építészet : környezet : innováció

Élet a téren

Gyula városa mintegy hét év alatt belvárosi köz(lekedési) területeiből köz(össégi) közterületeket varázsolt. „Kisvárosi köztér” címen új fókusztémát indítunk, azt vizsgálva, milyen tanulságai vannak az európai uniós pénzekből finanszírozott vidéki városszépítési akcióknak.

„Kisvárosi köztér” címen új fókusztémát indítunk, azt vizsgálva, milyen tanulságai vannak az európai uniós pénzekből finanszírozott vidéki városszépítési akcióknak. A cikksorozatot Bardóczi Sándor jegyzi.


2000-ben, amikor uniós forrásoknak még híre-hamva se volt, Gyula városa már azon törte fejét, hogy miképpen lehetne megtépázott fürdővárosi rangját valamiképpen visszaszerezni, belvárosának presztízsét méltó helyre emelni. A békési kisváros ugyanazoktól a bajoktól szenvedett, mint nagyobb hazai társai: a közösségek széthullása, a közterek közlekedési térré alakulása, a motorizáció által felfalt városmag és a minden közös használatú terünkbe bekúszó szürkéspiszkos depresszió. Nem volt kötelező, mégis ötletpályázatot írt ki a város a Kossuth tér átalakítására, ráadásul a nyílt pályázati formát választották. A nyílt ötletpályázatot egy ismeretlen, nagyon fiatal tájépítész csapat, a PAnda Stúdió nyerte meg megosztva: semmi közük nem volt a városhoz, egyszerűen csak jók voltak, és elképzelésük közel állt a városvezetéséhez. Az időközben PAnda Pont Mérnökiroda Kft-vé alakult csapat ügyvezetője, Andaházy László minden Gyulával kapcsolatos történethez fontosnak tartja hozzáfűzni: nem ismer olyan települést az eddigi praxisában, ahol a (források szűkössége miatt) ütemekre bontott elképzelt fejlesztéseknek a II. üteme valaha is megvalósult volna, kivéve Gyulát.

 

Kossuth tér, fotó Glázer Attila
Kossuth tér, fotó Glázer Attila
Kossuth tér, fotó Glázer Attila
 

 

Az ezredfordulóra időzített ötletpályázatot 2003-ban követte engedélyezési, majd kiviteli terv, amelynek elkészítésével a PAnda Pontot bízták meg. Andaházy a tervek kapcsán azt hangsúlyozta, hogy ő tervezőként elsősorban egy nagyon részletesen, és minden elemében átgondolt koncepciótervben hisz, ahol az engedélyezési és kiviteli szakaszok során már csak a terv műszaki részlettartalmai elmélyítésének juthat kiemelt szerep. A gyulai Kossuth tér kapcsán például igen büszke arra, hogy ötletpályázati alaprajzi vonalaik 95%-ban fedik a kiviteli tervekét.

Kossuth tér, fotó Glázer Attila
A tervek elkészítését a város saját erőből finanszírozta, sőt a megbízást megtoldotta az időközben felszínre kerülő gyulai belváros közterületi rendezésével. Ekkor már tudatában voltak annak, hogy a két, egyébként szoros szomszédsági viszonyban lévő területet egyszerre két pályázaton fogják megfuttatni párhuzamosan. A Kossuth tér a ROP 2.2.1-2004-09-0003/34 (városi közösségi területek rehabilitációja), a Gyulai történelmi belváros rehabilitációja a ROP 1.1.2-2004-10-0002/34 (történelmi városmagok rehabilitációja) pályázaton indult el. A Kossuth teret és környezetét magába foglaló beruházás 1,082 milliárd összköltségű volt (ebből mintegy 95% az európai uniós forrás és a magyar forrás összesen) és mindössze 5%-os önrészt igényelt az önkormányzattól. Ráadásul a városnak az 5%-os önrész 60%-át is sikerült letornásznia: sikeresen pályáztak a Belügyminisztérium ún. önerő kiegészítő pályázatán a Kossuth téri projektjükkel. A kapcsolódó belvárosi rehabilitáció 1 milliárd forint körüli tervezett fejlesztésből végül 605 milliós pályázat készült a pályázati korlátok miatt, és 560 milliót nyert el a város.

