Gyermeki egyszerűség és játékosság: jól használható otthon
Vadász Bence Szentendrén talált arra az izgalmas természeti környezetben húzódó telekre, ahová otthont álmodott családja számára. A mindennapi élet praktikumát, kényelmét szolgálja a funkcionálisan végtelenül egyszerű térszervezés, a különleges adottságú kert pedig érzelmi többletet ad a házhoz.
Szentendre, Tyúkosdülő, - békés, eldugott kis utcácskájában találtuk ezt az enyhe lejtésű, izgalmas üdülő-telket. A közel észak-déli tájolású terület déli vége erdő-szerűen dús növényzetű, és szinte leszakad a kert végében csordogáló - a szentendrei domboldalról lefutó - patak felé. Ily módon tehát a hosszanti telek méretében, arányaiban és tájolási szempontból is ideális egy hosszanti elrendezésű családi ház építésére, a természeti környezet pedig további olyan izgalmakat rejtett, amelyek miatt úgy döntöttünk – itt lesz az otthonunk.
Az épület
Földszint + tetőszintes lakóépület, - a földszinten az érkezés és a nappali tartózkodás tereivel (nappali, étkező, konyha, stb.) -, valamint vendégszobával és fürdőszobával. A kertkapcsolatos nappali vizuálisan - részben fedett – „L" alaprajzú, védett terasszal bővül a külső térben.
Az emeleten hálószobákat, fürdőt és gardróbot alakítottunk ki. E tetőtéri helyiségcsoport terei előtt erkélylemez fut körbe, - amelyet két végén zöldtetős mezők kereteznek. Végtelenül egyszerű képlet szerint, szinte óvodás módon sorolt terek funkcionális rendszere. Úgy gondoltuk, hogy akkor lesz élhető, jól használható és szerethető a belső tér, - ha olyan tiszta és világos lesz mintha egy gyerek rajzolta volna.
Így tehát az épület mindkét szintjét egy hosszanti közlekedő-tengely rendezi, - amelyről katonásan sorolt szobák és helyiségek nyílnak. A földszinten ez a közlekedő a lakófunkciókat (konyha, vendégszoba, zuhanyzó) és a kiszolgáló zónát (kamra, gardrob) választja el, és a szinteltolásos – így nagyobb belmagasságú – nappali tércsoportjába torkollik. A közlekedő egyenes vonalára fűzött egymásba folyó, részben nyitott terek, térbővületek „áramló" hatást eredményeztek, amit tovább erősít a nyugati oldalon ritmikusan végigfutó nyílászáró-sor adta természetes megvilágítás.
A földszinti főtengely középen egy egykarú lépcsővel bővül, amely hangsúlyos elemként – mint kiugró, burkolt „doboz" – a nyugati homlokzat súlypontjává is válik. A lépcső az emeleten – a földszinthez hasonlóan – a közlekedő folyosóra kapcsolódik, amelyről 4 helyiség nyílik fel szabályos rendben, egy gardrob és egy fürdő középen és két háló a hossztengely két végén. Minden helyiség erkélyajtóval nyílik tovább a szobák előtt végigfutó „U" alaprajzú erkély ill. teraszsorra – így az emeleti tereket szinte körülöleli a külső és belső közlekedők rendszere. Az erkélyek vonalát mindkét végén „L" alaprajzú zöldtetős mezők zárják, így a kert ténylegesen is megjelenik az emeleteken, - de a homlokzati képet is színesítik.
Homlokzatok – tömegek
Az épület jól elhatárolható „kubusok" kompozíciója.
A fő motívum a kétszintes, félnyeregtetős, fehér vakolt tömeg, - amelyhez nyugatról egy földszintes hosszanti hasáb, - keletről egy szintén földszintes kereszt irányú „doboz" kapcsolódik – mindkettő fa jellegű un. Trespa burkolattal. A két hasábot födémmagasságban egy túlnyúló vasbeton erkélylemez köti össze, - keretezve a főépület tömbjét és árnyékolva a nappali üvegfelületét. A „hátsó", nyugati oldalon az emeleten egy konzolosan kiugró fa téglatest jelzi a lépcső helyét a homlokzaton, - tovább osztva és dinamizálva a tömeget.
