Diplomamunka egy spanyol kisvárosba

Szokolai Kata nem szokványos fába vágta a fejszét, mikor diplomamunkája helyszíneként El Puerto de Santa María városkáját választotta. A feladat meglehetősen összetett volt, egyszerre kellett megfelelni a műemléki védettségnek, az óceánpart menti változatos terepviszonyoknak, illetve a létesítmény programjába vett különböző funkcióknak.

A tervezett épület általános bemutatása
A diplomám tervezési helyszíne Spanyolország déli részén, El Puerto de Santa María nevű kisvárosban található, az óceánparton. Az építészeti program egy több mint másfél hektáros külvárosi terület revitalizációját foglalja magába, amelyben a helyszínen található XVII. századi, műemléki védettség alá tartozó erőd romjaihoz kapcsolódó, számos funkciót magába foglaló látogató központ létesül. Az épületet körülvevő közel 1,1 hektáros területen változatos felületű és használatú parkot alakítok ki.

Az építési helyszín átlagosan 10 méterrel a tenger szintje felett, egy földnyelven található. A terep a tenger irányába lejt, a telek bejárata kb. 14 méterrel a tengerszint felett fekszik. Az épület elhelyezésénél fontos szempont volt az 1600-as évek végén épült erőddel valamilyen téri kapcsolat létrehozása. Az erőd fennmaradt, többször megtört vonalú falára reagálva helyeztem el az épületemet, és ezzel egy védett belső tér alakul ki a helyenként 5 méteres magasságot is elérő fal és a ház között. Annak elkerülése érdekében, hogy az épület túl nagynak tűnjön a környék házaihoz, illetve a terület arányaihoz képest, egy a terepbe készített bevágásba helyeztem el a házat, amely lehetővé teszi, hogy a megközelítés oldaláról az épület csak egyszintesnek látszódjon, a tenger felőli oldalra viszont kétszintes homlokzattal néz.

 

 

Az épület legészakibb (a tengertől legtávolabb eső) homlokzata a talajjal a 11,75 méteres szinten találkozik, ebben a magasságban található az emeleti födém is, közvetlen bejáratokkal a fenti terepszintről. Az alsó szint födéme 8 méteres tengerszint feletti magasságban van, így az alsó szint északi falai támfalként viselkednek. A változatos téri kapcsolatok, megközelítési lehetőségek és különböző látványok feltárulása miatt sokféle használatot tudtam az épületnek adni. A nyugati szárny emeletén kávézó található, amely az óceánra és a homokos partra ad kiváló kilátást. A keleti szárnyban egy kétszintes kiállítótér kapott helyet, amely szintén erősen nyitott a tenger irányába, így érdekes összhangot teremthet az alkotások és természet látványainak összekapcsolódása. Az épület és a fal között kialakuló belső téren rendezendő szabadtéri koncertek, színházi előadások, fériák, városi megmozdulások kiszolgáló helyiségeit találhatjuk a földszint középső és nyugati részén (mosdók, raktár, színészeknek és zenészeknek kialakított öltözők).

Az épületet a tervezés során végig a területtel teljes összhangban fejlesztettem, szerettem volna, ha az egy átfogó koncepcióval válik újra használhatóvá ez az elhanyagolt földnyelv, és fellendíti a kulturális életet. Ennek szellemében úgy alakítottam ki a területen a burkolt és zöldfelületeket is, hogy azok a legtöbb használatot tegyék lehetővé. A burkolt sétányokat az elsősorban a tengerparttal párhuzamos (K-Ny) és arra merőleges (É-D) vonalak határozzák meg. A tengerpart vonalát követő sétányokból három van, ezek közül a legészakibb a legalkalmasabb a parkon való áthaladáshoz, sétáláshoz, futáshoz, biciklizéshez. A déli sétány az erőd falára tapadva, a külső-belső oldalon azzal együtt kanyarog. A belső oldalon változó magasságokban halad, és a különböző szinteken sétálók a falban meglévő lyukakon át, vagy épp a fal felett élvezhetik a különböző látványokat. A középső sétáló út pedig magán az épületen halad, a kelet felől érkezők egy hosszú rámpán juthatnak fel a változatos felületű tetőteraszra, ahonnan utána nyugat felé haladva egy lépcsőn a kávézó előtti fedett teraszra jutnak. A merőleges utak az előbbiek összekapcsolására szolgálnak, így ezekről indulnak, és ezekben futnak össze a párhuzamos sétányok, valamint az épület főbejárataként szolgáló lépcső is a tenger irányába vezet.

