építészet : környezet : innováció

Hogyan lehet múzeumot megolvasni?

Ébli Gábor Múzeummánia című könyvének egyáltalán nem titkolt célja, hogy "feltegye Kelet-Európát a múzeumi diskurzus térképére, s egyaránt tudatosítsa e helyzet nehézségeit és lehetőségeit érdeklődő olvasókban s érdemi döntéshozókban" egyaránt. Kadlót Nikolett recenziója. 

Ébli Gábor: Múzeumánia – Egy kulturális élménygyár európai modelljei

Ars poetikus a címadás, hiszen Ébli Gábor már négy könyvet írt a modern és kortárs múzeumi trendek, hagyományok, valamint a köz- és magángyűjteményezés témakörét kutatva. Az idei Könyvhétre megjelent Múzeumánia az utóbbi öt évben publikált tanulmányainak és előadásainak újraszerkesztett, rendszerezett gyűjteménye, amely a korábbi kötetek olvasata nélkül is pontosan érthető, rendkívül informatív képet ad az európai múzeumi helyzetről, keresve egy jól működő, hely- és szerepspecifikus, széles közönséget megszólítani képes múzeumi intézmény ideális receptjének hozzávalóit.

A látószög az előző kötetek esetében is érzékelhetően Európára, azon belül is fokozatosan Közép-Kelet-Európára szűkült, ez most még hangsúlyosabb lett. A bemutatkozó országok, városok három nagyobb egységbe tömörülnek: Dél-Európa és Mediterráneum; Nyugat- és Észak-Európa; Közép- és Kelet-Európa. Ez a harmadik rész a kötet valódi lelke és nem titkolt célja, hogy a közép-kelet-európai múzeumi boomról, a folyamatos változások dinamikájáról tanúskodjék, továbbá a jelenlegi hazai és európai helyzet megértéséhez és a lehetséges fejlesztési irányok megállapításához az előző két részben felsorakoztatott európai „jógyakorlatok” elemzésével járuljon hozzá. Ahogy a könyv előszavában is szerepel: a gyűjtemény célja, hogy „feltegye Kelet-Európát a múzeumi diskurzus térképére, s egyaránt tudatosítsa e helyzet nehézségeit és lehetőségeit érdeklődő olvasókban s érdemi döntéshozókban.”





Egy fejezetben nemcsak egy-egy várost térképezhetünk fel, hanem rokon vonásokat vehetünk górcső alá, illetve a felmerülő teoretikus viták, kérdések létjogosultságának eredhetünk a nyomába. Szóba kerül például, hogy mi tesz egy múzeumot nemzetivé? Mit kezdhetünk a kortárs művészeti múzeum fogalmával a közép-kelet-európai régióban? Célzottan Magyarország – Budapest helyzetét targetáló, segítendő kérdések ezek, amelyek hol provokatívan, hol egyszerűen ötletelést indukálandó állnak itt esettanulmányokként, megalapozott érveléssel, cáfolatlan, évek óta tartó kutatómunkával megszerzett tényekkel.

A kötet külön érdekessége, hogy egy olyan módszert sikerül benne következetesen végigvinni s alkalmazni, amely révén egy laikus olvasó is megtanulhatja, hogyan lehet egy múzeumot megolvasni. Minden egyes fejezetben látogatóként indulunk el felfedezni a város arra érdemes múzeumi intézményeit, szemügyre véve azok városszöveten belüli elhelyezkedését, elemezve annak gyűjteményét (ha van) és kulturális szerepét, kiállítóterét. Feltérképezi a tulajdonosi szerkezetet, a finanszírozási rendszert, az adott múzeum tartalmi beágyazottságát, közben művészeket vagy neves kurátorokat emlegetve fel. Az egyes múzeumok mélyreható vizsgálata révén látleletet kaphatunk az országok, városok aktuális társadalmi leképződéséről, a múzeumi színtéren elfoglalt helyükről, társadalmi-kulturális érettségükről, a különbözőségük hátterében rejlő indokokról is.

