Elismerések a Műemléki Világnapon

Hagyományosan a Műemléki Világnapon vehették át a kitüntettek a műemlékvédelemért odaítélt Forster Gyula-díjat, a műemlék megőrzéséért járó Forster-emlékérmet, valamint a régészeti örökségért folytatott szakmai munka elismerését a Schönvisner István-díjat, illetve emlékérmet a régészeti örökségemlék megőrzéséért, s a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal Dercsényi Sajtódíját.

Az oktatási és kulturális miniszter az alábbi díjakat adományozta:

 

"Műemlékvédelemért Forster Gyula-Díj"

 

dr. Czétényi Piroska okl. építészmérnöknek, műemlékvédelmi szakmérnöknek a hazai műemlékvédelem érdekében végzett fél évszázados meghatározó jelentőségű szakmapolitikai, oktatói és publikációs tevékenységének elismerésére.

Korai rövid tervezői és kivitelezői tevékenységét követően elkötelezte magát a műemlékek védelmének ügye mellett. A Budapesti Műemléki Felügyelőségnél eltöltött hosszú évek során, 1972 és 1979 között annak vezetőjeként, tevékeny szerepet vállat a főváros értékeinek megőrzésében és megmentésében. Jelentős szerepe volt a Nyugati pályaudvar épülete lebontásának elhárításában, az óbudai műemléki együttes (Fő tér, Dugovich tér, Mókus utca) megőrzésében, a Flórián téri Thermae Maiores és a Szentendre úti római kori aquaeductus bemutatásában, a főváros műemlékjegyzékének átfogó felülvizsgálatában és kiterjesztésében, elsősorban a Bauhaus-korszak épületeire, vagy a budai hegyvidék jeles villaépületeinek diplomáciai célra történő hasznosításában. Emellett igen jelentős a BME keretében végzett oktatói, hazai és külföldi publikációs, illetve a Magyar Építész Kamara keretében végzett szakmai tevékenysége is.

Szebeni Nándor díszítőszobrásznak, díszítőfestő restaurátor művésznek, műemlékvédelmi szakmérnöknek a hazai műemlékek ornamentális festésének kutatásában, magas szintű felújításában, illetve a felújítások irányításában, valamint a jövő díszítőfestő nemzedéke szakmai színvonalának emelése terén kifejtett több évtizedes tevékenységéért.

Műemléki posztgraduális képzését követően tevékenységének meghatározó részét az iparművészeti gimnáziumban tanult szakmájának, a díszítőfestés mesterségének a gyakorlása, pontosabban a műemlékeinkben nagyszámban előforduló ornamentális díszítőfestések restaurálása és kutatása képezte. Se szeri, se száma azoknak a műemlékeknek, amelyek felújításában közreműködött. Nevéhez fűződik számos olyan emblematikus épületünk díszítőfestésének az újjávarázsolása, mint a Parlament, a Mátyás templom, a New York kávéház, az Operaház, az Újvárosháza ülésterme, az Uránia Filmszínház, a Szent István Bazilika kupolabelseje, a Royal Szálló, a Grassalkovich-kastély. Fő tevékenysége mellett mindig is nagy figyelmet fordított a szakemberképzésre. Több évtizede vesz részt a szobafestő, mázoló, tapétázó, illetve 1998-tól a díszítőfestő szakmákat tanuló jövendőbeli szakemberek vizsgáztatásában.

Módy Péter kőszobrász-restaurátor művésznek a hazai műemlékek hiteles megóvása és kiemelkedő színvonalú helyreállítása érdekében kifejtett szakmai, oktatói valamint a műemlékvédelmet népszerűsítő közéleti tevékenységéért.

Pályájának a Budapesti Történeti Múzeumban eltöltött első pár éve során elkötelezte magát a műtárgyvédelem tudományos-kutató szemlélete mellett, s ez azóta is restaurátori tevékenységének legfontosabb ismérve. Munkásságának magas színvonalát jelzi, hogy nem egészen húsz éves pályafutása során a római kortól a középkoron át számos, az ország kiemelkedő emlékének számító kőszobrászati alkotás helyreállításában vett részt. Nevéhez fűződik többek közt az Aquincumi Múzeum síremlékeinek, szoborleleteinek, a budavári gótikus szobroknak, több város közterén álló emlék vagy középület kőemlékeinek, valamint védett síremlékeknek a helyreállítása. Jelentős emellett szakmai és oktatói munkássága is.

 

"Régészeti örökségért Schönvisner István-Díj"

 

dr. Gabler Dénes régésznek, az MTA doktorának, az ókorkutatás meghatározó személyiségének, nemzetközi hírű tudósnak a Pannonia-kutatás szempontjából egyedülálló jelentőségű közel félévszázados kutatói és publikációs tevékenységért, valamint a hazai régész nemzedékek szakavatott oktatásában vállalt kiemelkedő szerepéért.

