Illeszkedés a rétegekhez - Soproni Múzeumi Könyvtár

Kazi Zsolt tervének célja Sopron belvárosában a helyszín természetes irányaira illeszkedve a tömbrehabilitáción túl, olyan igényként szereplő regionális és történeti köteteket is magába foglaló könyvtárkomplexum létrehozása, mely alkalmas előadások, kulturális programok lebonyolítására is.

Helyszínismertetés

A hűség városának is nevezett Sopron országunk nyugati határánál fekszik. A nagy múltú város számos történeti emlékekkel büszkélkedhet, fontos kulturális és turisztikai központ.

A XIX. században a történeti belváros körüli területeken az eredeti szíjtelkeket fokozatosan leváltották a keretes beépítéssel szervezett utcákkal megnyitott tömbök. A belső gyűrű közvetlen szomszédságában lévő Deák tér, Csatkai utca, II. Rákóczi Ferenc utca, Erzsébet utca által határolt tömbben bár elkezdődött az említett folyamat, azonban a befejezésére nem került sor.

Témaválasztás

A tömb látszólag rendezetlen képet mutat: az északi sávban a megmaradt szíjtelkek a déli oldalon a hiányos keretek, kelet-nyugati irányban pedig a XIX. századi Lenck-villa és Ruß-villa szabadon álló tömegei tagolják a teret. A bezáródott tömbbelsőt kihasználatlan hátsókertek és magáncélú garázsdobozok foglalták el.

A város két régi igénye kapcsolódik össze a tervben: a regionális és történeti köteteknek is helyet adó központi könyvtár és kulturális tér létrehozása, valamint a tömb rehabilitációja.

Koncepció

A terv fő felvetése, hogy a területen kialakult építészeti-téri sokszínűség hibaként értékelendő-e, vagy csupán egy másik rendszer szerint kell vizsgálódnunk.

Az alapgondolat szerint a tömb képes egyfajta szűrőrétegként funkcionálni a történeti belváros és a külső területek között. Megfigyelve a területet észrevehető egy természetes észak-déli irányú sávosság, mely az egész területen értelmezve rétegenként más-más téri világot kínál. A terv célja ebbe a rétegességbe való illeszkedés.

A három fő funkció (múzeumi könyvtár, városi könyvtár, levéltár) három különálló épülettömegben helyezkedik el, így illeszkedve a terület léptékébe. Mindegyik fő épülettömeghez tartozik egy, a tömb peremére kinyúló épületrész. A jelenleg pusztuló Lenck- és Ruß-villa historizáló elemeket tükröző épületei is hasznosodnak. Felújításuk után előbbi gyermekkönyvtárnak ad otthont, utóbbiba zeneiskola és zenetörténeti kiállítóterek kerülnek.

A terv fontos részét képezik a kertek. Ilyenek a villákhoz tartozó sűrűbb ligetes parkok, melyek a tömbbelső felé oldódnak és kialakul egy nyitottabb, átláthatóbb tér, alatta teremgarázzsal. Az egyes épületekhez tartozó privát kertsávok kapcsolódnak a funkciókhoz, méretüktől függően kulturális eseményeknek, felolvasóesteknek, kültéri kiállításoknak nyitnak teret. Ezek a belső olvasóterek kiterjeszkedései.

Az épület tömegformálása

Tömegformálást tekintve fontos szempont volt, hogy a meglévő történeti és tagolt közegbe egy letisztultabb forma kerüljön, mely nem bonyolítja tovább a tömb helyzetét.

A múzeumi könyvtár épülete a központi térre szervezett, ehhez tartozik a külső épületrész, mely ugyancsak térre tájolt és az ezeket összekötő fedett nyitott passzázs, ami a kerttel van kapcsolatban.

Térszervezés

A főépület alaprajzilag raszterbe illesztett, megközelítése a tömbbelső irányából és a külső Deák tér felől egyaránt lehetséges. Az épület hátsó déli oldala mentén került felfűzésre a kiszolgáló sáv, mely szintenként magába foglalja a közlekedőket, illetve a fő terekhez tartozó másodrendű funkciókat. Az északi sávban kapnak helyet a fő funkciójú terek, melyek szórt fényt igényelnek. 

Az épület szintenként tagolt: az alsó szintek a közösség számára is nyitott tereket kínálják, míg felfelé haladva egyre zártabb, szűkebb célközönségnek szánt terek kerültek.

A belső raszterokban szintenként eltolt, összefonódó belső átriumok teremtik meg a vertikális kapcsolatot a fő terek között.

A Deák téri épületrész illeszkedik a meglévő zártsorba. Az építészetileg értékesebbnek ítélt eredeti épület belső átalakítás mellett megmarad, és a rendszer részeként a régi együtt tud működni az újjal.

Anyag és szerkezet

Anyaghasználatát tekintve az épület tégla homlokzatburkolatot kapott, ami a természetesség szimbóluma és egyben reakció a környező épületek egyszerű anyaghasználatára. Ezt nyersebb, passzívabb betonfelületek tagolják. A természetes fényviszonyok arányát a szabad nyílások és olvasóloggiák, valamint az eltolt téglasávok mögötti nyílásoknál kialakuló ún. ,,szűrőrétegek" adják. A déli oldalon a zártabb ,,szűrőrétegek" vannak többségben, mivel ez a sáv az épület egyik fő hőtechnikai védőzónája.

Szerkezetileg az épület monolit vasbeton tartószerkezetű, határoló szerkezeteire kéthéjú kialakításban kerül a téglaburkolat.

Kazi Zsolt