építészet : környezet : innováció
Bán Ferenc rajza

Kicsengetés

Idén húsz éve, 1996-ban adták át a Dunakanyar Erdei Iskolát Visegrádon. A Turányi Gábor és Földes László építészeti és Göde András belsőépítészeti tervei alapján létrejött, 1997-ben Pro Architectura-díjjal jutalmazott alapfokú oktatási intézményi épület a hazai építészet egyik nagy pillanata volt.

Valójában már elhagyja a vándor Visegrádot, pár lépéssel a város végét jelző tábla után jár, hivatalosan a Mátyás király úton, földrajzilag az Apátkúti-patak völgyében, irányban a Kaán Károly-forrás felé. Az útról, még lombhullás után -rügyfakadás előtt is látszik a patakon túl, a fák övezte tisztáson álló épület. A két évtizeddel ezelőtt komponált dramaturgia ma is működik: igazán akkor tárul föl a ház, válik „valósággá”, amikor a tisztásra vezető híd előtt állunk. 

A rendszerváltás óta számos, nemzetközi kitekintésben is jelentős építészeti értékkel bíró általános- és középiskola-épület született, de ez vonatkozik – maradva a gyerekeknél, ifjaknál – az óvodákra, bölcsődékre is. (Ennél a pontnál nem állhatom meg, hogy azt is megjegyezzem, noha nem tartozik szorosan a jelen tárgyához: mindez a kvalitásra vonatkozik, a kvantitásra sajnos még bő negyedszázad elteltével sem). Az 1990–2000-es évek kortárs iskolaépületeit vizsgálva Kovács Dániel és Ongrádi Melinda 2009-ben egy „tízes listát” publikáltak a hg.hu-n, melyben helyet kapott a Dunakanyar Erdei Iskola is. Mint értékelésükben kiemelték, „természetes anyagaival, finom, de határozott vonalvezetésével úgy illeszkedik a természetes környezetbe, hogy építészetileg sem kényszerül kompromisszumra.


Erdei iskola - fotó: Danyi Balázs



Nagy Bálint néhány évvel korábban, a 2000-ben írt és a Beszélőben megjelent publicisztikájában már elvégzett egy rövid számvetést a magyarországi kortárs – építőművészeti szempontból értékelhető – iskolaépületekkel kapcsolatban, s arra jutott, hogy „a jelentős műveket tartalmazó mezőnyből is kiemelkedik a Turányi–Földes szerzőpáros Visegrád melletti erdei iskolája.” S ennek a szinte tájból kinövő, a táji morfológiát építészeti morfológiára átíró épületnek a legkézenfekvőbb analógiáját Frank Lloyd Wright vízesésházában jelölje meg; az iskolaépület horizontális tagolása okán a Kovács–Ongrádi szerzőpáros kerülve a konkrét, egy épületre redukált meghatározást, általában Wright préri-stílusát hozta fel analógiaként.

Elidőzve még az erdei iskola építészeti, kulturális forrásvidékeinek feltérképezésénél, Nagy Bálint nem állt meg a 20. századnál, régebbre pillantott, s így írt: „Évszázados, évezredes, kultúrákat átfogó építészeti tudást sűrítettek bele ebbe a házba. Alaprajzi szerkesztése, tömegalakítása Mükéné városának lakóegyüttesét (i. e. 1600–1100), sejtszerűsége, a folyamatos bővítés lehetősége az anasazi indiánok sziklapalotáját (1100–1300), homlokzatainak kőből kibontott homlokzata a hindu szikla szentélyek eszköztárát és arányait (i. e. 2–1. század), az épület és a hegy közötti terek a zimbabwei fellegvár ívelt folyosóját (XI–XV. század) idézi.

Az épület értékét a nagyobb történeti összefoglalások, áttekintések is kiemelik, a 2001-ben napvilágot látott Kortárs magyar építészeti kalauz szerzői (Klein Rudolf, Lampel Éva, Lampel Miklós) így írtak az épületről: „Az erdei iskola építészeti nyelve, részletei divattól teljesen függetlenített, időtlen kifejezést értek el. E mű a kortárs magyarországi építészet egyik legsikerültebb alkotása”. De a 2003-ban megjelent 111 év – 111 híres ház című kiadványt jegyző Szegő György és Haba Péter is a táj és az épület harmonikus együttélésének, a kapcsolat építészeti arányok, anyagok, szerkezeti elemek szintjén megragadható jellegzetességeinek taglalása után azzal zárták rövid épület-bemutató gondolatukat: "Mindez [értsd a ház és a táj sajátos viszonyrendszere] az iskolát a kortárs hazai építészet egyik legkiválóbb alkotásává emeli."