A helyszín pontos bemutatása
El Puerto de Santa María

El Puerto de Santa María a harmadik legfontosabb település az öbölben Cádiz és Rota után. Mindig is szoros kapcsolatban állt a Guadalete-folyóval, amelynek torkolatánál alapították. Az öböl védelmét több erődítmény közösen látta el, mindegyikük védelmi vonalát az öböl felé építették ki. Ezen erődök ereje a Santa Catalinában összpontosult, amely a cádizi félszigettel szemben, egy kiugró földnyelven épült fel. Romjait már-már magába olvasztja a nagy léptékben terjeszkedő város, mégis kivehető a tengerre néző erődfal. Belsejében melléképületek álltak, többek között egy templom és egy kör alaprajzú torony is, amelynek alapját ma is láthatjuk. […]

A Santa Catalina erőd
A Santa Catalina eredetileg egy sokszög alaprajzú erőd volt, amely az 1600-as évek végén épült. Az öböl védelmét egy déli bástyavonallal látta el, amelyben akár 15 tüzérségi egység is elfért. Egy az épülettől független toronyból pedig kiválóan belátható volt az öböl széles bejárata. Ahogyan a térképeken láthatjuk, az alaprajz ábrázolása eltér a különböző időszakokban. Ennek két oka is lehet. Az egyik, hogy a térképek készítői csak jelképes alaprajzzal vagy feljegyzések alapján ábrázolták a várakat. A másik ok az lehet, hogy először valóban megépült a négyszög alaprajzú, óolasz bástyás erőd, majd egy földrengés miatt leomlott a földnyelv egy része az épülettel együtt, és az így megmaradt falakat felhasználva, egy félkör alakú erődöt építettek vissza.

Műemléki védelem
Az 1949-ben kiadott, műemlékek besorolásáról szóló rendelet alapján az erőd műemléki védelmet kapott, miután 1993-ban Andalúzia tartományi tanácsa (Junta de Andalucía) hozzájárult a tartomány várainak és erődjeinek különleges védelmének elismeréséhez.

 

 

A koncepció legfontosabb elemeinek bemutatása
Kapcsolat a Santa Catalina erőd falával
A tervezés kezdetétől legfontosabb kérdésnek tekintettem a fallal való kapcsolat kialakításának lehetőségeit, és igyekeztem olyan megoldást találni, amelynél érdekes viszony alakul ki a tervezett épület és az erőd falai között anélkül, hogy egyik túlságosan elnyomná a másikat. […] Kísérletezgetések során jutottam el a most feldolgozott megoldásig. A jelenlegi elgondolás az, hogy a faltól elhúzva telepítem az épületet, mégis olyan kialakítással, hogy ezáltal egy erős téri kapcsolat alakul ki a két elem között. A fal vonalára reagálva helyeztem tehát el az épületet, annak mint egy torz tükörképeként, és így egy sokszög alakú, védett belső tér alakul ki, amely lehetőséget teremt számos esemény megrendezésére.

A belső tér adta lehetőségeket az alábbi funkciósémákon ábrázoltam:
A tér egyik fő használati lehetősége a színházi előadások, komoly- és könnyűzenei koncertek megrendezése, ahol a színpad vagy a fal vagy az épület öblében helyezkedne el, attól függően, hogy milyen akusztikai elvárások vannak az előadással kapcsolatban. Ennek megfelelően vagy a nézőtér vagy a színpad egy épített talapzatra kerülne, hogy a szükséges látási, erősítési és megvilágítási igényeket ki lehessen elégíteni. Ezek az előadások időszakosak lennének (mint ahogy pl. a Szegedi Szabadtéri Játékok). A harmadik funkcióséma könyvvásárok vagy gasztronómiai rendezvények használati lehetőségét mutatja be. Utóbbinak igen nagy hagyománya van Spanyolországban, szinte minden városnak saját ünnepe van, amelyen a helyi lakosok bevonásával, számos étellel-itallal kapcsolatos programot szerveznek. A negyedik rajz azt mutatja, hogy akár szabadtéri kiállítások is helyet kaphatnak a téren. A kiállításokhoz kapcsolódóan kisebb csoportfoglalkozásokat is lehet szervezni a téren, amely összeköthető a helyi iskolák oktatási anyagával.

