Jósvafő, a vizek és a műemlékek faluja

Jósvafő szinte érintetlen faluképe 1999 óta műemléki jelentőségű terület. A bővizű források közé épült falu határában több malom is működött, köztük a Klein családé bő fél évszázaddal megelőzve a korát, már 1917-től áramot termelt a falu számára. A villanyszámla havi 3-4 tojás, vagy napszám volt.  

A hagyományos népi építészet motívumai a szegény házakon még, az újonnan felújított nyaralókon már ismét fellelhetők.

A falu egyik központi tere, és legnagyobb műemlék épületegyüttese a Dózsa György út kanyarulatában. Balra a Klein-féle Középső malom, középen hátrébb a település legrégibb, közel 200 éves háza; ma mindkettő fogadó és szálláshely. Jobbra a tájház.

Az hagyományos, hosszú házak oromzatai a falu fejlődésének korai időszakából maradtak fenn.

Az eredeti utcaképhez nem csak a régi épületek, de a kötőanyag nélkül rakott kő támfalak, és hagyományos, rőzséből font kerítések is hozzátartoznak.  

A jellemzően erdőben gyűjtött botokból készülő kerítés megóvja a kertet a kíváncsi szemek elől, és könnyen javítható, a mai napig feltűnik új állapotában is.

A védelemre érdemes épületállomány fontos részei a gazdasági épületek is, amikből szintén tucatnyi áll ma is a kertek alatt.

Az egyik legnagyobb csűr a Petőfi Sándor utcában, mellette már egyesülve folyik a falu határában eredő hét patak.

A faluközpont szélén, a József Attila utcában áll a település másik igen régi, 19. század közepi háza. Az eddigieknél szegényesebb, pincét is magában foglaló épület részben a sziklás hegyoldalba vágva, annak anyagából épült, máig eredeti állapotú műemlék.

Az öreg falak eredeti ajtói is évszázadnyi idő tanúi. Balra a templom, jobbra az előző ház bejárata.

A falu templomától kissé távolabb, jó kilátást adó magaslaton épült fel 1851-re a harangláb, aminek tűztoronyként is fontos szerepe volt az istállókkal teli faluban.

Gazadag család számára épült és bővült több ütemben a Petőfi Sándor utca 40 alatti lakóház. Építésének történetéről mindennél látványosabban mesélnek a különböző korokból származó falazatai.  

A legtöbb épület azonban nagyrészt helyben bányászott kőből épült, amire a látványos falak mellett a faluba vezető utak mentén több kis kőbánya felhagyott udvara is emlékeztet.

Az 1960-as évek lakóházai képviselik az építészet legmodernebb korszakát, ami még számottevő nyomot hagyott az utcaképen.

A falu nyugati szélén álló jellegzetes, szalagtelkes ház a szomszédjainak lebontása után lett jól megfigyelhető. A falu húsz évvel ezelőtti 374 lakójából 2021-re 202-en maradtak, de a legutóbbi években ismét lassú növekedésnek indult a lakosság.

A falu két legnagyobb patakjának összefolyásánál álló lakóház Jósvafő talán legtöbbet fotózott épülete. Sorsa szokásosnak mondható, lakóház szerepének végeztével, felújítva és kibővítve szolgálja a turizmust. Stílusa népies, de a teljesség kedvéért érdemes megnézni az eredeti állapotát is.

A ház felújítás előtt, tíz éve. Általános tendencia, hogy az épületek a szomszédiakhoz illeszkedő megjelenéssel, de egyre nagyobb méretekkel épülnek és újulnak meg.

A falu fölötti völgyben nyílik a világhírű Baradla-barlang egyik kiépített bejárata. Mellette 1944-re épült fel a Mátyás Király Sportszálló, mai nevén Tengerszem Hotel. Eredeti villamos energiaellátását az a mini vízerőmű biztosította, amit a Magyar Turista Szövetség még hét évvel korábban, a barlang kivilágításához telepített.  

A Baradla-barlang bejárata fölé az 1990-es években épült kiszolgáló és irodaépület. Az előtere a nyári szezonban rendszeresen megtelik turistákkal, de a vezetett barlangi túrák télen sem szünetelnek.