Épületek/Középület

Könyvtár, olvasó, test - Városi Könyvtár és Információs Központ, Gödöllő

2002.07.10. 10:36

Projektinfó

Szerzők:
Vargha Mihály (1952-2010)

Földrajzi hely:
Gödöllő, Magyarország

Építészek, alkotók:
Kálmán Ernő, Major György

További adatok

↓

Építész: Kálmán Ernő és Major György (REÁLTERV)

Építész: Kálmán Ernő és Major György (REÁLTERV)

Bizonyára van, aki első ránézésre úgy véli: hiszen ez nincs kész! Belép a vadonatúj Városi Könyvtárba Gödöllőn, és csak azt látja, hogy burkolatlan tégla, nyersbeton, natúr fa felületek mutatkoznak a falakon és a mennyezeten. Színek módjával, esetleg a könyvespolcokon (főképp a gyerekkönyvtárban), itt-ott oszlopokon, de ott se mindig. És persze a könyvek, ám azok szinte valamennyien a gerincüket mutatják - tarka, végtelenbe táguló világ, teljesen soha ki/meg nem ismerhető. Ahogy a ház sem - ami persze kész van, csak lény(eg)éből következően ilyen. Kicsit merev, kicsit nehezen "enged föl", - csak némi ráhangolódás után válik nagyon is érezhetővé, sőt igazi izgalmas olvasmánnyá. Már annak idején, a város által meghirdetett pályázaton is ezért lett a terv első helyezett. Csakhogy - ahogy minden jó ház - ez is nehezen lenne teljességgel megismerhető, s én sem szeretném minden porcikájában dekódolni. De szívesen írok a magam olvasatáról. (Apró segítség: az előtérben az alaprajzok a falon láthatók.)

A hely, a város - Gödöllő - rászolgált erre a könyvtárra, és ugyanígy a hely, a városi szövetben ez a telek rászolgált arra, hogy egy ilyen intézmény színtere legyen. Néhány lépésre a város központjától, mindössze egy telekkel választva el a régi városháza egykori, ma eléggé viharvert épületétől, melynek felújítására, szállodásítására kész a terv, talán akad hozzá befektető is. E lassan valóban kisvárosivá formálódó városközpontnak a HÉV-hez közeli oldalán ott a felújított múzeum, mellette az új piaccal. Van a városban új zeneiskola, az ismét működő premontrei gimnáziumhoz pedig a közelmúltban készült el a tornaterem. Építészeti arcát tekintve ez áll a legközelebb a könyvtárhoz, bár annál egy kicsit könnyedebb. Fekvő tagolású nagy ablaktáblák, nyers beton és csupasz tégla felületek, színezett ajtók. Jól megragadható és fölöttébb régi-gyökerű építészeti nyelv ez, csak a sok izmus vagy inkább a csicsa-másolások sora háttérbe szorította.

Cool, mondanák rá - nálunk azok, akik ezt inkább csak egyenes értelemben, a rideg szó megfelelőjeként használják. A "pipec" jelentésárnyalat szerint viszont cool azoknak is, akik esetleg "nyugat" felől tekintik meg Kálmán Ernő és Major György legfrissebb közös opuszát (a belsőépítészetet egyedül Major jegyzi). Mindenesetre bárhonnan is érkezik a látogató Gödöllőre, az egyetemközeli dombon ne mulassza el megnézni Jánossy György víztornyát. Önmagában gyönyörű, s valamennyire ide passzol, külső formájának bájos bumfordisága például határozottan visszaköszön a könyvtár utcai külső képén. E főhomlokzat aszimmetrikus kompozíció, ami a jobb sarkon nem csak a földszinten fordul be, de az emeleti, vékony vízszintes műkő sávokkal is. Remek apró motívum e kottavonalakba írva a szintén beforduló évszám, a 20-02 (ami önmagában szimmetrikus!) - sajnos a sokféle kerámia díszek már nem tudnak ennyire hatásosan érvényesülni. A kissé zárkózott, sápadt főhomlokzatot remekül oldja a bejárat kiemelése, fönt a nyersbetonba öntött groteszk betűkkel: VÁROSI KÖNYVTÁR, és jobbra, az ajtó mellett a páratlan oszloppal.

