Előfordulhat, hogy egy műemléket csak a lebontása árán lehet megmenteni?

@zsuppanandras: Tanulságos műemlék újjáépítési történet a mostari Öreg Híd esete.Mint tudjuk 1993-ban felrobbantották.

A helyreállítási munkálatokat magyar hídépítő mérnökök kezdték el. Õk emelték ki a Neretvából a lezuhant kőtömböket. Sokáig abban bíztak, hogy a valamennyit fel lehet még használni az új híd építéséhez, de a kiemelésük után rögtön kiderült, annyira megsérültek, hogy mindent elölről kell kezdeni. Nem is annyira robbantás, mint a folyó erős sodra rombolta legjobban a köveket. A firenzei egyetem építőmérnökei egy szintén firenzei tervezőirodával közösen dolgozták fel az Öreg hidat alkotó kövek adatait és ott is tervezték meg az új híd térbeli képét. Az újjépítési munkához minden egyes kőtömböt külön-külön meg kellett tervezni ahhoz, hogy az új híd pontosan olyan legyen, mint a régi. A kivitelezés során egy újabb náció érkezett Mostarba: a törökök. Ezúttal nem hódító szándékkal érkeztek, hanem azért, hogy megmunkálják a több mint ezer kőtömböt. A török kőfaragók két évet töltöttek el a kövek megdolgozásával. Közben német- és orosz hídépítő mérnökök is csatlakoztak az újjáépítési munkálatokhoz.

Az építőköveket acél csapokkal kapcsolták össze, a csapok a kövekbe vájt furatokba illeszkedtek, a furatokat pedig ólommal öntötték ki. Így egy kő-acél rendszer alakult ki, amely a híd szerkezetét adta korábban is, tehát az újjáépítés során is a korabeli szerkezeti megoldást alkalmazták. A hírekben az volt olvasható, hogy “A lefektetett műemléki elvek alapján valamennyi fellelt maradvány újrafelhasználásáról egyenként döntöttek, mindez mintegy 45 000 adat elemzését tette szükségessé.”

Az építési folyamat a kőtömböket összekötő habarcs kidolgozásakor akadt el. A mérnököknek nem sikerült olyan szilárdságú kötőanyagot kidolgozniuk, mint amilyet az eredeti hídépítők használtak. Két évig próbálkoztak, de a tudományuk nem hozott sok sikert. Végül a török kőfaragók nyomására kipróbálták az ősi recepten alapuló habarcsot. Ennek az alapelemei: citrom, kecskeszőr, csontpor és tojássárgája (akkoriban még nem ismerték a cementet). A mérnökök nem akartak hinni a szemüknek, amikor a tesztek során kiderült, hogy a szakácskönyvbe illő ősi habarcs hozza azokat az eredményeket, ami a híd összetartáshoz szükséges. Ezzel az ősi habarccsal készült el az új mostari Öreg híd.

Aki járt ott a felrobbantás előtt, emlékezhet a híd járófelületére, a halvány helyi „tenelija” mészkőből, ami a nap helyzetétől és erejétől függően változtatja színét. A tükörfényesre koptatott kövek mintha koponyák úgy simultak a talpakhoz, aki járt rajta, nem felejti el. Kilenc évbe telt a híd megépítése Hajrudin tervei alapján, két nap kellett a lerombolásához és 11 év az újjáépítéséhez. A Világbank anyagi támogatásával, 15 millió eurós költséget emésztett fel végül a 2004-re elkészült új híd.

Hogy milyen az új híd? Hát szinte minden ugyanolyan, csak éppen az a 427 év hiányzik róla,meg a tükörfény,meg a Szulejmán lába nyoma….De ezek nagyon.

(Apropo nem kéne nekünk is megpróbálkoznunk a törökökkel?Már úgyis olyan rég jártak Egerben...)

 

@FenyvesiHK: Köszönjük a tanulságos és szép történetet. Ami a minaretet illeti: vasbeton mag, vendégkövek, török kőfaragók, külföldi műemléki felügyelők, EU-s pénz... Wodurch ist es noch original und ungarisch, Mimarlik?

@FenyvesiHK: Szép történet (a mostari), köszönöm hogy olvashattam. Szívesen átemelném a saját kis blogomba, hogy elérhető, kereshető, hivatkozható legyen (például hallgatóknak), ha nem gond - lehet? Kapcsolódik pár más körben folytatott beszélgetésünkhöz. (Kár hogy megszűnt a privát üzenet küldésének lehetősége, akkor ezt nem itt kéne üzengetnem, pardon.)

@Pákozdi Imre: A külföldi szakemberre már mi is gondultunk korábban. Járt itt egy világhírű török építész professzor, dr. Dogan Kuban. A szakvéleményben a professzor alapvetően három helyreállítási lehetőséget jelölt meg: 

a)    A minaret lebontása az alapozás szintjéig és újjáépítése hagyományos módszerekkel, esetleg egy kis megerősítéssel;

b)   A minaret lebontása és újjáépítése egy betonszerkezet köré a megmentett kőanyag felhasználásával külső burkolatként;

 c)   Hagyni a minaretet ahogy van, apróbb javításokat végezni és a jövőre hagyni a radikális beavatkozásokat."

