett, helyette a hatvanas évek lendületében egy kívülről panelnek maszkírozott téglaépületet emeltek. A mostani beruházásról 2000-ben született határozat. A részleges bontás 2001 januárjában indult meg, az idei szüretet már teljes kapacitással viszi végig az új üzem. A legkorszerűbb technológiák elhelyezésére az élelmiszeripari tervezésben jártas tervezők között hirdettek pályázatot. Az engedélyeztetést Takács György tervei alapján indították.

A hatalmas, fenséges acéltartályok és a számítógép-monitorok között járva újra felmerül bennem a kérdés, vajon milyen épület hiteles egy ilyen helyzetben? A környéken található kultúrától idegen, ugyanakkor a technológiának megfelelő high-tech a megoldás, vagy egy, a magyar pincék báját megidéző épület? Villányban Kovács Csaba építész és Göbölyös Kristóf belsőépítész romantikus felhangok, múlt-hazudás nélkül kísérelt meg alkalmazkodni a különböző elvárásokhoz. A táj értékeit vagy a borkóstoltatáshoz fűződő sztereotípiákat ugyanolyan adottságnak kezelték, mint a technológiából következő elvárásokat: átértelmezték, újragondolták őket, majd a kortárs építészet nyelvén megfogalmazták válaszaikat.

A budapesti Art Front iroda tervezői fontos szerepet szántak az anyagválasztásnak. Az amúgy vasbeton szerkezetű épületegyüttes TERCA téglaburkolata szabálytalan felületével, homokbefúvással előállított egyedi jellegével meghatározza az összképet.

 

 

 

A helyi építészeti kultúra tiszteletének legfontosabb momentuma, hogy a bevezetőben említett pincesorok képe visszaköszön a raktárépület egymástól eltolt, házacskákat imitáló elrendezésben. Ugyanennek a gondolatnak egy teljesen más megjelenítése figyelhető meg a hátsó nagycsarnoknál. Ott az éjszakai homlokzatra világítással íródik ki a pincetetők ritmusképlete. A vernakuláris formakincs ily módon való megidézését szép gesztusnak tartom; olyan építészi szemléletnek, amely egyszerre mentes a szentimentalizmustól és a cinizmustól.

A modern üzemhez és a borfogyasztáshoz kötődő elvárások kettőssége a belső terekben jobban szétválasztható. A különböző helyszínek (irodák, kóstoltatók és vendégszobák) más és más hangulat megteremtését szolgálják. Ami közös bennük, az a kortárs nyelvezet: a legmodernebb gyártású, első osztályú bútorok kiválasztása, a míves burkolatok, a következetesen beépített fa nyílászárók és az ablakok fa lamellás árnyékolói. A gyártási folyamat high-tech minőségéhez leginkább az irodák világa kapcsolható. A háromszintes épület emeletére fémkorlátos lépcső vezet. A térelválasztó üvegfalak mögött egyedi jelentés nélküli, általánosan modern irodák tűnnek elő. Még sem idegen a borászattól ez a megfogalmazás: a palackok minimalista polcrendszeren való bemutatása mintha azt jelezné, hogy a szomszéd épületben készülő bor itt már modern szemlélettel kínált termék.

(Részlet az Octogonban megjelent írásból)

Szerző: Somogyi Krisztina

Fotó: Gőbölyös Luca és Komjáthy Miklós

 

 

 

 

 

 

Csányi Pincészet Rt., Villány

 

 

 

Építtető: Villányi Borászat Rt.
Vezető építész tervező: Kovács Csaba
Társtervező: Takács György
Munkatárs: dr. Kakasy László és Natta Anikó
Belsőépítész vezető tervező: Göbölyös Kristóf
Belsőépítész társtervező: Szentpéteri András és Kovács Csaba
Tervező cégek: Art Front Kft. (Budapest) és Takács és Társa Kft. (Pécs)

Statikai tervezés: Takács György - Takács és Társa Kft.
Épületgépészeti tervezés: Eördögh Zsolt - Hevaszer Kft.
Épületvillamossági tervezés: Horváth József - Bau-Consulting Kft.
Technológiai tervezés: Puskás István - Bálics-Metál Bt.
Út, vízelvezetés tervezése: Molnár István - Viaprodukt Kft.
Építészeti látványterv: Hinsenkamp Tamás, Németh Ákos - Archidata Kft.
Szentpéteri András - Deka-Design Kft.

Generál kivitelezõ: Kasza Kálmán - Magyar Építõ Rt.
Elektromos kivitelezés: Renczes László - Relavill Kereskedelmi és Szolgáltató Kft.
Gépészeti kivitelezés: Bérczy Gergely - Pannon Building
Asztalos ipari kivitelezés: Gellért Mara, Schrott Tamás - CÉH Belsőépítészeti Kft.
Kőfaragó munkák: Roót László - Roót Kft.
Homlokzatburkolat: Smigróczki Anita - Wienerberger Téglaipari Rt.
Burkolóanyagok: Szatmári Zsolt - Pontiplast Kft.
Ragasztott fa tartók: Zólomy Miklós - Lignum Európa Kft.