Elefántház a Veszprémi Állatkertben

A Kittenberger Kálmán Növény- és Vadaspark Magyarország első, legnagyobb hagyományokkal rendelkező vidéki állatkertje. Az elmúlt évtizedben az állatbemutató helyek fokozatos rekonstrukciókon estek át: az első tematikus, komplex fejlesztéssorozat 2008-ban indult, majd a második, nagyszabású fejlesztés 2015-ben valósult meg Gaschler Gábor tervei nyomán. Ennek első és legfontosabb eleme az új elefántház és kifutó volt.

Az első tematikus és komplex fejlesztéssorozat 2008-ban indult, melynek keretében – részben a már kibővült gulya-dombi területeken – új Csimpánzvilág, Afrika-ház valamint játszóház, tanösvény és oktatóház készült. A ’ZOOevolúció’ című második, nagyszabású fejlesztés programja 2013-ban véglegesedett, a teljes projekt 2015-ben valósult meg, melynek első és legfontosabb eleme az új elefántház és kifutó volt.

Az új elefántház tervezését 2011-ben kezdtük el. A tervezési helyszín az állatkert gulya-dombi részének teljesen új, még érintetlen, erdővel borított telke volt. A fent említett fejlesztések tartalma még nem, de iránya már ismert volt: az új telek bevonásával a két különálló rész (régi Fejes-völgy és az új Gulya-domb) összekapcsolásával, valamint egy új bejárat létesítésével a legmodernebb állatkertészeti és turisztikai elvárásoknak megfelelő, ugyanakkor gazdaságos és fenntartható bővítés alapjait szándékozott az intézmény lefektetni. Ebben a helyzetben az új elefántház kialakításával egyúttal már olyan koncepcionális és arculati elveket is meg kellett határoznunk, amelyek a későbbiek során követendők lehetnek.

A helyszín dolomit kőzeten kialakult ún. karsztbokorerdő, gyenge vízellátottságú, sekély kőtörmelékes talajjal, laza szerkezetű növényzettel, gazdag cserjeszinttel, ritkább facsoportokkal, alacsony lombkoronaszinttel. A tervezés során arra törekedtünk, hogy az erdő mint környezet szerepét erősítsük (meglévő faállomány megtartása, új telepítése).

Az elefánt minden állatkert fő látványossága, ezért az új elefántház egy kiemelt épület. Ezt a hangsúlyt, erőt térbeliségében, poziciójában felvállalja az épület, viszont fontos szempont volt, hogy a kompozíció csak a legalapvetőbb építészeti elemekkel (pozicionálás, térbeliség, fény) jöjjön létre, és kerüljön mindenféle drága, költséges építészeti megnyilvánulást. Például nagyon egyszerű térlefedéseket (lapostető, RR+trapézlemez) és nyilvánvaló anyagokat (vakolat) használtunk, ugyanakkor kerültük a szokványos középületszerű vagy akár családi házas fordulatokat. Új helyzetek megteremtésére törekedtük, amit az egyedi formák, sötét szín, rusztikus felületek, az ablakok hiánya és a lábazatnélküliség mutat.

Az épületet egyetlen formai gesztus, a szabad hullámgörbe határozza meg. Mivel nincsenek környező épületek, ezért a falak görbe felületűek és irány nélküliek. A görbe felületek előnye, hogy kívülről kisebbítik a tömeget, mivel sosem látjuk a ház valós kiterjedését. Az amorf alak lágyan tölti ki a kialakult és tervezett utak közötti területet. Az épület szerkesztéséből adódóan egy a kiszolgáló tereket befoglaló külső, alacsonyabb gyűrűből és a középső, központi elliptikus (bemutató tér) tömegből áll. A ki- és bejáratok (2db) az épülettömegből kitüremkedő faszerkezetű építmények, melyek magukba foglalják a szélfogót és az épület egyértelmű megtámadási pontját adják.

A látogatói tér keret nélküli biztonsági üvegfallal van leválasztva a belső kifutó- és medencetértől, így szagmentes, külön szabályozott légállapotot lehet fenntartni a helyiségben. A bejárati és látogatói szint az alapsíkhoz mérten +1,00 méter, hogy a megfelelő rálátást biztosítsuk. A belső kifutó az épület központi tere, ahol az állatok a hidegebb időszakokban tartózkodnak, bővítménye az állatok fürdőmedencéje. A megszokott megoldástól eltérően belül nem beton, hanem 80-100 cm vastag homok padozat készült, amely optikailag sokkal barátságosabb látványt nyújt és az elefántok lábát is kíméli.

