építészet : környezet : innováció

Filmen a közösségi építészet - a Rural Studio az idei Biennálén

Az amerikai Rural Studio munkáiban mindig is a társadalmi szerepvállalás és a fenntarthatóság állt a középpontban, az idei Velencei Biennáléra is egy több, mint 20 éve tartó kezdeményezésük eredményeit hozták el. "Theater of the useFULL" elnevezésű installációjukkal bemutatták, hogyan lehet a közösséggel együtt, a közösségnek hasznosat építeni. Klaniczay János írása.

A 15. Velencei Építészeti Biennále minden bizonnyal az elmúlt évek egyik legtanulságosabb kiállítása volt. Alejandro Aravena chilei építész kurátorként az építészet talán legaktuálisabb területét, a mindennapok problémáival való "küzdelmet", az építészet társadalmi szerepvállalását jelölte ki témának. Olyan kiállítókat kért fel a részvételre, akik képesek voltak megmutatni, hogy miként lehet egyszerű, a már rendelkezésünkre álló eszközökből minőségi épületet létrehozni úgy, hogy azzal létező problémákra (szegregáció, társadalmi különbségek, fenntarthatóság, stb.) adjunk választ. Az Egyesült Állomokból különös módon egyetlen kiállítót hívtak meg az Arsenaléba: a Rural Studiót.


Fire station, Newbern, 2004


A Rural Studio 1993-ban alakult az alabamai Auburn University-n. Az alapító Samuel Mockbee és D.K. Ruth közös célja az építészképzés kereteinek kibővítése volt azzal, hogy a diákok egyrészt megépíthessék saját terveiket, másrészt Alabama egyik legszegényebb részén, az állam "Black Belt" (fekete öv) területébe tartozó Hale County-ban segíthessenek a rászorulókon. Az első években a helyi lakosoknak/lakosokkal terveztek, majd kiviteleztek családi házakat a legszegényebb körülmények között élők számára. Ekkoriban született Mockbee egyik leghíresebb mondása, amely egyben a Rural Studio lényegét megfogalmazó állítás is: "ne azt vegyük figyelembe, hogy mit lehet tenni hanem azt, hogy mit szükséges."


Mockbee - T. Hursley


Az évek során a helyi közösség elfogadta az egy-egy évre leköltöző építész hallgatók jelenlétét, és egyre többen kezdtek el foglalkozni közülük a közösség ügyeivel is, mára középületek sora bizonyítja a projekt sikerét. A résztvevő diákok harmad-, illetve ötödéves építészhallgatók, akik egy évig tartózkodnak a helyszínen, ezalatt feladatuk a problémák felmérése és a megoldás megtervezése. Az ötödévesek a diploma megszerzése után még egy évet maradnak a településen, így az építkezésekben is részt vesznek.


A Rural Studio moziterme - fotó: Klaniczay János


A csoport a Biennáléra a beszédes elnevezésű "Theatre of the useFULL" (A hasznosság színháza) installációját hozta el, ahol öt filmet vetítettek le különböző projektjeikről. Egyszerű színházteret alakítottak ki: a közönség a képernyőn vetített filmeket padokon ülve nézhette, míg a termet átlátszó térhatároló fallal választottak le az Arsenale teréből. A New York-i bázisú Claire Dub és Randy Rubin filmesek alkotásaiban kellemes narrációval, nyugtató alabamai háttérzenével bemutatott témákon ámulhattak a nézők. Ám a közönség nem azért ült szájtátva, mert fantasztikus látványterveket, maketteket, vagy megvalósult építészeti remekeket látott, hanem mert a projektek rávilágítottak arra a sikertörténetre, hogy miként lehet hasznosat építeni egy közösséggel együtt, a közösség számára. 


Fire station, Newbern, 2004


Minden film dialektikus szerkezettel vonzotta a nézők figyelmét: egy kérdést vetett fel, amire a film végére megnyugtatóan választ adott. "Miért építettünk egy tűzoltóállomást Newbernbe?" - tette fel rögtön az elsőt. Az említett kisváros egy nyugat-alabamai 150 fős település, itt van a Rural Studio telephelye is. A legközelebbi tűzoltóság olyan messze volt a kisvárostól, hogy mire kiértek a tűzoltók, gyakran már leégett a ház, emiatt a lakásbiztosítási árak is magasabbak voltak a szokásosnál. További problémát okozott, hogy a városban nincsenek tűzcsapok, ezért a vizet kénytelenek voltak valamilyen módon tárolni, így fogalmazódott meg az igény egy fedett állomásra. 100.000$ adományt gyűjtöttek, majd a helyiek részvételével két diák megtervezte az épületet, amit fel is építettek. Newbern történetében 110 év után ez volt az első új középület. Az új tűzoltóságot a helyi lakosság közösségi térként kezdte haználni, gyűléseket szerveztek ide, hétvégi foglalkozásokkal töltötték meg az épületet, amit lassan kinőttek.

