Gdańsk II. Világháború Múzeuma – A4 Stúdió pályamunkája

A lengyelországi Gdansk városa által a II. Világháború Múzeumának tervezésére kiírt pályázatra több magyar munka is érkezett. Most a Kendik Géza vezette A4 Stúdió tervét mutatjuk be.

Seb és gyógyulás

A múzeum épülettömegének alakító koncepciója egy szimbolikus seb, mely átszakítja a tömeget, két részre bontja azt. A hasíték szemben álló falairól átjárók indulnak el, majd egymásba fonódnak, mint a csont, vagy a bőr szövete. Ahogyan összeforr a két oldal, úgy kezd működni a heg és telik meg élettel. Az összekötő hidak a múzeumi cirkuláció szerves részei, a vérkeringéshez hasonlóan alkotnak egyetlen hálózatot. A gyógyulás az ember testi és szellemi regeneráló-képességét idézi. A kiállítás az épület legmagasabb részében ér véget. Ez a magas jel a városképet meghatározó vertikális elem, mely távolról is azonosítja az épületet. A torony egyik fala tömör, a többi áttört, hálós acélszerkezet, melyen növények nőnek. A csupasz falfelülete vetítő-, fényfestőművészeknek adhat lehetőséget a bemutatkozásra, hirdetőfelület lehet az időszakos kiállítás programjának, felnyitva pedig színielőadásoknak adhat helyet. A vázra felfuttatott növények növekedésével a ház dinamikussá válik, melynek végső gyógyító tényezője: az idő mint a történelem doktora.

 

 

Tengely

Az épület átvágása ösvényt eredményez, mely átvezeti a látogatót az épületen. A végpontjában egy vízbe állított totemmel találjuk szembe magunkat, melyben, a tetteinkért vállalt felelősségre utalva, önmagunk torzított képmása látható. A tömeget átszelő bazaltkockával burkolt felület az épületet nem látogató gyalogosok számára is nyitott. Kapcsolatot teremt a bejárattal szemben kialakuló városi köztér és a rendezvényeknek, előadásoknak helyt adó közpark között. Ezen a területen szabadtéri előadások, rendezvények, kültéri kiállítások kaphatnak helyet. A park területe finoman beszivárog a Radunia-csatorna mentén az épület hátsó homlokzata alá. A kezdetben zöld felület lassan burkolttá válik, ahogy az épület csúcsának finom szellemiségű és feszültséggel teli tere is átalakul közösségi, közhasználatú térré. A part mentén, a híd felé közeledve tárul fel az étterem és a konferenciaközpont homlokzata, mely nagy felületű nyitásával hívogatja a látogatókat. Ez a zóna hátsó bejáratként is szolgál, melyről a múzeum nyitva tartása után is elérhető a konferenciaterem, a könyvtár és a gasztronómiai blokk.

 

 

Funkció

Az épület elsődleges formáló elvei a két részre vágott tömeg, illetve a szintbeli elválasztás. Az eredeti forma egy torz téglatest, melyet ferde irányban kettészelünk. A kialakuló részek szintben is elválnak egymástól, létrejön egy magasabb és egy alacsonyabb épület. A két rész között a komplexum legfontosabb funkcióján, a múzeum cirkulációján keresztül létesül kapcsolat, így az utolsó terem átkerül a levált részbe. A tömeg nagyobb felében található az állandó, a másik részben, egy üvegezett hídon át megközelíthető az időszakos kiállítás. Az állandó kiállítás teljes területével a felső szinten kap helyet, jellemzően a főépületben. Az útvonal az utolsó teremmel átköt a szomszédos tömegbe egy transzparens hídon keresztül. Ez tartalmazza az óriáskivetítőt, illetve méreteivel további katarzis élményt szeretnénk nyújtani a kiállítást végig megtekintő látogatók számára. A terem másik végéből egy újabb átlátszó hídon keresztül térhetünk vissza a főépület szívébe. Az így kialakuló cirkuláció, akár a vérkeringés, szervesen összekapcsolja a két tömeget, és megtölti a közöttük található teret élettel. A kiállítóterek közötti pihenők az óváros felé nyújtózkodva kínálnak vonzó kilátást a történelmi városrész felé. A földszinten helyezkednek el a múzeumhoz kapcsolódó funkciók, felfűzve a bejárati előtérre. A szintbeli különbség megkönnyíti a két funkcióblokk külön működését, lehetővé téve a földszinten található helyiségek, mint például a konferenciaterem vagy könyvtár különálló használatát.

 

 

Anyag

A falak külső anyaga világos színű, törtfehér betonfelület. A járható felületek kisméretű, szürkés bazaltkocka burkolatot kapnak, mely a lengyel történeti város hangulatát kívánják folytatni. Az előcsarnokban a külső-belső burkolatok átmenetét tervezzük a külső-belső tér összemosódása érdekében. A belső terekben is a fehér betonfelületek dominálnak, a korlátok pedig üvegből készülnek. A járófelületek műgyanta bevonatú simított betonfelületek, melyekbe Corten csíkok kerülnek kijelölve a főbb közlekedési irányokat.

 

---

vezető tervező: Kendik Géza
építész munkatársak: Maza Orsolya, Vilics Árpád, Koncz Péter, Papp Zoltán, Hargitay Zsófia, Erdélyi Mónika
szakértő-történész: Ungváry Krisztián
generáltervező: A4 Stúdió