Hallgatói kiállítás Ferencváros épített örökségéről

Szeptemberben tartották kiállításukat a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem kert- és tájrendező alapszakos harmadéves hallgatói a ferencvárosi Mester Galériában. Bemutatott rajzaik az előző féléves építészettörténeti kurzushoz kapcsolódtak és elsősorban az építészettörténettel kapcsolatos saját ismereteik bővítését célozták. Ugyanakkor a metodika olyan tanulságokkal is szolgált, amelyek az épületállománnyal kapcsolatos ismereteinket árnyalhatják, az oktatás módszertanát pedig szélesebb körben is gazdagíthatják.

A táj- és településépítészeti alapképzés – történeti léptékkel nézve – egyik új követelménye az építészettörténeti rajzfeladat. A digitális ábrázolási készség javítása érdekében ezt vektorgrafikus formában kell benyújtani. A történeti épületállomány itt részben pusztán apropó a rajzolásra: a hallgatóknak nem kell gondolkodniuk azon, hogy mit rajzoljanak, hanem csak azon, hogy miként rajzoljanak. Az építészettörténeti kánon épületeinek további feldolgozása helyett ezúttal egy másik, szintén nagyvonalú feladatot kerestem. Tárgyfelelősként így tűztem ki célul a Ferenc körút homlokzatainak végigrajzolását. Ez egészült ki a Középső-Ferencváros rehabilitációs területén lévő egyes helyi védettségű épületekkel, mert ezek azok a házak, amelyek sorsában hamarosan érdemi változás történhet elhelyezkedésükből fakadóan. Így az értékek két rétegét tudta megjeleníteni a kiállítás.

Vannak a Ferencváros építészeti örökségének vitathatatlan elemei, melyek közül a leglátványosabb a Ferenc körút épületegyüttese. Egész Budapest különlegessége az egységes XIX. századi városkép, melynek legnagyobb egybefüggő eleme a pesti Nagykörút, s ennek egy szeleteként a ferencvárosi szakasz is a főváros megmásíthatatlan elemeként él képzeletünkben. Munkába, színházba sietve talán nem is mindig jut eszünkbe, hogy az ország egyik legnagyobb történelmi épületegyüttesén haladunk keresztül a itt keresztül: mára védett örökséggé nemesült a bérházsor.

Vannak ugyanakkor a kerületnek olyan elszórt emlékei is, amelyek kevéssé ismertek. Mára ezek műszaki állapota leromlott, erkölcsi-esztétikai avulásuk mértékét pedig érdemes mérlegelni bármilyen beavatkozás előtt, legyen az felújítás, átépítés, rehabilitáció vagy bontás. Az értékek két köre azonos rajztechnikával és azonos színvonalon lett bemutatva és egymás mellé helyezve. Az ismert és rejtett értékek szembeállítása segíthet nekünk értékelni és átértékelni az átalakulás előtt álló épített környezetet – és talán a körút szépségére is rácsodálkozhatunk újra.

A benyújtott feladatokon szereplő elemek vonalrajzának szerzőségét a digitális technika miatt nem lehetett ellenőrizni és ez nem is állt szándékomban. A körúti házsornak, és az ezeket bemutató grafikáknak sem az eredetiségük a kiemelt erényük, és nem is feltétlenül szerepelnek ezeken a homlokzatokon olyan megoldások, melyek sehol másutt nem lennének láthatók. A városi szövet szempontjából a hasonlóság itt inkább erény.

A Ferenc körúti szakasz elkészültével, illetve a körút további, alaposabb feldolgozásával pedig végeredményben a részletek összessége is rendelkezésre fog állni digitálisan. Az ékítmények fizikai összességének rajzi megfelelője jöhet létre egy digitális mintakönyvben. Fordított utat járnak így be a formák: a kész díszítőelemek katalógusokból kerültek kiválasztásra, majd fel a homlokzatra, most pedig ezek kerülnek fel a merevlemezekre. 

A finisszázson lehetőségünk nyílt megvitatni a Galéria csapatával és az alkotókkal a körút homlokzatokon túlmutató kérdéseit is. Kérdésként felmerült, hogy az itt látható homlokzatok mögött lévő térrendszerek minden esetben felnőttek-e a külső kép építészeti színvonalához, illetve, hogy valamennyi itt látható épület megállja-e a helyét életminőség, energiahatékonyság és higiénia szempontjából is. Erre kell építészeti, műszaki választ s egyben megoldást keresnünk a jövőben építészként, tájépítészként és településtervezőként, hasonlóan a korábbi Budapest 2050 monográfiához.

Köszönjük a Mester Galériának, hogy befogadta a folyamat elejét bemutató kiállításunkat. A munkát folytatjuk.

Laczó Dániel
okleveles építészmérnök

A kiállítók névsora: Balogh Borbála Julianna, Bán Tünde, Beláz Anna, Bella Márton, Belső-Vereszki Adél, Bergendi Rebeka Beatrix, Bíró Dóra, Borbás András, Cseh Viola, Ďurkovič Denis, Előd Eszter, Farkasdi Emőke, Fehér Anna Flóra, Ferencz Rita, Feszler Elisabeth, Fülöp Anna, Fülöp Dániel, Gerlei Réka, Homoki Levente, Jánosi Zita Eszter, Juhász Evelin, Kiss Borbála, Kiss Csenge, Kovács-Oroszlán Márton, Kőházi Balázs, Kresz Máté Milán, Légár Fanni, Mádi Sára Lola, Márkus Kinga Margit, Mohácsi Anna Luca, Müller Péter Miklós, Nagy Eszter, Némedi Boglárka Anna, Nyilas Kende, Orosz Ágnes, Ostorházi Kinga Réka, Pogány Júlia, Pusztai Boglárka, Ráckevei-Rácz Kamilla, Rónaszéki Bertalan, Simon Péter, Székely Gréta, Szikszay Nándor, Tar Márton Péter, Tuskán Vivien, Zacher Enikő, Zámbó Dorottya, Znamenák Bence Soma, Zsuk Annamária.