Kapocs a múlttal - kilátópont a Balaton-felvidéken

A Budapest Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem tudományos diákköri konferenciáján, az "Építőművészet - kultúrtáj" szekcióban mutatta be tervét Bedő László, Kovács Christopher és Vági Péter csapata. A tervezők a Zirci Apátság lepusztult állapotú, de jó adottságokkal rendelkező présházát választották helyszínül, melyhez az új épületet egyenrangú elemként törekedtek illeszteni.

A Zirci apátság présháza és pincéje a somlóvásárhelyi hegyoldalon épült klasszicista stílusban. Bár az épület maga építészetileg nem hordoz egyedi értékeket, a pozíciójából fakadóan egyértelműen kiemelendő. Fekvését tekintve a déli lejtőn található, ahonnan a vásárhelyi oldalra és egyúttal az egész balatonfelvidékre pazar látkép tárul elénk. Ha térben kicsit jobban megvizsgáljuk, megfigyelhetjük, hogy gyakorlatilag a hegy szoknyájánál helyezkedik el. Ezáltal ideális helyszín lehet az innen induló és visszaérkező turisták részére kialakított megálló létesítéséhez.

Az épületet nem tekinthetjük műemléki jellegűnek, térben elfoglalt helye azonban mégis felértékeli. A festői táj körülöleli a házat. Tömege és nyílásainak architektúrája a helyben megszokottnál nagyvonalúabbak. A földszinten elhelyezkedő három fal közösen alkot egy torzót, mely az út felé nyílik fel - így kínálva egy nagyon kedvező gesztust. Erre a kialakult szituációra reagálva, továbbá a heggyel való viszonyt figyelembe véve szerettünk volna turistapontot létesíteni az épületben.

De hogyan kell kezelni egy ilyen összetett lenyomatot? Tudjuk, hogy az épületnek több jelene is volt, ahogy az a szerkezetekből is látszik. A hely nagyon feszes, és minden négyzetcentiméternyi elfoglalt terület rendkívül értékes. Figyelembe véve az adottságokat elkerülhetetlennek találtuk az épülettel való kapcsolat kialakítását. Lehet a rom maga is kiállítás tárgya? Ha igen, ennek megfelelő körültekintéssel kell kezelnünk. Egyszerre szükséges védelmezni, megőrizni és megmutatni a látogatóknak.

Koncepció

A tervezést elsősorban építészetelméleti síkon közelítettük meg, megvizsgáltuk, melyek a legalapvetőbb tervezői magatartásformák ebben a szituációban:

• Kiegészítés
• Fedés 
• Befoglalás 
• Illesztés

Az általünk tervezett épület nem sorolható egyik előző kategóriába sem, talán a fedés jellegű beavatkozáshoz áll a legközelebb. De esetünkben az új nem megtelepedni, vagy ráülni szeretne a romra, alárendelt viszonyt hozva létre, hanem sokkal inkább egyenrangú kapcsolatra törekszik. Ebben a viszonyban szerettük volna kiemelni, hogy a múlt és a jelen egyformán fontos.

Az épület ellebeg a rom felett, anélkül, hogy egyetlen ponton is megsértené azt. Anyagában, szerkezetében, tömegében és térformálásában egyértelműen kifejezi, hogy egy kortárs alkotás. Az új hivatott óvni a régit túllógó kontúrjával és feszes távolságával.

A régi az érkezés helye, és egyben az egyik kiállítási tárgy. Itt kapnak a kirándulók lehetőséget a pihenésre. Az emeleten került kialakításra a büfé fogyasztótérrel és vizesblokkal. Kedvező időjárási körülmények között a vendéglátás teraszát képviseli a földszint. A fogyasztótérből a Balaton-felvidék panorámája tárul elénk a somlóvásárhelyi piros háztetőkkel tarkítva. A pincében kiállítóteret létesítettünk, ahol a látogatók kedvükre időzhetnek. Ezen tér megfogalmazásánál fontosnak tartottuk a kívánt viszony teljesítését, így a lehető legminimálisabb beavatkozást követtük el az állagmegóváson túl. A kiállítótér mindenki tere, a szabadba nyílik. Bármilyen egyéb eszköz használatát túlzott mértékben romboló hatásúnak tartottuk.

Bedő László, Kovács Christopher, Vági Péter