Nézőpontok/Vélemény

Kő, fa, üveg és beton harmóniája: a dunaföldvári vár

1/21

A Beszédes József hídon átkelve, Dunaföldvár városának mai képét is meghatározza a vár, és annak leglátványosabb maradványa, a középkori eredetű lakótorony.

A valószínűleg a 14. században épült, a török időkben többször is gazdát cserélt apró vár tornya a 19. században börtön, később értékes magtár volt. Műemléki felújítása Mendele Ferenc vezetésével, az 1960-as években kezdődött.  

Az egykori palánkvárat az 1700-as évek elején erősítették meg a ma látható téglafallal. A torony kőfalának anyaga a vizsgálatok szerint kézenfekvő helyről, a főként hajókkal kiszolgált régi Budafok körüli kőfejtőkből származik.

A torony kapuján belépve az 1960-as évek műemlékvédelmi elveinek megfelelően, jól elkülönülő új és régi szerkezetek fogadják a látogatót.  

A pince és a földszint boltozatai még eredeti, ötszáz éves szerkezetek, a fölötte lévő, már fából épült födémek az 1858-as városi tűzvészében semmisültek meg. A ma látható, szép felületű vasbeton szerkezetek 1970-ből származnak.

A boltíves földszinti helységből induló lépcső az első szintre, pontosabban a torony mellé épült, 19. századi toldalék tetőterébe, már látványosan más, szögletes formavilággal érkezik meg.  

Az első emeletről indul a torony felső három szintjén végigérő vasbeton csigalépcső, aminek ívelt fa korlátja közel száz méter összhosszúságú, igazi asztalosipari remekmű.  

Az évszázadok során többször átépített ablakok kő díszítései nagyrészt elpusztultak, az eredeti vakolat azonban több helyen menthető volt. A múzeum állandó kiállítása „magyar világ, török világ” névvel, és egyedülálló alapossággal mutatja be a 15-16. századi vidék hétköznapjait.  

Az igazán látványos kilátásért persze egy szinttel feljebb érdemes lépcsőzni. A körpanorámás tetőtérbe az 1960-as években presszót terveztek, a kiszolgálásához pedig egy étellift kis liftaknáját is kialakították a belső falban, de a felvonót már sosem szerelek bele.  

Látványos bronz dísz zárja le a csigalépcső központi oszlopát.  

A négy vasbeton oszlopon álló tető tövében, a belső oldalán teljes hosszában, és kívül is két oldalon pihenőpad készült. Az eredeti ablakokat modern ragasztott üvegekre cserélték. A vasbeton kivételesen jól viselte az elmúlt bő fél évszázadot, repedésnek, ázásnak nyoma sincs.  

A tetőtér ma alkalmi kiállítások, közösségi események helyszíne, a külső erkély pedig teljesen körbejárható. Észak felé a Duna határozza meg a kilátást; balara a Szent Ilona-templom.  

Nyugat felé a városközpontra nyílik kilátás, főszerepben a Szent Anna, és a kisebb Görögkeleti templom.  

A földszintre visszatérve, talán a legérdekesebb az egykori börtön, amit eredeti, 150 évvel ezelőtti állapotában állítottak helyre. Az egyik cella falán az elítéltek által készített falfestményt is konzerválták.

A cellák közel kétszáz éves ajtóin is különböző üzentek és feljegyzések maradtak meg a börtön mindennapjaiból.  

A több helységben, már az 1960-as évek végéről származó nyílászárók osztják fel a teret.  

A torony felújításával egy időben készült el a szemközti ispánház rekonstrukciója is. Az egykori lakóépület neve már száz éve forog közszájon, de nem tudni, hogy valóban lakott-e benne ispán. Ma étterem, és kiállítótér működik benne.  

Az ispánház tetőterének játékosan kiosztott ablakfülkéi mögött bérelhető rendezvénytér található.

A torony és az ispánház belső lépcsői egyaránt a nyersbeton felülettel, kiváló minőségű kivitelzéssel készültek.

