Egy várnak torony kell?

Az 1990-es évek közepén elvégzett állagmegóvó munkálatok után ismét időszerű a hollókői vár helyreállítása: a Komjáthyné Kremnicsán Ilona vezetésével készült tervek legérzékenyebb pontja a donzsonra helyezendő toronysisak, melynek eredeti formájáról a kutatások során semmi sem derült ki. A Központi Építészeti-Műszaki Tervtanács május 28-i vitáján is többnyire erről volt szó.

Egy rom helyreállítása kapcsán mindig ezer kérdés vetődik fel – különösen ha az adott épülettöredék a magyarországi klíma és nemtörődömség hatásainak van kitéve. Az állagmegóvás technikai problémáin túl szinte minden esetben újraindul a klasszikus műemlékvédelmi polémia, mely az „értelmező rekonstrukció" definiálása körül folyik. Az épületeket kvázi dokumentumként konzerválni igyekvő műemlékvédelmi-művészettörténeti szemlélet az „egyedi" rekonstrukcióját támogatja, vagyis csak olyan kiegészítéseket tart megengedhetőnek, amely a fennmaradt töredékekből teljes bizonyossággal kikövetkeztethető – ott, ahol az adatok homályossá válnak, megáll. Egy másik felfogás a laikus érdeklődők szempontjaira hivatkozva „teljes élményt" akar kínálni, vagyis az adott épülettípussal kapcsolatos általánosságokat és „a kor levegőjét" idézné fel.

Nem volt ez másként a Központi Műszaki-Építészeti Tervtanács május 28-i ülésén sem, bár a téma, a hollókői vár rekonstrukciós állagmegóvásának elvi engedélyezési terve kapcsán számos, a két pólus között átmenetet képező elgondolás is hangot kapott. Az előtervek készítőjétől, Komjáthyné Kremnicsán Ilonától megtudtuk, hogy a 13–15. században kiépült vár 1966–1969-ben a régészeti kutatást követően állagmegóvó munkálatokon, kisebb kiegészítéseken esett át. A vár alaposabb helyreállítására 1996-ban került sor, ám akkor több falszakasz és részlet restaurálását nem tudták elvégezni, s a környezetet sem rendezték (mindként projekt építésze Kremnicsán Ilona volt, az utóbbi esetben Mendele Ferenccel közösen).

 

 

Hollókő önkormányzata nemrég felkereste a korábbi tervezőket és a vár régészeti kutatását vezető Mezősiné Dr. Kozák Évát, hogy együttesen alkossák meg az ismét időszerűvé vált helyreállítás koncepcióját. A tervek szerint kiegészítenék a bejárati kaput; részlegesen felmagasítanák a külső falakat, s néhányat rekonstruálnának a hozzájuk kapcsolódó helyiségek közül (lefedéssel). A külső fal teljesen leomlott részének egy szakaszát rekonstruálnák – az új falhoz a belső oldalon vécécsoportot illesztenének. Szintén rekonstruálnák az egyik oldalán eredeti magasságában fennmaradt torony belső födémeit, lépcsőit és karzatait a nyomok, lőrés- és ablakkiosztások alapján. Megépítenék a toronysisakot is, bár ennek egykori formájára semmiféle töredék, nyom vagy egyéb adat nem utal.

A toronysisakra több változat is született: az egyszerű sátortető mellett megjelenik a gótikára jellemző, magasra nyúló, meredek kontyolt tető is. Kremnicsán Ilona rámutatott, hogy lehetőség van a feltárások során előkerült faragott kőelemek alapján mérműves ablakkeretezések és egyéb nyílások rekonstrukciójára is, sőt néhány esetben az egyes töredékek eredeti helye is megállapítható. Megemlítette, hogy a várból és környékéről előkerült leletekből a helyreállított helyiségekben kiállítást lehetne készíteni, bár ebben a kérdésben a munkatársak egy része eltérő véleményen van: inkább egy különálló épületben kellene berendezni a vármúzeumot, mert a régi falak között nincsenek megfelelő körülmények a tárgyak szakszerű tárolására.

A terveket két opponens is górcső alá vette: Bugár-Mészáros Károly igazgatója a helyreállítási koncepció történeti-elméleti vonatkozású részleteiről, Erő Zoltán a kiegészítések építészeti megoldásairól mondott véleményt.

Erő Zoltán, noha a rekonstrukció értékelése illetve hitelességének vizsgálata elől kitért, hosszasan elemezte az ezzel kapcsolatos problémákat. „Rom-e még a rom, vagy már épület?" – tette fel a költői kérdést a tervek láttán. Szerinte elfogadható a helyiségsor lefedése, az ablakkeretek és a donzson födémeinek rekonstrukciója, ugyanakkor spekulatívnak tartja a „régi-új" falakhoz tapadó vécécsoportot. A toronysisak kérdésében nem foglalt állást egyértelműen, mint mondja, „a terv egyszerű üzenete az: a vár úgy vár, ha tornya van, de nem akarja a valahai pompát helyreállítani."

