Hogyan épüljön Budapest? Déry Attila könyvkritikája

Szerkesztette: Juharos Róbert. A kötetet a Fővárosi Közgyűlés Jogi Bizottsága megbízása alapján a "Szeretem Budapestet Mozgalom" együttműködésével a Vertigo Publishing Kiadói Kft. adja ki.

Tanulságos könyvvel gazdagodott a Budapest sorsával foglalkozó kiadványok sora. E könyv sok idézettel, tanulmánnyal alátámasztva a néhai Fővárosi Közmunkák Tanácsa (F.K.T.) újjáélesztését javasolja. E könyvben, vagyis a szerző(?), szerkesztő(?) által kompilált részekben sok hasznos észrevétel és jó javaslat van. Csak a kiindulás téves.

Az F.K.T. eredetileg két céllal alakult. Az egyik cél a városrendezés ügyeinek vitele volt a főváros egyesítésének bonyolult és zavaros éveiben, addig, amíg a főváros anyagi erejében megerősödik és szervezetében megszilárdul. A másik cél ennek a dátumnak a lehetőség szerinti kitolása volt, és azután is a kormány befolyásának biztosítása a megerősödött főváros ellenében. Az F.K.T. kezdetben alapvető magisztratuális jogokat gyakorolt: városrendezés, szabályozás, építési engedélyezés... Az F.K.T.-t eredeti formájában színfalak mögötti politikai nyomásgyakorlás eszközének találták ki az egyesítve túlságosan nagy politikai súlyú fővárossal szemben. A F.K.T. városrendezői hivatásának nem tehetett eleget; az 1873-as krach után anyagi ereje elfogyott, és egyszerűen másodfokú építési engedélyezési hatóságként működött - és ez is maradt egyetlen tényleges beleszólási lehetősége a főváros fejlesztésébe - az összehasonlíthatatlanul nagyobb gazdasági erejű és műszakilag felkészültebb főváros mellett. Mint "zsaroló eszköz" viszont bevált. A fentiek mellett, mintegy mellesleg nagyvállalkozói-nagytőkési érdekérvényesítési szervezet is volt, a középosztályhoz és a kisebb és közepes vállalkozókhoz kötődő főváros mellett.

Korunkban a főváros alapvető gondja a kerületek túl nagy önállósága, amely korlátozza a főváros fejlődését. E rendszer kialakítása politikai hiba volt. Ma kerületi szinten felesleges szervezetek látszatérdekeket képviselnek, és a kerületek időnként úgy viselkednek, mintha nem egy szervezet részei lennének, hanem a polinéz szigetvilág tagjai egymástól kb. 500 km-re. Mára a főváros jó úton halad a káosznál is rosszabb helyzet, a permanens vegetálás, a kutyaszaros, kopott, balkáni lét felé.

Az F.K.T. fölállítása e betegséget akarja orvosolni. Ez az igény önmagában jogos. Valóban szükségünk lenne karakteres fővárosra, mint önazonosságunk és nemzeti büszkeségünk nélkülözhetetlen alapjára és ehhez pedig szükségünk lenne valóságos hatalommal rendelkező központi városfejlődést irányító szervezetre. A közakarat egy kézben összpontosítása jó dolog; nagy tetteket csak egységes akarat és következetes irányítás hajthat végre. A közakaratnak nem a főváros saját kezében való összpontosítása viszont olyan, mintha gyógymódként másik betegséget javasolnánk. A meglévő hatalmi, intézkedő, beleszóló központok mellé-fölé helyezett szervezet olyan felálláshoz vezetne - a legjobb esetben is -, mintha egy kétkamarás országgyűlésű államban a felsőház kezébe kerülne a tényleges döntési jogkör a demokratikus választott alsóházzal szemben. Ez az influenza maláriával gyógyításának tipikus esete.

A kerületek önállóságának megszüntetése politikailag nem túl vonzó jelszó, de nincs más megoldás. Az új F.K.T.-féle javaslatok sem irányoznak elő mást, mint hogy "ha a főváros nem képes magát irányítani, alapítsunk új irányító szervezetet!" De nem még egy városrendező és irányító szervezetre, hanem egységes, demokratikus fővárosra van szükség, saját önkormányzatával, saját vezetésével, saját szervezeteivel, saját céljaival. Ehhez pedig nem még egy újabb szervezetre van szükség. Újabb szervezetre, újabb hatalmi központra azoknak lehet szüksége, akik nem a főváros érdekét nézik, hanem a magukét. Hatalmat akarnak - maguknak. Jó egy nagyvárosnak, ha még eggyel több feje lesz? Ne dőljünk be az "alapítsunk közmunkatanácsot, az mindent megold" féle jelszavaknak, hanem állítsuk fejéről a talpára a főváros szervezetét.

És még valami, tanulságul szerzőknek szerkesztőknek... E könyv különféle szerzők írásaiból készült. Mint az ollóval írott könyvek általában, fölényes szakértelem látszatát kelti, sok hivatkozással, József nádortól Ebenezer Howardig. Az idézett szerzők egy része név szerint szerepel, mások neve csupán a Felhasznált irodalom jegyzékében bukkan fel. Saját nevemet is fölfedeztem e jegyzékben (A Fővárosi Közmunkák Tanácsa /1870-1948/. Egy független városrendező hatóság. Budapesti Negyed 9. 1995./3.), aztán megtaláltam szövegeimet is a II. Történeti áttekintés, elméleti megalapozás c. fejezetben, oldalakon át idézve, részben szó szerint, részben szerkesztve, de az idézés jelzése nélkül. A válogatás szempontja a szerkesztő dolga, ám felhívom dr. Juharos Róbert figyelmét arra, hogy korrekt idézet idézőjellel kezdődik és úgy fejeződik be, utána pedig a szerző neve, az idézett mű címe, a kiadó neve, a kiadás helye és ideje következik. Amennyiben szerkesztett idézetről van szó, a kihagyott részeket három ponttal (...) jelezzük. Ennyi tiszteletet megérdemel minden idézett szerző. Így tudható, mit írt Kis Péter, mit Nagy Pál, mit tett hozzá a szerkesztő, és így kerülhető el, hogy az idézőre a "más tollával ékeskedés" - magyarul plágium - gyanújának árnyéka vetődjön... Talán régimódinak tűnök, ha kifogásolom a szerkesztő eme nagyvonalúságát, de már ez a "Felhasznált irodalom" elnevezés is pimaszul hangzik. Felhasznált... Nem illene ilyenkor megkérdezni a szerzőt; beleegyezik-e a felhasználásba? Én például nem tudtam róla. És mert nem tudtam róla, nem felhasználás ez, hanem engedély nélküli másodközlés. Ajánlom ehelyett saját mű írását, saját gondolatok közlését. Az a) jó érzés, b) legfeljebb akkor okoz bosszúságot, ha valaki engedély nélkül közli.

Déry Attila

Kapcsolódó oldalak:
Hogyan épüljön Budapest? - Tanulmánykötet