Mindenek előtt az épülettel találjuk szemben magunkat. S a bemutatott intézmények nem elsősorban az impozáns építészek, sztárépítészek névsora miatt lesznek olyan érdekesek. Sokkal inkább az adja meg a leírások esszenciáját, hogy régről-mélyről indulnak: nem rejtik véka alá a felújított épületek történetét. Éppen ezért rendkívül izgalmas szembesülni azzal, hogy mi minden állhat a kultúra szolgálatába múzeumként. Az új funkció átültetésére izgalmas megoldásokkal találkozhatunk a könyvben, egyúttal sokat megérthetünk egy-egy intézmény kulturális küldetéstudatáról is, ha megismerjük múltját, egykori történetét, eredeti szerepét. Legyen szó volt olívaolajfeldolgozó üzemről, erőműről, kórházról, rendőrségről, egykori laktanyáról vagy vágóhídról, börtönről, bányáról: az épületek múzeumként való újrahasznosítására bravúros és kevésbé jól sikerült eredmények közül válogathatunk. Emellett természetesen felvonul a kortárs építészeti szcéna színe-java Steven Holltól Zaha Hadidig.

A hasonló szempontok szerint, logikusan felépített fejezetek megkönnyítik a párhuzamba állítást, felnagyítva ezáltal a lényeges különbségeket, s kiemelve az egyes múzeumok, létesítmények vagy alapítványok karakterét. Az európai példák között több is akad, amely bizonyosan jó szolgálatot tehet a hazai múzeumi diskurzus felélénkítésében, továbbá a hazai múzeumpolitikai helyzet ellentmondásai is más megvilágításba helyeződnek.

A Múzeumánia éppen ezért olyan típusú könyv, amelyet kiérlelt, megalapozott állításainak és szemléletes fogalmazásmódjának köszönhetően sokat forgat az ember. A megjelenés ellenben nem kedvez a többszöri kézbevételnek, a puhafedeles borító nehezen viseli az intellektuális igénybevételt. Egy ilyen hosszú évek óta tartó, gondos kutatómunka eredményeként szerkesztett írásgyűjteményt érdemes lett volna keménykötésbe foglalni. Az épületek változatossága, bemutatásuk szisztematikus metodikája felveti annak kérdését, vajon egy ilyen tématerület, egy ehhez hasonló, rendkívül láttató módon megírt szakkönyv nem bír-e el több képet a fejezetenkénti egynél? Az egyes intézményeket Ébli olyan szemléletes leírásokkal jeleníti meg, hogy a kötet olvasói minden bizonnyal szívesen merülnének el azok tömegképzésében, arányaiban, belső tereinek vizuális felfedezésében. Sőt, megkockáztatom, hogy a szövegsűrű oldalak fegyelmét is jótékonyan oldotta volna egy albumszerű megjelenés. Noha a kötetnek érezhetően nem célja, hogy bedekkerként funkcionáljon: ez a mellékes hatás kikerülhetetlen – s talán nem negatív – hozadéka egy ilyen típusú könyvnek.

A Múzeumánia elolvasása garantáltan további érdeklődésre ösztönzi olvasóit, főként azért, mert érezhető a téma kimeríthetetlensége, sokarcúsága, összetettsége. Elmélyülést, lassú olvasást igénylő, figyelmet követelő mű, amely mögött rendkívül sokrétű kutatási eredmények, tapasztalat és tudás bújik meg. A könyv igazi hiánypótló kalauz az európai múzeumok vérkeringésének megismeréséhez, általa megérthetjük, milyen hatalommal, hatással lehetnek ezek az intézmények a világunkra, a közéletre, az európai kulturális lendületre.

Kadlót Nikolett


Oldalszám: 260 oldal
Kiadó: L’Harmattan Kiadó, Budapest
Kiadás éve: 2016
Ár: 2990 Ft

vélemény írásához jelentkezzen be »