Építészképzés 2011-ben Magyarországon, 459 hallgató szerint

Nyitott kérdések

A kérdőívben négy nyitott kérdésre tetszőleges hosszban válaszolhattak: mi az, ami nagyon jó az oktatásban és semmiképp nem változtatnád meg; mi az, amit mindenképp megváltoztatnál, s ezt hogyan tennéd, illetve a legvégén további vélemények megosztására kaptak teret. Ez utóbbiból válogattunk ide a cikk végére néhány véleményt a különböző egyetemekről.

Szent István Egyetem – Ybl Miklós Építéstudományi Kar

• Örülök a kutatásnak, bárcsak lenne haszna is.
• Erre nem lenne elég még 5 A4-es oldal sem... A nehézségi szint tetszik, nem könnyű az iskola, nekem ez kihívás. De rettentően kevés a gyakorlati rész... egyenlő a 0-val. Csak az megy, akinek van plusz ideje, vagy nyárra teszik ezeket, nem gondolva olyanokra, akik mondjuk egész nyáron dolgoznak esetlegesen más szakterületen. Iskola közben a tankeretben kéne ezeket összeegyeztetni és minél gyorsabban!!!
• Azt szeretem az Ybl-ben, hogy szinte családias a légkör, sok mindenkit ismerünk és jó esetben segítünk is egymásnak.
• Csoportmunka, életszerű feladatok, komplett projekt végig vitele, együttműködés más, az életben várhatóan együtt dolgozó hallgatókkal, pl.: épületgépészekkel, építőmérnökökkel, menedzserekkel stb.
• A felsőoktatás csődjét ezek szerint már mindenki érzi. Őszintén remélem, hogy lesz hozadéka ezeknek a Földalatti Beszélgetéseknek, nem csak égbe kiáltott szó lesz.
• Az alapvető probléma, hogy a magyar oktatási rendszer elavult, berozsdásodott, régi alapokon nyugszik. Nem merünk/mernek/AKARNAK változtatni. Határozott lépésekkel és az összefogás erejével nem csak fel lehetne zárkózni az európai és világszínvonalú felsőoktatás szintjére, hanem újraéleszteni a régen oly' híres kiemelkedő magyar oktatási színvonalat. Szürkeállományban jók vagyunk, a kezdő lökés hiányzik. Itthon, egy érettségizett fiatal legjobb esetben 5 év alatt végzi el az építészeti egyetemet, majd 2 év gyakornoki tevékenység után nehéz akadályok leküzdése közepette jut el a jogosultság közelébe, ha egyáltalán megcélozza azt. Valójában tudjuk, hogy ez 7 helyett inkább 10 évbe kerül. Külföldön többnyire 5 évnyi tanulás után kamarai tag lehet az ember. Tudom, hogy ez a szakma komoly felkészültséget igényel, de ha összehasonlítjuk a külföldi és a magyar építészeti fejlettséget, szerintem egyértelmű, hogy a korlátainkon nem tudunk túllépni, ezért a fejlődés nagyon lassú, az összkép pedig jóindulattal is langyos. Remélem, ez a rendezvénysorozat képes elindítani egy törekvést sokak fejében, és ha a világot nem is, a magyar építész-oktatást meg tudja váltani.

Széchenyi István Egyetem - Műszaki Tudományi Kar

• Évi 800 új építészmérnököt nem képes ez a kis ország eltartani, nyilvánvaló, hogy ez a felduzzasztott szám a felsőoktatás finanszírozási rendszerének következménye, és nincs mögötte valós munkaerő-piaci kereslet. A mennyiség helyett a minőséget kellene előtérbe helyezni.
• A Győri egyetem rendkívül magas színvonalon és jó körülmények között oktat.
• 2007-ben a Random Klub (egyetemisták által alapított építész klub) hasonló témájú kerekasztal beszélgetése során a meghívott 3 vitapartner (Cságoly Ferenc, Bodrossy Attila, Nagy Tamás tanszékvezetők) Wesselényi Garay Andor moderátor segítségével rengeteg rossz dologra rávilágítottak a képzés kapcsán, azonban egy dologra mégsem derült fény! Ha Ők, mint vezető pozícióban lévők felismerik ezeket a hibákat, mi az, ami visszatartja a változást, mi az, ami erősebben alakíthatja a képzés rendszerét?
• Kötelezővé tenném az oktatók, tanárok folyamatos továbbképzését, hogy ők is tisztában legyenek a korszerű dolgokkal, amiket esetleg beépíthetnének a tananyagba. Mindenképpen egy egységesen elfogadott, az ország összes építészképzésében azonos tanrendre lenne szükség, azonos színvonalon (például ha véletlen valaki át szeretne jelentkezni egy másik egyetem elvileg ugyanazon szakára, teljesen más tárgyakat kell teljesítenie és az addig elért tanulmányai elvesznek.)
• Egy percig nem merült fel bennem még az, hogy más egyetemre vagy szakra járjak. Szeretem és becsülöm az iskolát, amiben tanulok. Legnagyobb tiszteletem és elismerésem a tanáraimé, akik közül párra úgy tekintek, mint mestereimre. Szívüket, lelküket beleteszik a képzésünkbe, amiért hálás vagyok nekik.
• Tiszta, nyugodt és kreatív építészetre lehet szükség majd... Az ilyesfajta érzékenység az iskolában kezdődik el. Ehhez nélkülözhetetlen a nagyok, a gyakorló alkotók feltétlen segítsége, bölcsője, mind az iskola alatt, mind pedig fiatal építészként. Hisz talán mi lehetünk/leszünk majd az ő reinkarnációik. Ha ezt itthon nem kaphatjuk meg, keservesen, de máshol próbálunk szerencsét. És sikerrel bár, de hontalanná is válhatunk...
• A BSC eltörlése az építész szakon. A főiskola maradjon főiskola, az egyetem egyetem. Valószínűleg ennek a rendszernek az eredménye az, hogy (a 3 éves főiskolai és az 5 éves egyetemi képzést akarják nagyjából összegyúrni 4 évre) a BSC képzést rendre nem végzik el a hallgatók 4 év alatt, inkább lesz az 5-6 is, pedig nem hülyék.