A látogatói vizesblokkok egy része a várudvar helyreállított téglafalában kialakított bejáratokkal, a terepszint alatt kapott helyet.  

A különleges vár, és a benne berendezett múzeum a nyári félévben fogadja a látogatókat.  „A helyreállítás során az eredeti értékek megőrzésére, a különböző korok egymásra rétegeződött jeleinek értelemszerű bemutatására törekedtünk” –írta 1980-ban kelt cikkében Mendele Ferenc, a munka eredménye pedig ma is jó állapotban megcsodálható.

?>
A Beszédes József hídon átkelve, Dunaföldvár városának mai képét is meghatározza a vár, és annak leglátványosabb maradványa, a középkori eredetű lakótorony.
?>
A valószínűleg a 14. században épült, a török időkben többször is gazdát cserélt apró vár tornya a 19. században börtön, később értékes magtár volt. Műemléki felújítása Mendele Ferenc vezetésével, az 1960-as években kezdődött.

 
?>
Az egykori palánkvárat az 1700-as évek elején erősítették meg a ma látható téglafallal. A torony kőfalának anyaga a vizsgálatok szerint kézenfekvő helyről, a főként hajókkal kiszolgált régi Budafok körüli kőfejtőkből származik.
?>
A torony kapuján belépve az 1960-as évek műemlékvédelmi elveinek megfelelően, jól elkülönülő új és régi szerkezetek fogadják a látogatót.

 
?>
A pince és a földszint boltozatai még eredeti, ötszáz éves szerkezetek, a fölötte lévő, már fából épült födémek az 1858-as városi tűzvészében semmisültek meg. A ma látható, szép felületű vasbeton szerkezetek 1970-ből származnak.
?>
A boltíves földszinti helységből induló lépcső az első szintre, pontosabban a torony mellé épült, 19. századi toldalék tetőterébe, már látványosan más, szögletes formavilággal érkezik meg.

 
?>
Az első emeletről indul a torony felső három szintjén végigérő vasbeton csigalépcső, aminek ívelt fa korlátja közel száz méter összhosszúságú, igazi asztalosipari remekmű.

 
?>
Az évszázadok során többször átépített ablakok kő díszítései nagyrészt elpusztultak, az eredeti vakolat azonban több helyen menthető volt. A múzeum állandó kiállítása „magyar világ, török világ” névvel, és egyedülálló alapossággal mutatja be a 15-16. századi vidék hétköznapjait.

 
?>
Az igazán látványos kilátásért persze egy szinttel feljebb érdemes lépcsőzni. A körpanorámás tetőtérbe az 1960-as években presszót terveztek, a kiszolgálásához pedig egy étellift kis liftaknáját is kialakították a belső falban, de a felvonót már sosem szerelek bele.

 
?>
Látványos bronz dísz zárja le a csigalépcső központi oszlopát.

 
?>
A négy vasbeton oszlopon álló tető tövében, a belső oldalán teljes hosszában, és kívül is két oldalon pihenőpad készült. Az eredeti ablakokat modern ragasztott üvegekre cserélték. A vasbeton kivételesen jól viselte az elmúlt bő fél évszázadot, repedésnek, ázásnak nyoma sincs.

 
?>
A tetőtér ma alkalmi kiállítások, közösségi események helyszíne, a külső erkély pedig teljesen körbejárható. Észak felé a Duna határozza meg a kilátást; balara a Szent Ilona-templom.

 
?>
Nyugat felé a városközpontra nyílik kilátás, főszerepben a Szent Anna, és a kisebb Görögkeleti templom.

 
?>
A földszintre visszatérve, talán a legérdekesebb az egykori börtön, amit eredeti, 150 évvel ezelőtti állapotában állítottak helyre. Az egyik cella falán az elítéltek által készített falfestményt is konzerválták.
?>
A cellák közel kétszáz éves ajtóin is különböző üzentek és feljegyzések maradtak meg a börtön mindennapjaiból.