A hosszanti főépület tömegét az utca felől egy merőleges fedett-nyitott kapuépítmény, - egy vasbeton pergolaként kialakított gépkocsiszín zárja. Ez a hófehér kapuzat, - vízszintes vasbetonlemezével és függőleges tömör pílonjaival, horizontális falsíkjaival és acél oszlopaival -, tulajdonképpen a lakóépület hangulati bevezetése.. E melléképítmény alacsony földszintes tömege részben egy lukakkal és sliccekkel áttört falra, részben fém oszlopokra támaszkodik. Födémjének egy sávja négyzetes üvegtégla lukak véletlen-szerű rendszerével megnyitott – így fény-árnyék hatása még mozgalmasabbá teszi az építményt.
Anyagok, színek
Az épület homlokzatai részben vakolt felületűek (fehér), - részben fa jellegű színezett (Trespa) burkolatot kapnak. Az épület lábazatain fehér lábazati vakolatot alkalmaztunk. A homlokzati fa szerkezetű nyílászárókat, (Jankó Fa gyártmányok), - a többi faszerkezettel és belső nyílászárókkal egyetemben a Bonfa Kft. szállította. Az épületen megjelenő fémszerkezetek (korlátok, zászlótartók stb.) horganyzott kivitelűek. A magastető fedése korcolt zinc lemez (VM Zinc), a rendszerhez tartozó hófogókkal. A vízszintes külső födémszakaszok fagyálló lapburkolatot kapnak, - az attika falas mezők zöldtetős kialakításúak.
A belső terek izgalmas, - nyersbeton-hatású hidegburkolatai a vizesblokkokban a Decor Floor által forgalmazott termékek, - míg a nappali mészkőburkolatát a Reneszánsz Zrt. szállította.
Az épület használati és érzelmi értékét fokozza a különleges adottságú kert, - ahol a lakóházat körülölelő gyep-lankákat mozgalmas vonalvezetésű növény-szigetek, dombocskák és hullámzó örökzöld szegélyek keretezik. Ezt az enyhe lejtésű kertet dél felől egy vadregényes „erdősáv" és egy patak árka zárja. Ebben a szurdok-szerűen meredek „dzsungelben" kialakítottunk egy növényzettel körülölelt kis vízszintes placcot, - a fák között elmélkedni, borozni és beszélgetni.
És innen „békaperspektívából" látszik a ház is..
Vadász Bence
A ház ismertetése megjelenik a Szép Házak 2010/4. augusztusi számában.
Projekt neve: Családi ház Szentendrén
Vezető tervező: Vadász Bence, Vadász és Tsai.
Építész munkatárs: Gulyás Éva, Vadász és Tsai.
Statikus: Dávid Ági (feleség.....), Vadász és Tsai.
Gépész: Zöld Béla, Thermolux
Elektromosság: Balogh Lajos, Thermolux
Kert: Páldi Attila
Szigetelés: Schreiber Gábor
Fotók: London Kati
12:58
Én hozzáfűzni valom rövid érezze jól magát benne, de ez nem egy durranás.
Bocsi
06:58
Csalódtam benned Bence! Ezen a házon minden éles. Vasalót is használtál hozzá? Atomkorszaki bunkerre gondoltál?
23:00
@pancser: hát azért nemistudom... én ezt a házat, mondjuk, személy szerint feltoltam még a fészbukos haverjaimnak is, kb. azzal a megjegyzéssel, hogy azért van olyan, amikor az én urbánus-belvárosi gerincemben is elkezd fel-feloldódni (lazulni, puhulni) pár csigolya, például akkor, amikor ilyesmiket látok.
a pontos vasalás pedig egyáltalán nem lebecsülendő, legalábbis aszerint, ahogyan azt még megboldogult úriszabó nagyapám is belémoltotta...:) én speciel azóta is szeretem a pontos éleket és a rendes anyagokat, s legfőképpen azt a személy és tér közötti felszabadító(!) kapcsolatot, amiben az ÉN kivetülése szabad teret, s ha kell, szabad bábszínpadot is kap :)))
üdv,
c.-