Pécsi Tudományegyetem – Pollack Mihály Műszaki Kar

• Sajnos nagy mértékben függ az iskola elvégezhetősége az egyéni anyagiaktól (tablók nyomtatása, plottolása, makettek anyaga, stb.). Nagyon könnyű úgy tantárgyakat elbukni, hogy szinte csak a belefektetett pénz összege a mértékadó.
• Az építészképzésben - és ez országosan igaz -, bár sok a jó szakember (jó építész) de oktatás módszertani, pedagógiai ismereteik igen gyérek. Valaki hiába jó szakember, ha egyszerűen nem találja a közös nevezőt a diákokkal.
• A diploma megszerzése után nem valószínű, hogy a szakmában maradok.
• Mint külföldön dolgozó építészmérnök hallgatónak az a meglátásom, hogy a mostani magyarországi viszonyokat tekintve diplomával is rettenetesen nehéz az elhelyezkedés és ez az elkövetkezendő években nem is fog megváltozni. Ha valaki kezdeni akar a diplomájával valamit, akkor külföldön próbál szerencsét. Diploma nélkül meg pláne.
• Szívesen vennék még egy kérdést miszerint, egyáltalán folytatná-e a tanulmányait a hallgató, azután hogy bepillantást nyert a magyar építész oktatásba. Akkor azt jelöltem volna meg, hogy pályaváltás... Csak ha már a felén túl vagyok, akkor befejezem.

Nyugat-Magyarországi Egyetem – Faipari Mérnöki Kar

• A szakmában való elhelyezkedést illetően szerintem már az emberek közötti kapcsolatok, érdekeltségek számítanak a legfőbb szempontnak, nem a szakmai felkészültség.
• Szerintem egyáltalán nem jó, hogy az ötéves képzést kettészedték alapra és mesterre. A három év nem elég arra, hogy elegendő tapasztalatot, tudást, gyakorlatot gyűjtsünk össze. Fontosak az alapok és fontos a megfelelő idő, amit eltöltünk az egyetemen. Így több mindent akarnak belezsúfolni ebbe a 3 évbe, és gyorsabban kellene felnőnünk a feladatokhoz. Ezért nem lesznek elég jól képzettek, akik kikerülnek. A mesterképzésre felvételizni kell, ami abszurd, mert a tanárok ismernek bennünket, aki másik iskolába akar menni, az pedig átmegy így is úgy is. De, ezzel a félbeszakítással, megszűnik a jogviszony is, és hiába a jó eredmények, első félévben így nem kapunk ösztöndíjat, ami sokunknak nagy hátrány, mert egyetemi tanulmányainkat és magunkat ebből tartjuk fenn. És még számos okot fel lehetne sorolni. Nem vagyok egyedül, sokan vannak, akik több hátrányát látják ennek a képzési formának, mint előnyét. Bizonyára sok intézménynél előnyös, de ebben az esetben szerintem több a hátrány. Köszönöm, hogy leírhattam a véleményem!
• Szeretném megköszönni, hogy megkérdeztek! A megfelelő kommunikáció mindennek az alapja! Én bizakodó vagyok, tele vagyok hittel és energiával! Azt gondolom, a legjobb döntés volt, hogy a NYME-re, az AMI-ba jelentkeztem:) Az itt ért pozitív illetve negatív tapasztalatok mind csak erősítettek!