A Xantus János Múzeum, majd az MTA Régészeti Intézete munkatársaként számos, Pannonia története szempontjából alapvetően fontos ásatást vezetett és dolgozott fel. Tudományos munkássága nemzetközi szinten is kiemelkedő, őt tartják a római tárgyemlékek, a terra sigillaták kutatása legkiemelkedőbb alakjának. Érdeklődésének egyik meghatározó területe a pannoniai bennszülött telepek kutatása, a szakályi feltárásokról készült monográfiája korszakos jelentőségű. Barátföldpuszta, Ács-Vaspuszta, Arrabona tábora és vicusa feltárásával és feldolgozásával jelentősen járult hozzá a pannoniai limes nyugati szakaszának kutatásához. Részt vett a pannoniai úthálózat kutatásában, villaásatásokon. E területen szerzett tapasztalatait a közép-itáliai San Potito di Ovidoliban található koracsászárkori villa 1983 óta végzett feltárásában kamatoztatta. Kutatói tevékenységének eredményességét jelzi 12 oldalt kitevő bibliográfiája is.

dr. Torma István régész kandidátusnak, a magyarországi régészeti kutatás, különösen a régészeti topográfia területén elért egyedülálló eredményeiért, valamint kutatói, szervezői és publikációs tevékenységért.

Életműve szinte egyenlő azzal a heroikus munkával (szervezés, előkészítés, terepmunka, a kötetek írása, szerkesztése), amely a Magyarország Régészeti Topográfiája sorozatban testesül meg, s az ország 12%-át térképezi fel. Ez a régészeti lelőhelyeket felkutató munka végigkísérte egész pályafutását, egyetemi szakdolgozatától az MTA Régészeti Intézete különböző beosztású munkatársaként, majd a Topográfiai Osztály és Adattár osztályvezetőjeként, illetve nyugdíjba vonulását követően is mindmáig. A gyakran fellépő szakmai vagy anyagi nehézségek soha nem tudták megingatni hitét e feladat fontosságában. Konok kitartással, vasfegyelemmel és páratlan szorgalommal végzett munkájának köszönhető, hogy a topográfiai sorozat eljutott a 10 kötetig. A késő rézkori bolerázi csoport magyarországi lelőhelyeinek összegyűjtése és feldolgozása területén is korszakos munkát alkotott. Mintegy 40 tudományos publikációval gazdagította a szakirodalmat.

 

"Műemlékvédelemért Forster Gyula-Emlékérem"

 

Dr. Czoma Lászlónak, a keszthelyi Helikon Kastélymúzeum igazgatójának az intézmény élén eltöltött több mint 25 év során elért kiemelkedő eredmények, vezetőként végzett példaértékű tevékenysége elismeréseként.
1984-ben lett a Helikon Kastélymúzeum igazgatója. Vezetése alatt fejeződött be a kastély rekonstrukciója; sikerült egyesíteni az egykori Festetics-kastélyt, hazánk egyik legnagyobb műemlék-együttesét alkotó, különböző funkciójú és más-más tulajdonban levő ingatlanokat. A városi zeneiskola és könyvtár kiköltözése után helyreállított boltíves termekkel együtt a kastély 60%-a múzeum, Közép-Európa legnagyobb főúri magánkönyvtára pedig kutatóműhely lett. A közelmúltban avatták fel a vadászati múzeumot, és jelentősen bővült a 19. század elején épült istállóban és kocsi-házban kialakított hintógyűjtemény is, amely ma Közép-Európa legnagyobb ilyen témájú bemutatóhelye. Jelentős eredmény, hogy sikerült 10 hektáron visszaállítani az eredeti díszkertet, és újból egyesíteni az 1883-ban kialakított angol parkkal.

Emődi Tamás okleveles építészmérnöknek a partiumi magyar vonatkozású műemlékek kutatása, feltárása és megőrzése érdekében kifejtett, páratlanul fontos tevékenységének elismeréseként.

Az örökség védelmét családi környezetében gyerekkora óta ismerő és gyakorló szakember már egyetemi hallgató korában hozzáértően kapcsolódott be az erdélyi magyar műemlékek kutatásába, régészeti és műemléki feltárásába, felmérésébe. A Királyhágó-melléki Református Püspökséggel és a Nagyváradi Római Katolikus Püspökséggel kötött szerződésének értelmében jelenleg elsősorban a partiumi műemlékek szakszerű kezelésével, karbantartásával foglalkozik. Minden munkáját a rendkívül jó érzékkel előkészített, megkutatott és szinte mindig új építészeti eredményeket nyújtó feltárás jellemzi. Kitűnő színvonalú, leleményes építészeti terveinek kivitelezését is végigkíséri, művezeti.