 
?>
A több helységben, már az 1960-as évek végéről származó nyílászárók osztják fel a teret.

 
?>
A torony felújításával egy időben készült el a szemközti ispánház rekonstrukciója is. Az egykori lakóépület neve már száz éve forog közszájon, de nem tudni, hogy valóban lakott-e benne ispán. Ma étterem, és kiállítótér működik benne.

 
?>
Az ispánház tetőterének játékosan kiosztott ablakfülkéi mögött bérelhető rendezvénytér található.
?>
A torony és az ispánház belső lépcsői egyaránt a nyersbeton felülettel, kiváló minőségű kivitelzéssel készültek.
?>
A látogatói vizesblokkok egy része a várudvar helyreállított téglafalában kialakított bejáratokkal, a terepszint alatt kapott helyet.

 
?>
A különleges vár, és a benne berendezett múzeum a nyári félévben fogadja a látogatókat.  „A helyreállítás során az eredeti értékek megőrzésére, a különböző korok egymásra rétegeződött jeleinek értelemszerű bemutatására törekedtünk” –írta 1980-ban kelt cikkében Mendele Ferenc, a munka eredménye pedig ma is jó állapotban megcsodálható.
1/21

A Beszédes József hídon átkelve, Dunaföldvár városának mai képét is meghatározza a vár, és annak leglátványosabb maradványa, a középkori eredetű lakótorony.

A valószínűleg a 14. században épült, a török időkben többször is gazdát cserélt apró vár tornya a 19. században börtön, később értékes magtár volt. Műemléki felújítása Mendele Ferenc vezetésével, az 1960-as években kezdődött.  

Az egykori palánkvárat az 1700-as évek elején erősítették meg a ma látható téglafallal. A torony kőfalának anyaga a vizsgálatok szerint kézenfekvő helyről, a főként hajókkal kiszolgált régi Budafok körüli kőfejtőkből származik.

A torony kapuján belépve az 1960-as évek műemlékvédelmi elveinek megfelelően, jól elkülönülő új és régi szerkezetek fogadják a látogatót.  

A pince és a földszint boltozatai még eredeti, ötszáz éves szerkezetek, a fölötte lévő, már fából épült födémek az 1858-as városi tűzvészében semmisültek meg. A ma látható, szép felületű vasbeton szerkezetek 1970-ből származnak.

A boltíves földszinti helységből induló lépcső az első szintre, pontosabban a torony mellé épült, 19. századi toldalék tetőterébe, már látványosan más, szögletes formavilággal érkezik meg.  

Az első emeletről indul a torony felső három szintjén végigérő vasbeton csigalépcső, aminek ívelt fa korlátja közel száz méter összhosszúságú, igazi asztalosipari remekmű.  

Az évszázadok során többször átépített ablakok kő díszítései nagyrészt elpusztultak, az eredeti vakolat azonban több helyen menthető volt. A múzeum állandó kiállítása „magyar világ, török világ” névvel, és egyedülálló alapossággal mutatja be a 15-16. századi vidék hétköznapjait.  

Az igazán látványos kilátásért persze egy szinttel feljebb érdemes lépcsőzni. A körpanorámás tetőtérbe az 1960-as években presszót terveztek, a kiszolgálásához pedig egy étellift kis liftaknáját is kialakították a belső falban, de a felvonót már sosem szerelek bele.  

Látványos bronz dísz zárja le a csigalépcső központi oszlopát.  

A négy vasbeton oszlopon álló tető tövében, a belső oldalán teljes hosszában, és kívül is két oldalon pihenőpad készült. Az eredeti ablakokat modern ragasztott üvegekre cserélték. A vasbeton kivételesen jól viselte az elmúlt bő fél évszázadot, repedésnek, ázásnak nyoma sincs.  

A tetőtér ma alkalmi kiállítások, közösségi események helyszíne, a külső erkély pedig teljesen körbejárható. Észak felé a Duna határozza meg a kilátást; balara a Szent Ilona-templom.  

Nyugat felé a városközpontra nyílik kilátás, főszerepben a Szent Anna, és a kisebb Görögkeleti templom.  