 

Kossuth tér, fotó Glázer Attila
Kossuth tér, fotó Glázer Attila
 

 

A jó terv és a sikeresnek mondható pályázati lebonyolítás azonban még nem garancia a sikerre – mint azt számtalan példán keresztül lehetne (és a fókusztéma boncolgatása során fogjuk is) taglalni. A siker receptjéhez még legalább négy elemet szükséges megemlíteni Gyula kapcsán. Az egyik döntő lépés az volt, hogy a város a beruházás lebonyolítására felállított egy az önkormányzat berkein belül dolgozó munkacsoportot, melyet a polgármester vezetett Béres István főépítész, Gellén Vencel városfejlesztési menedzser segítségével. A másik fontos lépésnek utólag az tűnik, hogy Megyeri Sándor személyében egy olyan – gyulai illetőségű – projektmendzser (műszaki ellenőr) felügyelte a kivitelezési munkákat, aki reggel 7-től este 7-ig a munkaterületen élt, szinte együtt lélegzett a kivitelezéssel. A recept harmadik tételét a helyi gyökerekkel is rendelkező (éppen ezért utolérhető, közösségileg is számon kérhető) kivitelezői konzorcium kiválasztása (zömmel Békés megyei illetőségű, sok helyi vonatkozásban is releváns magas- és mélyépítő céget tömörítő Gyula Kapuja I-II. Konzorcium) jelentette. A kifőzött „ételhez” a sót pedig a negyedik pillér, a közösségi bevonás adta hozzá.

Kisvárosok, módszerek, eredmények

A helyi projektmenedzsment és műszaki ellenőrzés hatékonyságát jól érzékelteti az általános ellenpélda. Több közel azonos projekttartalmú, költségvetési keretű városközpont rehabilitációban ugyanis nincs sem a helyi politikai vezetésnek határozott víziója a területről, sem pedig a helyi szakmai menedzsment nem áll a helyzet magaslatán. Több kis- és középvárosunkban általános tapasztalat, hogy egy-egy részmunkaidős műszaki ellenőrt bíznak meg a feladattal, aki két-három naponta, hetente tud csak ránézni a kivitelezésre, ami pusztán a tűzoltásszerű orvosláshoz elegendő. Ezen a helyzeten adott esetben a rendszeres tervezői művezetés sem sokat segít.

 

Kossuth tér, fotó Glázer Attila
Kossuth tér, modell
 

 

Gyulán nemcsak a műszaki ellenőrzés szigora munkált, hanem egy jó adag lokálpatriotizmus is beépült a kövekbe a kivitelezők helyi érintettsége által. Ha azonban egy szakmai értelemben nem éppen magas színvonalú (bár a közbeszerzésen bizonyosan a legolcsóbb ajánlatot adó) kivitelezés zajlik le; egy a kivitelezés után nem utolérhető, személyesen nem megfogható kivitelező cég (e tekintetben) arctalan embereinek részvételével, akkor a város végül veszt a nagyon is vonzó lehetőség kihasználásával. Azaz nem tudja a kedvező anyagi forrást aprópénzre váltani. Akár évtizedekre ellehetetlenülhet így egy-egy a városközpont rendezése, mert a negatív tapasztalat később átokként ül majd a helyi vezetéseken, gúzsba köti és tabuvá teszi az egészségesebb városközpont irányába tett későbbi lépések lehetőségét. Pénzügyileg, számszakilag, a magyar és az EU ellenőrzések szempontjából, azaz az „excel táblázatok szintjén”, a legtöbb ilyen projekt ugyan azonos mértékben teljesít, azaz „sikeres”. Mégis, a vizuális-esztétikai és a műszaki különbségek fájdalmasan különbözőek, és ezt egyetlen adatbázis sem rögzíti, csak némi meleg (vagy épp ellenkezőleg jeges) borsódzás a szívtájékon.