Gőriné Alberti Lillának egy budapesti műemlék lakóépület példaértékű felújítása érdekében egy évtizeden keresztül végzett, lehetetlent nem ismerő és megalkuvást nem tűrő kitartó munkájáért.

A budapesti I. kerületben lévő Döbrentei utca 10. számú, Hauszmann Alajos által tervezett lakóépület közös képviselőjeként egy évtizeden át munkálkodott azon, hogy az épület a műemlékvédelmi előírásoknak megfelelően, magas színvonalon újulhasson meg. Kitartó szervező munkájának köszönhetően megerősítették a tető szerkezetét, újragyártott zsolnai mázas cserépfedést kapott a ház, megújult a lépcsőház, a dunai homlokzat pedig 2009-ben visszanyerte eredeti megjelenését. Fáradhatatlanul dolgozott azon, hogy megteremtse a pénzügyi feltételeket, hogy a legmegfelelőbb tervezőket, szakértőket és kivitelezőket vonhassa be a munkába. Mindvégig kiváló kapcsolatot ápolt az önkormányzattal és a műemlékvédelmi hatósággal.

Kútvölgyi Katalin filmrendezőnek a kulturális örökség szellemi, tárgyi, vallási emlékeinek szakmailag hiteles bemutatásáért, az értékek magas színvonalú közvetítéséért.

A Magyar Televízió képzőművészeti osztályán, majd a Vallási és Egyházi Műsorok Szerkesztőségében önálló rendezőként készített és készít kultúrtörténettel, képző- és iparművészettel, valamint építészettel foglalkozó, illetve kimondottan az örökségi értékeket feldolgozó műsorokat. Ezek forgatókönyvét maga írja, szinte tudományos igényességgel. Filmjeiben mindig az adott szakterület leghitelesebb személyiségeinek megszólaltatására és a helyszínek hiteles bemutatására törekszik. Személyiségét az elmélyült ismeretek, ugyanakkor a nemes szerénység jellemzi. Számos hazai örökségi helyszínt bemutató munkáinak sorában készítette el 2009-ben az esztergomi palota Studiolójában található erényalakos falképek kutatásáról és az új eredményekről szóló filmjét.

Salamon Gábornak, az Aggteleki Nemzeti Park igazgatójának a természeti és kulturális örökségi értékek integrált védelmének kialakításáért, számos épített és régészeti emlék megőrzésében játszott meghatározó szerepéért, az örökségvédelmi hatósággal kialakított példaértékű együttműködéséért.

Igazgatóként tevékeny szerepet vállal a nemzeti park kezelésében, illetve területén található épületek, romok helyreállításában, ideiglenes állagmegóvásában, természetvédelmi hasznosításának megszervezésében. A kulturális örökség értékei iránti elkötelezettség jelentős szerepet játszott abban, hogy megmenekült a teljesen magára maradt bódvaszilasi magtár, sor kerülhetett a martonyi pálos kolostor, a Szögliget melletti Szádvár romjainak állagmegóvására, a Kelemér községben található népi lakóház helyreállítására és kiállítóhelyként való működtetésére, valamint Jósvafő műemléki jellegű faluképének megőrzésére. Nagy hangsúlyt fektet a természeti és a kulturális örökségi értékek megőrzéséért tevékenykedő civil szervezetekkel való együttműködésre.

dr. Zsíray Ferencnek, a Tapolcai Városvédő Egyesület elnökének Tapolca város és környéke építészeti arculatának és értékeinek megőrzése érdekében kifejtett szervező tevékenységéért, az e téren elért eredményekért.

A Városszépítő Egyesület alapító tagjaként és jelenlegi elnökeként nagy szerepe volt abban, hogy elindult a számos kiemelkedő eredményt hozó „Virágos Városért Mozgalom", hogy emléktábla őrzi a városban Batsányi János, Keresztúri Dezső és Marton László emlékét, hogy a világháborús emlékmű mellett megújultak a katonai és polgári áldozatok táblái, hogy elkészült a város 1956-os áldozatainak emlékköve. Ugyancsak az ő hathatós közreműködésének köszönhető, hogy Tapolcán tábla jelzi a helyi értéket képviselő épületeket. Közreműködésével az egyesület és a város önkormányzata sikeresen pályázott a település értékeinek megőrzése és turisztikai vonzerejének növelése érdekében.

 

"Régészeti Örökségért Schönvisner István-emlékérem"

 

Bacskai István rádió és tv-műszerésznek, a kulturális örökségvédelem elkötelezett hívének, hajdúnánási lakóhelye és környéke régészeti lelőhelyeinek bejelentése, valamint műszeres felderítése terén végzett jelentős és példamutató munkájáért.