A földszintre visszatérve, talán a legérdekesebb az egykori börtön, amit eredeti, 150 évvel ezelőtti állapotában állítottak helyre. Az egyik cella falán az elítéltek által készített falfestményt is konzerválták.

A cellák közel kétszáz éves ajtóin is különböző üzentek és feljegyzések maradtak meg a börtön mindennapjaiból.  

A több helységben, már az 1960-as évek végéről származó nyílászárók osztják fel a teret.  

A torony felújításával egy időben készült el a szemközti ispánház rekonstrukciója is. Az egykori lakóépület neve már száz éve forog közszájon, de nem tudni, hogy valóban lakott-e benne ispán. Ma étterem, és kiállítótér működik benne.  

Az ispánház tetőterének játékosan kiosztott ablakfülkéi mögött bérelhető rendezvénytér található.

A torony és az ispánház belső lépcsői egyaránt a nyersbeton felülettel, kiváló minőségű kivitelzéssel készültek.

A látogatói vizesblokkok egy része a várudvar helyreállított téglafalában kialakított bejáratokkal, a terepszint alatt kapott helyet.  

A különleges vár, és a benne berendezett múzeum a nyári félévben fogadja a látogatókat.  „A helyreállítás során az eredeti értékek megőrzésére, a különböző korok egymásra rétegeződött jeleinek értelemszerű bemutatására törekedtünk” –írta 1980-ban kelt cikkében Mendele Ferenc, a munka eredménye pedig ma is jó állapotban megcsodálható.

Nézőpontok/Vélemény

Kő, fa, üveg és beton harmóniája: a dunaföldvári vár

2024.07.27. 11:30
1/21

A Beszédes József hídon átkelve, Dunaföldvár városának mai képét is meghatározza a vár, és annak leglátványosabb maradványa, a középkori eredetű lakótorony.

A valószínűleg a 14. században épült, a török időkben többször is gazdát cserélt apró vár tornya a 19. században börtön, később értékes magtár volt. Műemléki felújítása Mendele Ferenc vezetésével, az 1960-as években kezdődött.  

Az egykori palánkvárat az 1700-as évek elején erősítették meg a ma látható téglafallal. A torony kőfalának anyaga a vizsgálatok szerint kézenfekvő helyről, a főként hajókkal kiszolgált régi Budafok körüli kőfejtőkből származik.

A torony kapuján belépve az 1960-as évek műemlékvédelmi elveinek megfelelően, jól elkülönülő új és régi szerkezetek fogadják a látogatót.  

A pince és a földszint boltozatai még eredeti, ötszáz éves szerkezetek, a fölötte lévő, már fából épült födémek az 1858-as városi tűzvészében semmisültek meg. A ma látható, szép felületű vasbeton szerkezetek 1970-ből származnak.

A boltíves földszinti helységből induló lépcső az első szintre, pontosabban a torony mellé épült, 19. századi toldalék tetőterébe, már látványosan más, szögletes formavilággal érkezik meg.  

Az első emeletről indul a torony felső három szintjén végigérő vasbeton csigalépcső, aminek ívelt fa korlátja közel száz méter összhosszúságú, igazi asztalosipari remekmű.  

Az évszázadok során többször átépített ablakok kő díszítései nagyrészt elpusztultak, az eredeti vakolat azonban több helyen menthető volt. A múzeum állandó kiállítása „magyar világ, török világ” névvel, és egyedülálló alapossággal mutatja be a 15-16. századi vidék hétköznapjait.  

Az igazán látványos kilátásért persze egy szinttel feljebb érdemes lépcsőzni. A körpanorámás tetőtérbe az 1960-as években presszót terveztek, a kiszolgálásához pedig egy étellift kis liftaknáját is kialakították a belső falban, de a felvonót már sosem szerelek bele.  

Látványos bronz dísz zárja le a csigalépcső központi oszlopát.  

