Közélet, hírek

Egy pavilon élete

1/12

?>
?>
?>
?>
?>
?>
?>
?>
?>
?>
?>
?>
1/12

Egy pavilon élete
Közélet, hírek

Egy pavilon élete

2005.09.30. 09:46

Cikkinfó

Építészek, alkotók:
Berényi Zsófia

Beszámoló az EASA2005 táborról

Éppen egy hónapja ért véget a Svájcban megrendezett EASA2005 nemzetközi diáktalálkozó. Az EASA (European Architecture Students´ Assembly) egy európai építészhallgatókat tömörítő szervezet, amely minden évben másik országban tartja kéthetes találkozóját. Az EASA2005 találkozó 2005. augusztus 6-tól 21-ig tartott, a helyszín a svájci Graubünden tartomány egy 400 fős települése, Bergün volt. A téma - Trans-Transit-Transition - visszaköszönt a település helyzetében is: az Albula-vasút kiépítésig (1900-as évek eleje) ez volt az utolsó pihenőhely a hágó előtt a tranzitforgalom részére.



A találkozó résztvevői csaknem 40 országból érkeztek, az európai országokon kívül kiegészülve tengerentúli (USA, Venezuela) valamint izraeli és palesztin vendégekkel. Így a tábor két hete alatt a település "lakossága" újabb 400 fővel növekedett. A résztvevők különböző workshopok közül választhattak. Ezek közül kiemelten fontos volt a nyertes pályamű, a pavilon megépítése. A pavilon terveire pályázatot hirdettek 2005. februárjában, amit nem kis meglepetésünkre mi (Berényi Zsófia és Deigner Ágnes) nyertünk meg. A jó hír teljesen váratlanul ért, hiszen ezelőtt egyikünk sem vett részt semmilyen pályázaton, és első próbálkozásra nem számítottunk ekkor sikerre.



Májustól a tábor kezdetéig e-mailen egyeztettünk a szervezőkkel, ők értesítettek, hogy kissé megváltoztatták a szerkezetet, és valamilyen erős, helyi tradíciójú szerkezetre cserélték. Csak a tábor harmadik napja után jöttünk rá, hogy ez a szerkezet boronafalasra cserélését jelentette. A bíráló bizottság a pavilon tömegét, differenciált términőségeit, használhatóságát értékelte igazán, a rugalmasságot sugárzó bútorszerűséget viszont elvetette. Ellentétesnek érzem viszont a kezdetben leszögezett szempontokkal, hogy a boronafalas szerkezet már nem tudta teljesíteni az egyik fő elvárást: technológiája folytán nem lehetett 10 nap alatt elkészíteni, mert tető és kapuk nélkül valójában száradni, zsugorodni hagyják jövő tavaszig, és végleges formát akkor fog kapni. Emellett a fa és beton kapcsolatát sem oldották meg. Amikor ezt felvetettük, megnyugtattak, hogy nem az örökkévalóságnak építjük. Számomra viszont a boronafalas építmények éppen az időtlenséget sugározzák.

A rajz egy lény születése volt, ami igazából bennünk élt egy formában, és amit én szerves egységnek éreztem szerkezetében, tömegében. Arra a gondolatra jutottam, hogy az elkészülő építmény már nem olyan, amilyennek mi megálmodtuk, hanem a maga útján fejlődik tovább, a gazdái hasznára, amit lehet, hogy mi valóban nem tudtunk messziről olyan jól meglátni. Az építkezést két helyi asztalos-építőmester segítségével vezették. Úgy éreztük, az átalakult tervnek már nem feltétlenül van szüksége a kezdeti ötletadók részvételére, így egy másik, érdekes foglalkozásra jelentkeztünk.



Míg növekedett az építmény, peregtek az események a táborban. Napközben zajlottak a workshopok, és a legkülönbözőbb helyeken jelentek meg új tárgyak. Az előadások során számos fiatal építésziroda bemutatkozott, ugyanakkor több gondolatébresztő, az építészethez csak lazábban kapcsolódó témájú előadás is volt. A workshopokat előre egyeztetett téma alapján tutorok tartották. Az építkezős-kétkezi munkástól kezdve a kirándulós, farigcsálós, elméleti, valamint számítógépes programokat ismertető foglalkozások közül lehetett választani. A tábor végén a résztvevők vetítéssel, kiállítással egybekötött beszámolókkal mutatták be a munkájuk eredményeit. A pavilon megnyitóján örömmel néztük a sok embert a falak között. A benne lévő emberek adtak igazán értelmet, léptéket, az ő viszonylatukban éreztük meg a teret, amit még sosem láttam így valósággá válni a rajzból. Sikerült megbarátkoznunk az új formájával, talán kicsit elegánsabb, és jobban a helyhez kötődő lett, mint amilyet mi elképzeltünk itthonról, a környezet ismerete nélkül.

Amint az epiteszforum.hu-n már korábban is szerepelt, jövőre a kéthetes találkozónak Budapest ad helyet, témája pedig a Közhely lesz. Jelenleg a szponzorokkal, valamint megfelelő helyszínekről folynak tárgyalások.

Berényi Zsófia

(Köszönet a Firka Stúdió segítségéért.)

EASA - www.easa.tk, easa.antville.org
EASA2005 - www.easa005.ch

Vélemények (0)
Új hozzászólás
Nézőpontok/Történet

A Salgótarjáni utcai zsidó temető // Egy hely + Építészfórum

2024.03.20. 14:15
9:15

Idén lesz 150 éves Budapest legkülönlegesebb zsidó temetője. Tervezett ide monumentális síremlékeket és ravatalozót Lajta Béla, és számos nagy múltú zsidó család tagjait temették itt el, melyek közül méretében kiemelkedik a Hatvany-Deutsch család mauzóleuma. A temetőt az 50-es években bezárták; különleges hangulatát az ősi motívumokat és modern formákat ötvöző síremlékek, és az azokat fokozatosan visszahódító természet dzsungele adják.

Idén lesz 150 éves Budapest legkülönlegesebb zsidó temetője. Tervezett ide monumentális síremlékeket és ravatalozót Lajta Béla, és számos nagy múltú zsidó család tagjait temették itt el, melyek közül méretében kiemelkedik a Hatvany-Deutsch család mauzóleuma. A temetőt az 50-es években bezárták; különleges hangulatát az ősi motívumokat és modern formákat ötvöző síremlékek, és az azokat fokozatosan visszahódító természet dzsungele adják.

Design

Premontrei templom, Ócsa // Egy hely + Építészfórum

2024.03.20. 14:14
8:50

800 éve épült Magyarország egyik legszebb román kori erődtemploma, a premontrei bazilika. Az Egy hely új részéből többek között kiderül, hogy miként alakult a román, gótikus és barokk stíluselemeinek keveredése, és hogy milyen filmes produkciók díszleteiként szolgált.

800 éve épült Magyarország egyik legszebb román kori erődtemploma, a premontrei bazilika. Az Egy hely új részéből többek között kiderül, hogy miként alakult a román, gótikus és barokk stíluselemeinek keveredése, és hogy milyen filmes produkciók díszleteiként szolgált.