Egy gettó új élete?

A Thököly út, Dózsa György út és Verseny utca által körülhatárolt háromszög alakú terület a hetedik kerület egy félreeső elhanyagolt negyede. A nemrég felújított Keleti pályaudvar előtti Baross tér mellett, annak mintegy közvetlen folytatásaként elhelyezkedő mackósajt alakú városrészt a kerület által megrendelt, 2015-ben készült Budapest VII. kerület Erzsébetváros Integrált Településfejlesztési Stratégiája is „társadalmilag és fizikailag leginkább leromlott terület"-ként klasszifikálta. Mi több, a Pest Budapest Konzorcium által elkészített előbb említett Stratégia nem köntörfalaz, a Verseny utca épületeit szó szerint „elgettósodott"-nak titulája.

Érdekes megfogalmazás ez egy 21. századi városfejlesztési tanácsadó cégtől. Az értelmező szótár szerint a gettó szót vagy történelmi, vagy szinte kizárólag csak pejoratív értelemben használják. A stratégia megálmodóainak szóhasználatát itt most nem elemezném tovább, habár az szakmai, valamint emberiességi szempontokból megkérdőjelezhető. Azt hiszem, a velős megfogalmazást summázhatjuk úgy, hogy a Thököly út - Dózsa György út és a Verseny utca által határolt városrész, amelybe beletartozik még a Murányi utca eleje, a Jobbágy utca és a Százház utca is, komoly szociális problémákat mutat és igazi urbanisztikai és városfejlesztési kihívásokkal rendelkező terület. A stratégiát összeállító településfejlesztő szakemberek a területet meglehetősen leleményesen el is nevezték „Százház utca és környéke akcióterületnek - AT5" –nek.

A Százház utcára és környékére egyébként sosem volt jellemző a kimagasló minőségű épített környezet vagy a felsőbb osztályok illusztris lakóközössége. A városrész védjegyét adó Százház utca onnan kapta a nevét, hogy 1875-ben egy amerikai üzleti háttérrel rendelkező magyar befektető 100 teljesen egyforma, alacsony komfortú egyszintes házat építtetett befektetés céljából az Ocker Márkus virágkertésztől megvásárolt telken, ami előzőleg rózsaültetvény volt. A századfordulóra jellemző városiadás és iparosodás korszakában jó üzletnek tűnhetett a telek beépítése lakóházakkal, hogy azok a megállíthatatlanul növekvő számú gyári munkások és kispolgárok lakhatási igényeit orvosolják, míg a befektetők zsebeit busás haszonnal béleljék ki, ám a vállalkozást bedöntötte a nagy hitelválság, ezért az egész fejlesztés a bécsi Központi Földhitelbank tulajdonába került.

1884-ben a szomszédban megépült a Keleti pályaudvar, a mostani hetedik kerület, csak úgy, mint a város többi része, rohamléptekkel fejlődött. Sorra épültek a három-, négyemeletes igényes bérházak, ezzel egyidőben pedig a Százház utca környéke a kis, egyemeletes, alacsony komfortú épületeivel egyre inkább leromlott és marginalizálódott. Kovács Lydia 1913-ban már a következőkről számol be: „A keleti pályaudvar mellett, a Thököly és az Aréna út modern palotái mögött rejtőzik a régi apacsfészek, Budapest székesfővárosnak legtipikusabb nyomortanyája". Békés Pál Csikágócímű regényének 1920 körül játszódó részében „a vidék legveszedelmesebb zuga"-ként említi a városrészt, ahonnan „a világháború előtt, amelynek nem volt még sorszáma, hajnalonta újságpapírba csomagolt, halott csecsemőket vittek a Fehér Kereszt Kórházba".

Az 1970-es évekre a városrész állapota csak tovább romlott, Fekete Gábor 1970-ben a Népszabadságban megjelent, A pesti Csikágó című cikkében számot ad a Százház utca környékén fennálló áldatlan állapotokról. Többek között a bűnözés burjánzását és a korszerűtlen, leromlott épületeket emeli ki. Így ír: „lakni úgy laknak, mint ők vagy elődeik fél évszázaddal ezelőtt".

Napjainkra, az utca nevén kívül már semmi sem emlékeztet a rosszhírű telepre. Az névadó vityillókból 2010-re az utolsót is lebontották.

