Közeledik a 15. Építészeti Biennálé

Május 28. és november 27-e között rendezik meg Velencében a 15. Nemzetközi Építészeti Biennálét Jelentés a frontról címmel, amelynek kurátora a friss Pritzker-díjas Alejandro Aravena lesz. A sajtó számára május 26-27-én körbejárható Biennálé ünnepélyes megnyitójára május 28-án kerül sor. 

Velence történelmi központjának szélén, a képzőművészeti és építészeti bemutatótermek otthonául szolgáló Biennálé-kertekben idén 62 ország képviseltet magát, a legkülönfélébb pavilonokkal. Fülöp-szigetek, Kazahsztán, Nigéria, Seychelle-szigetek és Jemen idén először vesz részt a kiállításon. 

A Jelentés a frontról címet viselő kiállítás Velence történelmi belvárosában található Közkert (Giardini) pavilonjaitól egészen az Arzenálig egységes arculattal terül majd szét, amely ezáltal nemcsak címében, de vizuálisan is egy frontvonalat mintáz meg. Vegyük elő egy picit a számokat: összesen 88 résztvevője van a Biennálénak, akik közül 50-en most vesznek részt először ezen az eseményen, ráadásul 33 olyan építésszel is találkozhatunk, akik még nem érték el a 40. életévét, ami azért valljuk be, szép arány. 

"Egy hölgy, aki felmászott a létra legfelső fokára, hogy onnan nézhessen végig az alatta szétterülő horizonton." - Alejandro Aravena ezzel a hasonlattal mutatja be a 2016-os Biennálét.

"Azonnal megszerettük ezt a képet, mert egy egészként, a hozzáállásunkkal és céljainkkal együtt érzékelteti a Biennálét. - mondja Paolo Baratta, a Velencei Építészeti Biennálé elnöke. - Amit a létra tetején lát, annak nagy része tragikus, banális és az építészet végét sugallja, azonban még ebben a gyászos helyzetben, ott a legfelső fokon állva is képes meglátni a reményt és a kreativitást. Nem, mindez nem egy távoli, idealizált és bizonytalan jövőben játszódik le, hanem itt és most. Ezt fontos megjegyeznünk.

Ez az optimizmus jele lenne? A korábbi Biennálék kiállításain többször helytelenítették, hogy a jelenünket az építészet és a civil társadalom növekvő távolodása jellemzi. Az eddigieknél határozottabban próbáljuk meg kivizsgálni, hogy vannak-e - és ha igen, merre -, olyan trendek, amelyek a megújulás felé veszik az irányt. Keressük a bíztató üzeneteket. Fontosnak tartjuk kiemelni azt a rengeteg pozitív eredményt, amelyeket már sikerült elérnünk."

Az építészetet cselekvés közben megmutatni csak egyike a "Tulajdonképpen mi az építészeti kiállítás?" kérdésre adott válasznak. Baratta ezt a gondolatot részletesen taglalja. A művészeti Biennálén - amely az építészeti szülőanyja - a látogatók közvetlen kapcsolatban vannak a kiállított munkákkal, azonban egy architektúrával foglalkozó kiállításon a projektekkel csak közvetetten találkoznak, hiszen azok teljesen máshol vannak. "Felvetődik a kérdés, hogy akkor mi legyen itt? El kell kerülnünk, hogy egy színes magazinná, egy kritikai tanulmánnyá vagy egy olyan hellyé változzunk, ahová csak a szakma jön el."

Mind Aravena, mind Baratta rendkívüli reményekkel néz a 15. Építészeti Biennálé elé, hiszen úgy vélik, hogy talán egy új nézőpont, egy új irány felé terelődik az építészet megítélése. Az építészetnek számtalan összetett kihívással kell szembenéznie, így a Jelentés a frontról igyekszik meghallgatni mindazokat, akiknek már van némi perspektívája a jövőről, akik olyan helyzetben vannak, hogy tapasztalatukkal, tudásukkal segítsenek bennünket, akik még egy helyben toporgunk és nem tudjuk, mi a következő lépés, merre menjünk tovább. 

"Hiszünk abban, hogy az építészet fejlődése az emberek életminőségének javulásával jár együtt - az alapvető fizikai szükségletektől egészen az emberi elme igényeiig. Következésképpen a törekvés épített környezetünk minőségének javítására több fronton végbemenő "harc" kell legyen. Konkrét, gyakorlati életszínvonalat kell ajánlanunk ahhoz, hogy értelmezni tudjuk és megfelelő választ adhassunk a felmerülő emberi szükségletekre. Amellett, hogy tiszteletben tartjuk az egyént, törekednünk kell a közös jó elérésére." - vélekedik Aravena. "Szeretnénk kiemelni azt a tényt, hogy az építészet képes egyszerre több dimenzióra is választ adni, különböző területeket foglal magába ahelyett, hogy csak egy mellé tenné le a voksát."

A Jelentés a frontról című idei kiállítás a közösségre, a megosztásra fókuszál. Azon emberek munkájára figyel, akik folyamatosan keresik azokat az új területeket, ahol szükség van a cselekvésre. Akik olyan problémákkal néznek szembe, mint a szegregáció, az egyenlőtlen bánásmód, a perifériákon élők, a csatornázás hiánya, a lakhatás, természeti katasztrófák, migráció, bűnözés, környezetszennyezés és a közösségi aktivitás. Mindezzel egyidejűleg olyan példákat próbál bemutatni, ahol a különböző területek együttműködésével valami jelentőset és merészet, valami kreatívat és a józan ésszel is felfoghatót lehet alkotni. 

A kiállítás résztvevői ezen a linken elérhetőek. 

fordítás: Fürdős Zsanett