A négy vasbeton oszlopon álló tető tövében, a belső oldalán teljes hosszában, és kívül is két oldalon pihenőpad készült. Az eredeti ablakokat modern ragasztott üvegekre cserélték. A vasbeton kivételesen jól viselte az elmúlt bő fél évszázadot, repedésnek, ázásnak nyoma sincs.  

A tetőtér ma alkalmi kiállítások, közösségi események helyszíne, a külső erkély pedig teljesen körbejárható. Észak felé a Duna határozza meg a kilátást; balara a Szent Ilona-templom.  

Nyugat felé a városközpontra nyílik kilátás, főszerepben a Szent Anna, és a kisebb Görögkeleti templom.  

A földszintre visszatérve, talán a legérdekesebb az egykori börtön, amit eredeti, 150 évvel ezelőtti állapotában állítottak helyre. Az egyik cella falán az elítéltek által készített falfestményt is konzerválták.

A cellák közel kétszáz éves ajtóin is különböző üzentek és feljegyzések maradtak meg a börtön mindennapjaiból.  

A több helységben, már az 1960-as évek végéről származó nyílászárók osztják fel a teret.  

A torony felújításával egy időben készült el a szemközti ispánház rekonstrukciója is. Az egykori lakóépület neve már száz éve forog közszájon, de nem tudni, hogy valóban lakott-e benne ispán. Ma étterem, és kiállítótér működik benne.  

Az ispánház tetőterének játékosan kiosztott ablakfülkéi mögött bérelhető rendezvénytér található.

A torony és az ispánház belső lépcsői egyaránt a nyersbeton felülettel, kiváló minőségű kivitelzéssel készültek.

A látogatói vizesblokkok egy része a várudvar helyreállított téglafalában kialakított bejáratokkal, a terepszint alatt kapott helyet.  

A különleges vár, és a benne berendezett múzeum a nyári félévben fogadja a látogatókat.  „A helyreállítás során az eredeti értékek megőrzésére, a különböző korok egymásra rétegeződött jeleinek értelemszerű bemutatására törekedtünk” –írta 1980-ban kelt cikkében Mendele Ferenc, a munka eredménye pedig ma is jó állapotban megcsodálható.

Cikkinfó

Szerzők:
Fotók: Gulyás Attila

Projektinfó

Földrajzi hely:
Dunaföldvár

Nézőpontok/Történet

Varjúvár // Egy Hely + Egy hely

2024.12.18. 10:45
9:12

Grafikus, író, könyvkiadó, könyvtervező, politikus: Kós Károly igazi polihisztor volt, a 20. század egyik legfontosabb modern és hagyományőrző magyar építésze. Az Egy hely Sztánába látogatott, hogy bemutassa Kós Károly művésznyaralójának épült, majd később családjának otthonává vált lakóházát.

Grafikus, író, könyvkiadó, könyvtervező, politikus: Kós Károly igazi polihisztor volt, a 20. század egyik legfontosabb modern és hagyományőrző magyar építésze. Az Egy hely Sztánába látogatott, hogy bemutassa Kós Károly művésznyaralójának épült, majd később családjának otthonává vált lakóházát.

Nézőpontok/Történet

A magyargyerőmonostori református templom // Egy Hely + Építészfórum

2024.12.18. 10:43
10:12

1908 őszén Kós Károly és Zrumeczky Dezső kalotaszegi körútra indultak, ahonnan feljegyzésekkel és rajzokkal tértek haza – ezek szolgáltak inspirációul a Fővárosi Állat- és Növénykert pavilonépületeinek tervezéséhez. Az Egy hely új részében a vélhetően legrégebbi kalotaszegi templomot mutatja be.

1908 őszén Kós Károly és Zrumeczky Dezső kalotaszegi körútra indultak, ahonnan feljegyzésekkel és rajzokkal tértek haza – ezek szolgáltak inspirációul a Fővárosi Állat- és Növénykert pavilonépületeinek tervezéséhez. Az Egy hely új részében a vélhetően legrégebbi kalotaszegi templomot mutatja be.