Eredményt hirdettek a Pannon Egyetem ”B” épületének aulájában megvalósítandó ”Zöld Fal” kialakítására kiírt pályázaton

2025 március 12-én az egyetem sajtótájékoztatóján kihirdették a veszprémi központú Pannon Egyetem nyílt belsőépítészeti tervpályázatának díjazottjait. A pályázatot 2024 októberében írták ki a veszprémi alsó kampusz B épület aulájában megvalósítandó zöld fal megtervezésére és kialakítására. A díjazott terveket az alkotók szavával adjuk közre.

A veszprémi kampusz egyik kiemelt, központi helyszíne a B épület aulája. Nemcsak a mindennapi hallgatói és dolgozói élet része, de a legnagyobb egyetemi események (évnyitó, diplomaátadó, gólyabál, konferenciák, nyílt nap, állásbörze) mellett városi rendezvényeknek is kedvelt helyszíne. A korábbi – a karokat, képzéseket bemutató – információs táblák helyett időszerűvé vált egy, az intézmény fenntarthatósággal kapcsolatos misszióját és a magyar felsőoktatásban betöltött szerepét méltóképpen reprezentáló igényes, harmonikus és barátságos belsőépítészeti megoldás kialakítása, amely figyelembe veszi a kollégák és a hallgatók véleményét.

A fenti témában kiírt nyílt pályázaton kifejezetten az aluatér egy megjelölt 40 négyzetméteres falszakaszára vártak élő zöld és fa felületek kombinációjában megvalósuló belsőépítészeti megoldásokat a pályázóktól.

A sajtótájékoztatón elhangzottak szerint a pályázatra 13 benyújtott alkotás érkezett, melyeket a Dr. Abonyi János rektor által vezetett Bírálóbizottság (Csillag Zsolt kancellár,  Sági Tamás műszaki vezető, Cseh András építész, HTK egyetemi docens és Csomay Zsófia építész, MOME egyetemi tanár) értékelt.

A Bírálóbizottság 3 pályamunkát díjazott (I., II. és III. díjjal). A következőkben a díjazott alkotók saját szavaikkal mutatják be terveiket.

I. díj – MULTIFUNKCIONÁLIS PAD – a Forma Bella (Márki Gabriella) pályaműve

A tervezési feladat az egyetem aulájának egyik falának megtervezésére irányult, amelynek kiemelt célja egy "zöldfal" kialakítása volt, növények és faanyag felhasználásával. Ez az igény érthető és logikus, hiszen a természetes anyagok és a zöld növényzet jelenléte nemcsak esztétikai, hanem pszichológiai szempontból is kellemes légkört teremt. A természet elemeinek bevonása az egyetemi térbe oldottabbá és hívogatóbbá teszi azt.

Az egyetem aulája egy különleges jelentőségű tér, amely az egyetemisták és az ott dolgozók mindennapi életének központi helyszíne. Ez a tér nemcsak áthaladásra szolgál, hanem számos fontos eseménynek, például rendezvényeknek, találkozóknak és várakozásoknak is helyet ad. Ezért a tervezési folyamat során azt vizsgáltam, hogy a zöldfal hogyan egészülhetne ki olyan funkcióval, amely még inkább megfelel az aula használóinak igényeinek.

A vizsgálatok és elemzések eredményeként arra jutottam, hogy az aula elsősorban a megérkezés, várakozás és találkozás tere. Ezért a zöldfalat továbbgondolva egy olyan megoldást dolgoztam ki, amely nemcsak a természetet hozza be a térbe, hanem konkrét használati értéket is biztosít. Így született meg az a multifunkcionális pad, amely egy növényládával van összeépítve.

Az új koncepció középpontjában továbbra is a zöld növényzet áll, amely hangsúlyos vizuális és érzelmi élményt nyújt. A faanyagú pad hozzáadásával azonban a tér egy várakozó és találkozó funkcióval bővül, amely még jobban illeszkedik az aula közösségi szerepéhez. Az ülőfelület nemcsak praktikus, hanem esztétikai értelemben is harmonikusan egészíti ki a zöld növényzetet, így a tér egységes és otthonos hangulatot kap.