Moholy-Nagy Művészeti Egyetem – Építőművész

• Szerintem a különböző egyetemeken működő építész karok együttműködését és átjárhatóságát kellene fejleszteni és közös workshop-okat és kurzusheteket szervezni, hiszen a jövőben úgyis együtt fogunk dolgozni.
• Mostani tapasztalataimmal és nyelvtudásommal a Kunstakademiets Arkitektskolét választanám, több önbizalmam és profizmusom lenne a végére. Mindemellett érzelmileg nagyon kötődöm az Iparhoz.
• Alapvetően nagyon szeretem ezt az intézményt, amit itt el tud sajátítani egy fiatal remek lehetőség az életre. Nagyon fontosnak és hasznosnak tartom a csoportokban való alkotást, jó az erre való ösztönzés! Viszont komolyan gondolom, hogy szerintem lényegesen kevesebb hangsúlyt kellene fektetni az elméleti tárgyakra vagy azok milyenségén kéne változtatni. Persze szükséges az elméleti tanulás is, de legyen tényleges haszna, ne csak az oktatási rendszer elvárása alapján, miatta legyen "valami". Több szakmába vágó, életre nevelő elméleti tárgynak szerintem mindenki örülne. Több hasznát vennénk. Diákok intelligens, építő véleményeinek, javaslatainak, meghallgatása, elfogadása!!! Egy ügyért dolgozunk!!!

Debreceni Egyetem – Műszaki Kar

• A tanulókat anyagi támogatással lehetne/KELLENE segíteni, mert azon a véleményen vagyunk a szaktársaimmal, hogy rengeteg szakhoz képest nekünk kell a legtöbbet költeni a taneszközökre, makettek alapanyagaira, nem utolsó sorban a tervbemutatásokra. A nyomtatás sem valami olcsó (2. évesként a 2. félévben, csak nyomtatásra 20 eFt körül kellett költenünk - ez tankörönként természetesen változik negatív irányba, de az egyikben ekörül van) és ezekhez semmilyen segítséget nem kapunk. Ha nem tudjuk megvenni a tisztelt tanár által előírt eszközöket, akkor bukásra vagyunk ítélve, pedig ez nem tükrözi az adott tantárgyhoz kapcsolódó tudásunkat.
• Az építészeti tantárgyakat kiválóan teljesítettem, nem szeretném ha az acélszerkezetek I c. tantárgy miatt nem szerezhetném meg az ÉPÍTÉSZ diplomámat. Igazságtalan lenne. Az építőmérnökök sem "szenvednek" építész tantárgyakkal.
• Nincsenek tankönyvek, nincs megfelelő korszerű tananyag. A tanárok legalább 30-50% felkészületlen és képtelen szakmai tudása, a tantárgy tananyagának rendszerezett, érthető és tanulható formában való átadására. A tananyagok jelentős része elavult, és 20 évvel ezelőtti színvonalat képvisel. Az oktatási metodika, tudásátadás formái gyengék és konzervatívok, nem haladnak a korral, valamint gyenge és lassú fejlődést tesznek lehetővé a tanulók számára. A közösségi, csapat feladatok mennyisége nem elégséges. Nincs feladat- vagy célorientált közösségi feladat végrehajtás. A tantárgyak nagy része - szinte 95% - kollokviummal zárul, ezért nem érzékelhető differenciálás a tantárgyi kimeneti követelményekben. Nincs megfelelő mennyiségű és minőségű egyéni érdeklődést kielégítő "szabadon választott" tantárgyi lehetőség. A külföldi példák alapján, ahol a kötelező és a szabadon választott tananyag aránya 50-50% vagy 60% kötelező és 40% szabadon választott, Magyarországon ez az arány 90-10%. Az így kapott tudás semmilyen irányított szakmai differenciálódásra nem elégséges és káros, hiszen uniformizált képzetteket eredményez. A humán tantárgyak közül hiányoznak az olyan tantárgyak, melyek segítenek az építő művészet tágabb összefüggéséinek értelmezésében, lásd: zene, irodalom, tánc, stb.

Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem – Építészmérnöki Kar

• Nekem az a legfőbb problémám, hogy szerintem nem azért végzi el az átlagos műegyetemi hallgató az építészkart 7 év alatt, mert alkalmatlan a szakmára, hanem mert más karokkal ellentétben nálunk a fő buktató tárgyakból nem indul keresztfélév. Továbbá, ha valaki kimegy külföldre egy fél évre, miután hazajön és addig esetleg nem volt csúszásban, az nem fél évet, hanem egyből egy évet fog csúszni, részben az előbbiek miatt, részben pedig mert a BME nem hajlandó akkreditáltatni a kint tanult tárgyakat.
• Nagyon hiányzik az egyetemen egy szekrény, ahova bepakolhatom az éppen nem szükséges holmikat. Min. egy A2-es rajztábla és egy télikabát jó lenne, ha beleférne.
• Úgy gondolom, hogy Magyarországon a BME a legszínvonalasabb építészmérnöki képzést adja a hallgatóiak, de ez természetesen nem azt jelenti, hogy nem lehet javítani, fejleszteni rajta, tanulni a nyugat-európai építészképzés tapasztalataiból, pl: spanyol, dán, finn, holland példákból. Azt hiszem, nagyon szerencsésnek mondhatom magam, a külföldi tapasztalatok megszerzése terén, hiszen 5,5 év alatt végeztem el a képzést, s ezen idő alatt voltam fél évet külföldön tanulni és kétszer is voltam külföldön szakmai gyakorlaton, ahol mindig nagyon meg voltak elégedve a szakmai felkészültségemmel, tudásommal. Azonban tudom, hogy ezek a lehetőségek annak köszönhetőek, hogy sikerült jócskán átlag feletti tanulmányi eredményeket elérnem. Tehát a külföldi tapasztalat nagyon nagy mértékben tanulmányi eredményeken múlik, ami döntéshozatali eljárás alapján szerintem igazságos rendszer, de mindenféleképpen hasznos lenne, ha a lehetőségek bővülnének, és minél több diáknak lenne lehetősége külföldi tapasztalok megszerzésére. Remélem a kutatás hasznos eredményeket szolgáltat, ami pozitív hatással lesz a jövőbeli építészképzés színvonalára!
• Jó lenne, ha a fenntartható építészettel és annak eszközeivel is megismerkedhetnénk, illetve ha ebben a szellemben tanulhatnánk. Érdekesnek tartanám, ha szorosabb együttműködés lenne az egyes szakok, egyetemek között (pl. építész-tájépítész, építész-épületgépész), mivel kollégák leszünk egyszer. Az egymás iránti kölcsönös tiszteletet már itt megtanulhatnánk.
• lélektelenné vált az oktatás
• Ez csak papíron ötéves képzés. A kar vezetése gólyaként úgy köszöntött minket, hogy kellemes 7 és fél évet kívánunk! (sajnos nem vicceltek)
• Összefoglalva: legyen a mai igényeknek megfelelő az oktatás - a géphasználat erősítése, a rajzi oktatás átalakítása (inkább skiccek, kevesebb nagy rajz), nyelvoktatás, gyakorlatiasabb órák, a kapcsolat a szakágakkal erősebb legyen - közös konzultációk, lényegre törő oktatás, sokkal kisebb évfolyamlétszám.
• Jómagam még a hagyományos, 5 éves képzésben folytattam tanulmányaimat (most diplománál tartok), de már akkor is óriási erőfeszítésbe került szakmai diákszervezet tagjaként többletfeladatokat vállalni. Önként vállalt többletfeladataimból többet tanultam, mint amit az egyetem tudott adni, így elég méltánytalannak érzem, hogy a sok fölösleges tárgy (sem gyakorlati értelemben nem hasznos, sem elméleti szempontból nem aktuális) terheit kellett cipelnem, miközben a felszabadult időt még több saját projekt megvalósítására fordíthattam volna. A mostani kétszintű képzés, ha lehet még rosszabb helyzetbe hozta az ambiciózus hallgatókat, mivel az említett idejétmúlt és érdektelen tárgyak teljesítésénél még nagyobb teljesítménykényszer alakult ki a mesterképzés feltételei miatt (mert a bachelorral lehetetlen elhelyezkedni). A finanszírozott félévek alacsonyabb száma is hozzájárul a hallgatók beszűkülő, csupán a szükséges egyetemi feladatok ellátására koncentráló attitűdjének kialakulásához. A szakmai diákszervezetek, egyetemen kívüli szakmai tevékenységek elismerése, integrálása az oktatásba elkerülhetetlen, ha felelős, ambiciózus építész-értelmiség kinevelése a cél.
• a 21. kérdéshez: nem biztos, hogy építésznek jelentkeznék, sőt...

Budapesti Corvinus Egyetem – Tájépítészeti Kar

• A Corvinus Egyetem a maga hírével és elért sikereivel nem lehet a felszámolandó egyetemek között, ráadásul a Budai Campus fejlesztésével, jobbá tételével még inkább sokszínűvé válhat ez a felsőoktatási intézmény. Javaslom, hogy a Pesti Campus fejlesztései mellett a Budai Campus is kapjon nagyobb hangsúlyt, mert érdemes lenne.
• Ugyanide jelentkeznék újra, de [...] nincsenek jegyzeteink. A tudást nem tudjuk szakmai háttéranyaggal bővíteni. Sosem mondta senki, hogy kijön velünk egy szakmai konferenciára külföldre, vagy nem szervezett senki olyat, hogy mehessünk. Egyáltalán nem értesítenek az ilyen irányú lehetőségekről.
• Külföldet próbálnám talán meg, a 21. kérdésre adott válaszom helyett!