Ház a kőtömbön – Dereszla Bisztró

Az "ideális arányt" kevesen és ritkán találják el – Baló Dániel fiatal építésznek ez mégis sikerült, a bodrogkeresztúri Dereszla Bisztró épülete megtalálta a helyét Tokaj-hegyalja szelleméhez illeszkedve. Bodonyi Csaba DLA recenziója.

Összetett szellemi vállalkozás ma Tokaj Történelmi Borvidékén, a világörökségi kultúrtájon épületet tervezni. Itt a hagyományos értékek védelmét, főleg folytatását, a lokalitás és a progresszivitás egyidejűségét és csiszolt arányait szolgáló tudásra, érzékenységre van szükség. És alázatra is. Nem elég akárhol érvényes izmusokat, trendeket, internacionalista elkötelezettséget, egót érvényesítő individualizmust követni. Evolúciós gondolkodásra, médium szerepre van szükség – mint véleményem szerint – máshol is. Az ideális arányt sok éves tervtanácsi tapasztalatom – de akár saját gyakorlatom szerint is – kevesen és ritkán, egyénenként és esetenként változó mértékben találjuk el. Sok esetben defenzív, másolatszerű, máskor pedig érzéketlen, idegen, "ejtőernyős" elképzelések születnek.

Baló Dániel fiatal építész Dereszla Bisztró épületének már tervtanácsi tervén is éreztem, hogy koncepciója közelíti ezt az ideális arányt. A felépült épület vendégeként ez az érzés megerősödött bennem. Az "Új a Semmiből" helyett az "Új a Régiből" elvét láthattam megtestesülni.

A HELY különös, inflexiós pont. A hegylábhoz szorult országút és a Bodrog folyó – mint két ősi vonalas műtárgy, illetve topográfiai elem – érintőleges találkozása. Az érintkezési pont eddig hangsúlytalan partszakaszként, a Dereszla pincesor "előtereként" létezett, civilizációs értelemben talán csak az itt lévő komp értelmezte.

Az új Dereszla Bisztró épülete által ezen erős és érdekes inflexiós pont – az út túloldalán lévő pincesorral – a hely szellemének okos kibontása révén építészeti, térbeli és használati, sőt spirituális hangsúlyt kapott. Az idegenforgalmilag is jól felismert építési program természetes helyére talált itt, ahol a kétoldali megközelítés, a közúti (zöld!) parkoló és vízoldali két hajós stég révén egyaránt biztosíthatóvá vált, a szálak összefonódtak…

A közeli épített környezet illeszkedési kényszert nem okoz. Talán a szomszédos pincékhez igazodó oromfalas tetőidom jelent közvetlen kötődést. A bisztró épület archaikus magas tetős, jó léptékű tömege inkább a települési, illetve regionális hagyományok tiszteletét és folytatását vállalja. Az épület csűr-szerű tömege önmagában is egyszerű és nagyvonalú, melyet három sávban nagy felületekben összefogott anyaghasználat – az egyszerű hornyolt tagolatlan cserépfedésű tetősík, fa burkolatú, illetve üveg homlokzatok, s a terméskő teraszok és támfalak alépítményszerűsége – felerősít. A Bodrog felőli látvány a széles, posztamensszerű támfal és teraszrendszer fölött lebegtetett nagy tagolatlan tetővel egy kikötött vitorlás hajót idéz.

A teraszon üldögélő vendégként – a kínálaton és az elegáns kiszolgáláson túl – élveztem az épület építészeti megoldásait, az U alakú panorámát, a folyó s a túloldali tájvédelmi körzet, a távoli hegyek, a pincesor szinte egyidejű látványát. Értékeltem az épület kiváló terepre illesztését, a lépcsőző terméskő támfalakat, melyek a helyi bánya homogén méretű faragott köveiből a hagyományos száraz rakást idéző – mélyhézagolt – rakásmódban készültek, fedkő nélkül, kerülve a kerítés karaktert. Megjegyzem ez a rakásmód csak részlegesen tekinthető hagyományosnak, amelyet inkább a különböző méretű enyhén faragott kövek kiegyenlítő soros rakásmódja jellemez. A 120-150 fő kiszolgálását biztosító többszintű fedetlen teraszrendszer vendégcsalogató. Egyedül a pergolát érzem idegennek, remélhetőleg, sohasem fedik majd le és igazi szőlőlugassá fejlődik. A teraszok és bútoraik anyaghasználata egyszerű, rusztikusan elegáns, végiggondolt. Semmi hivalkodás, öncélúság vagy stílusgyakorlat. A kb. 60 fős pajtaszerű tömeg belső tere hívogató, barátságos, a folyó felőli hosszoldalon nagy eltolható üvegfalakkal télen transzparens zárt tér, nyáron nyitott terasz… A belső anyaghasználata – a kétféle méhsejt alakú padlóburkolat, a halpikkely szerű pult- és oldalfalburkolat, a kényelmes kárpitozott fa bútorzat harmonikus, részleteiben is végiggondolt, hangulatos.

Markáns építészeti gondolat a látványkonyha "ház a házban" való transzparens megoldása, s a fölötte lévő tető összefogott bevilágító üvegsávja, mely hatékony természetes világítást biztosít, a tér középső részén. A pinceszinten helyet kapó WC csoport is egyedi színezéssel, a finom és durvább felületek kontrasztjára épített igényes burkolatokkal készült. Az egész épület érzékelteti, hogy alkotója a részletekben is szellemi kihívást érez, s szeret azokban elmélyülni. Kreatív a klímaegységek külön műtárgyként való elhelyezése, mellyel sikerült elkerülni, hogy ezek a gépi egységek az épületen keressék a helyüket, így a többnyire zavaró vagy erőltetve takart ház-gép viszonylat sem jött létre.

Vendégként kellemes időtöltésem során építészetileg is feltöltődtem, – s ajánlom mindenki figyelmébe, mert otthonosan érezheti magát, egy Tokaj hegyalján otthonra talált épületben, melyet Baló Dániel építész érzékeny, gondos, alkalmazkodó munkája hozott létre. Köszönet a példaszerű viselkedésért, ami erősíti a régi tételek igazát: "Az építészet magatartás és nem szakma dolga", s azt is, hogy "fantasztikus dolgot többen tudnak csinálni, de EGYSZERŰT csak kevesen".

Bodonyi Csaba DLA építész

Szerk.: Hulesch Máté