Kőfaragóház Tatán - Páhoki Renáta diplomaterve
Litográfia-finomságú grafikákon jelenítette meg Páhoki Renáta (SZIE Ybl Miklós Építéstudományi Kar) a diplomatémaként választott kőfaragóházat. A Tata központjában álló műemléki védettséget élvező épületet fiatal tervezője rejtőzködő földházzal bővítette.
Diplomatervem témájául Tata településének egy műemléki épületét választottam. Jó helyismeretemnek köszönhetően könnyű volt felfedeznem, hogy a településen nagy számban fordulnak elő nem megfelelő állapotú védelem alatt álló épületek. Ezek az épületek kiemelkedő szerepet játszottak a település mai arculatának formálásában a múltban és napjainkban is helyzetükből, funkciójukból adódóan.
Olyan épületet kerestem, amely mára egy kissé perifériára szorult. A témák körének leszűkítése érdekében több vizsgálatot is végeztem, például SWOT elemzést is, így esett a választásom a település egyik legszerencsésebb helyzetű, ugyanakkor legromosabb épületére, a Kőfaragó házra.
Az épület különlegessége elhelyezkedéséből fakad, hiszen a ház a Kálvária-domb, az azon álló Fellner Jakab kilátó és a Víztorony közvetlen szomszédságában áll, néhány percnyi sétára az Öreg-tótól, tehát a legfontosabb látnivalókhoz rendkívül közel.
A felújítás során az épület nyilvánvalóan nem tarthatja meg teljesen eredeti funkcióját, így azt kellett megvizsgálnom, érdemes-e ebből megőrizni valamit, vagy az a jelen embere számára teljesen felesleges és így hanyagolandó. Az általam végzett felmérésekből egyértelműen kiderül, hogy a Kőfaragó ház eredeti funkciójához kapcsolódóan egy igen kiterjedt funkciócsoport tartozik, melyek nem elhanyagolhatóak, de szinte versengenek, melyikek élhessenek tovább az épületben. Ebbe a csoportba tartozik a kőfaragó, szobrászbádogos, festő, üvegfestő, terrazzo-készítő, műmárványozó, mely mesterségeket leginkább az egymással való összeférhetőség, bemutathatóság és helyigény alapján szelektáltam. Legfontosabbnak ezek közül a prezentálhatóságot tartottam, hiszen az imént felsorolt mesterségek népszerűsítésének érdekében az épület elsősorban a látogatók számára készül. Az épületben elhelyeztem egy információs pontot, mely nemcsak a Kőfaragó ház különböző funkcióiról, hanem a környéken lévő látványosságokról is széleskörű információkkal látja el az ide érkezőket.
A funkciók ilyenfajta kibővítése miatt, a létesítmény állandó felügyeletet igényel, melyet célszerű egy állandó lakónak ellátnia; ez a gondolatmenet vezetett az új épület létrehozásához. A jelenlegi szerkezetből adódóan a lakórész csak olyan mértékű beavatkozások árán lenne megvalósítható, melyek már nem felelnének meg az örökségvédelem szabályainak. Így alakult ki végül a két tömegre való igény, mely ugyanakkor teljes mértékben szemben áll azon szándékommal, hogy megőrizzem a Kőfaragó ház kilátó felőli látképét, és meghagyjam a terep jelenlegi lejtését. Az eddigi tapasztalatokat összegezve egyetlen ésszerű megoldás a földház építése. Ez a konstrukció amellett, hogy az imént említett ellentéteket feloldja, kifejezetten kedvező energetikai tulajdonságokkal is bír, így csökkentve az épület energiaigényét, tehát a fenntartás költségeit is. A földház építése ráadásul a terep vonalába is tökéletesen illeszkedik, hiszen a telek egy támfal mentén törik meg és lépcsőzik fel a Kőfaragó ház tornyának vonalában.
