A BME Urbanisztika tanszéke jelenti: ilyen volt a Velencei Biennále

A nemrég bezárt Velencei Építészeti Biennáléra a BME Urbanisztika Tanszékéről idén is ellátogatott egy busznyi hallgató. A következő hónapban minden napra jut egy "jelentés a frontvonalról", amelyben a diákok az általuk választott kiállításokról, az ott gyűjtött tapasztalatokról, tanulságokról, érzésekről cikkek formájában számolnak be itt, az epiteszforum.hu oldalán. A sort Kádár Bálint írásával nyitjuk. 

Az információáramlás sosem látott mértéke, a globalizáció elkerülhetetlen áldása az építészeti innovációk áramlását is megkönnyítette. Azt gondolhatnánk, hogy nincs olyan újdonság, amiről egy magyarországi építész később értésül ma, mint koreai vagy amerikai sorstársa. Ám a mediatizált információ-boom talán felületessé is tett minket. Igaz, hogy egy magyar építészhallgató egy spanyol épület átadása után fél nappal már inspirációt meríthet annak építészeti megoldásaiból, de ez nagyrészt vizuális elemekre korlátozódik, a Pinterest végtelen fotófolyamából véletlenszerűen érik csak felszínes képi benyomások. Ha innen nézzük a világ építészetét, egyre kevesebb innovációt találni az utóbbi évtizedben, hiszen az instagrammi mélységekben zajló formai extravagancia versenyében már tíz éve bemutattak mindent, amit a CAD alapú technológiákkal meg lehetett álmodni.

Mégis tele van ez a szakma innovációval, és nem kevés értékes önreflexióval. Ám ahhoz, hogy a világban zajló komolyabb folyamatokat megismerjük, netalántán itthonról kapcsolódni tudjunk ezekhez, mélyebbre kell ásni. Minimum olvasni is kell a képek mellé, vagy még jobb: elmenni azokra a kiállításokra, ahol a világ ténylegesen innovatív építészeti kérdéseit komoly szakmai diskurzus szándékával mutatják be. A legnagyobb és -rangosabb ilyen esemény, a Budapesttől fél nap alatt elérhető Velencei Biennále. Az idén 15. alkalommal megrendezett esemény épp most zárta be kapuit.

Mint minden páros évben, a BME Urbanisztika tanszéke most is elvitt egy busznyi hallgatót Velencébe és idén is megkérte őket, hogy válasszanak egyet a jelentősebb kiállítások közül és hozzanak haza mélyebb tanulságokat, megjelentetve ezeket lektorált cikkek formájában itt, az epiteszforum.hu oldalán.

A most induló cikksorozat talán bizonyítja, megéri komolyan követni, miként változik a világban az építészet szerepe, milyen új diskurzusok zajlanak szerte a földön. Alejandro Aravena – a chilei Elemental szociális építészeten edződött vezetője – arra kért számos meghívott műhelyt és részben a nemzeti pavilonok kurátorait is, hogy jelentsenek a frontvonalról; olyan területekről, ahol az építész helytállása a mindennapokat befolyásoló eredményekhez vezetett.

Az idei biennále „plakátarca" Maria Reiche német archeológus, aki a Nazca vonalakat tanulmányozta, értelmet találva a kőszórásokban létrájáról tekintve rájuk. A létrán álló hölgy szimbólummá vált, aki a kis dolgokban is képes nagy jelentőségű folyamatokat megfigyelni, nagyobb rálátással. Pont ezt tudja az idei biennále. Rámutat, hogy a sztárolt Pinterest világon túl, építészek tömegei vívnak harcot valódi problémák megoldásáért, amelyek világszinten már jelentős és innovatív folyamatokká állnak össze.

Olvassák tehát a következő hónapban megjelenő cikkeket, mint jelentéseket a frontvonalról!

Kádár Bálint