Ez az új kialakítás nemcsak funkcionálisan gazdagítja az aulát, hanem hosszú távon hozzájárul a tér fenntarthatóságához és a közösségi élet erősítéséhez. Az aula így egy modern, természetközeli és felhasználóbarát környezetté válik, amely méltó módon tükrözi az egyetem szellemiségét és értékeit.

II. díj – Hegymegi Júlia és Czirják Bence közös pályaműve

Az aula üvegkupola alatti fényes tere jelenleg is egy értékes, buja zöldsávot mutat, mely szimmetrikus kompozíciójával beleillik az épület térszervezésébe. A földszinten kijelölt tervezési felület azonban másfajta sajátosságokkal rendelkezik. A sötét, forgalmas bejárati- és folyosói pozíció kérdéseket vetett fel bennünk. Habár léteznek árnyéktűrő, beltéri zöldfalak, a meglévő kellemes növényerkélyt látva ellentmondásosnak éreztük egy érezhetően másodrangú zöldfelület kialakítását.

Ezen megfontolásból a tervezett alkotás elvontan idéz egy zöld falat. Az apró fém elemek a növényeket alkotó leveleket jelenítik meg. A kinetikus szerkezet lefesti az egyetem életében résztvevők áramlását a térben. A közlekedés irányából izgalmas, interaktív elemként jelenik meg, míg a központi tér felől képszerű alkotást mutat. A fémlapok új értelmezést is kapnak. Az egyetemi alumni falként szolgáló alkotás összekapcsolja a jelenleg is az épületben tanulókat, dolgozókat az elmúlt évek egyetemi polgáraival, miközben absztrakt térképpel rámutat az évfolyamok számára ültetett növényekre az egyetemi kertben.

III. díj – TÖRÉSVONAL – az INDIVIDIN design studio (Krauth Veronika) pályaműve

A „Törésvonal" egy olyan fali installáció, mely egy képzeletbeli tektonikus repedést tesz láthatóvá a kijelölt falszakaszon egy törtvonalú előtétfal mögül előbújó növények segítségével.

Egy repedés a falon, amelyből zöld burjánzás tör elő. A Törésvonal egyszerre egy szakadás, de mindeközben a növényi aktivitás és a kauzalitás újszerűségének felfedése. A növényi létezés előtör a falból, amely így egy szokatlan térkonstrukció során talajjá változik.

A növényekre irányuló kultúratudományi és teoretikus vizsgálódások a közelmúltban nagy előrelépésekről tanúskodtak, amik megnyitották az utat a radikálisan nem-emberi potencialitások bevonására a kortárs dizájnban.

Az emberi lét alapélményében fontos, megkerülhetetlen részt képeznek a növények: megesszük, viseljük őket, olyan építményekben élünk, amelyeket növényi anyagokból hozunk létre. Itt az ideje, hogy a design és építőművészet is feltárja a növényi létezés burjánzó, posztantropocentrikus valóságát.

A Törésvonal esetén a szakadás nem az élettelen passzív anyag irányába vezet, hanem egy burjánzó vitális materializmus irányába, amely átszövi a valóság egészét. A talaj valójában egy médium, amelyben különböző szereplők megnyilvánulnak, majd eltűnnek. Ezen a médiumon belül rizomatikus elrendeződések fejtenek ki munkát, élhetővé téve a látszólag elhagyatott területeket is. A világ maga rendelkezik egyfajta radikális élhetőséggel, amit az élettelen anyaggal operáló szcientista világkép túl sokáig ignorált. A növény utat nyit a mezőhöz magvai elterjesztése céljából.

A terjesztés előfeltételezi egy, a növekedést elősegítő médium jelenlétét. Az élet a disszemináció és proliferációra való törekvésként jellemezhető. A repedés nemcsak a hagyományos emberközpontú térszerkezetet dekonstruálja, hanem egyben a leendések és a létezés sokszínűségére hívja fel a figyelmet.

A Törésvonal a létlehetőségek, a tudásmegosztás és a természet kulturális együttélés új lehetőségeit állítja középpontba. A jövő irányába nyitott interdiszciplináris oktatás egyben nyitás a több-mint-emberi valóságra. A Törésvonal referál a növényeknek az emberre és az emberi kultúrára gyakorolt hatására, miközben az emberi és a növényi közötti folyamatos, kölcsönös, szimbiotikus kapcsolatra is utal.

Szerk.: Borenich Levente