építészet : környezet : innováció

Előfordulhat, hogy egy műemléket csak a lebontása árán lehet megmenteni?

Báthory Gábor építész, műemlékvédelmi szakmérnök szakdolgozatában az egri Minaret régóta húzódó rekonstrukciójának lehetőségeit vizsgálja a jelenlegi állapot és a korábban elvégzett beavatkozások tükrében, valamint részletes felújítási tervet vázol fel a programozott anastylozis - teljes bontás és újraépítés - módszerével.

Az egri Minaret felújítása sokáig már nem várathat magára. A sürgős, halaszthatatlan beavatkozás szükségességére Fodor László statikus már 1999-ben felhívta a figyelmet, de a munkálatok a többszöri nekifutás ellenére a mai napig nem kezdődtek meg. A minaret problémájával a 2000-es évek elején kezdtem foglalkozni. A Kincstári Vagyoni Igazgatóság (KVI) munkatársaként igyekeztem minél mélyebben megismerni a felmerült problémákat és előkészíteni a tulajdonosi döntést megalapozó javaslatot. Ekkor jutottunk kollégáimmal arra a megállapításra, hogy a minareten hagyományos felújítási eljárással nem lehet tartós eredményt elérni. Időközben elkerültem a KVI-től, de továbbra is érdeklődéssel figyeltem a minaret sorsát. 2006-ban beiratkoztam a BME Műemlékvédelmi Szakmérnöki Szakára, diplomadolgozatom témájául szintén a minaretet választottam. Kitűzött célom, hogy ezen műemlék felújításához kidolgozzam a legmegfelelőbb technológiai eljárást. Megpróbáltam a témát úgy körüljárni, hogy a prekoncepcióm ne befolyásoljon túlzottan a végső következtetés levonásában. Megpróbáltam az ellenérveket összegyűjteni, beszéltem sok műemlékes kollégával, analógiákat kerestem, kritikákat olvastam vitatott felújítási módszerekről.

Csonka mecset, ismeretlen szerző rajza 1826-ból, forrás: Gerő László: Eger, Bp., Képzőművészeti Alap Kiadóvállalat, 1954, 30. p.

Ezt követően a minaret történetének kutatása során azt tapasztaltam, hogy a 18. század első harmada óta rendszeresen, néhány évtizedenként szükségessé vált valamilyen javítási, megerősítési munkát végezni az építményen. Ez a javítgatás később már odáig jutott, hogy statikai okokból vasbeton belső béléssel erősítették meg a toronyszerű építményt. Az idők során a homlokzati felület 56%-án lecserélték a kövek felületi rétegét, ám azóta is további jelentős mennyiségű kőcsere vált szükségessé. A Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. (MNV Zrt.) és Eger városa most komolyan tervezi a helyreállítási munkálatok megkezdését. Úgy vélem, hogy itt az ideje, hogy eldöntsük: elődeink példáját követve ismét 10-15 évre foltozgatunk egy keveset a minareten, vagy végre megpróbáljuk radikálisan elhárítani a meghibásodások kiváltó okait.

Mi is lenne ez a radikális megoldás?

A dolog megértéséhez előbb szükség legalább címszavakban megismerkedni a minaret 400 éves történetével.

  • A török seregek 1596-ban foglalták el Eger városát.
  • A dzsámit és minaretjét a XVII. század elején építhették.
  • A város 1687. évi visszafoglalását követően a dzsámit keresztény templomként használták. 1713-1717-ig az egri egyházmegye főtemplomaként szolgált.
  • 1726-tól az Irgalmas Rend kórházkápolnája.
  • 1730-ban zsindely héjazatú sátortetővel fedték.
  • 1744-1750 között előcsarnokkal és sekrestyével bővítették.


A XIX. sz. eleji állapot: a dzsámin zsindelyes sátortető látható, a minaret tornya, a korlát nélkül maradt erkély felett néhány méterrel csonkán áll.

A csúcsdísz, fotó: Báthory Gábor

  • Pyrker László érsek 1829-ben bádoggal borított sisakkal fedette le a tornyot, „melyen a hold fölé emelkedett kereszt diadaljelül tűnik fel”.
  • A dzsámit 1841-ben lebontották.
  • 1874-ben Eger város képviselői a felújítást sürgették.
  • 1892-ben Möller István felmérte a minaretet.
  • 1895-ben Sztehlo Ottó szakmérnököt bízták meg a helyreállítás megtervezésével és lebonyolításával.
  • Egy villámcsapás végre kimozdította a felújítás ügyét a holtpontról és megindulhatott a munka:
  • - 1896-97-ben a torony felső részét elbontották, régi kövekből visszaépítették és új szomolyai kővel megtoldva csúcsos sisakkal látták el. Az erkélykoszorút újra faragták, az egész homlokzatot szomolyai kővel javították ki.
  • 1911-ben már újabb, jelentős kőcsere vált szükségessé. (Bárány Géza)
  • Állapotfelmérések: 1917-ben Foerk Ernő, 1940-ben Csányi Károly. A felmérések nyomán végzett munkákról nincs tudomásunk.
  • A térségben pusztító két jelentős földrengés (1903 és 1925) nem okozott ismert károkat.
  • A kisebb világháborús károk kijavítási munkáiról részletes adatok nem állnak rendelkezésre.
  • 1962-ben részleges, közelebbről nem ismert állagmegóvási munkák folytak.
  • 1965-ben életveszély miatt lezárták a minaretet, mivel alsó övgyűrűjén aggasztó repedések jelentek meg.
  • 1971-től 9 éven át tartó statikai megerősítést, és homlokzat-felújítást végeztek:
  • 1971-72-ben Dr. Csák Béla egyetemi tanár megerősítési tervei alapján vasbeton belső héjat építettek be.
  • 1976-78 között dr. Zádor Mihály és Deschmann Alajos tervei alapján homlokzati kőcserék készültek és a felületet impregnálták.
  • 1979-ben Sedlmayr János tervei alapján felújították az alsó kerítést és rendezték a minaretet körülvevő teret.