Bugár-Mészáros Károly opponenciájában fel sem merült a kérdés, hogy lehet-e bármiféle új toronysisakra gondolni – számára a terveken szereplő toronysisakkal csak annyi a probléma, hogy eredetileg magasabb lehetett. Hozzátette, a sisak héjazatának anyagául a terméspalát javasolja. Bugár-Mészáros szerint a hollókői donzson ahhoz az építés korában Európa-szerte elterjedt típushoz tartozik, mely kápolnát, kincstárat és lakóemeletet is rejtett magában: a kődongaboltozatos pince fölött egy famennyezetes szint következett, mely faszerkezetű dongaboltozattal fedett emeletet hordozott. Mint mondja, a terv lényegében ennek a rendszernek a rekonstrukcióját végezte el. A belső terek helyreállítása során olyan művelődéstörténeti igényű koncepciót javasol, mely a vár egykori életét nemcsak építészeti, de belsőépítészeti eszközökkel is visszaidézi. A különböző 14–15. századi forrásokból, enteriőr-ábrázolásokból kiinduló berendezést készítene a vár funkciójához és kultúrtörténeti „helyéhez" illeszkedő eredeti táblaképek, bútorok felhasználásával. Véleménye szerint az épület számos helyisége (kiszolgálóterek, konyha, műhelyek stb.) viszonylag pontosan rekonstruálható.

 

 

A vita Arnóth Ádám, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal Tervtanácsának elnöke hozzászólásával kezdődött, aki élesen szembehelyezkedett a tervvel: a terv olyan elvi rekonstrukciót mutat, melynek megítélése nem a tervtanács dolga, a hitelesség kérdésével inkább az építészettörténeti kutatásnak kell foglalkoznia. A szakmai tisztesség azt mondatja, hogy egyáltalán nem tudjuk, milyen lehetett a toronysisak, s hogy a bemutatott terv csak bizonytalan, historizáló megoldáshoz vezethet – hangsúlyozta, majd folytatta: egy olyan védőtető lehet a megoldás, amely például Scarpa, Chipperfield vagy Souto de Moura szellemével rokon szemléletű koncepciót követ. Az épületet romként kell megőrizni, hogy megmaradhasson dokumentumértékűnek – a kultúrtörténeti helyreállítás az általánost az egyedi és az eredeti fölé helyezi. Arnóth szerint nem szükséges ennyi régi-új helyiségeket létrehozni a várban, jó kiállítóteret úgysem lehet bennük majd kialakítani. Természetesen kisebb kiegészítéseket el tud képzelni, de ilyen mértékű építkezést nem támogathat.

A védőtetőknek önmagukban nincs értelmük, a nedvességtől való védelem szándéka nem elég – mondja Baliga Kornél. A lefedéseknek mindig valamilyen funkciót is kell szolgálniuk, s úgy kell megépíteni, hogy azt el lehessen bontani, hogy „újragondolható" legyen. Baliga emellett egyetért Bugár-Mészáros Károly nagyívű elképzeléseivel.

Skardelli György akkor örülne igazán, ha állandó életet lehetne bevinni a várba, s ennek érdekében ő még a korábban kósza ötletként felmerülő szállodai funkciót sem tartaná ördögtől valónak, s az építészet- és építéstörténeti kutatások eredményeinek megfelelő tömegformákon belül szabadabb építészeti megoldásokban gondolkodna. Szerinte a demonstratív védőtető a lehető legrosszabb megoldás, mert a vár „olyan aztán soha nem volt". Kertész András „nagyon erősen kortárs" elemeket alkalmazna, de úgy, hogy azok finoman, intelligensen igazodjanak a régi falakhoz.

Okrutay Miklós, Ritoók Pál és Gunther Zsolt az átgondolt építészeti-funkcionális programot kéri számon a terven. Ritoók szerint nem érzékelhetők a rekonstrukcióhoz kapcsolódó műszaki igények, a várhoz kapcsolódó turisztikai fejlesztés irányvonalai, továbbá hangsúlyozta, hogy jelen esetben összekeverednek az elvi rekonstrukcióval, a majdani kivitelezéssel és a funkcionális programmal kapcsolatos kérdések. Rámutatott, hogy a tervtanácsi vita csak a toronysisakkal foglalkozik, holott a többi beavatkozás is ugyanolyan jelentőségű.

Ritoók egyetért a tornyon belüli födémek megépítésével és a lovagterem lefedésével, ám nem érti, hogy a többi kiegészítéssel mit nyer a vár. Gunther szerint szerte a világban igen jól működnek a várakhoz, romterületekhez kapcsolódó látogatóközpontok – Hollókőn is lehetne ilyet létesíteni, s ez helyet adhatna a leletekből rendezett kiállításnak és a várral kapcsolatos egyéb ismereteket kínáló infobázisnak. Fejérdy Tamás levélben eljuttatott véleménye szerint támogatható a külső falak részleges felmagasítása, a kapu kiegészítése, illetve a többi kisebb, a használhatóságot erősítő beavatakozások sora, s a látvány egészét nem sértené az új toronysisak sem. Hasonló állásponton volt Fegyverneky Sándor is: ő a terven az állagvédelmi megoldások és a konfortosságot elősegítő kiegészítések egyensúlyát látja.

A vita végén szavazásra került sor: „a terv tartalmát" egészében a tervtanács támogatja, de a vécécsoporttal kapcsolatos megoldásokat továbbgondolásra javasolják. A toronysisak tervét a testület elutasította.

Haba Péter (szöveg), Vargha Mihály (fotó – 2007)