Végső konklúzióként kijelenti, hogy ő az a), vagy a b) megoldást javasolja.

Gondolhatjátok, mi volt a műemlékesek véleménye. Ugyanaz, mint az egyik előző hozzászólásba: Ő könnyen beszél!

Nem tartanám szükségesnek külföldi szakembereket felkérni. Nálunk is megvan a megfelelő szakmai hozzáértés, amit nemzetközileg is elismernek. Mostarban a pénzügyi segítség miatt volt olyan nemzetközi a gárda, na meg a tényleg speciális technológiai problémák miatt. A habarcs nálunk is kérdéses lehet, de egyébbként semmi különleges nincs a feladatban. Tisztességes, alapos munkát kell csak végezni.

@mB: Kedves mB A válaszom igen,de én találtam mail címet, bővebb válaszom ott.

@bardóczi: A kőről meg csak annyit, hogy a minaretet 400 éve építették. Azóta az akkori bánya környezetéből valszeg minden használható követ kibányásztak. Eger környékén kismillió bánya, pince, gödör van. Ha fel akarjuk újítani a minaretet, ezeket geológusnak végig kell járnia és megtalálni a legalkamasabb követ, de az sem lesz az eredeti.

@zsuppanandras: Nem beszélve a partykon büszkén mutogatott, valódi minaretkőből épült kerti szalonnasütők nagy népszerűségének "felsőbb" körökben.

@zsuppanandras: Kedves András! Sajna tényleg ez a Kis Magyar Valóság. Sajnos szerintem nincs más választás, bizakodni kell. Ha hozzányúlunk a minarethez, nem szabad megint valami vasbetonos megerősítéssel tovább rombolni ami még megmaradt belöle.

@zsuppanandras: Ha ZSA fenti bejegyzéséről lefejtjük a németekkel szembeni kisebbségi érzést (vagy csak az ezirányú gondolati automatizmust) és az ezzel párban járó rutinos kishitűséget, nem elvetendő, amit ír. Eredeti úgysem lesz a minaret, hiszen hajdani török hódítóink nem műemléknek építették :-). Köznapi épületnek készült, a kor színvonalán, annak viszont eminens lett: kibírt minden földrengést, kőpestist, átkeresztelést - végülis négyszáz éve áll. Valóban ideje, hogy segítsünk rajta és főleg, hogy végiggondoljuk a sorsát. A kövenkénti lebontás és újjáépítés valószínűleg végképp végezne a torony eredeti kőanyagával. Nemrég megmásztam 96 lépcsőfokát, hát... aki épségben lefejti azokat az öreg, málló köveket a belső, statikai célú betonhüvelyről, az ügyes mester. És lehet és kell is tartósabb követ találni, de az újjáépítés úgy kell megtörténjék, hogy ott állékonysági kétely és balesetveszély ne maradjon. Ez pedig vasbetont jelent, kőborítással, hölgyeim és uraim. Mert az egész, sajátos hangulatú és szép minaret nem ér annyit, hogy akár csak egy kósza kőszilánk is a körülötte kószáló emberek fejére hulljon. Ne feledjük, hogy ez a torony - akár félholddal, akár kereszttel a csúcsán - az Isten dicsőítésére, nem pedig kísértésére épült.

@Pákozdi Imre: nem érdemes vasbetonból minaretet építeni, Imre, ebben egész biztos vagyok. az egri minaret reliktum, addig értékes, ameddig - minden kőcsere ellenére - a török korig visszanyúló kontinuitást ad a városnak, és meglepő elevenséggel idézi fel a Közel-Keletet egy közép-európai barokk terecske közepén. bárki aki ránéz, átélheti, hogy eddig jutott előre a hódító kelet a keresztény Európában, ezen a ponton állt meg az áradat. olyan mint a dagálytól legmesszebb partra vetett tengeri kavics. ha egyszer lebontjuk, és a történeti hitelessége elvész, teljesen fölösleges beton minaretet építeni helyette pusztán azért, mert egyszer állt ott vmi hasonló.

@zsuppanandras: "...mert egyszer állt ott vmi hasonló". Teljesen igazad van. Mert mi lenne, ha a minaret helyett, amelynek szinte biztos, hogy a következő átépítés után már egyetlen eredeti köve sem lesz eredeti, egy minaret-alakú minaret-emléket építenénk, mai formavilággal és kb. 1:1-es méretarányban? Amelybe föl lehet lépcsőzni, amely kilátóként és hangsúlyos építményként is szolgál, amely kortársi, de mégis emlékmű. Ráadásul anélkül, hogy omlásveszélyt jelentene a környezetére.