A minaret mai állapota:

  • Talajnedvesség elleni szigetelés nem készült.
  • A felület 56%-án már lecserélték a köveket.
  • A 19. században burkolásra használt kő keményebb és párazáróbb az eredetinél.
  • A belső oldalon 8 cm vtg. vasbeton héj zárja le a felszívódó nedvesség útját.
  • A bezárt víz egyre magasabbra emelkedve próbál kipárologni a felületen.
  • Az eredeti kövek fokozottan korrodálnak, az újak nagy darabokban hullnak le.
  • A mállott felületekbe behatoló víz tovább fokozza a kövek szétfagyását, lemezes leválását.

A minaret anyaga:

  • Eredeti kő - világosszürke riolittufa – a származási helye ismeretlen, savanyú kőzet, 1533 kg/m3 testsűrűségű, 28.3V% porozitású. Tulajdonságainál fogva nagy a vízfelvétele, víz hatására hamar veszít szilárdságából.
  • 19. sz-i burkolat - vöröses dácittufa, származási helye Szomolya, kevésbé savanyú kőzet, keményebb, tömörebb, testsűrűsége 1710 kg/m3, porozitása 13,8 V%.
  • 1976-os kőpótlás  - az eredeti kőhöz jobban hasonlító, sötétszürke riolittufa, származási helye Bogács, kőzetfizikai tulajdonságait nem vizsgálták.

Kidőlő lábazati kövek, fotó: Báthory Gábor

Falnedvesség vizsgálat furata, fotó: Báthory Gábor



A helyreállítás lehetséges módjai:

  • Dr. Csák Béla tanár úr függőleges vasbeton bordák bevésését javasolta a minaret-test hosszában.
  • Fodor László az alsó szakaszon legalább 20 cm mélységű visszavéséssel javasolt kőcserét, valamint fúrt, injektált szigetelést a terepszinten. Alul a belső héjhoz bekötött vasbeton gyűrű beépítését és alapba lehorgonyzását tervezte, melyhez az alsó néhány lépcsőfok kibontása szükséges.
  • A Botos-Cséfalvay Építésziroda - Fodor László statikai megerősítési javaslatán túl - minden burkolókő eltávolítását javasolja, a javítandó eredeti kövek legalább 22 cm mély kivésését azzal, hogy a beépítendő kő az eredetinél kissé nagyobb szilárdságú legyen. A minaretet szilárdító- és impregnáló anyaggal kell lekezelni, a terepszint alatti szakaszt ki kell szellőztetni.
  • A megerősítési munkákhoz mindegyik variáció esetén egyedi nehézállványt kell építeni.

A javaslatok - bár egy általános toronyszerű épületnél önmagukban jó megoldások - egy műemlék és különösen a minaret esetében nem képesek korrekt módon és tartósan megoldani a vízszigetelés és a toronytest megfelelő kiszellőztetésének problémáját. A minaretet alulról utólagosan vízszigetelni kell. A pára áramlását gátoló, utólag beépített külső és belső rétegeket el kell távolítani.

Mindezeket az igényeket csak a minaret teljes elbontásával és szakszerű visszaépítésével lehet kielégíteni.

Helyreállítási javaslatom:

  • A műemlék-kutatási vizsgálatokat a teljesség igényével kell kiegészíteni.
  • Ki kell dolgozni egy olyan technológiát, mellyel úgy bontható el a minaret, hogy az eredeti kőanyag a legkisebb mértékben sérüljön! (lásd a szakdolgozatomban „A helyreállítás műszaki részletei” című fejezetet)
  • A közelben deponált kőanyagot műhelykörülmények között lehet restaurálni.
  • A pontosan konszignált és dokumentált építőanyagot eredeti helyére lehet visszaépíteni.
  • A kőpótlásokra az eredetihez legjobban hasonlító kőzetfizikai tulajdonságú követ kell kiválasztani.
  • A bontáskor megismert építési technológiát kell alkalmazni visszaépítéskor.
  • Az alapozásba lehorgonyzott, rejtett vonóvasas technológiával a minaret földrengésállóvá tehető.

Bejárat a minaretbe, fotó: Báthory Gábor

Árusok a minaret előtt, fotó: Báthory Gábor


A fentieket műemlék-elméleti alapon vizsgálva bevezethetünk a műemlékvédelembe egy új fogalmat:

programozott anastylozis = a műemlék megmentésének olyan technikája, melynek során pontosan kidolgozott program szerint elbontjuk, majd restaurálást követően eredeti helyére, eredeti állapotába építjük vissza az objektumot. A technológia használata csak rendkívüli esetekben, szűk körben javasolható.

Remélem, a dolgozatom mindenkit meggyőz arról, hogy a minaret csak a teljes lebontása árán menthető meg az utókornak.

Báthory Gábor
építészmérnök, műemléki szakmérnök


Előfordulhat, hogy egy műemléket csak a lebontása árán lehet megmenteni? - Az egri minaret újjáépítése
BME Építészmérnöki Kar, Építészettörténeti és Műemléki Tanszék
Műemlékvédelmi Szakmérnöki Szak, Szakdolgozat – 2012. május
szerző: Báthory Gábor
konzulens: dr. Fejérdy Tamás, dr. Török Ákos

A teljes szakdolgozat csatolmányban olvasható.

21 vélemény | vélemény írásához jelentkezzen be »