Ki van itthon? - A falvak népességváltásának műemlékvédelmi következményei

Népességváltások esetében vajon milyen módon viszonyulnak az új lakók/tulajdonosok ahhoz az építészeti örökséghez, mely eredendően nem az övék, hanem csak elfoglalták vagy megvették? A kérdés az utóbbi időben több nemzetközi ICOMOS tanácskozáson felmerült, és a 2012. szeptember 27-29-én megrendezendő XVIII. Békési Népi Építészeti Tanácskozást is ennek kívánják szentelni. Előadók jelentkezését 2012. január 3-ig várják a szervezők.

A XVIII. Békési Népi Építészeti Tanácskozás 2012. szeptember 27-29.

Az utóbbi száz évben térségünkben nem volt ritka, hogy egy-egy vidéki település népességének nemzetiségi, társadalmi összetétele alapvetően megváltozott, lakosságuk részben vagy egészben kicserélődött. Csak egyetlen eseménysor: a Kárpátok külső előterében a 18. századtól élő bukovinai székelyek áttelepítése a 19. század végén, többek között az Al-Duna mellé, majd maradékuknak 1941-ben ugyanoda költöztetése, hogy azután a háború eseményei miatt 1944-ben elmeneküljenek innen, és 1945-ben új hazát kapjanak a dunántúli, a németek kényszerű evakuálása miatt részben kiürült sváb falvakban. Ahova egyébként a felvidéki, szintén elüldözött magyarokat is telepítették.

 

 

De más népességváltások is voltak, elég az erdélyi szászok "kiárusítására" hivatkozni, ahol éppen akkorra néptelenedtek el az egykori virágzó és hallatlan értékes építészet örökségű falvak, mikorra megbukott az a rendszer, mely az egész népességmozgást előidézte. Itt is, mint a Felvidék magyar és szlovák részén is, a cigányok foglalták el az elnéptelenedő falvakat. Gyakran gazdasági okok, például az ipar vagy a kellő foglalkoztatottságot biztosító mezőgazdaság leépülése váltotta ki az eredeti népesség elvándorlását vagy radikális lecsökkenését. Gazdasági, társadalmi okai vannak annak, hogy a nagyvárosok agglomerációjában a városok népessége foglalta el a falvakat, mint ahogyan az üdülésre alkalmasakat például a Balaton, de az egyéb fürdőhelyek környékén is. Egyes helyeken nyugat-európai, pl. holland "koloniák" alakultak ki, nem ritkán az egykori sváb falvakban.

A falusi épített örökség védelmének egyik hangsúlyozott eleme a közösség identitása, hogy saját múltjukat örökítik meg azzal, hogy az e körbe tartozó épületeket óvják, örökül hagyják utódaiknak. A felsorolt népességváltáskor erről azonban nem beszélhetünk. A tolnai svábok által épített házakat megöröklő bukovinai székelyek vagy csallóközi magyarok, a muzsnai szászok örökébe betelepedő, vagy a csereháti régió falvaiban egyre nagyobb számú cigányok, a Budapest környéki falvak alvó-népessége, a Káli-medence "gyüttmentjei", az értelmiségi nyaralótulajdonosok, a németek, akik nem is mindig a kitelepítettek utódai, vagy a hollandok vajon milyen módon viszonyulnak ahhoz az építészeti örökséghez, mely eredendően nem az övék, hanem csak elfoglalták, megvették.

 

 

Ezért merülhet fel a címben megfogalmazott kérdés: - Ki van itthon? A kérdés az utóbbi időben több nemzetközi ICOMOS tanácskozáson, (Tusnád/Torockó - 2009, Svédország/Norvégia 2010) felmerült, és úgy véljük, hogy hasznos lenne egy egész "Békési tanácskozást" ennek szentelni, megvizsgálni és szembenézni a magyarországi, tágabban a Kárpát-medencében tapasztalható helyzettel. Ehhez várjuk az előadók jelentkezését.

Az előadók előzetes jelentkezését az előadás címével és rövid tartalmi ismertetésével kérjük 2012. január 3-ig a nepiepiteszet/kukac/icomos.hu e-mail címre eljuttatni. A tervek szerint a tanácskozást a 2010-ben bevált rendben bonyolítjuk le: az első és harmadik nap előadások, a másodikon tanulmányi kirándulás lesz, melynek programján még dolgozunk.

További információkkal szívesen állnak rendelkezésre a szervezők:
Dobosyné Antal Anna: +36 30 580 3856
Balassa M. Iván: +36 26 312 922