Fotó Glázer Attila
A helyiek folyamatosan figyelemmel kísérhették a tervek előkészítését. 2005 és 2007 között, azaz a tervezés végétől a kivitelezés végéig élénk lakossági „eszmecsere” folyt a tervezett fejlesztésről. A tervezők mindezt igen politikusan csak úgy összegezték, hogy „lakossági és ellenzéki ellenállás volt, de az mindig szokott lenni”. Érdekes módon azonban nem is ez volt a leghangosabb, hanem az egyes belvárosi üzletek tulajdonosainak, bérlőinek a tiltakozása, akik féltek a forgalomcsillapítás okozta forgalomcsökkenéstől. A belváros forgalomcsillapított, gyalogos prioritású átalakítása után két évvel igazolódni látszik az elgondolás: az eddig csak a strandon és környékén, mint „gyógygettóban” mozgó fürdővendégek elözönlötték a felhasználóbaráttá tett belvárost. Csak a fejlesztés utáni évben 8 új vendéglátóhely nyitott meg a rehabilitált területen, az önkormányzati adatok alapján pedig 96,5%-os a lakossági elégedettség a megvalósulás utáni közvélemény-kutatás szerint. (A tervek bemutatásakor ez az elégedettség 94%-os volt.)

 

Fotó Glázer Attila
Fotó Glázer Attila
Fotó Glázer Attila
 

 

Béres István főépítész szerint jellemző a történet: „míg a beruházás előtt aláírásgyűjtés indult meg a gépjármű forgalom drasztikus korlátozása ellen az üzleteket üzemeltetők körében, a beüzemelés után már egy üzlettulajdonos sem panaszkodott, a többletbevétel megosztásáról azonban nem akartak tárgyalni az önkormányzattal.”

Eseménymarketing

Az előzetes lakossági tájékoztatás során több héten keresztül, a helyszíneken felállított sátrakban lehetett megtekinteni a tervekről készült animációkat, hozzá lehetett szólni a tervekhez, meg lehetett ismerni az új forgalmi rendet és a terek új funkcióit. A sátrakban bemutatták a tervezett burkolati anyagokat, utcabútorokat, felállítottak egyet-egyet a tervezett lámpatestekből is. Mindehhez esemény marketinget is társított a helyi vezetés: térfesztivált hoztak létre, turisztikai látványosságot, kulturális rendezvényeket szerveztek a helyszínekre, amelyet a helyi tourinform iroda bonyolított le. Nem gyulai találmány, de jól használt eszköz volt ebben a köztér-marketingben, hogy reneszánsz ruhatárat osztottak ki helyben lakó önkénteseknek a februári holtszezonban, akik ezekben a ruhákban járkálva végezték mindennapi ügyeiket: boltba, piacra, könyvtárba, iskolába, hivatalba, postára mentek, nem kevés derűs pillanatot szolgáltatva ezzel a helyieknek.

 

Reneszánsz fesztivál, fotó Andaházy László
Élet a téren, fotó Andaházy László
Élet a téren, fotó Andaházy László
 

 

Ma ez már hagyomány, reneszánsz fesztiválként híresült el a gyulai programok között. De volt itt azóta utcabál, pantomim, térzene, kóruspróba a világóránál, magyar taiko dobzenekar az egykori „Lenin-gödör” helyén, szökőkútba állított zongorák egy jótékonysági rendezvény keretében, sőt nyilvános kézfogóra is sor került. A sok kis helyi kezdeményezésből, amihez egyre lelkesebben csatlakoztak a helyi közösség aktív tagjai, pedig összeállt egy szerethetőbb (élhetőbb) gyulai belváros, aminek az atmoszférája képes megérinteni a csak pár napra, néhány hétre ide érkező turistát is.