Az épület nyugati karéjában helyezkednek el a bokszok és az összes kiszolgáló terület. Minden egyes boksz tolóajtóval csatlakozik a belső kifutóhoz. A bokszok lehatárolása statikailag méretezett (4-6 tonnás állat!) horganyzott rácsfal-szerkezetekkel történik. A rácsos elválasztó falak biztosítják az ápolók számára a jó átláthatóságot és megkönnyítik a tájékozódást. A rácsok a biztonság növelése érdekében az ápolói útvonal mentén expandált acéllemezzel burkoltak, ezzel megakadályozható, hogy az állat kinyúljon, kicsapjon ormányával vagy agyarával. Minden kapu kívülről kezelhető és mechanikus mozgatású, az ápolók nem érintkezhetnek közvetlen az elefántokkal. A belső bokszok szilárd padozattal (epoxi, vagy gumi), padlóösszefolyóval és felülvilágító kupolával ellátottak. A közlekedőterek egyes részein az állatokat ápolják, tréningezik, ezért itt ennek megfelelő szélességű és mélységű térrel kell rendelkezni. Takarításhoz, karbantartáshoz 3 helyen alakítottunk ki kapukat, közülük egy nagyméretű, amely kisebb munkagép vagy daru bejutását is lehetővé teszi. A külső térbe az állatok szintén tolókapukon keresztül juthatnak. A tehenek és a bika útvonala szétválasztott.

Az épületet alacsony energiaigényre terveztük, 2 db faelgázosító kazán bíztosítja a hőenergiát, felületfűtéseket alkalmaztunk. Az esővizet gyűjtjük, az épületben külön szürkevízhálózat biztosított technológiai célokra.A gazdasági udvaron egy napelempark, a tetőn napkollektorok készültek HMV előállításhoz.
Az épülettől északra mintegy 5200 m2 területen valósul meg az állatok külső kifutója. A bika és a tehenek kifutói elválasztott rendszerben épülnek meg, de lehetővé tesszük az összekötésüket. A kifutókat változatos táji környezettel, árnyékot adó facsoportokkal, farönkökkel, iszapolóval és fürdőmedencével is elláttuk. Északi és keleti oldalról közvetlen a látogatói sétány határolja, így az állatokat hosszú szakaszon figyelhetjük meg. A sétány mentén 3 kiemelt látványpontot terveztünk, amelyek zavartalan rálátást fognak biztosítani az állatokra.

Az állatkert különleges műfaj. Pár száz méteren belül követik egymást ázsiai elefántok, chilei flamingók, ausztrál kenguruk vagy afrikai gorillák, a látogató pedig élményt, szórakozást vár. Állatkertet illetve állatkerti épületet tervezni sokféleképpen lehet. Számos helyen a természetes környezetet próbálják leutánozni (megjegyzem, ezt is lehet jól), de az ideális megoldás inkább az lehet, ha megpróbáljuk a szabad természetben fennálló körülményeket az adott állatkert mesterséges viszonyaira átültetni. Ezek pedig nem elsősorban építészeti, hanem inkább üzemeltetési, tartástechnológiai, élettani, fajfenntartási kérdések.

Mi olyan épületet terveztünk tehát, amely szűkszavú, egyszerű, őszinte, nem didaktikus és nem akar mesterséges világot megjeleníteni. A legfontosabb elvek között a költséghatékonyságot, a telepítést és a funkcióból eredő logikus felépítést tekintettük, ahol a formák és részletek e folyamat eszközei vagy eredményei, nem pedig céljai voltak. Ugyanakkor törekedtünk arra, hogy a ház bizonyos jelentéssel és értelmezési lehetőségekkel gazdagodjon (egyedivé váljon), amit finom és kevés számú építészeti eszközzel értünk el, de ezeknek a jelentéseknek a megléte semmiképpen sem elsődleges szempont volt. És persze nem feledkeztünk meg a legfontosabbról: az állatok biológiai szükségleteiről, megfelelő helyről, hőmérsékletről, térről, fényről és biztonságról.

Gaschler Gábor

Többek között a Veszprémi Állatkert Elefántháza is megtalálható az Építészfórum kortárs építészeti térképén, melyet itt lehet böngészni további munkákért és cikkekért.