Kiállítás és szoboravató a Paksi Képtárban

Kettős esemény helyszíne lesz a Paksi Képtár. Trombitás Tamás Magánhadsereg című köztéri szobrának avatása után Vera Molnár: Hommage à Dürer variációk és Francois Morellet: Jelzések című közös kiállítását nyitják meg. szeptember 11. csütörtök 17 óra és 17.30

Kettős esemény helyszíne lesz a Paksi Képtár. Trombitás Tamás Magánhadsereg című köztéri szobrának avatása után Vera Molnár: Hommage à Dürer variációk és Francois Morellet: Jelzések című közös kiállítását nyitják meg 2008. szeptember 11-én, csütörtökön.

Helyszín: Paksi Képtár szoborkert
Megnyitó: 2008. szeptember 11. 17.00
A szobrot avatja: Fegyverneky Sándor, országos főépítész

Trombitás Tamás művészetének "leszármazási vonala" közvetlen a Kassák-féle képarchitektúráktól a 60-as évek végi magyar geometrikus neoavantgárdon át tart. A geometria és annak térbeli modulációi foglalkoztatják, a radikális geometrikusok ortodoxiája nélkül. Képein az egyszerű mértani idomok – hasábok, gúlák, kockák, kúpok – a főszereplők; ezek tér- és síkbeli kapcsolatait jeleníti meg. Ábrázolási eszközei minimálisak: az "üres" síkba helyezi el a formákat, egy-egy kontúr határozza meg az idomokat, mégis virtuális teret teremt. Festészeti szempontból "szegény" a megjelenített látvány, ha nagyon szigorúan tekintjük, lényege nem is festészeti, hanem egy térbeli viszonyrendszer. Ugyancsak a 80-as évek elejétől foglalkozik a neonnal, mint festői és térképző eszközzel. Fényinstallációk sorát készítette a 80-as évek derekán, természeti környezetben. A neon használata alapvetően városi (reklámfelirattól a belső téri diszkóvilágig), ő erdőn és mezőn állította fel geometrikus idomait neonból. Kapcsolódási pontja van a posztmodern ideákkal is: erőteljes vonzódása a misztikus, történeti, kultikus vagy szimbolikus helyszínekhez. 1986-os Fényinstallációja Velemben készült. A helyszín egy bronzkori régészeti ásatás. Az ősi bronzöntő műhely helyén, az erdőben egy 2×2 méteres neonnégyzetet függesztett fel. Három sík kapaszkodott össze: a valós természeti környezet (erdő, fák); a civilizációs eredetű, technikai objektum (lila neonnégyzet), s az ismereti, tudati réteg (a régészeti helyszín, a bronzkor emberének munkahelyét feltáró ásatási gödör a szabályos földrétegekkel).

A neon szobor, ahol a geometriai test kontúrjait jelöli a fény, a 90-es években is tevékenységének egyik legfontosabb csomópontja. A 80-as évek második felétől tárgyainak zömét fém és neon kombinációjú szobrok alkotják. Esztergált, maratott hasábok, kúpok, körök; fém, műanyag, kő, vaspor, durva és megmunkált (csiszolt, polírozott felületek) szinte tetszőleges természetességgel kapcsolódnak egymáshoz. Úgy, hogy közben megmarad az az érzésünk, hogy a Bauhaus variábilis játékaival rokon tárgyakról van szó, melyeket szétszedhetünk, ezeregy új módon összerakhatunk. Ez az időszak szorosan kapcsolódik a műtörténet konstruktivista, szuprematista előzményeihez, de annál sokkal szabadabb, érzelmesebb. A mértani idomokat gyakorta helyezi, mintegy kontrasztként, amorf fémreszelék vagy szénporhalmok közepére, kombinálja fekete nylonfóliával, s ezzel feloldja a szögletes szobortestek rideg, természetenkívüli hatását. Mindezekhez folyamatosan társítja a fény elemét a neonidomok segítségével.

Megnyitó: 2008. szeptember 11. 17.30
A kiállítást megnyítja: dr. Beke László művészettörténész a MTA Művészettörténeti Kutatóintézetének igazgatója

François Morellet: Mielőtt az „all along the line" vonalaimról beszélnék (ami angolul annyit jelent, hogy „mindig és mindenütt"), elöljáróban a fényre szeretnék hivatkozni, mely különösen fontos az olyan művészek számára, mint amilyen én is vagyok, aki „direkt fényt" használ. Mindig is érdekelt, sőt őszintén elszórakoztatott ennek a „kvantummechanizmusnak" (mécanique quantique) a kihívása, mely mintegy próbára teszi a józan észt, mondván, hogy a fény egyszerre hullám és részecske. Mi több, újabban egyesek még tovább mennek, és azt állítják, hogy a foton nem hullám és részecske egyszerre, hanem sem az egyik, sem a másik. Valami más, csak éppen az emberi agy nem tudja másképpen megérteni, ezért hol a hullám, hol a részecske fogalmát fogadja el, pusztán azért, hogy elképzelhetővé tegye. Az én józan eszem, jóllehet mélyen sérült, azonnal támadott, és szembehelyezkedve Püthagorásszal, Planckkal és másokkal, azt javasoltam, hogy a vonalra (az én vonalaimra) alkalmazzuk a fény érvényes modelljét. Ugyanis fiatalkoromban valóban nagyon felkavart, amikor kijelentették, hogy a mértani vonalak, melyek lehetővé tesznek mindenfajta számítást, alakzatot és teorémát, valójában láthatatlanok. Nem léteznek, mégis lehet velük képet csinálni, ha a jelölőt (détecteur) grafitban, tusban, festékben, szalagokban, rudakban, gerendákban, neoncsövekben, árkokban (couloirs) találjuk meg hozzá.

Ám ha a jelölő lehet az ön szeme is, nem szabad elfelejteni, hogy a mértani vonalnak mindehhez semmi köze.

Molnár Vera mai munkásságának nagy részére jellemző a mágikus négyzetek példáján megfigyelt eljárás. Gyakran indul ki „egyszerű" geometrikus, aritmetikus és intellektuális helyzetekből és egyre mélyebbre hatol a kezdeti problémába azáltal, hogy a paramétereket vagy az egész folyamatot apró, áttekinthető lépésekre bontja. Minthogy munkái többnyire részletgazdagok és kiterjedtek, csak számítógéppel tudja esztétikai szempontból kielégítően megvalósítani őket. Az ennek során fellépő kísérletező munkamódszer lényegesen különbözik azoknak a művészkollégáknak az eljárásaitól, akik komputerrel dolgoznak, és véletlengenerálással foglalkoznak. Velük ellentétben, kísérleti, lépésről-lépésre kialakított eljárása miatt Molnár Verát nem érheti meglepetés. Elvileg mindig tudja előre, hogy intellektuálisan kormányzott művészi elképzelése számára mit várhat a komputertől. Rányomja kézjegyét a számítógépre. Ezt nevezik a gépet használó művész valódi szabadságának.

Beke László

A kiállítás megtekinthető: 2008. szeptember 11. és november 16. között.

nyitva tartás:
keddtől péntekig 10–18
szombat-vasárnap 12–18
hétfőn zárva

Helyszín:
Paksi Képtár
7030 Paks
Tolnai út 2.

forrás és további információ a honlapon.