Sétányok rendszere, a terület összefogására kidolgozott építészeti koncepció
A terület viszonylag nagy lejtésű, ezért az egyes szintek közötti kapcsolat megteremtése fontos volt. A közlekedő felületeknek alapvetően három szintje van, ahogy ezt már a bevezetőben említettem. A legfelső, burkolt sétány az eredetivel közel azonos vonalvezetésben a terület hosszában a korábban is meglévő átközlekedést teszi lehetővé. Ezen a felső területen igyekeztem egy változatos felületű, pihenésre és sportolásra is alkalmas parkot kialakítani. A sportolási lehetőségek megteremtését azért tartottam fontosnak, mert a településen végighúzódó „Egészséges élet útvonal" a helyszínt is érinti. Ezért szerettem volna biztosítani a sportolni vágyók számára is megfelelő lehetőségeket. Így elhelyeztem a terület bejáratánál egy biciklitárolót, hogy a helyszínre biciklivel érkezők is biztonságosan elhelyezhessék a kerékpárjaikat. Valamint a park északnyugati részében ún. sportparknak adtam helyet, aminek tipikus berendezései Spanyolországban számos városi parkban megtalálhatók.

 

 

A középső területen az épület tömege húzódik, amelyet szintén szerettem volna integrálni a sétányok rendszerébe. A középső út épp ezért felvezet a tetőre, ahonnan az egész öböl jól belátható. Ez a tetőszinti járható felület üldögélésre ugyanúgy alkalmas lehet, mint kisebb iskolai foglalkozások, előadások megtartására. Annak érdekében, hogy a sétányok rendszerébe szervesen kapcsolódjon ez az útvonal is, a terület mindkét fő megközelítési irányából feljáratot adtam. A nyugati oldalon a le- illetve feljutást egy lépcsővel oldottam meg, amely közvetlenül a kávézó bejáratához vezet. A tetőfelület burkolt és zöld felületekkel tagolt, a burkolatváltást úgy alakítottam ki, hogy azok egyben ülőfelületként is szolgáljanak.

Az épület előtt húzódó sétány a harmadik alternatívakén pedig lehetőséget ad arra, hogy az egyébként 4-5 méterrel a terület fölé magasodó falak ne vágják el annyira a belső teret az óceántól, hanem az fal eredetileg kialakított, változó magasságban található nyílásain át ki lehessen látni az öbölre. Ez a sétány a közlekedésnek két szinten is lehetőséget ad: a felső változó magasságú szintekről az emberek átláthatnak a tengerre, ezzel egy időben viszont, ahol a belmagasság a sétány járószintje alatt megengedi, alul egy folyosót alakítottam ki, amelyben a fénnyel való játék válik főszereplővé.    A fennsíkon kialakítandó sétányokon kívül szerettem volna összekapcsolni a területet a fennsík két oldalán található stranddal is, amelyekről eddig igen nehéz volt a feljutás, illetve csak nagy kerülő árán lehetett megoldani. Ezáltal a fürdőzők is könnyedén felsétálhatnak az épülethez.

Funkcionális összetettség
A helyszínre rátalálva próbáltam meghatározni, hogy milyen funkciójú épület kerülhet a területre. Első elgondolásom szerint egy óceánkutatót terveztem a területre, amely részben kutatási funkciókkal, részben pedig az ahhoz kapcsolódó közfunkciókkal is bír, valamint egy kávézó-étterem kapott volna helyet egy különálló épületben. Azért gondoltam ezt egy jó választásnak, mert a helyszínnel kapcsolatban tett korábbi javaslatokban egy környezetvédelmi kutatóközpont létesítése szerepelt. Ezen kívül Spanyolországnak egy igen kiterjedt óceánkutató-hálózata van, és valamennyi nagyvárosban van székhelye, kivéve ezt a területet. (Cádizban van egy részleg, amely részben foglalkozik az óceánkutatással, de elsősorban csak a halászattal.)

A konzultációk során azonban kiderült, hogy sokkal inkább egy olyan funkció működne jobban, amely a közönséget jobban vonzza, és ezzel együtt képes a fal műemléki jellegét kissé hangsúlyozni, megmutatni az embereknek, hogy milyen történelemmel bír a hely. Ennek szellemében egy olyan komplexumot igyekeztem kialakítani, amely sokféle használatot tesz lehetővé, és amely a nap minden szakában vonzani képes a közönséget. Ezen túl mind a területtel, mind az épített és műemléki környezettel megpróbáltam foglalkozni. Lehetőséget szerettem volna teremteni a kulturális élet kialakítására, közösségformálásra, és sportolásra. Így alakult ki a jelenlegi épület, amelyben a belső térben közösségi programok kaphatnak helyet (és ezekhez tartozik egy mosdókból, művészöltözőkből és raktárból álló kiszolgáló helyiségsor). A keleti szárnyban egy kétszintes kiállítótér található, amely részben a hely történetével foglalkozna, bemutatva Amerika felfedezésének és a Santa María hajó építésének történetét, az erőd szerepét a déli partok védelmében, és a történelmi ismertetésen kívül művészeti kiállítások is helyet kaphatnak. Ehhez a kiállítótérhez tarozik egy kisebb vetítőterem a recepció közvetlen közelében. Manapság már elengedhetetlen az audiovizuális prezentáció a kiállításokhoz kapcsolódóan.