Fürdőváros koncept – anamorfózissal spékelve
A város egy olyan tervet várt el (és kapott meg) a tervezőktől, ami „híven tükrözi Gyula fürdőváros mivoltát, vízfelületek, díszmedencék, szökőkutak alkalmazásával, és az eddigieknél nagyobb zöldfelületi arányt teremt”. A víznek, a csobogásnak, a játékosságnak, a fényeknek látványos variabilitását felvonultató eredmény született1. Nem teljes, hiszen a megpályázott és elnyert források közötti hézag lehetetlenné tette, hogy a Harruckem tértől a Kőrös-csatorna felé elindított köztér-tengely befejeződjön, és a csatornapart is városiasabb sétány hangulatot kapjon2. A kis csatornát azonban a vízbe helyezett (a víz pangását is megakadályozó) szórófejek láthatóvá, mi több attraktív látványossággá teszik, miközben természetközeliség érzetét csak finoman árnyalják.

 

Vízjáték, fotó Andaházy László
Vízjáték, fotó Andaházy László
 

 

Két kiemelendő köztéri alkotás is tagolja még a vízjátékokon túl a rehabilitált közterületeket. Az egyik az ún. világóra, amely Bozó András helyi építész alkotása. A másik köztéri alkotást Andaházy László jegyzi. Az Anamorfózisról van szó, amely már az ötletpályázati szinten is megjelent, viszont ekkora léptékben itt valósult meg ez a kora reneszánsz kori tükör-perspektíva játék először. Az optikai kísérletek során egy kisléptékű modellen a tervezők még egy Victor Vasarely alkotás anamorfózissal feldolgozott változatát jelenítették meg, ám a modellezés során kiderült, hogy az anamorf vetületként a sokkal részletgazdagabb, grafikailag nagyon kidolgozott figuratív alkotásoknak van létjogosultságuk, mert az absztrakt alkotásokat a gyanútlan felhasználók már a torzított padlóvetületben is össze tudják rakni képileg, azaz a tükrözés értelme elvész.

 

Ádám és Éva, fotó Glázer Attila
 

 

Így egy másik, a város által nagyra becsült, helyi szálakkal is ide kötődő művész3Albrecht Dürer Ádám és Éva című alkotása lett a kiválasztott. Az anamorf vetületet a tervezők az AnamorphMe számítógépes szoftverrel tervezték meg, amely során egy képi pixelt egy 1x1x1 cm élhosszúságú gránit kockaként fogtak fel. A burkolatba ágyazott mozaikkép közel 300 ezer darab 8-féle szürkeárnyalatos gránit kockából állt össze, amelyet egy nyírbátori mozaikkészítő szállított le – csaknem egy éves csúszással. A tér ünnepélyes átadásán ezért még a helyi falfirka művészek által ideiglenesen a vasbeton lemezre fújt „anamorf” Ádámot és Évát tükrözte vissza az óriás gúla-tükör4.

A történeti belváros a köztér-megújítás hatására életre kelt, a kezdeti közberuházás a magántőkét megmozgatva portálok, homlokzatok rendbe tételével folytatódott. Gyula mint üdülőhely is felértékelődött, habár magán a fürdőkomplexumon és a kapcsolódó szállodákon még jócskán van mit felújítani, megújítani (tervezik is), de a vendégéjszakák számának egyértelmű növekedését hozta a beruházás.

Bardóczi Sándor


1 A megújított közterek jelentős fenntartási költségeit az önkormányzat reklámengedélyek díjaiból (a Városgazdálkodási Igazgatóság adja ki az engedélyt főépítészi véleményezés után), a szállásadók által befizetett idegenforgalmi adóból és a szolgáltatások (éttermek, várfürdő múzeum) által befizetett helyi adóból finanszírozza, tervezik bevezetni a Gyula Kártyát mint kedvezményt adó összefogó és ellenőrző rendszert.

2 A város tervezi folytatni a belváros felújítását, a következő ütem a Béke sugár út, és a Göndöcs kert a kultúrházzal a Városi Vigadó épületével és a Kohán Képtár áthelyezésével, a park rekonstrukciójával, nyertes pályázatuk még nincs.

3 Dürer ősei a Gyula melletti Ajtósfalváról származtak, amelyet a nürnbergi család nemesi előnevében is megjelenítettek.

4 Az anamorfózis hengert békési lakatosok készítették.

 

2 vélemény | vélemény írásához jelentkezzen be »