Erdei iskola - fotó: Danyi Balázs



Az egyértelmű szakmai siker már az épület átadása után megfogalmazódott. Visszaolvasva Masznyik Csaba 1996-os elemzését a Magyar Építőművészetben, elmondható, hogy megállapításai ma is érvényesek. Ráadásul ez az elemzés nagyon jó példája annak a típusú épület-bemutató publicisztikának, ami éppen a rendszerváltás utáni években fogant meg és indult fejlődésnek, amely fokozatosan próbálja elhagyni a műszaki szakzsargon objektív, kicsit száraz leíró jellegét, megértve és megértetve, hogy az építészet, a Ház több mint objektum: élmény, érzés, szubjektív megközelítéseket, önkifejezést megengedő és egyben megkívánó alkotás.

Cikke első harmadában ezt olvashatjuk az erdei iskoláról: „Visegrádon vannak házak. De ez az épület nem is ház. És nem is iskola. Ez egy ember alkotta természeti képződmény, soha nem látott, furcsa alakzat. Lakhatóvá, a civilizált ember kényelmének szempontjai szerint használhatóvá tett barlang, mesterséges szikla, az erdőben lakó titokzatos lények tanyája, misztikus hely. Etikai, szakmai (építészeti) értelemben az egyetlen lehetséges válasz a feltett kérdésre. Nagy szavak. Igen, itt most nagy szavak vannak.” Ez az érzékletes, elragadtatásoktól sem mentes hang őszintén szólalt meg az írásban, melyből alapvetően kiérezni egy, a kortársak által akkor meg nem fogalmazott fontos alapvetést, hogy ez az épület nem szervesen nőtt ki a hazai építészeti hagyományokból. Még akkor sem, ha akár az ácsolt faszerkezetekben, a helyben termelt bazaltkő használatában, teraszok kialakításában, a belső térben használt – régi iskolákból, de ódon lakásokból is ismert – betétes ajtók alkalmazásában ott a helyi, de általában a hazai építészet öröksége. Mert ehhez a fajta új regionalizmushoz szükség volt Turányi kritikai látásmódjára, amellyel valódi, időtlen építőművészeti érték hozható létre, szemben a rosszul értelmezett, divattá vált új regionalizmus romantikus, nem ritkán nacionalista színezetű gyakorlatával szemben.


Erdei iskola - fotó: Danyi Balázs



Nyilvánvalóan beleíródott az épületbe Földes finnországi tapasztalata is – az építész a '90-es évek elején tért vissza két év után Finnországból, ahol történetesen a Järvinen-Airas irodában részt vett két iskola tervezésében is. Elengedhetetlen volt a kezdeményező, egyben az építtető és (jelenleg is) fenntartó Pilisi Parkerdőgazdaság és az akkori vezérigazgató, Dobó István víziója, aki '92 körül megbízta Turányit az iskola tervezésével.

Miként az épület létrejöttének feltétele, lényege a táj, úgy volt erős és különleges szerepe az épületnek az oktatásban - hogy miért a múlt idő használata, arra hamarosan kitérek. A tervezés idején már működött az iskola, de egy kisméretű épületben, alacsony tanulói létszámmal, a Turányi-Földes-féle épület tantermeinek mérete is ehhez (kb. 15 fő) lett igazítva. Alapítványi iskoláról beszélünk, eredetileg Waldorf-rendszerben képzelték el a működését, végül maradt a „szimpla” egyesületi fenntartású működés – kölcsönvéve Masznyik Csaba kifejezését: „erős hangsúlyeltolódásokkal” a környezeti nevelés felé, ahol priori, hogy a befogadó iskola a városon kívül, a tájban áll és működik.


Erdei iskola - fotó: Danyi Balázs



Az épület íves alaprajra ültetett, zegzugos, az erdőt, a környező sziklák rétegződését leképző téri elrendezését, a túlnyújtott tetőfelületeket látva, az épületet használva tapasztalhatták meg a diákok, hogy milyen az, amikor a Ház a Tájból nő ki, amikor annak része, amikor szinte minden elemével a tájhoz szól, arra reflektál. „Annak idején úgy tartottam ott környezetismeret órát – emlékezett vissza egy közelmúltbeli Földes-interjúban a kérdező, Néder Katalin, aki 15 évig tanított (egy időben megbízott igazgató volt) az iskolában –, hogy az épületen magyaráztam el az erdő szintjeit. A szabadtéri tanteremnek is nagy sikere volt. Mindenkit felvittünk oda, akit el akartunk varázsolni.

