Élfestő szélfestés, avagy edgepainting

Jovánovics Tamás festői intervenciója egy torinói lakásban  

Jovánovics Tamás festői intervenciója egy torinói lakásban

"Az "élfestmény" helyett használom az angol edgepainting kifejezést, mivel magyarul kicsit félrevezetően hangzik a szó - óhatatlanul az "élmunkás" szó és társai jutnak eszünkbe -, míg az angol fordulat átvitt értelemben is találó, hisz az nem csak valaminek az "élét" jelenti, hanem az is. Márpedig ez a munka valóban a konvencionális értelemben vett festészet szélén helyezkedik el csakúgy, mint ahogy konkrét értelemben az adott tér legszélén is" - nyilatkozza Jovánovics Tamás legújabb festői munkájáról.

Jovánovics évek óta kísérletezik a "festészeti effektusok és a valós tér adottságainak ütköztetésével", afféle modern trompe l´oeil-ökkel. E kísérletekben "gyakran a táblaképen túl, illetve azon kívül manifesztálódnak" Jovánovics munkái. "Számomra - festőként - a fal nem csak arra való, hogy négyszögletű, színes tárgyakat akasszak rá, hanem arra is, hogy ezt a fizikailag és gyakran kulturálisan is nagyon markáns határt vizuális eszközökkel megbolygassam, kitágítsam, avagy feloldjam" - folytatja az ifjú festő, akinek optikai játékai törvényszerűen lépnek kapcsolatba időnként az építészettel és a belsőépítészettel. A korábbira izgalmas példát nyújt a Vadász és Társai Építőművész Kft. tervezte új társasház, a Palazzo Csajkovszkij sajátos homlokzati textúrájával játszó épületfestészeti intervenció, az utóbbira pedig egy torinói nagypolgári lakásban nemrég elkészült koncept alkotás, az edgepainting.

"Adva volt egy torinói nagypolgári lakás és tulajdonosaik, akik hetven négyzetméter alapterületű, öt méteres belmagasságú, boltíves mennyezetű nappalijukba már elhelyeztek egy munkámat, a lehajló El Corazont - folytatja Jovánovics. Amikor ezt a munkámat installáltam, felvetették, hogy találjak ki valamit a folyosójukra is. Színes falakra gondoltak, vagy bármire, ami a sötét ablak-mentes helyiséget feldobhatná. Ekkor azonnal beugrott az a tapasztalatom, amit akkor szereztem, amikor a KAS Galéria-beli kiállításomat készítettem elő tavaly. A galéria közepén volt egy kép, aminek narancssárga eleme kifutott a képmezőből és beborította a fél galériát. Ehhez ki kellet fessem a galéria felét narancssárgára. Először az élekkel kezdtem, és amikor leszálltam a létráról, hogy az ecsetről áttérjek a rolóra és kitöltsem a köztes felületeket, feltűnt, hogy milyen bizarr dolgot produkál ez az élfestés. Egy hártyavázat ad a térnek, illetve mintha saját 3D-s látványtervét applikálnánk magára a térre. Ott, akkor továbbfestettem a falakat az eredeti tervnek megfelelően, de tudtam, hogy valahol, valamikor meg fogok valósítani egy valódi edgepaintinget. Nos, ez a folyosó Torinóban - ugyanúgy öt méteres belmagassággal és boltívvel, mint a nappaliban - igencsak jó terepnek tűnt ahhoz, hogy tervemet megvalósítsam."

ó

A most Itáliában dolgozó Jovánovicsnak még le kellett beszélnie megrendelőit egy esetleges harsányabb szín használatáról - hiszen a festő megítélése szerint a szürke illik a leginkább a különféle tervrajzok, s egyéb grafit- illetve ceruzarajzok nemesen egyszerű atmoszférájához -, s ezt követően végre megvalósíthatta kísérletét, ami paradox módon páratlanul erősen idéz meg késő barokk, rokokó, illetve klasszicista enteriőrökben alkalmazott díszfestői eljárásokat.

Jovánovics elmondása szerint festői értelemben vett "belsőépítészeti intervenciójának" van azonban egy másik párhuzama is. "A brüsszeli Art Nouveau házaknál lehet esetenként megfigyelni, hogy a falak éleit kvázi vagy valódi statikai szereppel bíró fémvázzal látják el" - szögezi le a festő. "És még egy felvetés, ami hozzájárulhat munkám hatásához: általában logikus módon az építészet tartja a festészetet, itt viszont valamelyest úgy tűnhet, mintha a festett elemek tartanák a többtonnányi, masszív építészeti testeket" - zárja mondandóját az ifjú festő.

SzeM