A városvezetés egy régi bank épületében rendezkedett be, ami nem szolgált elég hellyel a közösség számára. Megfogalmazódott tehát az igény egy új helyre, amivel a Studio új projektje is megszületett: a városháza, amelyet közösségi térként alakítottak ki a tűzoltóság szomszédságában. A bank épülete ezáltal kihasználatlanul maradt, de néhány évvel később már a bankból kialakított könyvtár gazdagította tovább Newbern új középületeinek sorát, ami iskola utáni foglalkozásoknak is helyet adott, illetve internet hozzáférést biztosított a helyieknek. A projektet úgy tervezték, hogy mindig az adott pillanat problémájára reagáljon, kiszolgálva a közösség igényeit.


Boys and girls club, Greensboro, 2012


A további filmekben hasonló minőségű és hozzáállású projekteket mutattak be. Szó volt többek között egy közösségi kertről, egy "fiúk és lányok klubjáról", ami a fiatalkorú bűnözés visszaszorításért jött létre, és egy "20K Homes" elnevezésű projektről, melynek keretében olyan 20.000 dollárból megépíthető ház-prototípusokat terveztek, amik a helyi építészeti örökség ápolásával tudnak kortárs, de megfizethető alternatívát nyújtani az új házat építeni vágyók számára.

Négy projekteken végigkísérő film után az utolsó a Biennáléra hozott installációval foglalkozott: "Miért építettük meg a Theatre of the useFULLt?" Míg a kiállításon szereplő pavilonok rendre megtartották a biennálék szemet gyönyörködtető tradícióját és makettek százait nézhették végig a látogatók, amelyek mellett rengeteg szórólap, ingyenes plakát, kiadványok sora gazdagíthatta az otthoni gyűjteményt; a Rural Studio a saját elveivel összeegyeztethető installációt épített. Nem ismerték Velencét, ezért azzal kezdték a tervezést, hogy olyan helyi szervezetekkel keresték az együttműködés lehetőségét, amelyek a városlakókkal foglalkoznak és adományokat is elfogadnak. Végül három ilyen szervezet mellett döntöttek.


A Rural Studio moziterme - fotó: Klaniczay János


Az Assemblea Sociale per la Casa gerilla módon újítja fel a rászorulók házait a városban és környékén. A Cooperativa Caracal a téli hidegben látja el a velencei hajléktalanokat, az utcán élő embereknek egy éjszakányi ingyen szállást és meleg ételt kínál. Végül a Rivolta egyesület egy lepusztult gyári terület revitalizációjával közösségteremtésen, kulturális kezdeményezések erősítésén dolgozik a környékbeli lakosok bevonásával. Miután felvették a kapcsolatot a három egyesülettel és rövid egyeztetéseket folytattak, már készen is állt a moziterem koncepciója. A nézők e képsorok hatására néztek még egyszer körbe, ezúttal jobban szemügyre véve a pavilon építőelemeit. A padok hőszigetelő táblák voltak, amiket az Assemblea Sociale per la Casa kapott meg a kiállítás bezárása után a felújításokhoz. A tömör fal dobozokba csomagolt székekből állt, amelyek a Rivoltához kerültek. Az áttetsző válaszfal pedig még a csomagolásában megtartott segélycsomagokból készült, amelyeket a Cooperativa Caracalhoz juttatak el a november végi zárás után.

Az installáció tehát saját maga is egy olyan projekt volt, amelyet a Rural Studio alapállításának teljes mértékben meg tudtak feleltetni: ne azt vegyük figyelembe, hogy mit lehet tenni, hanem azt, hogy mit szükséges. Programjuk a Biennálé bezárása után teljesedett ki, amikor az installáció megszűnt térbeli alkotás lenni és elérte eredeti célját: azokat az embereket, akiknek szüksége volt rá.


A Rural Studio moziterme - fotó: Klaniczay János


A 2016-os Velencei Biennálé a kritikus hangok ellenére (Patrick Schumacher építész szerint ezt a biennálét egyenesen be kellett volna zárni, mert nem építészettel foglalkozott) nagyon fontos gyűjteménye volt az építészet innovatív megoldásainak. A Rural Studio projektje a fenntartható építészet újradefiniálásának is tekinthető: úgy építeni ideiglenes pavilont, hogy a belefektetett anyagi források a kiállítás után is hasznos produktumot eredményezzenek. Olcsón, egyszerűen, szociális érzékenységgel, fenntarthatóan, már meglévő eszközökkel alkotni.

Az építészeti képzésekben világszerte léteznek olyan programok, mint amilyent az Auburn University is szervez. A építészhallgatók projekt alapú tanítása, terveik megépítése nemcsak a diákok szakmai fejlődését segíti, hanem ahogy azt a Rural Studio munkássága is bizonyítja, az építészet társadalmi szerepvállalását is erősíti. A magyarországi építészképzésekben ehhez - egyelőre - nem adottak a feltételek, de ez már egy másik cikk témája, addig is szolgáljon ez a projekt inspirációként.

Klaniczay János

 

 

vélemény írásához jelentkezzen be »