 

 

A vetítőterem felett egy úgy nevezett cámara oscura (vagy obscura) található, amelyben az öböl teljes területének bemutatása lehetővé válik egy olyan optikai megoldás által, amely a tetősík feletti magasságában körbefordul és bevetíti a belső, sötét térbe a kinti látványt, távcsőként közel hozva azt. Ez a megoldás modern formában mutatja be az erőd eredeti funkcióját, azaz a környék megfigyelését és így lehetőséget ad az öböl és a többi meglévő erőd bemutatására. Az épület nyugati szárnyában a kiszolgáló helyiségek felett egy kávézó található, amely két oldalán is hosszan üvegezett, így a járókelők elől nem zárja el az óceán látványát, ezzel egyszerre pedig invitálja az embert, hogy betérjen, és nyugodtan ülve élvezhesse a kilátást. A környéken igen kevés kávézó vagy étterem jellegű épület található, mivel a terület első sorban lakóövezetként funkcionál. Éppen ezért jó hatással lehet a környék életére egy ilyen kávézó megjelenése.

Energiatudatos építészeti megoldások
Az éghajlati és földrajzi adottságok kiváló lehetőséget nyújtanak arra, hogy a megújuló energiákat maximálisan kihasználjam a tervezés során. Az óceán közelségének köszönhetően az épület fűtése és hűtése egyaránt megoldható egy óceánvíz hőcserélővel, amelynek csőkígyója az óceán fenekére lefektetett és lehorgonyzott.     Másik helyi adottság a napenergia, amelynek intenzitása és a napsütéses órák száma is magasabb a nálunk mért értékeknél. (A földre lesugárzott teljesítmény éves átlagos értéke naponta 4,6-5 kWh/m2 nagyságú Cádizban, ezzel szemben Budapesten csak 3,17 kWh/m2.). Ennek kihasználására napkollektorokat helyeztem el a tetőfelületen, amelyek az épület teljes használati melegvíz igényét képesek kiszolgálni, valamint napelemeket, amelyek nagyjából az elektromos fogyasztás 1/3-1/4 részét képesek kiszolgálni, csökkentve az épület üzemeltetési költségeit. Az energiatudatos megoldásokon kívül igyekeztem a csapadékvíz megfelelő kezelésére, mivel a területen kialakítandó parknak szüksége lesz öntözésre, és ezt teljes mértékben vezetékes vízből megoldani nem lenne sem környezetbarát, sem olcsó megoldás. Éppen ezért az épülettől nyugatra eső területen három, egyenként 8-10 m3 méretű földbe süllyesztett tartályt helyeztem el, amelyek a szennyvíz, a csapadékvíz és az óceánvíz tárolására szolgálnak. Utóbbit azért szivattyúzzuk fel, hogy a burkolt felületeket ezzel tisztítsuk, szintén ivóvíz helyett. A belső tér anyagának kiválasztásánál ezt is szem előtt tartottam, hogy az óceánvíz sem az anyagában sem a színében ne okozzon kárt.

Anyaghasználat
Az épület igen tömbszerű és egyszerű tömegalakítású, a burkolatokkal is szerettem volna ezt erősíteni. A falszerkezetek helyszínen készülő maghőszigetelt vasbeton anyagúak, amelyek a külső és a belső oldalon is látszó felületűek. A belső oldalon sík beton felület van, mintázat nélkül, meszelve, hogy világosabb legyen a belső tér, a külsőn a nyers betonfelület adja majd a végső megjelenést. Hagyományos zsaluzattal készült hatást kelt a fa erezetét megőrző felület, amely az épület teljes homlokzatán megjelenik majd, azonban a zsaluzáshoz, a látszattól eltérően, előregyártott mintázatú zsalutáblát alkalmazunk. A külső burkolt sétányok, a tetőfelület és a belső tér burkolata helyi építőanyagból (Andalúziában bányászott) travertinből készülnek. A kisebb sétányok, amelyek első sorban nem közlekedésre szolgálnak, föld-fakéreg keverékkel borítottak, így a sétálóknak és a futóknak is jobb talajt biztosítanak a sportoláshoz. A nagy felületű függönyfalak szerkezete alumínium. A fal mentén kialakított sétány faszerkezetű. […]

Szokolai Kata