Az ingatlanárak felértékelődésének köszönhetően, amiben feltehetően nagy szerepet kapott a környékbeli infrastrukturális és egyéb nagyberuházások elvégzése, illetve megkezdése (például a 4-es metró, a Baross tér felújítása, az Aréna Pláza, a Garay téri vásárcsarnok és a Puskás Aréna építése), a 2000-es évektől jelentős fejlődésnek indult a környék. A komfort nélküli szanált házak helyén sorra épültek itt az igényes új lakóépületek. Számos közülük nagy teraszokkal és tetőkerttel. Nyilvánvalóan a felsőközéposztályt célozva meg potenciális lakóként. A környék dzsentrifikációja és a lakók cserélődése szemmel láthatóan magabiztos tempóban kezdett el haladni.

A dzsentrifikációt tovább erősítve, illetve annak következményeként társasházak újultak meg. A Verseny utca 10. például önerőből tatarozta külső homlokzatát, aminek folytán az 1899-ben Relle Mátyás hentesmester megrendelésére épült, igen leromlott állapotú, négyemeletes eklektikus sarokház újra a környék éke lett.

A hetedik kerület önkormányzata jelentősen elköteleződött és tevékeny szerepet játszott, valamint játszik a környék fejlődésének formálásában. 2012-re felújíttatott egy leromlott állapotú házat a Murányi utca és Százház utca sarkán.

2018-ban az önkormányzat felújította a Murányi utca és Verseny utca sarkán található kutyafuttatót és telepített ide mintegy két tucat fát. Továbbá, szintén 2018-ban az önkormányzat felújította a rossz szerkezetű, macskaköves Jobbágy utcát. Igényes utcaképet és új parkolási rendet alakítottak ki egy fákkal beültetett kis zöld felülettel a Jobbágy utca és Verseny utca találkozásánál a Verseny utca 10. előtt. Habár néhány pad biztos nem ártott volna erre a kis térre, talán ezt a hiányosságot a későbbiekben pótolják.

A Százház utca és Jobbágy utca közötti önkormányzati telken (Százház utca 1-27.) 2009-ig egy önkormányzati fenntartású sportcsarnok állt. Itt sportolhattak a kerületi iskolások és más mozogni vágyók. Sajnos a kerület vezetése a sportcsarnokot közvetlenül annak 75 millió forintos európai uniós támogatásból való felújítása után lebontotta. Sok mindent terveztek azóta ide, uszodát, új sportcsarnokot, iroda és bevásárló komplexumot, szociális bérlakástömböt. Szerencsére azonban külső finanszírozás híján egyik sem valósulhatott meg. Most viszont úgy tűnik, az önkormányzat rákényszerül a legésszerűbb funkció megvalósítására egy olyan kerületben, ahol az összes kerület közül a legkevesebb a zöldterület: parkot fog építeni.

A közparknak 2018-ra kellett volna elkészülnie, de a kivitelezés csúszása miatt csak 2019-ben fog megvalósulni. A tervek ígéretesek, és egy szakszerű kivitelezés után a városvezetőség 4500 nm-en elterülő, a kerület legnagyobb és legigényesebb pihenő parkját adhatja majd át a polgároknak. Vitathatatlan, hogy zöldfelületre hatalmas szükség van a kerületben, talán a legnagyobb. Ezzel a lépéssel az önkormányzat hatalmas löketet adhat a Százház utca és környéke további fejlődésének. Közismert, hogy a zöldfelület nagyon jó hatással van egy környék egészségi mutatóira, társadalmi kapcsolatokat erősít, egyfajta önbecsülést ad a lakosoknak, integrálva ezzel a leszakadó rétegeket és nem utolsó sorban jelentősen felértékeli a közeli ingatlanokat. Megnövekedett átmenő forgalmat generál, amiből a környékbeli vállalkozások, boltok, éttermek profitálhatnak, ezáltal gazdasági és szociális katalizátorként hathat.

Az új park neve még nem ismert, szép mementója lenne a városrész történelmének és játékosan tükrözné annak megújuló természetét, ha Százparknak hívhatnánk és nem Gettóparknak.

Jelinek Júda

A cikk a Summa Artium Alapítvány, a Budapest folyóirat és az Építészfórum pályázata nyomán született.