A Hajdú-Bihar és a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Múzeumi Igazgatóságok, valamint a Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat felkérésére évek óta jelenti és szolgáltatja be a két megye területén előkerült régészeti leleteket, részt vesz a lelőhelyek kiterjedésének és elhelyezkedésének pontosításában. Terepi munkája több, tudományos szempontból jelentős leletegyüttes előkerülését eredményezte. Rendszeresen segíti a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal munkáját is, a Hajdúnánás határában korábban csak a helyiek által ismert leletek és lelőhelyek az ő közreműködésére kerültek a KÖH nyilvántartásába. A felső talajrétegek nagy szaktudással és tapasztalattal végzett műszeres vizsgálatával nagyban hozzájárult a humuszolással általában megsemmisülő leletek felderítéséhez, megmentéséhez.

Bocz Péter műkedvelő helytörténésznek az északkelet-magyarországi régészeti lelőhelyek felfedezésében, megmentésében, ismertté válásában játszott szerepéért, illetve a régészek munkájának hathatós segítéséért.

Kezdetben műkedvelő helytörténészként, később a nyíregyházi Jósa András Múzeum technikusaként elsősorban szülőföldje határát járva számos régészeti lelőhelyet fedezett fel. A fellelt leleteket, valamint a kapcsolódó adatokat minden esetben átadta az illetékes múzeumnak. Rendszeresen tájékoztatja a múzeumi szakembereket az aukciókon felbukkanó tárgyakról, nem ritkán maga is ajándékoz önzetlenül tárgyakat, így jelentős mértékben járul hozzá több múzeum gyűjteményének gyarapításához. Számos ásatáson vett részt, régészhallgatók nemzedékeit tanította meg a terepmunka fortélyaira, mutatott példát számukra kitartásból, munkabírásból és hozzáértésből

dr. Gabriel Fusek régésznek, a Szlovák Tudományos Akadémia Régészeti Intézete munkatársának, a szlovákiai kora középkor régészeti kutatása során és a fellelt adatok értelmezésében tanúsított tárgyilagos és szemléletformáló magatartásáért.

A pályája derekán járó szakember Szlovákia kora középkori régészetének kivételes egyénisége. Mindig érzékenyen, a mindenkori társadalmi hangulattól függetlenül kiegyensúlyozottan és tárgyilagosan kezelte a szláv emlékekkel, Magna Moraviával, és a honfoglaló magyaroknak a mai Szlovákia területén való megjelenésével kapcsolatos kutatási eredményeit. Azokon az ásatásokon, amelyeket vezetett vagy részt vett, a lelőhelyek temetőit és településeit elemezte, beleértve az egyes telepjelenségek bemutatását éppúgy, mint a 10-11. századi temetők időrendi vizsgálatát. Munkásságát aktív publikációs tevékenység is jellemzi számos, nemzetközi szinten is jegyzett cikk és a korai szláv kerámiát feldolgozó monográfia szerzője, a Slovenská Archeologia főszerkesztője.

Kozma Sándor erdésznek, vállalkozónak a hazai régészeti feltárások előkészítése szentpontjából kiemelkedően fontos háttértevékenység, a humusz-eltávolítás rendkívüli precizitást igénylő munkálatainak magas színvonalon történő végzéséért.

Az 1990-es évek elején került kapcsolatba a régészettel, amikor nehézgépeivel részt vett egy, a Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága által végzett ásatás előkészítésében. Azóta mind a Pest, mind a Jász-Nagykun-Szolnok megye területén végzett ásatások előkészítésében nélkülözhetetlen az a megbízható, nagy odafigyeléssel, jelentős szakmai elkötelezettséggel és tudással, erkölcsi megbízhatósággal és felelősségteljesen végzett tevékenység, amelyet a humusztakaró eltávolításában nehézgépeivel végez. A vezetésével dolgozó csapat által végzett ásatási földmunka több millió négyzetméter. Ezen a területen ő az ország legnagyobb tapasztalattal rendelkező, a tökéletes és megbízható munkát megtestesítő vállalkozója.

A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal elnöke

 

Dercsényi Dezső Sajtódíjat adományozta

 

Csontos János szerkesztő-rendezőnek
Újságíróként, szerkesztőként, rendezőként hosszú évek óta az építészettel, a műemlékvédelemmel. Napilapban megjelent írásai és televíziós műsorai egyaránt felhívják a figyelmet az épített örökség értékeire a város- és vidékfejlesztésben, miközben az érdeklődés fókuszába állítják a kortárs alkotókat, szakembereket. Az elmúlt esztendőben Hudec Lászlóról forgatott dokumentumfilmet. A Felvidékről származó magyar építész a két világháború között Sanghajban élt és dolgozott, s a mai napig több mint hatvan épület emlékeztet munkásságára. A kitüntetett az Egy magyar építész Sanghajból című kétrészes dokumentumfilmben ezt az életutat mutatta be, egyszerre adva kor- és építésztörténetet, egyúttal megidézve egy méltatlanul elfeledett magyar alkotó emlékét.

forrás: KÖH