Közlekedési rendszerek
A kapun átlépve, jobbra egymás után fűzve található a fogadó tér, a büfé, közösségi tér, a pihenő és a mosdók. A sort mintegy külön egységként a kőfaragó műhely zárja le. A tetőtérben kiállító tér és szobrászbádogos műhely kapott helyet. A két szint által létrehozott horizontális rendszereket vertikálisan két pont köti össze; egyik az épület bejáratánál akadálymentesen kialakított személyfelvonó, illetve lépcső, a másik pont a két műhely előterébe tervezett lépcső. Ezen rendszerekkel lehetővé válik az épület körbejárása, ugyanakkor az átmenő forgalomtól védetté válnak az alkotóműhelyek. Nagyon fontos megjegyezni, hogy ezek szabadon látogathatók, bárki megtekintheti a mestereket munka közben, kérdezhet, tanulhat tőlük.
Az ott lakók számára párhuzamosan még egy hasonló kör játszik szerepet a mindennapokban, ami a Kőfaragó ház-az udvar-a belső udvar-a zöldtető, valamint a kinti lépcső kapcsolatából jön létre. Ezen rendszerek együttese, a kültér-beltér, földszint-emelet ilyen gyakori interakciója teszi megfelelő léptékűvé az épületpárost és teszi egyben rendkívül praktikussá is. Bár funkciójában és így stílusában is jelentős eltérést mutat a két épület, anyaghasználatában kapcsolatok jelennek meg.
A Kőfaragó ház falainak jelentős részén a falazatot burkolat nélkül kívánom hagyni a belső terekben, hiszen a nyers fal fugáinak rajzolata nagyon szép, és remek légkört teremt az alkotásra. Ezt kiemelendő kontrasztként fehérre festett falak világosítják és tágítják a tereket például az öltözőkben. A padlón egységesen fehér műgyanta padlóburkolatot használok, ez a tisztaság és újszerűség érzetét kelti az öreg falak között, továbbá az anyag természetéből adódóan rendkívül ellenálló, ami jól illeszkedik a középülethez.
A földház falai nagyrészt látszóbeton falak, a nagy betonfelületeket fa padlóburkolat puhítja. Itt a beton a stabilitás érzetét kelti, amit rendkívül fontos tulajdonságnak tartok az ilyen nagyméretű nyílászárókkal lyuggatott szerkezet esetén. Az ilyen világos terekben a beton nem generál sem sötét, sem nyirkos hatást.
A földház tájolásával minden napszakban a leginkább használatos terek kapnak fényt a belső udvarokon keresztül. Míg a két hálószoba, valamint a fürdő reggeli fényt kap, napközben a konyhát és az étkezőt éri a legnagyobb napsugárzás. A belső udvar minden napszakban biztosítja a lakás bevilágítását. A benapozást a belső terek, a belső udvar, valamint a zöldtető közötti kapcsolatot biztosító perforált acéllépcső sem akadályozza. A belső udvarok lehetőséget biztosítanak arra, hogy bármely helyiségből néhány lépéssel zöld térre juthassunk, valamint a belső és külső terek összenyitásával szellőztetésre is módot adnak. A három tolóajtó kinyitásával a külső és belső terek egy vonal mentén összenyithatók, így a kinn és benn érzése teljesen feloldódik.
A fenntartási költségek csökkentése érdekében az udvaron egy ciszternát alakítottam ki, melybe a Kőfaragó ház tetőjéről és a földház zöltetőjéről lefolyó csapadékvíz gyűjthető. Ez a vízmennyiség felhasználható öntözésre, takarításra, WC öblítésre. A ciszternával kapcsolatban lévő Diadem torlasztásos vízelvezető- és öntözőrendszer biztosítja a kellő vizet a növények számára a zöldtetőn. Nagy szárazság esetén a ciszternából egy szivattyú visszatáplálja a vizet a tetőre.
Az épületek minden szerkezete az energiaforrások megfelelő elosztására és felhasználására tervezett. A cél, hogy bizonyos régi mesterségeket felelevenítsek, megismertessek a mai emberekkel, hiánypótló képzésekre legyen mód, kiegészült a szándékkal, hogy mindezt egy régi, felújításra váró épületben teremtsem meg. Fontos, hogy a létesítmény tervezetten alacsony fenntartási költségek mellett üzemelhessen. Ne jelentsen a funkció terhet a régi szerkezeteknek, valamint a környezetnek és a fenntartóknak se. Az épület ilyesfajta hasznosítása vonzerőt jelenthet a szűkebb és tágabb környezet számára.