Az előtér megelőlegezi a további termek hangulatát és egyszerűen, jól működik: innen lehet átmenni a bárkinek nyitva álló folyóiratolvasóba, a jó akusztikájú előadóterembe (e két terem tolóajtókkal össze is nyitható), vagy ellenőrző ponton át az emeleti kölcsönző és olvasó termekbe. Esetleg egyenest ki az udvarra, ami az épület szerves része, ugyanúgy téri kompozíció, mint a ház belseje - ízig-vérig építészet. Az udvar tereit tagolja például két külön test, egy kisebb és egy nagyobb kockoid tömeg sátortetővel. Egyúttal a belső térfolyam egy-egy eleme: a már említett, kamara hangversenyekre, vetítésre is alkalmas előadóterem és a dohányzó. Ez utóbbi kicsit börtön-cella szerű, átláthatatlan ablakai négy-négy üvegtégla négyzetéből állnak, a fény bejön, de kilátni nem lehet. Aki dohányzik, az szálljon magába!

Följebb, az udvar fölé emelkedően van még egy tárgyaló, főleg a könyvtárban dolgozók számára. Ebből szintén nincs kilátás, bár nyílásai mindkét oldalra vannak. Derékig itt is üvegtéglák állnak téglapillérek között, följebb pedig fába foglalt kék és sárga színezett üveg bocsátja be a fényt és gátolja meg, hogy a külső elvonja a bent ülők figyelmét. Apró, jól megfontolt jellemzője a háznak. Vagy az anyaghasználatra további momentumok: a mosdók-vécék konténer-szerűek, de nem műanyagból és nem is csempézett gipszkartonból, ahogy azt az ipar diktálná, hanem fából, felületkezelt rétegelt lemezből. S ugyanígy mellékmotívumot képeznek a villamos szekrények ajtajai, szegecselt fazonukkal és igenis "szép" sötét festésükkel.

A gyerekkönyvtárban nagy négyzetes, osztás nélküli földig érő táblák néznek az utca felé, szándékosan alacsony szemöldökkel. A kilátással hatásos, például szemben pont rá lehet látni a könyvesboltra is, de az osztás nélküli üvegtáblák pszichikailag kicsit zavaróak. Nem csodálkoznék, ha valamit odaállítanának majd, csökkentendő a kizuhanás-veszély érzetét, amit a biztonsági többrétegű üveg csak úgy tudna eliminálni, ha feltűnően oda lenne tűzve mellé a minőségi bizonyítvány fénymásolata. Szintén nagy üvegtáblák válnak főszereplővé az emeleten - itt szépen formált acélkeretekbe foglalva. A külön, lezárt egységként kezelt helytörténeti és könyvritkaságok gyűjteményét kapcsolták össze vizuálisan a följebb kialakított, tetőtéri irodákkal. Finom zsákutca-nyúlvány az emelet rafinált körbejárhatóságából, az egyes könyvtári részlegek izgalmas téri áthatásainak egyik pillanata. Mindez így leírva lehet, hogy nem könnyen érthető, de hiszen az építészet a tér komponálása - amit csak fizikai valóságában lehet pontosan érzékelni. Amikor főképp a testünk olvas, persze a szem, az egyensúlyérzék és még ki tudja mi minden segítségével.

Vargha Mihály

(Nyomtatásban megjelent az Élet és Irodalom XLVI. évfolyam, 27. számában, 2002. július 5.)

Városi Könyvtár és Információs Központ
Gödöllő, Dózsa György út 6-8.
Tervezés: 1999-2001
Építés: 2001 június - 2002. április

Építész: Kálmán Ernő és Major György

Megrendelő
Gödöllő Város Polgármesteri Hivatal