Persze, tudom, hogy egy műemlék nem attól az, hogy eredeti alkotóelemei vannak. Bergenben a belvárosi öböl partján lévő ősi Hansa-kereskedőházaknak szavatoltan egyetlen gerendája sem eredeti már, mégis hiteles emlékek. Ugyanez igaz a XIII. századinak mondott norvég fatemplomokra. A kulcsszó a folytonosság, a használat és a felújítás folytonossága. Az egri minaret esetében azonban a folytonosság kritériuma több szempontból sem teljesül. Ugyanakkor azt jelezni, amit olyan szépen leírtál, tehát a valamikori oszmán áradat peremvidékét, ráadásul egy szép, békés célú és közkedvelt épülettel vagy annak emlékművével, mindenképpen értelmes dolog volna. 

@Pákozdi Imre: "A kulcsszó a folytonosság, a használat és a felújítás folytonossága." az egri minaret esetében ez jelenleg eminens módon megvan, éppen ezért próbáltam arra figyelmeztetni, hogy a jószándékkal elindított lebontás után már bármi megtörténhet. én természetesen ragaszkodom az egri minarethez, semmilyen emlékműre és mű-emlékre nem vágyom helyette. a szakdolgozatot végigolvasva elismerem hogy a lebontás és a technológiájában, részben anyagában hű újjáépítés elvileg járható út, de továbbra is állítom hogy nagyon veszélyes. akkor szabad ebbe belevágni, ha biztos hogy nincs más megoldás, a város szerez rá nagyon sok pénzt, és ELŐRE leszállítják a helyszínre az új kőanyagot mielőtt bontani kezdenek. a bontást a legszigorúbb műemlékes felügyelet mellett kellene elvégezni. és sajnos az örökségvédelem hazai állapota miatt tényleg azt kell mondjam, hogy ehhez nemzetközi segítségre, szakértőkre is szükség lenne. a dolog nem bízható rá egy "kompromisszumkész" hazai területi felügyelőre és piás kőművesekre. a szakdolgozat végén felvázolt bosnyák bazárt a környező térre inkább hagyjuk, szerintem.

@Pákozdi Imre: Bocs Imre, de ilyen alapon egy toronydarun egy müezin és annyi. Magas is, torony is, meg ha kell énekel.  Viccet félretéve, értve András aggodalamit ez az újjá építés nem hülyeség.

@HI: Jó, persze, épüljön újjá, én csak ötleteltem (előkelőbben szólva, továbbgondoltam). És azért remélem, hogy nem egy toronydaru mellett sikerült érvelnem ...:-). Üdv.

@Pákozdi Imre: Nagyon örülök, hogy beindult a vita. Ez indított, hogy az építészfórumhoz forduljak. Sok fontos meglátás, új szempont kerül elő. Örülök, hogy András elolvasta a dolgozatot, mivel a rövid cikkem tényleg csak problémafelvetés, az általam kidolgozott megoldás nem fér bele az oldal kereteibe. Javaslom, hogy akit jobban érdekel a probléma töltse le és olvasson bele a dolgozatba. Tudom, egy szakdolgozat ritkán izgalamas olvasmány, de igyekeztem jól tagolni, így elég mindenkinek az őt érdeklő részt átfutni. 

Véleményem szerint a dolgozatban leírt technológiát betartva csaknem ugyanannyi eredeti kő kerülhet vissza az átépítés után, mint a javítgatások nyomán, csak sokkal szakszerűbben kijavított állapotban. A statikai veszélyektől tartó szakemberek, itt elsősorban a legnagyobb felelőséget viselő tartószerkezeti mérnökökre gondolok, nem vállalnák a felelőségét, hogy ne pakolják tele újabb vasbeton szerkezetekkel a minaretet. Az alapba történő bekötéshez az alsó hat-hét eredeti lépcsőfokot ki kéne bontani (aki járt már a minaretben tudja, hogy azon a szűk helyen labányászni az eredeti alapozásig elég nehéz feladat lehet). Ezek a kövek többet már nem igen kerülhetnek vissza. Az óvatos bontás viszont nagy valószínűséggel megóvná az összes lépcsőfokot is. Ha minden szempontot összevetünk, az érzelmi és esetleg az anyagi szempontok kivételével minden azt mondja, hogy át kell építeni. Azért mondok esetleget az árra, mert az álló helyzetet stabilizálni tudó speciális állványzat elemészti a két technológia közti árkülönbözetet (feltéve, hogy minden szükséges munkát el akarunk végezni álló helyzetben is).

Nagy-nagy kérdés, hogy aktuális-e a munka jelen gazdasági és műemlékszakmai helyzetben. A félemek jogosak. Csak a teljes munkára elegendő Uniós forrás birtokában szabad nekikezdeni és olyan szervezeti formában, mely az átalakulóban lévő hatósági ellenőrzés bizonytalanságai ellenére, a szervezeten belül biztosítja a szakszerűséget. Nem lehetetlen, de nagyon nehéz probléma.

Leállítom magam, mert megint csak az oldal kereteit fogom feszegetni. Üdv mindenkinek.

@bathor: Báthory úr, ismeretlenül (ill. csak az írása és a hozzászólásai alapján) valószínűsítem, hogy ha Önt bevonnák a tényleges tervezésbe és kivitelezésbe, a dolog jól sülne el.