építészet : környezet : innováció

Jelentés a frontról

A 15. Velencei Építészeti Biennálé kurátora, Alejandro Aravena célja megmutatni, hogy az épített környezet minőségéért folytatott harcok közepette szükség van a cselekvésre. A jövőévi Biennálé fő témája a valóság tehetetlensége elleni csata. A magyar pavilonban rendezendő kiállítás kurátori megbizatására november 2-ig lehet pályázni. 

2015-től a Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum feladata a Velencei Biennále képzőművészeti és építészeti kiállításainak megszervezése. A múzeum vezetője – az előző évek hazai gyakorlatát folytatva – pályázatot ír ki a nemzeti pavilonban rendezendő kiállítás kurátori megbízatására. A 2016. évi Velencei Nemzetközi Építészeti Biennálén az a kiállítás képviseli Magyarországot, amelynek koncepcióját a kurátori pályaművek közül a szakmai zsűri a legjobbnak ítéli. A pályázat beadási határideje2015. november 2. (A postai felvétel legkésőbbi napja.)

 

Jelentés a frontról

Ahhoz, hogy épített környezetünk és az emberek életminőségét fejlesszük, meg kell nyernünk néhány csatát és előre kell nyomulnunk jó pár fronton. A világon egyre több ember keresi a számára megfelelő, tisztességes élőhelyet, ám ezt egyre nehezebb feltételekkel képesek megteremteni. A valóság tehetetlenségének hatalmas ellenállásába ütközik minden kísérlet, ami a megszokott felszámolására törekszik, és a problémákat is egyre bonyolultabb világban kell megoldanunk.

Nem úgy, mint a háborút, ahol senki sem nyer és amit a vereség ural, az épített környezet harcmezeit az életerő jellemzi, hiszen az építészet a valóságra mindig konstruktívan tekint.

Ezt szeretnénk megmutatni az embereknek a 15. Nemzetközi Építészeti Kiállításon. Fontos, hogy megosszuk egymással azokat a példákat és sikertörténeteket, amelyekkel az építészet győzött és győzni fog, amelyekkel képes volt előrelépni a harcmezőn.

A Jelentés a frontról c. kiállítás célja megmutatni a széles közönségnek, hogy mit jelent az életminőség fejlesztése a határvidékeken, nehéz körülmények között, nyomás alatt dolgozva, vagy mit jelent új területeket meghódítva elsőnek lenni.

Szeretnénk tanulni az építészettől. Attól, amelyek – bár eszközbeli hiányt szenvednek – ahelyett, hogy a hiányon való kesergést választanák, kihozzák a maximumot a már meglévőből. Szeretnénk megérteni, hogy milyen tervezési eszközökre van szükség ahhoz, hogy felforgassuk azokat az erőket, amelyek az egyéni gyarapodást a közjó elé helyezik, csökkentve a MI-t az ÉN javára. Szeretnénk olyan példákat megismerni, amelyek ellenállnak a csökkentésnek és a túlegyszerűsítésnek, és nem adják fel az építészet „misszióját”, az emberi lét misztériumába való belépést.

Érdekel minket, hogyan válhat az építészet a növekedés tágabb fogalmává: a tervezés, mint hozzáadott érték és nem plusz költség, vagy az építészet mint az egyenlőség felé vezető út.

A Jelentés a frontról nemcsak a passzív résztvevők krónikája, hanem azon emberek bizonyságtétele, akik beszéde tettekben nyilvánult meg. Szeretnénk megtalálni az egyensúlyt remény és szigor között. A jobb épített környezetért folyó harc nem dühkitörés és nem romantikus hadjárat. Ez a jelentés sem egy szimpla panasz, nem is egy szónoklat vagy egy feltüzelő öltözői beszéd.

Olyan példákat és irodákat fogunk bemutatni, ahol a kreativitást hívták segítségül, amikor a győzelemre csak egy kis esély volt, hiszen a nagy problémáknál az egy milliméternyi javítás is számít. Fontos helyretennünk a siker fogalmát, hiszen ez a frontvonalon relatív, nem abszolút.

Úgy véljük, hogy az épített környezetünk jobbá tételéért vívott csata olyan közösségi erőfeszítés, ami mindannyiunk erejét és tudását megköveteli. Ezért szeretnénk, ha ez a Biennálé inkluzív, a különböző területekről érkező történeteket, gondolatokat, tapasztalatokat meghallgató lenne:

Az építészek
Szeretnénk meghívni azokat a szakembereket, akik ismerik az üres vászon problémáját: építészek, várostervezők, tájépítészek, mérnökök, kivitelezők és dilettánsok, akik feladata megnyeri a csatákat a harcmezőn, akármilyen harcmezőről legyen is szó.

A társadalom
Szeretnénk olyan eseteket is bemutatni, ahol a szervezett közösségek és a felhatalmazott polgárok képesek voltak fejleszteni a saját épített környezetüket anélkül, hogy mindenféle előzetes tervezési, építészeti tanulmányokat folytattak volna.

A vezetők
Szeretnénk meghívni kulcsfontosságú vezetőket, akik kivételes helyzetükből adódva, a piramis tetején vagy alján, irányíthatják a szakembereket, akiket érdemes bevonni ebbe a harcba.

A nemzeti pavilonok
Végezetül, szeretnénk, ha az országok megosztanák egymással, a világgal, hogy milyen harcokkal néznek szembe nap mint nap otthonukban. Szeretnénk, ha figyelmeztetnének minket olyan kihívásokra, amelyekre eddig nem figyeltünk, és megosztanák velünk tudásukat, hiszen nem szabadna egyedül lennünk, miközben környezetünk jobbá tételén fáradozunk.

Figyeljünk és tanuljunk az építészettől, attól, amelyik az intelligencia és az intuíció között egyensúlyozva képes a status quo megváltoztatására - ez lesz a 15. Nemzetközi Művészeti Kiállítás (Építészeti Biennálé – a szerk.) fő témája. Szeretnénk olyan példákat bemutatni, amik a nehézségek ellenére (vagy éppen miattuk), a kesergés helyett a cselekvést választották. Szeretnénk megmutatni, hogy az épített környezet minőségéért folyó csatározások közben nemcsak szükség, de lehetőség is van a cselekvésre.

Alejandro Aravena

(fordítás: Fürdős Zsanett)

 

vélemény írásához jelentkezzen be »