Talán nem tévedek, ha úgy gondolom, hogy ez a páratlan, 15 éves tapasztalat is hozzájárult ahhoz, hogy Néder Katalin szakmai irányításával a Hild József Építőipari Szakközépiskola pedagógusai olyan oktatási-nevelési modult, foglalkozástervet állítottak össze Bábel tornya címmel, amelynek alkalmazásával az építészetoktatás bevezethető a középiskolai oktatási rendszerbe.


Erdei iskola - fotó: Danyi Balázs



És akkor most a fentebb használt múlt időről. 21 tanéven át működött a Dunakanyar Erdei Iskola (általános iskola). Szentendre-Esztergom térségéből busszal vitték nap nap után a diákokat az oktatási intézménybe. Fejkvóta, szülői hozzájárulás, pályázati támogatások, folyamatos fenntartói támogatás, ezek voltak a főbb költségvetési pillérek, de főként a válság évei után egyre fogyott a pénz és újabb támogatók nem érkeztek. A szülők sem bírták a plusz terheket, egyebek mellett az olyan jellegűeket, amik a kisebb-nagyobb felújításokra vonatkoztak – két évtized alatt erre a fenntartó ugyanis nem költött. Volt pedagógusi próbálkozás arra, hogy új szervezetként, új névvel – Apátkúti Általános Iskola – működjenek tovább, végül sajnos ez sem volt sikeres.

2012 óta nem működik az iskola, kicsengettek, az utolsó tanévet 40 gyerekkel, összevont osztályokkal vitte a tanári kar. Az épület lezárva, üresen áll. Kívülről nyoma sincs a romlásnak, bent viszont már itt-ott penészednek a falak, vagyis sürget az idő, nagyon fontos lenne, hogy a fenntartó – ha nem is oktatási –, de a ház építészeti szellemiségéhez méltó funkciót találjon, működési tervet dolgozzon ki az épülettel kapcsolatban - minderről, vagyis a lehetőségekről, tervekről hivatalos álláspont jelenleg nincs. Az építészet fontos, és nem csak művelőinek, teoretikusainak, hanem azoknak is, akik a házakat használják: amikor legutóbb a helyszínen jártam egykori diákokkal találkoztam (véletlenül) az iskola előtt. Mint mondták, gyakran járnak ide, csak úgy megnézni, tudni, hogy az iskolájuk áll és rendben van.


Erdei iskola - fotó: Danyi Balázs


 

Molnár Szilvia 

 


(A cikk az NKA Építőművészet és Örökségvédelem Kollégium 3232/00140 kódszámú pályázatának támogatásával készült.)



Említések, források:

Bábel tornya/Ökoiskola-nevelési-oktatási program. In: Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet (OFI), http://ofi.hu/babel-tornya

Dunakanyar Erdei Iskola – Visegrád (Lőcsei Gergely gyűjtése). In: hazai középületek: hazai középületek/hazai.kozep.bme.hu

Egy koffernyi Dunakanyar (háromrészes interjúsorozat, interjúer: Néder Katalin). In: Kisduna: http://kisdunaujsag.hu/2015/12/17/egy-koffernyi-dunakanyar/, http://kisdunaujsag.hu/2016/01/08/egy-koffernyi-dunakanyar-2-resz/, http://kisdunaujsag.hu/2016/01/29/egy-koffernyi-dunakanyar-3-resz/ 2015.12.17-2016.01.29.

Klein Rudolf, Lampel Éva, Lampel Miklós: Kortárs magyar építészeti kalauz, Vertigo, Budapest, 2001

Kovács Dániel, Ongrádi Melinda: Magyarország legszebb iskolái. In: hg.hu 2009. szeptember 7.

Masznyik Csaba: A hegy szelleme. Erdei iskola, Visegrád - in: Magyar Építőművészet 1996/3.

Nagy Bálint: Patakparti iskola. Turányi Gábor és Földes László visegrádi épületéről. In: Beszélő 2000/5.

Szegő György, Haba Péter: 111 év – 111 híres ház (Dunakanyar Erdei Iskola, Visegrád), B+V Lap- és Könyvkiadó kft, 2003.


Nemzeti Kulturális Alap

1 vélemény | vélemény írásához jelentkezzen be »